„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Anatol Lieven és George Beebe írása a #moszkvater.com-on
„Úgy tűnik, Zelenszkij nem értette meg, hogy a Trump-adminisztráció mennyire más jellegű, mint Bidené vagy az európai kormányoké”
Fotó:EUROPRESS/SAUL LOEB/AFP
Az a fajta összecsapás, ami Trump elnök és Vance alelnök, valamint Zelenszkij elnök között történt, elég gyakori a vezetők között, de a háttérben. A nyilvánosság előtt azonban szinte példátlan, és a Fehér Ház környezetében bizonyosan az. Mindkét oldal felelős azért, hogy a dolgok elszabadultak; de Zelenszkij volt az ostobább résztvevő, mert – ahogy Trump rámutatott – ő az, aki a gyenge pozícióban van. Ennek a diplomáciai botránynak több oka is volt, de a legfontosabb az, hogy alapvetően eltérőek voltak a nézetek arról, hogyan kezdődött a háború, és hogyan kell befejezni.
„Zelenszkij elnök, mint sokan az amerikai és az európai intézményrendszerben, minden felelősséget Oroszországra hárít a háborúért”
Úgy véli, hogy az orosz kormány továbbra is maximalista célokat követ Ukrajnában, és meg akarja támadni a balti államokat és a NATO-t is. Zelenszkij ezért aztán nem igazán hisz abban, hogy a tárgyalásos rendezés lehetséges vagy tartós lesz, hacsak a NATO európai tagjai nem biztosítanak haderőt Ukrajna védelmére az Egyesült Államok teljes támogatásával. Mivel az orosz kormány többször is elutasította ezt az elképzelést, a tárgyalásokon ez a feltétel azt jelentené, hogy nem lesz békés rendezés, és a háború a végtelenségig folytatódni fog.
„A világról és a nemzetközi kapcsolatokról alkotott saját világképük alapján – amelyet az amerikai establishment jó néhány keménykezű tagja is oszt – Trump és Vance ezzel szemben úgy véli, hogy Oroszországnak bizonyos jogos okai voltak arra, hogy a nyugati törekvéseket Ukrajnában a biztonságát és létfontosságú érdekeit fenyegető veszélynek tekintse”
Úgy látják, hogy ez a háború a Nyugat és Oroszország közötti szélesebb körű geopolitikai konfliktus része, amely a NATO bővítéséről és Európa biztonsági rendjéről szól. Úgy vélik, hogy diplomáciai lépések hiányában a cselekvés és a reakció spirálja ebben a geopolitikai konfliktusban csak eszkalálódni fog, és Trump szavaival élve a harmadik világháborút kockáztatja.
„Trump és Vance Putyint kíméletlen, de racionális szereplőként látja – talán pont úgy, ahogy Trump látja magát -, aki alkut köt, és be is tartja, ha az megfelel Oroszország alapvető érdekeinek”
Nem hiszik, hogy Putyinnak szándékában állna tovább támadni a NATO-t. Mindenekelőtt eltökéltek abban, hogy nem vállalnak több amerikai biztonsági kötelezettséget Európában a NATO meglévő határain túl.
Ezért aztán dühösek voltak, amikor Zelenszkij a sajtótájékoztatón nyilvánosan nyomást gyakorolt rájuk, hogy amerikai katonai háttértámogatást ígérjenek egy európai békefenntartó erőnek Ukrajnában. S bár Trumpnak Zelenszkijről tett kijelentéseiben a diplomáciának nyoma sem volt, egy kérdésre adott válaszában mégis átütött némi diplomáciai józanság: „Azt akarod, hogy szörnyű dolgokat mondjak Putyinról, majd azt mondjam neki: »Hé, Vlagyimir, mit szólnál egy alkuhoz?«”. Trump azt is kijelentette – aminek közhelynek kellene lennie, de túl gyakran elfelejtik az amerikai kül- és biztonságpolitikai intézményrendszerben -, hogy elsődlegesen az Egyesült Államokért vállal felelősséget.
„Úgy tűnik, Zelenszkij nem értette meg, hogy a Trump-adminisztráció mennyire más jellegű, mint Bidené vagy az európai kormányoké”
Ukrajna elnöke és más ukrán tisztviselők hozzászoktak ahhoz, hogy a nyilvánosság előtt kritizálják a nyugati kormányokat, amiért nem adnak elég támogatást Kijevnek, és a nyugati médiához, a nyilvánossághoz valamint parlamentekhez intézzenek nyilvános felhívásokat. Így aztán nagyon gyakran Biden és európai kollégái engedtek az ukrán követeléseknek, amelyeket korábban elutasítottak. Úgy tűnt, ez felhatalmazta Zelenszkijt arra, hogy azt higgye, a nyilvános nyomásgyakorlás és a Washingtonra gyakorolt erkölcsi zsarolás még mindig a sikerhez vezető út lehet Trumppal szemben. Ukrán tanácsadóira nem jó fényt vet, hogy ennyire rosszul tájékozottan ment bele Zelenszkij ebbe a találkozóba. Az ukrán nagykövetet asszonyt a vita közben a fejét a kezébe hajtva látták, és erre jó oka volt.
„Trump és Vance nagyon eltérően reagált Zelenszkij nyilvános nyomására és szemrehányásaira. Felesleges volt azonban ilyen keményen reagálniuk a nyilvánosság előtt”
Ahogy az egyik szerzőnk a hét elején a Responsible Statecraft számára írt cikkében rámutatott – amelyet sajnos úgy tűnik, hogy a találkozó egyik főszereplője sem olvasott -, a nemzetközi ügyek intézése során borzasztóan sokat ér a nyilvános hallgatás.
Zelenszkij illúzióit el kellett oszlatni néhány világos és határozott amerikai szóval, de ehhez nem volt szükség a nyilvánosságra. Az ilyen jellegű incidensek nem illenek a Fehér Ház méltóságához, vagy az Egyesült Államok imázsához. Trumpnak be kellett volna fejeznie a sajtótájékoztatót, mielőtt a beszélgetés vitává fajult volna, és négyszemközt kellett volna elmondania intelmeit Zelenszkijnek.
Az, ahogyan ez a vita elszabadult, részben Trump és Vance személyes neheztelését tükrözi – amiről Zelenszkijnek tudnia kellett volna, és ami miatt óvatosabbnak és udvariasabbnak kellett volna lennie – az ukrán elnök a demokratáknak nyújtott vélt politikai támogatása miatt, beleértve a Trump első vádemelésében játszott szerepét és azt, hogy de facto Biden mellett kampányolt Pennsylvaniában a 2024-es választások idején.
„Ez a mély nyilvános szakadás, valamint az ásványi anyagokkal kapcsolatos megállapodás meghiúsulása, amelyre Trump egyértelműen a rendezés amerikai-ukrán aspektusának központi elemeként tekint, ezt a folyamatot siralmas állapotban hagyja”
Az orosz kormánynak két választási lehetősége van arra, hogyan reagáljon. Egyrészt kétségtelenül lesznek olyan keményvonalasok, akik azt fogják mondani Putyinnak, hogy mivel Ukrajna és az Egyesült Államok kapcsolata súlyosan megrendült, Oroszországnak meg kell keményítenie tárgyalási álláspontját, és elutasítani a kompromisszum lehetőségét.
Az is elképzelhető azonban, hogy Putyin bölcsen ezt lehetőségnek fogja tekinteni arra, hogy Oroszországot a békére törekvő félként tüntesse fel. Ezt kívánja Oroszország legtöbb partnere a „globális Délen”, amit az oroszok szeretnek „globális többségnek” nevezni , de ez természetesen a valaha volt legnagyobb lehetőség arra is, hogy teljesen új kapcsolatokat alakítson ki az Egyesült Államokkal, és elérje a közös biztonságról szóló szélesebb körű megállapodásokat, amelyekre Moszkva oly sok éve törekszik”
Ukrajna pozíciója súlyosan meggyengült, és ha a tárgyalások következő fordulójában az amerikai és az orosz fél ésszerű kompromisszumot tud kidolgozni, Ukrajna jól tenné, ha elvben elfogadná azt, és megpróbálna minél több előnyt kialkudni a tűzszünet részleteiről, valamint az ukrán alkotmány esetleges módosításáról, a tárgyalásokról, amelyekbe természetesen Ukrajnát is be kell vonni, függetlenül attól, hogy Trump és Zelenszkij között milyen a viszony.
Ha ugyanis Ukrajna továbbra is ellenzi a megállapodást, és Trump megvonja az amerikai támogatást – beleértve nemcsak a fegyvereket, hanem még inkább a Starlinket és a valós idejű harctéri hírszerzést -, akkor az ukrán erőknek hatalmas nehézségekkel kell szembenézniük, ha meg akarják tartani jelenlegi pozícióikat, és nem akarnak katasztrofális vereséget szenvedni.
„Ez még akkor is igaz lesz, ha az európai országok továbbra is támogatják őket”
Az EU és az Egyesült Királyság kormányai most komoly dilemma előtt állnak, amelyre a hét végi londoni csúcstalálkozón is keresték a választ, saját rendezési terv kereteinek felvázolásával és az Ukrajna melletti további kiállással. Ha továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a Trump-adminisztrációja őket és Ukrajnát is bevonja a béketárgyalások első fordulóiba, valamint egy európai békefenntartó erőhöz, és arra ösztönzik Ukrajnát, hogy utasítsa el az alkut, akkor elveszítik azt a befolyást, amelyet Washingtonban még megőriznek, és vámok formájában megtorlásnak is kitehetik magukat. Ezenfelül jelentősen megnövelik annak a kockázatát, hogy Ukrajnában bekövetkezik egy katasztrófa.
„Végül, ez az incidens mélyreható kérdéseket vet fel Zelenszkij politikai jövőjével kapcsolatban”
Átmenetileg növelheti a népszerűségét, amiért szembeszállt az amerikai nyomással. Hamarosan azonban, amikor az ukránok szembesülnek a szörnyű körülményekkel, és azzal, hogy meg kell békülniük a Trump-adminisztrációval, Zelenszkij kihívói is megjelenhetnek, és elnökválasztásra szólíthatnak fel.
♦
(A cikk eredetileg itt jelent meg: https://responsiblestatecraft.org/zelensky/, köszönjük, hogy a szerzők a rendelkezésünkre bocsátották.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
