//Írjuk át a történelmet?
„A Szovjetunió történelme során maximum arra volt képes, hogy kellő elrettentő haderővel rendelkezzen, hogy ne merje senki megtámadni. De ez anyagilag tönkre tette, az életszínvonalért folyó harcban lemaradt” #moszkvater

Írjuk át a történelmet?

MEGOSZTÁS

A Szovjetunió megtámadásának 80. évfordulójára emlékezve indított sorozatunk nagyobb vihart kavart, mint azt vártuk. Ez örvendetes. Az azonban már nem, hogy a vártnál többen felejtették el, hogy mi is történt 1941. június 22-én. Ki tudatosan ferdíti a történelmet, ki pedig csak kombinál. S hát tombolnak az összeesküvés-elméletek is. Hitler őrült és bűnös ámokfutását azonban semmilyen okból sem szabad relativizálni. Szerzőnk erre figyelmeztet.

„A Szovjetunió történelme során maximum arra volt képes, hogy kellő elrettentő haderővel rendelkezzen, hogy ne merje senki megtámadni. De ez anyagilag tönkre tette, az életszínvonalért folyó harcban lemaradt” #moszkvater
„A Szovjetunió történelme során maximum arra volt képes, hogy kellő elrettentő haderővel rendelkezzen, hogy ne merje senki megtámadni. De ez anyagilag tönkre tette, az életszínvonalért folyó harcban lemaradt”
Fotó:EUROPRESS/RIA Novosti/Sputnik/AFP

Csalfa dolog az emlékezet. Megszépít. Minél távolabb kerülsz a tárgytól, annál inkább. Kevesen tudnak ellenállni. Mi is ezek közé tartozunk. Néha győzelmet lopunk a vereségbe, máskor próbálunk magyarázatot találni a magyarázhatatlanra. Tények vannak, és azokat lehet így meg úgy magyarázni, de attól még tények maradnak. Azután ott a jelenkor, melynek igazságait megpróbáljuk visszalopni a múltba. Ez sem megoldás.

„Most azon folyik a vita, hogy voltaképp – a világtörténelem minden bizonyossága ellenére – nem Hitler támadta meg a Szovjetuniót, hanem a Szovjetunió akarta megtámadni Németországot, és Hitler ettől óvta meg Európát”

Szóval úgy kezdődött, hogy ő visszaütött. Vicces ugye? Mi, pesterzsébeti proli kölykök a grundon alkalmaztuk ezt a trükköt. Na de uraim, mi ugye egy polgári társadalmat építünk, azért ne menjünk le ennyire kutyába…

„Hogyan is volt ez? Hitler bekebelezte Ausztriát, Csehszlovákiát, Norvégiát, Franciaországot, Belgiumot, Dániát, Hollandiát, a Balkánt – soroljam még? Ez mind azért volt, hogy megvédje Európát. Hát persze, szépen megvédte”

Nekünk 1 millió ember életébe került. Hitler pedig nagyszerű elmefuttatása, a Mein Kampf alapján azután 6 millió embert gázkamrába küldött és több milliót rabszolgamunkára hurcolt Németországba. Vajon a nem Übermensch magyarokra milyen sors várt volna, ha Sztálingrádnál nem fordul a kocka? Ez is egy lehetséges „mi lett volna”.

Tehát a nyugati hatalmak Münchenben voltaképp azért adták oda Hitlernek Európát, mert sejtették, hogy a Szovjetunió támadni fog. S azután pár évvel nyomban szövetségesnek fogadták el a Szovjetuniót, hatalmas anyagi és technikai segítséget nyújtva neki. Ugye logikus?

„Térjünk már észhez!”

A Szovjetunió egész történelme során technikailag és katonailag soha nem volt képes arra, hogy támadó hadműveletet hajtson végre bárki, főképp nem Európa fejlett része ellen. Lásd a finn háború fiaskóját. Örült, hogy létezett és megvédte határait. Amerika hathatós segítségével legyőzte Hitlert, igaz, az emberi életeket követelő, győztes hadműveletek háromnegyed része az ő érdeme.  Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev és Gorbacsov is tisztában volt azzal, hogy a világ nem velük van. Most sincs velük.

„A Szovjetunió történelme során maximum arra volt képes, hogy kellő elrettentő haderővel rendelkezzen, hogy ne merje senki megtámadni. De ez anyagilag tönkre tette, az életszínvonalért folyó harcban lemaradt”

És akkor jött Zbigniew Brzezinski, aki a Szovjetunió – és a szocialista rendszerek – megfojtását – gazdaságilag – kitervelte. Sikerült a terv, nincs ellenpólus. Jött a rendszerváltás, a kerítés sehol nem lett kolbászból. Viszont Nyugat kizárt egy vetélytársat a nemzetközi porondról.

És akkor beavatkozik a PR, a szerecsenmosdatás.  Kis stílű emberek előjönnek mindenféle elméletekkel. Mikor könyvtárnyi irodalma van a II. világháborúnak, szinte minden hadvezér, politikus emlékiratai hozzáférhetőek. De jönnek a délibábos elmélet-lovagok és bolondítják az embereket – bulvár stílusban…

„Játszani is engedd gyermeked. Nem vagyok ellene. De hátsó szándék nélkül. Emberek millióinak áldozatát ne árusítsuk ki szenzációhajhász ötletekért. Közös diadalunk volt a győzelem a fasizmus felett. Ne keverjük bele a szocializmust, a Szovjetunió történetét. Ez egy másik téma”

 Hogy miért tört ki a „Nagy Októberi”, és mivé lett a szép álom. Amibe a nyugati hatalmak alaposan besegítettek. És adtak helyette másfajta álmot. Vajon melyik a hiteles?

Az ábrándozás az élet megrontója… Nagy költőnk mondta ezt. Szálljunk le a mindennapokba. Itt is van mit tennünk, és van mit elemeznünk, holdkóros ködevés nélkül.

MEGOSZTÁS

Pályámat „külügyérként” kezdtem az Írószövetség nemzetközi osztályán. Huszonhárom esztendőt töltöttem az írók rokonszenvesen békétlen családjában, s közben mint fordító eljegyeztem magam az orosz irodalommal, kultúrával. A rendszerváltás után a szükség arra késztetett, hogy pályát váltsak. Felvettek a Magyar Országgyűlés sajtóirodájára tanácsosnak, majd a sors kirepített Brüsszelbe, ahol szintén sajtótitkárkodtam. Telt-múlt az idő. Hazatérve ismét felfedeztek, mint fordítót, írót. Másfél méter az általam fordított és írott művek hossza könyvtárszobám polcán. Írásaim száma ezernél is több. Örülök, hogy élek, hogy még tudok dolgozni, hogy még vannak barátai az írott szónak, akik előítélet nélkül nézik a hozzánk egyre közelebb kerülő nagyvilágot. Köszönet nekik az érdeklődésért. Amíg lehet, szeretném szolgálni őket.