Ukrajna visszalépett az Eurovíziótól

A győztes énekes Maruv nem képviselheti Ukrajnát Tel Avivban, mert fellépett Oroszországban, a helyére pedig nem lépett senki. Az ukrán-orosz politikai csaták immár az Eurovíziós Dalfesztivál elengedhetetlen kísérői. Előbb Dzsamalénak a krími deportálásokról szóló provokatív témaválasztású, egyébként 2016-ban győztes dala miatt háborodtak fel sokan Moszkvában. Majd a következő évben Kijevben egy krími koncert miatt nem engedték fellépni az Oroszországot képviselő Julija Szamojlovát, mire az orosz televízió nem közvetítette a versenyt. Idén az ukránok már a saját versenyzőiket büntetik, amiért azok felléptek Oroszországban. Ezért a nemzeti válogatót megnyerő Maruv (Anna Korszun) nem is indul a Tel Aviv-i döntőn.  Az ukrán közállapotok szomorú lenyomata ez az újabb botrány, amellyel Ukrajna ráadásul hatalmas öngólt lőtt. Ugyanis nemcsak az imázsát rombolta, hanem végül önmagát is megfosztotta az eurovíziós megméretéstől. Mivel Maruv helyét több mögötte végzett sem fogadta el, a szervezők úgy döntöttek, hogy Ukrajna az idén nem indul a versenyen. Győzött tehát a nacionalista őrület, s vesztett az ország. Az utóbbi években nem először.

Maruv nem képviselheti Ukrajnát az Eurovíziós dalfesztiválon

Korábban többször hallgattam a Maruv dalait. Stílusosak, tetszenek! Miután azonban megtudtam, hogy felléptek Oroszországban, nem tudom őket támogatni. Szégyen! Fel akarnak lépni Moszkvában?! Menjenek, és vissza se jöjjenek! Kollaboráns ruszofilok nem képviselhetik Ukrajnát az Eurovízión! Az ehhez hasonló kiátkozó hozzászólások az utóbbi napokban elöntötték az ukrán közösségi portálokat. De nemcsak az átlagemberek ítélik el Maruvot és egyébként más előadókat is, hanem így tett a miniszterelnök-helyettes is. Vjacseszlav Kirilenko szerint nem képviselheti Ukrajnát az Eurovízión olyan énekes, aki vendégszerepelt az agresszornál.

Annak ellenére, hogy az dalfesztivál szervezői korábban már figyelmeztették az ukránokat arra, hogy tartózkodjanak a verseny átpolitizálásától. Ezek után aligha meglepő, hogy a győztes énekesnő nem képviselheti Ukrajnát Tel Avivban.

„Mint a közszolgálati csatorna vezetése közleményében fogalmazott, Ukrajna képviselője nemcsak a dalát viszi az Eurovízióra, hanem az ukrán társadalom gondolkodását is meg kell ott jelenítenie. A Maruv körül kirobbant vitáért pedig az egyszerűen csak agresszorként emlegetett Oroszországot tette felelőssé”

Már az elődöntők kezdete előtt látni lehetett, mennyire átpolitizált az ukrán nemzeti válogató. A show-t vezető Szergej Pritula minden előadó bemutatásánál kötelességének érezte elmondani, hogy az illető fellépett-e Oroszországban. A YUKO énekesnője például a kérdésre válaszolva elismerte, hogy fellépett „otthon”, azt sem titkolta, hogy orosz állampolgár. Hozzátette ugyanakkor mindehhez, hogy hét éve él Ukrajnában, több mint egy éve nem koncertezett Oroszországbamn és fel akarja venni az állampolgárságot. De ez sem segített. Mint ahogy Maruv és Bahroma is hiába magyarázták, hogy a zene, akárcsak a szerelem, nem ismer határokat és fellépéseikkel a békét segítik elő.

A legnagyobb botrány a krími testvérpár duója, az Anna Maria (Annak és Marija Opanaszjuk) fellépése és szavai körül robbant ki. Az egyik magazin még februárban kiderítette, hogy a nővérek édesanyja miniszterelnök-helyettes a Krímben, míg az apjuk bíró. Mindkettőjüket hazaárulással vádolják Ukrajnában, és nevüket meg lehet találni a Mirotvorec halállistáján is. Ezután a lányok a krímitatár ATR csatornának a döntő előtt nyilatkozva a „Kié a Krím?” kérdésre azt válaszolták, hogy a „miénk, hiszen ott születtünk”. Kitört persze a botrány, hiszen az előadók nem tették egyértelművé, hogy a miénk alatt Ukrajnát vagy Oroszországot értik. A döntő után a két testvér felháborodottan mesélte, milyen nyomás nehezedett rájuk, és nem a dalukkal, hanem a szüleikkel foglalkozott a média.

„Tudják, mindenhol azt hallani, hogy Ukrajna Európába megy, mi pedig úgy érezzük magunkat, mintha a ’30-as évek Szovjetuniójában lennénk, ahol a gyerekeknek el kellett határolódniuk a szüleiktől”

– panaszkodtak, hozzátéve, ukrán énekeseknek tartják magukat, és nem gondolták, hogy választaniuk kéne a más utat járó szüleik és az Eurovízió között.

A döntő győztese Maruv az őt az oroszországi fellépései miatt ért vádakra reagálva próbálta megértetni, hogy az Eurovíziót a II. világháború után éppen azért hozták létre, hogy erősítsék a megértést a népek között. „Ez egy dalverseny, nem pedig politika! Igen, sok rajongóm van Oroszországban is, és szeretnének élőben hallgatni” – mondta, megjegyezve, hogy Oroszországban sokan normálisan viszonyulnak Ukrajnához. Arra a kérdésre pedig, hogy a Krímet Ukrajna részének tartja-e Maruv egyértelmű igennel felelt.

Az Eurovízió ukrán válogatóján azonban nem a dalok és a népek barátsága állt a középpontban. Ez látszott már a műsorvezető kérdéseiből, a Krímhez viszonyulás állandó feszegetéséből is. A zsüriben ülő korábbi győztes Dzsamala például már a döntő elején harcosan leszögezte, hogy az Ukrajnát majd az Eurovízión képviselő előadó nézetei legalább olyan fontosak, mint az énektudása vagy az általa nyújtott show minősége. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy Maruv győzelme után a műsort vezető Pritula párhuzamot vont az elnökválasztás és a nemzeti válogató között, a közösségi hálón pedig elkezdték követelni az eredmény megsemmisítését.

Maruv végül győzelme ellenére sem indulhatott a Tel Aviv-i döntőn, de ezzel a történet még nem ért véget. A hat döntősből négyen – Maruv mellett a Freedom Jazz, a Kazka és Brunettes Shoot Blondes – visszautasították az ukrán szervezők által szabott feltételeket – a megállapodás aláírásától a versenyt befejezését követő három hónapig nem vendégszerepelhetnek Oroszországban – , ketten pedig nem kommentálták a kialakult helyzetet.

„A Maruv körül kirobbant botrány után már senki sem akarja megégetni magát. Így van, amikor a politika valamibe beletenyerel”

Mindez azért is szomorú, mert Ukrajna képviselője kétszer győzött – 2004-ben Ruszlana, 2016-ban pedig Dzsamala – az Eurovízión, kétszer pedig – 2007-ben Verka Szergyucska, 2008-ban pedig Ani Lorak – a második helyen végzett.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com