Kezdőlap » x-demokrata » Kettős hatalom Moldovában
A látszólagos nyugalom ellenére Moldovában feszült a helyzet #moszkvater

Kettős hatalom Moldovában

Az országot még mindig a kezében tartó oligarcha befolyása megőrzése érdekében a végsőkig kiélezi a belpolitikai helyzetet

A látszólagos nyugalom ellenére Moldovában feszült a helyzet #moszkvater
A látszólagos nyugalom ellenére Moldovában feszült a helyzet
Fotó:EUROPRESS/Daniel MIHAILESCU / AFP

A végletekig kiéleződött a hét végén a februári választások óta tartó belpolitikai válság Moldovában. A szavazás patthelyzetet hozott az egymással kibékíthetetlen ellentétben álló politikai erők között. Lényegében ugyanakkora a támogatása a szocialistáknak (PSRM), az ACUM (Most) Maia Sandu Cselekvés és szolidaritás pártjából és Andrei Nastase vezette Büszkeség és igazság nevű platformból álló tömörülésnek, és az ország leggazdagabb oligarchája Vladimir Plahotniuc által vezetett, eddig kormányzó Demokrata Pártnak (PDM). Így aztán az elmúlt három hónapban egyik erő sem volt képes kormányt alakítani.

„Egészen szombat estig, amikor a Moszkvával különlegesen jó kapcsolatokat ápoló Igor Dodon államfő kinevezte a lényegében most is általa vezetett szocialisták és a nyugatos ACUM alkotta meglehetősen szürreálisnak tűnő koalíció kormányát, és leváltotta több erőszakszervezet vezetőjét”

A miniszterelnök a gyakorlatilag Amerika által irányított ACUM társelnöke Maia Sandu lett, cserébe megszavazták a parlament elnökének a szocialisták politikusát Zinaida Greceaniit.

Az utolsó pillanatban létrejött és eléggé abszurd együttműködés kimondottan Vlad Plahotniuc ellen irányul, s ennek jegyében a törvényhozás azonnal elfogadott egy korrupció- és oligarchaellenes határozatot, amelyben kimondják, hogy Moldova Plahotniuc foglya. A parlament sötétben tartott ülésén – a demokraták által kézben tartott hatalom törvénytelennek nyilvánítva a kormány kinevezését kikapcsolta az áramot – nagy egyetértésben megjelent az amerikai, az orosz és az uniós nagykövet is.

„Az oligarchaellenes koalíció létrejöttét mind Moszkva, mind Washington, mind pedig Brüsszel támogatja”

A helyzet érdekessége, hogy Dodon és a szocialisták szintén a Plahotniuc által uralt politikai korrupció teremtményei, eddig szorosan együttműködtek a demokratákkal. Eközben a korrupciós sémákat egyetértésben működtetve eljátszották, hogy a szocialisták a geopolitikai játszma orosz, míg a demokraták a nyugati oldalán állnak, Moldova fő politikai választóvonala pedig éppen EU-Oroszország vita. Közben azonban Dodon láthatóan túl nagyra nőtt, és immár saját játékát játszva levált Plahotniucról.

Plahotniuc és a demokraták azonban nem akarják átadni a hatalmat. Államcsínynek nyilvánították a történteket, és az oligarcha befolyása alatt lévő alkotmánybíróság megfosztotta államfői jogköreitől Igor Dodont azzal az indokkal, hogy nem hajtotta végre a az alkotmánybíróságnak a parlament feloszlatására vonatkozó határozatát. Az ideiglenes elnöknek kinevezett egykori kormányfő Pavel Filip szeptember 6-ra azonnal előrehozott parlamenti választásokat írt ki. Nem véletlenül, hiszen ez látszik az egyetlen esélynek arra, hogy a demokraták hatalomban maradhassanak. Közben a médiát is a kezében tartó Plahotniuc egy leleplező videót is nyilvánosságra hozott Dodon lejáratására. Ezen a titkosan készült felvételen az államfő elismeri, hogy a szocialistákat Moszkva pénzeli, és az ország föderális átalakítását ajánlja az oligarchának a hatalomban maradásért cserébe. Dodon közben bejelentette, hogy továbbra is államfőnek tekinti magát, a belügyminiszternek kinevezett Andrei Nastase felszólította a fegyveres erőket, hogy ne akadályozzák meg a korrupt és oligarchikus rendszer lebontását, a demokraták pedig sátortáborokat alakítottak ki a minisztériumok előtt, és nem engedik az új kormány tisztviselőinek elfoglalni posztjaikat. Az országban klasszikus kettős hatalom alakult ki, a helyzet egyre feszültebb, és robbanással fenyeget.

„Félő, hogy a szembenállás az utcán folytatódik, s egyelőre nem világos, hogy melyik oldalon áll a hadsereg. A rendőrség parancsnoka már jelezte, hogy nem teljesítik az új kormány utasításait”

Plahotniuc pozíciói már a februári választásokon erősen megrendültek, és felcsillant a remény, hogy Moldova végre megszabadulhat az országot fojtogató korrupt oligarchától. Az idő előre haladtával az is világossá vált, hogy sem a szocialisták és az ACUM nem hajlandó koalícióra lépni a korrupt és bűnöző Plahotniuc vezette demokratákkal. Az oligarcha legitimációja meglehetősen alacsony mind a moldovai társadalomban, mind pedig a nemzetközi közösségben. Nem véletlen, hiszen a demokratákhoz kötődik az az egymilliárd dolláros, a GDP nyolcadát kitevő sokkasztás, amellyel néhány éve két bankot döntöttek be.

A demokraták kormányzásának visszásságai miatt befagyott az Európai Unió és Moldova viszonya. Leesett az európai integráció társadalmi támogatottsága is. Rosszul alakult Plahotniuc számára a helyzet a régióban is. Közeli üzleti partnere Petro Porosenko elvesztette a választásokat Ukrajnában, a romániai belpolitikai válság pedig Bukarestet korlátozza a moldovai demokraták támogatásában.

A Moldova körül érdekelt külső erők politikai szimpátiai meglehetősen polarizáltak.

„Az Egyesült Államok gyakorlatilag nyíltan támogatja az ACUM-ot, a szocialisták pedig hagyományosan Moszkva felé orientálódnak”

Emellett számolni kell az Európai Unió és Románia befolyásával, Plahotniuc számára azonban csak az előrehozott választások, szocialisták és az ACUM szembeállítása jelenthetik a kiutat. A mostani koalíció létrejötte azonban felgyorsította a válság kibontakozását, s nem kérdés, hogy Plahotniuc most mindent bevet, és akár véres úton is megtartaná a hatalmat.

Ezek után talán érthető, hogy miért Európa egyik legszegényebb országa az egyébként már – lásd a szeparatista Dnyeszteren túli Köztársaságot – 25 éve két részre szakadt Moldova. Miért dolgozik a lakosság mintegy harmada Oroszországban illetve az Európai Unió országaiban. S miért nem tudta 54 százalék eldönteni az utolsó pillanatig, hogy melyik pártra is szavazzon. Miért érezte a moldovánok 52 százaléka úgy, hogy az érdekeit egyetlen politikai erő sem képviseli, 70 százalékuk pedig biztos volt abban, hogy a választások nem lesznek tiszták és szabadok.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.