„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Ahogy orosz, úgy nyugati oldalon sem létezik kilőhetetlen csodafegyver”
Fotó:EUROPRESS/Axel Heimken/AFP
Akárcsak a várt ukrán ellentámadás kezdetét, úgy a nyugati nehéztechnika harctéri megjelenését is szabályos, szinte már-már szuperhős filmekbe illő legendakeltés előzte meg. Gyakorlatilag a német Leopard 2 harckocsik és M2 Bradley harcjárművek úgy jelentek meg az ukrán, nyugati – és részben hazai – sajtóban, mint az egész háború menetét megváltoztatni képes csúcstechnológiás eszközök.
„Ám más dolog harcjárműveket ígérni, és más leszállítani őket a saját készletek kárára”
Így történhetett meg az, hogy az európai „Leopard-koalíció” ambiciózus vállalásait már sokkalta szerényebb tettek követték. Csúcstechnológia helyett pedig az Ukrajnának átadott harckocsik többsége az 1980-as évek színvonalát képviselő Leopard 2A4 alváltozatból került ki. Németország is csak azért adott A6 verziójú Leopardokat, mivel egyszerűen sem tartós tárolásban, sem hadrendben nem voltak régebbi, könnyebb szívvel felajánlható példányok.
Vélhetően műszaki meghibásodás vagy aknára futás következtében hátrahagyott ukrán Leopard 2A4
„Hogyan került sor a nyugati járművek kilövésére?”
Nos, elsőként fontos leszögezni, hogy nem áll minden egyes harcképtelenné tett nyugati technika esetében felvétel annak kilövéséről, így bizonyos esetekben csak találgatni tudunk. Összességében a nyugati harcjármű veszteségek okait négy nagyobb csoportba lehet osztani.
„Aknára futás, tüzérségi tűz, csapatlégierő/öngyilkos drónok általi kilövés, páncéltörő rakéta találat”
A harcok jellegénél fogva az aknára futás alapvetően adja magát, mint lehetséges veszélyforrás, ugyanis Kijevnek egyszerűen nem áll rendelkezésre olyan mennyiségű aknamentesítő/műszaki mentő jármű, amelyekkel nagy területen lehetne egyszerre felszámolni az orosz aknazárakat. Ráadásul ezeket a helyenként kilométer széles zónákat az orosz utászok nem csak a saját, de az ukrán vonalakhoz is meglepően közel telepítették, amelynek következtében már akár a támadás első perceiben könnyen veszteséglistára kerülhet az adott jármű.
Aknára futott és harcképtelenné vált ukrán M2A2 ODS-SA Bradley
Forrás:Telegram
Az aknamezőn harc- vagy mozgásképtelenné vált járművek kimentése pedig a folyamatos orosz belövések közepette rendkívül nehéz, igaz nem lehetetlen feladat. Egyben a problémát nem csupán a folyamatos orosz támadások, de a hátra maradt aknák is jelentik, amelyek ugyanolyan veszélyt jelentenek a műszaki mentőkre, mint a harcképtelenné vált járművekre.
„A tüzérség által kilőtt nyugati harcjárművek kérdése jelentős részben kapcsolódik az aknamezők létéhez”
Avagy az aknamezőkön történő átkelés során a támadó alakulatok sebessége drasztikusan lelassul, manőverező képességük gyakorlatilag nulla – mivel csak egy keskeny, aknamentesített sávon képesek haladni –, ezáltal kiváló célpontot jelentenek az orosz tüzérség számára. Miután a zaporizzsjai front mentén az orosz fél is folyamatos drónfelderítést alkalmaz, így valós időben képesek detektálni az ukrán áttörési kísérleteket, azonnali tüzérségi támogatást kérve azok elhárításához.
Ráadásul a kiemelt célpontként jelentkező Leopardok és Bradley-k ellen az orosz haderő immár mindennaposan alkalmazza a lézer vezérlésű Krasznopol precíziós gránátokat, amely rávezetése folytán képes a mozgó célok követésére.
Mint az alábbi videón is látszik, vélhetően a Leopard 2A6 előtti M113 vagy M2 Bradley gyalogsági harcjármű Krasznopol találatot kapott és a mögötte haladó harckocsinak nem volt más választása, mint az égő roncsokat maga előtt tolni a kimeneküléshez
„Egyúttal Kijev a támadást gyakorlatilag nem létező légvédelmi hálóval kezdte meg”
Sőt, az első napok harcainak áldozatává vált Herszonban az egyik, Németország által átadott IRIS-T SLM közepes hatótávolságú légvédelmi rendszer, miután egy Lancet öngyilkos drón csapódott annak radar állomásába. A Hensoldt által gyártott, TRML-4D típusú állomás egyaránt felelős a felderítő és tűzvezető feladatokért, amelynek hiányában az egész üteg gyakorlatilag megvakul és harcképtelenné válik.
16 millió eurónyi haditechnika kilövését láthatjuk az alábbi felvételen
Ami pedig a Patriot rendszereket illeti, azok alapvető kialakításuknál fogva nem alkalmasak – lásd a fix telepítésű indítóállásokat – a csapatlégvédelmi feladatokra. Egyúttal nem is állnak a Patriotok akkora léptékben rendelkezésre, hogy Kijev azokat a főváros környezetén túl egyéb irányokba is bevesse. Főképp miután Oroszország több alkalommal is bizonyította, hogy képes akár túlterheléses támadással, akár hiperszonikus eszközök bevetésével a Patriotok megsemmisítésére.
„Ráadásul ott van még az ukrán tüzérségi hátrány kérdése”
Csak a zaporozsjei 300 fős Pjatyihatki település esetében az orosz fél a június 17-i harcok során 116 darab TOSz-1A nehéz rakéta-sorozatvetőhöz tartozó termobárikus rakétát lőtt ki a támadó ukrán csapatokra. Ilyen léptékű koncentrált tüzérségi zárótűzzel szemben az ukrán fél egyszerűen tehetetlen, mivel egyszerűen képtelen azt ellensúlyozni. Sőt, a rendelkezésre álló erőforrások fényében Kijev még a támadást megelőző tüzérségi előkészítést sem tudja végrehajtani.
Mindez nem véletlen, mivel az ukrán harctéri veszteségeket fényképesen dokumentáló orosz Lostarmour portál szerint június közepére immár legalább 100 M777 vontatott tarackot vesztett el az ukrán haderő, amely az összes eddigi nyugati felajánlás legalább 60 százaléka.
Mint az alábbi ábrán is látható, a 2023. június 18-i adatok szerint a kilövések több, mint fele öngyilkos drónokkal történt, amelyek után a második helyet a tüzérség foglalja el
Forrás:Lostarmour
„A leginkább <látványos> kilövések a légierőhöz, valamint az öngyilkos drónokhoz köthetőek”
Az orosz csapatlégierő, valamint öngyilkos/FPV drónok felettébb eredményes alkalmazásának okát ismét az ukrán oldalon hiányzó csapatlégvédelemből eredeztethető. Miután a közepes és kis hatótávolságú csapatlégvédelmi rendszerek egyszerűen hiányoznak az ukrán eszköztárból, így az orosz harci helikopterek – jelen helyzetben főképp a Kamov Ka-52-k – pár kilométerre meg tudják közelíteni az érintkezési vonalat. Az általánosan alkalmazott Vihr vagy Izgyelije 305 típusú irányított páncéltörő rakéták hatótávolsága pedig lehetővé teszi, hogy azokat a helikopter az esetleges hordozható légvédelmi rendszerek – MANPADS – hatósugarán kívül, biztonságos távolságból indítsa.
Ukrán jármű kilövése Vihr páncéltörő rakétával a dél-donyecki front mentén
„Továbbá ahogy a tüzérség, úgy az öngyilkos drónok számára is kiváló célpontot jelentenek aknamezőkön elakadó ukrán hadoszlopok”
Nem egyszer találkozhattunk olyan videóval a napokban, amelyen az elakadt vagy már visszavonuló ukrán csapatokra mértek csapást az orosz öngyilkos drónok. Egyúttal a lassan már klasszikussá váló Lancetek mellett egy új kategória is megjelent, az úgynevezett FPV – first person view – típusú drónok. Ezek gyorsabban és könnyebben, civilek által is előállítható eszközök, amelyek célravezetése a hagyományos drónokhoz képest VR szemüveggel, valamint az irányító mozdulatainak lekövetése alapján történik. Gyakorlatilag az FPV drónok irányítása során a pilóta belső nézetből tudja kezelni az adott drónt, rögtönzött precíziós lőszerré alakítva azt.
Továbbá olyan felvételeket is láthattunk, ahol már az alapvetően hátrahagyott ukrán technikát – mint a fentebbi Leopard 2-t – érte dróntámadás, vélhetően annak érdekében, hogy amennyiben mégis sikerül kimenteni az adott eszközt, az már használhatatlannak bizonyuljon
Mindezek mellett természetesen ahogy a 2022 tavaszi orosz offenzíva esetében, úgy jelen helyzetben is felmerülhet a harcképtelenség okaként műszaki meghibásodás vagy egyéb technikai/kezelői probléma, ám jelen helyzetben ezek aránya elhanyagolható.
„Mekkorák a nyugati technikát érintő veszteségek?”
Az orosz Rybar Telegram csatorna június 15-i adatai szerint az ellentámadás addigi szakasza során Ukrajna összesen 101 harcjárművet vesztett el. Utóbbiak közül 47 darabot tettek ki a nyugati gyártású eszközök. A fontosabbakat említve ez a szám 13 Leopard 2 harckocsit – vagy azon alapuló járművet –, 15 M2 Bradley gyalogsági harcjárművet, 3 AMX-10RC tűztámogató járművet tartalmaz. Fontos e ponton megjegyezzük, hogy vélhetően a valós veszteségek mind az azóta eltelt idő, mind az eddig pontosan nem azonosított eszközök következtében ennél magasabbak, mivel a Rybar gyűjtése csak a pontos helyszín mellett a fényképesen azonosítható veszteségeket tartalmazza.
A zaporozsjei ukrán harcjármű veszteségek és elhelyezkedésük a front mentén a 2023. június 15-i adatok szerint
Forrás:Rybar
A harcképtelen eszközök nem feltétlenül váltak teljesen használhatatlanná, ugyanis előbbi egy összefoglaló fogalom, amelyet egyaránt érthetünk az aknára futás következtében mozgásképtelenné vált eszközökre és a lőszerrobbanás miatt megsemmisült példányokra is. Mindezt úgy érdemes elképzelni, mint az élőerő veszteségek esetében a sérülteket és halottakat. Vélhetően a veszteség listán szereplő eszközök bizonyos része végső soron javíthatónak bizonyul. Persze a javítás idejével és súlyosságával kapcsolatos, ukrán felet általánosan érintő problémák itt is fennállnak. Azaz például egy Leopard 2A4 javításához az adott páncélost előbb el kell szállítani az adott európai javítóüzembe, majd onnan visszahozni a front térségébe, amely a szükséges munkálatos súlyosságától függően akár hónapokba is telhet.
A frontvonal térségéből kimentett ukrán Leopard 2A6 harckocsi vontatása
„Egyúttal a veszteségek bizonyos esetekben rendkívül érzékenyek”
Például Finnország mind a hat hadrendben álló Leopard 2R HMBV – Heavy Mine Breaching Vehicle – aknamentesítő járművét felajánlotta Ukrajnának, ám Kijev azok felét már egy támadás során elvesztette. Pótlásuk pedig gyakorlatilag jelen helyzetben lehetetlen, mivel nincs több ilyen jármű készleten. Általánosságban a probléma a műszaki járművek egészére is igaz, miután az ilyen típusú specializált eszközökből még nyugaton is csak korlátozott mennyiség áll hadrendben.
Leopard 2R HMBV aknamentesítő járművek, valamint Bergepanzer 3 műszaki mentő roncsai a zaporozsjei fronton
Forrás:Telegram
Számarányosan tekintve csak a beazonosított eszközök alapján Ukrajna június 15-ig az addig átadott Leopard 2 harckocsik legalább 17-20, míg az M2 Bradley gyalogsági harcjárművek 15 százalékát vesztette el. Köztük a legmodernebbnek számító Leopard 2A6 harckocsikat is, miközben az offenzíva egyelőre érdemi területi változást nem tudott produkálni.
„Mivel magyarázhatóak a kezdeti magas ukrán eszközveszteségek?”
Elsőként szükséges leszögezzük, hogy egy olyan kiterjedt védelmi infrastruktúra esetében, mint a zaporizzsjai „Szurovikin-vonal”, a támadó félnek óhatatlanul magasabb veszteségekkel kell számolni. Taktikai szempontból a felállás a védekező oldalnak kedvez, amelyet csak ront ukrán oldalról az összhaderőnemi kiterjedt műveletek hiánya.
Sikertelen támadás után hátrahagyott nyugati technika orosz szemszögből felvéve
Ráadásul helyszíni orosz források jelentése szerint a támadások jellegzetességét képezte kezdetben, hogy az ukrán parancsnokság a nehéz technikát küldte az első vonalba, amely után következett csak a gyalogság. Mint pedig tudjuk, az elsőként harcba érkező erők veszteségei rendre jóval magasabbak, mint a többi alakulaté. Nem véletlen, hogy a legutóbbi napok ukrán taktikája megváltozott, ismét a gyalogságot küldve elsőként a harctérre. Ez persze nem csökkenti a veszteségek mértékét, ám sajnos ki kell mondjuk, hogy Kijev számára rövid távon még mindig könnyebb a halottak pótlása a haditechnikához képest.
„Ráadásul a járművek sok esetben ugyanazon a nyomvonalon érkeznek, mint ahol már a korábbi támadásokat az orosz fél a megelőző napokban visszaverte”
Persze ez részben érthető a földrajzi sajátosságok, illetve az orosz védelmi vonalak kiépítésének jellege miatt. De ahogy azt korábbi elemzésünkben is részletesen megvizsgáltuk, az orosz védelmi vonalak szándékosan úgy épültek ki, hogy gyakorlatilag becsatornázzák egyes szektorokba az ukrán támadásokat.
Ahogy az alábbi FPV drónfelvételen is látszik, az ukrán csapatok egy szűk ösvény mentén haladnak
Illetve a kezelőszemélyzet képzettségi szintjét sem szabad elfelejteni, ahol ismét bebizonyosodott, hogy a „gyorskelesztős” ad-hoc jelleggel pár hétre, esetleg hónapra lerövidített kiképzés nem tudta a járművek kezelőit felkészteni egy ilyen összetettségű támadás végrehajtására. Főképp nem olyan környezetben, ahol hiányoznak a támadás kezdetét megelőző előkészítő légi és földi műveletek.
„Lehetséges pótolni az elvesztett technikát?”
Míg az Egyesült Államok gyakorlatilag az ukrán veszteségek nyilvánosságra kerülése utáni napokban azonnal újabb Bradley szállításokat jelentett be – amelyek sajátos módon darabra megegyeztek az orosz által említett kilőtt Bradley-k számával –, Európa azonban már jóval kevésbé lelkes. Persze, ez érthető abból a szempontból, hogy Nyugat-Európa az 1991 utáni közel 30 év békelázában gyakorlatilag a költségkímélés címén lefegyverezte saját haderejét, eladva vagy bontóba küldve a szárazföldi technikát.
Egyben sajátságos színfoltja a nyugati támogatás kérdésének Boris Pistorius nyilatkozata, amelyben a német védelmi miniszter nyíltan kimondta, hogy
„országa nem lesz képes az ukrán Leopard 2 veszteségek pótlására”
Helyette Kijev legfeljebb a jelenlegi ütemterv szerint júliustól beérkező, ám jóval szerényebb képességekkel rendelkező Leopard 1 típusra számíthat. Mindez persze operatív és politikai-gazdasági szempontból is érthető lépés Berlin részéről, mivel az újabb Leopard 2-k szállítása a Bundeswehr elmúlt évtizedekben lerohasztott képességeit rontaná még jobban.
Leopard 1 alvázra épült norvég NM189 Ingeniørpanservogn és Pionierpanzer Dachs műszaki mentők a nyugat-lengyelországi Zbonszyn pályaudvarán. A járművek célállomása Ukrajna
„Másrészt a német védelmi ipar egyik legfontosabb exporttermékét jelentik a Leopard 2 harckocsik”
Így Berlin sem szeretné azt, hogy az ukrajnai sztyeppéken égő Leopardok további képei járják be a világsajtót. Az első Leopard 2-k elvesztését még a gyártásban kiemelt szerepet játszó Rheinmetall konszern árfolyama is megérezte. Ezzel szemben a több évtizede hadrendből kivont – és lényegében a hidegháború végére már elavult – Leopard 1-k átadása lehet kompromisszumos megoldás, amely jóval kisebb léptékben sérti Berlin gazdasági érdekeit is.
Avagy a pótlás bár lehetséges, ám annak léptéke és a szállítás ideje erősen függ az adott adományozó ország érdekeitől, raktár készleteitől és politikai akaratától. Míg az Egyesült Államok könnyen tudja a több ezres készleteiből pótolni a kiesett Bradley-ket, ez már aligha lesz valószínű a Leopard 2 harckocsik esetében. De vélhetően Washington az esetleges M1 Abrams harckocsik elvesztése esetén is Berlinhez hasonlóan viselkedne.
„Ahogy orosz, úgy nyugati oldalon sem létezik kilőhetetlen csodafegyver”
A háborúk alapvető jellegénél fogva mindig fog megjelenni olyan harctéri körülmény, eszköz vagy hadmozdulat, amely ellen a legmodernebb technológiával sem lehet védekezni. Elég csak az elemzésünk apropóját adó Leopard veszteségekre gondolni, amelyeket gyakorlatilag az ugyanazon az elven lerakott aknamezők tették harcképtelenné, amelyek az első és második világháború harctereit is jellemezték.
A harckocsik, gyalogsági harcjárművek, légvédelmi rendszerek, tüzérségi lövegek és bizony a vadászgépek is mind-mind fogyóeszközök egy ekkora intenzitású konfliktusban. A különbséget inkább az jelenti, melyik fél milyen volumenben és mekkora költségek mellett képes a kiesett technika pótlására.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Johann Krause says:
A Leopard2-es kilövésről készült videónál mi az aláfestő orosz zene?
Papamaci says:
Üdítően hat a Moszkvatér korrekt cikkeit olvasni más weboldalak egetverő baromságai után. Talán még a Neokhon az ami ilyen színvonalas.