//Joe Biden robog tovább
„Aztán Joe Biden az új dátumot - február 20. - is bejelentette, mondván, Putyin mégis csak megvárja a pekingi olimpia záró ünnepélyét” #moszkvater

Joe Biden robog tovább

MEGOSZTÁS

Olaf Scholz német kancellár kijevi és moszkvai látogatásával, a deeszkaláció reményével indult, és a feszültség kiéleződésével zárult az Ukrajna körüli válság elmúlt hete. A Joe Biden által bejelentett időpontban nem tört ki a háború, a Donbasszban a hét végén zajló eseményeket látva azonban már egy-egy pillanatra az lehetett az érzésünk, hogy csak egy lépésre vagyunk tőle. A húr tovább feszül, a felek folyamatosan emelik a téteket, és egyre kevesebben bíznak abban, hogy a helyzet katonai eszközök nélkül feloldható. Azért ne adja fel senki a reményt, mert a hét közepén ismét tárgyalni készül az amerikai és az orosz külügyminiszter.

„Aztán Joe Biden az új dátumot - február 20. - is bejelentette, mondván, Putyin mégis csak megvárja a pekingi olimpia záró ünnepélyét” #moszkvater
„Aztán Joe Biden az új dátumot – február 20. – is bejelentette, mondván, Putyin mégis csak megvárja a pekingi olimpia záró ünnepélyét”
Fotó:EUROPRESS/Jim WATSON/AFP

Hiába állították be sokan az órát szerdán Ukrajnában hajnali 3 órára, a háború elmaradt. Nem jött be Joe Biden előrejelzése, ami jól mutatja, hogy Amerika célja igazából a feszültség fenntartása az információs térben, míg Oroszország a katonai felvonulással is inkább csak a tárgyalóasztalhoz kényszerítené Washingtont. No, és óva inti Kijevet bármilyen rossz mozdulattól a Donbasszban.

„A Joe Biden által Ukrajna megtámadására bejelentett időpontban, február 16-án az amerikai felderítés jelentéseivel ellentétben nem történt semmi. Nem lőtték rakétákkal az ukrán területeket, és a határ körzetében összevont orosz csapatok sem indultak meg a Donbassz és Kijev felé”

Sőt, két nappal korábban Moszkvában a védelmi miniszter jelentette Vlagyimir Putyinnak, hogy a tervezett hadgyakorlat egy része befejeződött – a többi a következő két hétben ér véget -, így az egységek visszatérnek a kaszárnyáikba. Szergej Sojgu előtt nem sokkal Szergej Lavrov külügyminiszter is úgy referált az elnöknek, hogy a diplomáciában még van potenciál, a tárgyalásokat folytatni kell, és az orosz válasz már kész is a biztonsági garanciákra adott amerikai reflexiókra. Ezt azóta nyilvánosságra is hozták, és láthatjuk, hogy az alapvető kérdésekben nem közeledtek az álláspontok. Ettől persze még van miről tárgyalni.

„Az üzenet egyértelmű volt, Moszkva megerősítette, hogy célja nem a háború, hanem érdekeinek elismertetése és érvényesítése tárgyalások útján. A határ menti csapatösszevonások ennek a szándéknak adnak megfelelő súlyt. De ez idáig is világos volt mindenki számára, aki nem csupán az információs fronton dúló háborúra figyelt”

A még az egyeztetéseket megelőzően megindított amerikai információs kampány azonban ettől még nem állt le. Sőt, a feltételezett támadás előestéjén annak ellenére csúcsra járatták, hogy közben az orosz egységek felszereléseinek egy részét éppen vagonokra pakolták. Joe Biden elrettentő beszédet mondott, és a nyomában még sokan megszólaltak. Az ugyan már ébreszthetett az orosz támadásra várókban némi kétséget, hogy a CNN óvatosan jelezte, a túl meleg időjárás miatt – hát persze! – az orosz támadás valószínűleg elmarad, az amerikai adminisztráció azonban a szerdai csend után is fenntartotta a harci kedvet. Antony Blinken külügyminiszter „megnyugtatott” mindenkit, hogy a szerda hajnalban ugyan az orosz csapatok nem indultak meg Ukrajna ellen, ám a héten még minden lehetséges.

„Aztán Joe Biden az új dátumot – február 20. – is bejelentette, mondván, Putyin mégis csak megvárja a pekingi olimpia záró ünnepélyét”

Rá egy napra megerősítette, hogy az orosz támadásra minden készen áll, az bármelyik pillanatban megindulhat, de néhány héten belül biztosan. Beszélt arról is, hogy szó sincs az orosz csapatok visszavonásáról. Sőt, már mintegy 200 ezer katona áll ugrásra készen az ukrán határok mentén.

Az „agresszió napját” a Nemzeti Egység Napjává nyilvánítva Ukrajnában is megtartották, és zászlókkal, valamint hangos beszédekkel harcoltak az orosz fegyverek ellen. Közben persze azért az ukrán vezetés már nyíltan elmondja, hogy elege van az ország gazdaságát még jobban megrogyasztó háborús hisztériából, és bizonyítékokat követel az orosz támadásra Amerikától.

„Hiába, mert Washington igazi célja az információs háborúval az orosz veszély életben tartása, ezért egy ideig még biztosan lebegteti majd a támadás lehetőségét. Mert ezzel is igazolni akarja az Európa feletti amerikai gyámkodás létjogosultságát”

Az elmúlt pár hónap információs háborúja Oroszország lejáratása mellett mindenek előtt arra volt jó, hogy Európa megértse, az amerikai védőernyő nélkül nem szavatolható a biztonsága. Oroszország  agresszivitásának sulykolásával tehát az Egyesült Államok igazolni akarja, hogy az új európai biztonsági struktúrára tett orosz javaslatokat óvatosan kell kezelni, és az elnyújtott tárgyalásokkal megspékelt erő demonstrációval, a NATO keleti szárnyának megerősítésével kell Oroszországot feltartóztatni.

„Az információs háborút immár hónapok óta nagy rutinnal fenntartók akkor lepődtek csak meg igazán, amikor Moszkva is emelte a téteket, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy a falra festett ördög életre kel”

Eddig ugyanis úgy tűnt, hogy fűtik a háborús hisztériát, ám maguk a nyugatiak sem nagyon hiszik el, hogy az oroszok csinálnak valamit. Az már gyanús lehetett, hogy a duma a Donbassz két szeparatista alakulatának elismerését kérte az elnöktől, Putyin pedig a Donbasszban folyó genocídiumról beszélt a német kancellárnak. A hét vége előtt pedig DNR és az LNR vezetői erre is lapot húzva, a közelgő ukrán inváziót sugallva bejelentették, hogy megkezdik a Donbasszból a nők és a gyerekek evakuálását Oroszországba. Az orosz vezetést finoman szólva nem érte váratlanul a hír. Közben behívták a tartalékosokat, Donyeckben és Luhanszkban furcsa robbanások voltak, a demarkációs vonal mentén pedig aktivizálták magukat a tüzérségek.

„Moszkva úgy tesz, mintha elveszítené a türelmét, és akár katonai úton, akár a két szeparatista <népköztársaság> elismerésével rendezné már a Donbassz kérdését, de legalábbis elég hihetően  lebegteti ezt az opciót. Az azonban valószínűsíthető, hogy a Donbasszban addig nem lesz nyílt háború, amíg Ukrajna nem akarja katonai úton visszaszerezni”

A dolgok efelé haladnak, a kérdés, hogy Moszkvának megéri-e elengedni a minszki megállapodást – egyelőre biztos nem -, és mit lép akkor Kijev és a Nyugat. Tény, hogy Putyin számára már nyitva van ez az opció, mint ahogy kedden valószínűleg felhatalmazást kap a felsőháztól orosz csapatok külföldi bevetésére is. De békefenntartásra bejelentkezett az ODKB is. Ezt a két lehetőséget persze nem kell kihasználni, a nyomást magának a lehetőségnek a nyitva hagyásával is fokozni lehet.

Az ukrán fél ezalatt folyamatosan bizonygatja, hogy nem készül támadásra, ám Volodimir Zelenszkij Münchenben egyeztetést kezdeményezett a Budapesti Memorandum kapcsán, és ha ez sikertelen, akkor felmondaná az egészet. Ennek kapcsán pedig a biztonsági fórumon a Nyugatnak és Oroszországnak is odavágó, a sértett áldozat performanszát előadó ukrán elnök fenntartja a jogot arra, hogy felülvizsgálja az ország atomfegyver mentes státuszát. Emellett még rutinszerűen feltétel nélküli pénzt és biztonsági garanciákat kért a Nyugattól.

„Moszkva tehát mintha megkontrázta volna a Nyugat ellene irányuló információs háborúját, ebbe bekapcsolódtak az ukránok is, és mindez zavarba hozta volna az amerikaiakat, és megijesztette volna az európaiakat. A feszültség ugyanis kitapinthatóan nő, és itt az ideje, hogy ismét felpörögjön a diplomácia, mielőtt elpattan a húr”

Ebben a helyzetben látogatott el a korábban Bidennel egyeztető Olaf Scholz a hét elején előbb Kijevbe, majd Moszkvába. A sorrendnek jelentősége van, mert egy héttel korábban Emmanuel Macron ezt fordítva tette. Mindez jelzi, hogy az új német kormány elődjéhez képes visszafogottabb Moszkvával. Annak ellenére, hogy a tárgyalásokat előkészítő német külügyminisztert a fegyverszállítások elmaradása és az Északi Áramlat bővítése miatt meglehetősen ellenségesen fogadták Kijevben. S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Scholz idáig a nemzetközi porondon nem igazán jelent meg, és ott még bizonytalanul, de legalábbis óvatosan mozog. A kancellár kijevi és moszkvai tárgyalásai is ezt igazolták, így látogatása sokkal kisebb visszhangot keltett, mint jó egy héttel korábban Macroné. Jellemző, hogy a két vizitből leginkább Scholznak az a mondata maradt meg, hogy

„nem tudjuk, mit tegyünk, de felkészültek és elszántak vagyunk”

Olaf Scholz moszkvai és kijevi látogatása így igazából közvetetten Emmanuel Macron európai ambícióit erősítette.

Ebben a helyzetben zárta a hetet az 58. müncheni nemzetközi biztonságpolitikai konferencia (MSC), amelynek középpontjában anélkül is Oroszország állt, hogy Moszkva az elmúlt három évtizedben először távol maradt a fórumtól. Kamala Harris amerikai alelnöktől Boris Johnson brit kormányfőn át Olaf Scholz német kancellárig mindenki a Nyugat egységét igyekezett demonstrálni, miközben Ukrajna megtámadása esetére kemény szankciókkal fenyegették meg Moszkvát. Mindehhez még kötelességszerűen hozzátették, hogy a diplomáciai tárgyalásokra természetesen készen állnak.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.