„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„Az elkövetkező napokban kisebb léptékű ukrán területi nyereségek elképzelhetőek, ám akárcsak a Bahmut környéki májusi ellentámadások során, ezek léptéke is maximum pár négyzetkilométeresre tehető”
Fotó:EUROPRESS/Anatolii Stepanov/AFP
Míg a nyugati média már egyértelműen az ukrán ellentámadás kezdetéről beszél, addig Kijev korábbi nyilatkozataihoz képest óvatosabb. Sőt, mintha nem merné igazán felvállalni a korábban a háború szempontjából sorsfordítóként beharangozott hadműveletet. Mindez teljesen érthető, hisz a nagy PR kampánnyal felépített offenzíva eddig nemigen váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Vélhetően az ukrán vezetés úgymond a letagadhatóság érdekében hivatalosan az ellentámadás kezdetét csak egy esetleges nagyobb harctéri siker után jelenti be.
„A harcok főképp két tengely mentén, a zaporozsjei Orehov, illetve a donyecki Vremjevka-Velikaja Novoszjolka térség környezetében zajlanak”
Az eddigi harcok alapján az ukrán fegyveres erők az úgynevezett tűzfelderítés/erőszakos felderítés – reconnaissance by force (oroszul разведка боем) – taktikáját alkalmazzák. Utóbbi során nagyjából zászlóalj szintű, egyszerre maximálisan pár száz főt számláló egységekkel támadják az orosz vonalak több szektorát, gyenge pontokat vagy hiányosságokat keresve. A gyalogsághoz természetesen járműkíséret is tartozik, amelyek általában legfeljebb 100-150 egységet tesznek ki. Utóbbi kíséret többségét egyértelműen a kerekes harcjárművek képviselik, nem egyszer 10:1 vagy 12:1 arányban a lánctalpas technikához képest.
Az ukrán támadások főbb irányai
Forrás:Twitter
A rohamok célja a potenciális gyenge pontok felderítésén túl az orosz válaszlépések és alkalmazott eljárásmódok feltérképezése, valamint ezt követően a támadási tervek adaptálása az adott szakasz körülményeihez. Az adott esetekben felvonultatott ukrán erők nagysága bár önmagukban nem teszi lehetővé az orosz vonalak áttörését, ám egyszerre több szektorban támadva már hozzájárulhatnak a védelem túlterheléséhez. Nem véletlen, hogy hol felváltva, hol egyszerre próbálkozik az ukrán haderő Orehov, Novoszjolka vagy épp Ugledar térségében. Amennyiben mégis sikerül egy tartósabb hídfőállást létesíteni az orosz vonalakon belül, az ugródeszkaként szolgálhat a további támadások számára.
A harcok egyelőre még viszonylag egy rövid szakasz mentén zajlanak, át sem törve az első orosz védelmi vonalat
Forrás:Twitter
„Miért akadtak el az ukrán támadások?”
Ukrán oldalról az eddigi műveletek számos problémába ütköztek, és nem véletlenül mondta már előzetesen azt a szakértők jelentős része, hogy az ellentámadás megindítása felettébb elhamarkodott. Egyik oldalról a nyugati partnerek által beígért nehéztechnika többsége a mai napig nem érkezett még meg az országba. Míg Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter szerint országa nagyjából 60-70 Leopard 2 harckocsival rendelkezik, addig a közel 130 darab dán és német Leopard 1 első példányai a mai napig nem érkeztek meg.
Ukrán személyzet németországi kiképzése a Leopard harckocsikra
Ezzel együtt a harcjárművekre történő gyorsított kiképzés problémái is megmutatkoztak, mivel egyre több esetben válik egyértelműen nyilvánvalóvá, hogy egy hat hetes – jobb esetben pár hónapos – gyorstalpalón egyszerűen nem lehet hatékonyan elsajátítani az összhaderőnemi szárazföldi harcászat jellegzetességeit.
„Ha már összhaderőnemi harcászat, annak számos eleme hiányzik ukrán oldalról”
Elsőként érdemes az általunk korábban már többször említett csapatlégvédelem hiányát vizsgálni. Ugyanis a harctéri felvételek alapján az orosz harci helikopterek a hordozható légvédelmi rakéták – MANPADS – hatótávolságán kívülről gyakorlatilag akadálytalanul képesek az ukrán erőket folyamatosan tűz alatt tartani, miközben Kijev nem tud erre megfelelő választ adni.
Orosz Kamov Ka-52 harci helikopter Vihr páncéltörő rakétát indít
Az elmúlt hónapok orosz stratégiai légi hadjáratának, illetve a légvédelmi rendszerek szisztematikus megsemmisítésének következtében vélhetően szimplán nem maradt Ukrajnának megfelelő számú eszköze és elfogó rakétája, amellyel a támadásait biztosítani tudná.
„A jelenlegi helyzetben Kijevnek épp arra a szovjet doktrína szerinti, a támadó erőkkel folyamatosan együtt haladó csapatlégvédelemre – mint az Sz-300V, Buk és Tor rendszerek – lenne szüksége”
Ám ezek az eltérő harcászati filozófia következtében Nyugaton csak korlátozott számban állnak rendelkezésre. Hasonlóan a csapatlégvédelemhez, a nagyjából 50 merevszárnyas géppel rendelkező ukrán légierő sem tudja érdemben befolyásolni a harcok alakulását.
Ukrán Iris-T SLM rendszerhez tartozó Hensoldt TRML-4D radarállomás kilövése Herszon térségében. A 16 millió eurót érő eszköz hiányában a teljes légvédelmi üteg használhatatlanná vált
„A lánctalpas nehéztechnikával való relatíve szűkös ellátottság következtében pedig az ukrán taktika akárcsak Harkov esetében, úgy jelenleg is a manőverező harcászatra épít”
Ellenben míg a létszámhiányos, védelmi infrastruktúrával csak gyéren ellátott harkovi erdőségek esetében ez a harcászati módszer eredményesnek bizonyult, Zaporozsje tekintetében ez koránt sincs így. A harkovi meglepetés ereje már kezdettől nem áll fenn, hiszen 2022 ősze óta tudható volt, hogy az ukrán támadás következő célpontját a déli területek fogják képezni.
Másrészt Oroszországnak épp a bahmuti húsdaráló adta hónapok tették lehetővé, hogy egy több 10 kilométer széles mélységi vonalrendszert építsen ki – amelyre egyes orosz haditudósítók viccesen már, mint Szurovikin-vonalra hivatkoznak –, ahol a manőverező harcászat korábbi formájában már nem lehetséges.
Ukrán kerekes HMMWV csapatszállító aknára fut
„A manőverező hadviselés számára a legnagyobb akadályt a több kilométer szélesen lefektetett orosz aknamezők jelentik, amelyek áttörése során az ukrán haderő szinte pontosan ugyanazokat a hibákat követi el, mint az orosz Ugledar esetében”
A szovjet eredetű UR-77 és nyugati M58 MICLIC aknamentesítő járművek robbanótöltetei csupán egy nagyjából 100 méter hosszú vonalban képesek megtisztítani a kijelölt területet, azt követően viszont csak az úgynevezett aknataposó hengerek, illetve egyéb műszaki járművek állnak rendelkezésre.
Orosz UR-77 aknamentesítő jármű működése Kremennaja térségében
Az aknataposó hengerek esetében fontos megjegyezni, hogy tömegük elérheti akár a 8 tonnát is, így mozgatásuk kizárólag harckocsik – vagy bizonyos feltételek mellett gyalogsági harcjárművek – által lehetséges. Utóbbi következtében viszont az alapvetően is szűkösen rendelkezésre álló lánctalpas technika kerül a legelső vonalba, elsőként kitéve magát az orosz válaszcsapásoknak.
„Az elmúlt napok Leopard 2 harckocsi veszteségei is jelentős részben ehhez a problémához köthetőek”
Az aknamentesítő hengerek magas tömege következtében ugyanis az azokat toló harckocsik sebessége jelentősen lecsökken, még jobban kitéve őket a lehetséges orosz tüzérségi vagy épp dróntámadásoknak. Ezek esetében pedig elég csupán az adott páncélost mozgásképtelenné tenni és a támadó ék csapdába kerül. További előrenyomulás nem lehetséges a kiterjedt aknamező miatt, míg a visszavonulás is csak korlátozottan a pár méter széles aknamentes zóna következtében.
A világsajtót és közösségi médiát bejárt orehovi ukrán veszteségekről készült felvételek szintén ennek bizonyítékai, ahol a mozgásképtelenné tett Leopard 2A6 mellett az őt követő M2A2 ODS-SA típusú Bradley harcjárművek is vélhetően aknára futottak, illetve páncéltörő rakéták találatát szenvedték el
Forrás:Telegram
„Miben rejlik az orosz védelem eddigi sikereinek a titka?”
Nos, az előbb felsorolt ukrán hiányosságokon és problémákon túl az orosz fél is sokat tett annak érdekében, hogy a támadások lehetőleg minél kisebb sikereket érjenek el. A korábban már említett bahmuti faktor következtében ugyanis az ottani összecsapások oly mértékben lefogták az ukrán haderő kapacitásait, hogy az lehetővé tette a mintegy 965 kilométer hosszú zaporozsjei és dél-donbasszi védelmi vonalak mélységi kiépítését.
A zaporozsjei orosz védelmi vonalak kiterjedtsége
Forrás:ScribbleMaps
Bár korábbi elemzéseinkben már részletesen foglalkoztunk ezekkel a vonalakkal, ám ismét érdemes megjegyezni, hogy létesítésük során az orosz fél igyekezett minél nagyobb mértékben kihasználni a terep adottságokat, illetve a természetes akadályok adta lehetőségeket. Elsőként az ukrán támadóerőnek egy több kilométer széles aknamezőn kell átjutnia, amelyet követően harckocsiárkok, illetve azok közvetlen térségében betonakadályok fogadják. Utóbbiakon az áthatolás ismét speciális műszaki járműveket igényel, illetve jelentősen lecsökkenti a támadó fél csapatainak sebességét és manőverező képességét, kitéve őket az orosz válaszcsapásoknak.
Az áttörés során alkalmazott dedikált finn Leopard 2R járművek fele is odaveszett a zaporozsjei támadásokban
„Másrészt a védelmi vonalat kiépítése során vélhetően az orosz fél szándékosan létesített olyan szakaszokat, ahol látszólag gyengébb az adott terület védelme”
Ám mindez csupán látszólagos, mivel ezek a szektorok azok, amelyek az ukrán támadások bevonzására és „becsatornázására” szolgálnak. Avagy gyakorlatilag az orosz védelem már eleve egy kvázi könnyen belőhető, általában a környező területekhez képest mélyebben elhelyezkedő tűzzsákba – lásd a jelenlegi Blagodatnoje környéki harcokat – csalja be az ukrán támadókat. Mint azt az elmúlt napok harcaiban láthattuk ilyenkor nem ritkán a közvetlenül az érintkezési vonal térségében létesített pozíciókból is visszavonulhatnak az orosz erők a menekülés látszatát keltve.
Mint látszik, az ukrán haderő hiába foglalja el magát Blagodatnojét vagy a környező, szintén folyó menti falvakat, ha az orosz csapatok folyamatosan tűz alatt tudják őket tartani a környező magaslatokról
Forrás:Openstreetmap
Viszont menekülés helyett az orosz csapatok a kijelölt tüzelőállásokba vonulnak vissza, ahonnan aztán páncéltörő rakétáktól kezdve a tüzérségen át egészen az öngyilkos drónokig zárótüzet indítanak az ukrán csapatokra. Hasonló szisztémát tapasztalhatunk, mint egykoron a herszoni Davidov Brod térségében, ahol az Ingulec folyó partján alakított ki az orosz fél egy folyamatosan belőhető tűzzsákot az ottani ukrán csapatok felőrlése érdekében.
„Ráadásul a még nagyobb pusztítás érdekében az orosz csapatok még a potenciális visszavonulási útvonalakat is elaknásítják”
Utóbbira főképp az elmúlt években hadrendbe állított 122 milliméteres ISzDM Zemlegyelije nevű távolsági aknatelepítő jármű szolgál. A szovjet rakétatüzérséghez hasonlóan szintén teherautóalvázra épített Zemlegyelije javadalmazását összesen 50 darab, 122 milliméteres kazettás fejrésszel felszerelt rakéta adja, amelyeket a rendszer 5-15 kilométeres távolságban képes kilőni. A kazettás bombákhoz hasonlóan a Zemlegyije is még a repülés során szórja ki gyalogsági vagy harckocsiaknákat tartalmazó altölteteit, amelyek egyszerre akár több futballpályányi területet képesek beteríteni.
A Zemlegyelije rendszer működés közben
Továbbá az orosz védelem eredményességét növeli, hogy saját vonalai mögött rendkívül nagy mozgékonysággal rendelkező páncélvadász alakulatokat alkalmaz. A főképp terepmotorokkal és quadokkal mozgó, páncéltörő rakétákkal felszerelt egységek rendkívül hamar képesek az esetleges támadás térségébe érve szinte azonnal válaszcsapást mérni az ukrán csapatokra.
A gyorsan mozgó páncéltörő csapatok
„A korábbi hónapokhoz képest érezhetően javult az orosz felderítés teljesítménye és eredményessége”
Utóbbival potenciálisan már időérzékeny célpontokat is képes Moszkva támadni. Ezek alatt viszont inkább a parancsnoki központokat – és azok személyzetét – valamint a frontra tartó lőszerszállítmányok ideiglenes tárolására szolgáló raktárépületeket, vasúti pályaudvarokat érdemes érteni. Elég csak a pavlodari illetve a hmelnyickiji felrobbant lőszerraktárakra gondolni, vagy friss példaként az Umanyt és a poltavai Mirgorod repülőterét ért találatokra.
Egyúttal a parancsnoki láncon történő kommunikáció sebességének gyorsulását, illetve egyszerűsödését is érdemes megjegyezni. Az orosz hadvezetés kiemelt figyelmet szentel a zaporozsjei hadmozdulatoknak, amelyet bizonyít, hogy a napokban maga Szergej Sogju védelmi miniszter is bejelentkezett a védelmi minisztérium Telegram csatornáján.
Szergej Sojgu 2023. június 8-i helyzetértékelése
„Összességében mekkora erőket vonultatott fel eddig Ukrajna?”
Orosz becslések szerint az eddigi támadások során a front egésze mentén – azaz Orehovtól Ugledarig – az ukrán fél nagyjából 20 ezer embert – 7 dandárnak feleltethető meg –, 90 tankot, 180 gyalogsági harcjárművet, 120 rakéta-sorozatvetőt, valamint ezeken túl meg nem nevezett számú egyéb tüzérségi eszközöket – aknavetők stb. – „tett félre”.
A harcok fokozódó intenzitását jelzi, hogy június 12-i információk alapján az ukrán parancsnokság legalább egy újabb dandárt Orehov térségébe vezényelt, miközben a harckocsik száma 200-ra, míg minden egyéb harcjárműé pedig 800-ra emelkedett. Az újabb becslések a tüzérségi eszközök – vontatott/önjáró lövegek, aknavetők, rakétatüzérség – számát 450-re teszik.
„Ellenben Ukrajna igazán az ellentámadásra félretett stratégiai tartalékait egészében egyelőre még nem vetette be”
Utóbbiak esetében az elmúlt nagyjából fél évben felállított 9. és 10. hadtestet értjük, amelyek létszámát becslések 50-65 ezer fő közé teszik. Amennyiben a támadó erők egésze az említett hadtestekből kerülne ki, még úgy is többségük tartalékként rendelkezésre áll a későbbi hadmozdulatokhoz.
A tartalékcsapatok többsége a frontvonaltól 80-100 kilométerre, főképp Dnyepropetrovszk környezetében, illetve egyéb, jó közlekedési infrastruktúrával ellátott település térségében állomásozik. Utóbbi faktor azért is lényeges, mivel amennyiben sikerül a felderítő támadások során áttörni az orosz védelmi vonalakat és tartós hídfőállásokat létesíteni, úgy szükséges az erősítések minél gyorsabb átvezénylése az adott pontra.
A Vremjevka környéki harcok állása 2323. június 12-én
Forrás:Rybar
Orosz jelentések szerint Kijev a stratégiai tartalékokat beleértve összesen 350 harckocsit, 1000 különböző gyalogsági harcjárművet és csapatszállítót, 500 tüzérségi löveget és 140 rakéta-sorozatvetőt vont össze a zaporozsjei front térségébe. Minden esetre technikai esetben biztos az orosz létszámfölény, míg a személyi erő terén a korábbiakhoz hasonlóan vélhetően Ukrajna áll jobban.
„Nagyjából mekkorák az elszenvedett ukrán veszteségek?”
Jelen állás szerint ezeket rendkívül nehéz megbecsülni, ám csak a Rybar Telegram csatorna június 10-i gyűjtése 77 darab ukrán elvesztett járművet azonosított. Ezek pedig csupán az össz veszteségek töredékét teszik ki, mivel a fényképes bizonyítékon túl elhelyezkedésük is pontosan geolokált. Vélhetően mára már százas nagyságrendbe emelkedtek az ukrán eszközveszteségek.
A 2023. június 6-10 közti ukrán eszközveszteségek
Forrás:Rybar
Az ukrán Rezident Telegram csatorna információi szerint egyes esetekben már a beérkező nyugati technika 30 százaléka harcképtelenné vált vagy megsemmisült. Utóbbit alátámasztja, hogy még nyugati jelentések alapján is a korábban beérkezett M2A2 Bradley gyalogsági harcjárművek közel 15 százalékát vesztette el az ukrán hadsereg gyakorlatilag napok alatt. Az emberveszteségek valószínűvel már több ezer főre rúgnak, ugyanis zaporozsjei helyi információk szerint a környékbeli kórházak megteltek a harctérről beérkezett sebesültekkel. Csak a zaporozsjei 5. számú kórházba legalább 1500 sérült érkezett a napokban, akikhez az átlagos veszteségi arányszámokkal számolva minimum további 300-500 halott tartozhat.
Ukrán M2A2 ODS-SA gyalogsági harcjárművek kilövése
„Mi várható a jövőben?”
A harctéren a korábbi időjárási körülmények már vasárnap folyamán rosszabbra fordultak, miután a hazánkban is tapasztalható esőzések elérték a front térségét. Utóbbi mind az orosz, mind az ukrán haderő számára problémákat okoz. Orosz esetben ugyanis esős-viharos körülmények közt az addig aktív harci helikopterek, illetve egyéb csapatlégierő aktivitása korlátozott, akárcsak a drónok alkalmazása.
A drónok kiemelt szerepet töltenek be mind az ukrán csapatok pozícióinak felderítése, mind a személyi állomány és páncélos technika megsemmisítése szempontjából, így hiányuk egyértelműen negatívan befolyásolja az orosz csapatok eredményességét.
„Az elkövetkező napokban kisebb léptékű ukrán területi nyereségek elképzelhetőek, ám akárcsak a Bahmut környéki májusi ellentámadások során, ezek léptéke is maximum pár négyzetkilométeresre tehető”
A Velikaja Novoszjolka térségében fekvő Nyeszkucsnoje és Blagodatnoje falvak elfoglalását már-már áttörő sikerként igyekszik az ukrán és a nyugati média eladni, miközben azok még igazán nem is képezik a helyi első védelmi vonal részét. Ráadásul a topográfiai térképre rápillantva láthatjuk, hogy az említett települések a környező orosz ellenőrzésű magaslatokhoz képest egyfajta mélyedésben helyezkednek el, így könnyen belőhetőek.
Zölddel jelölve az orosz csapatok lehetséges visszavonulási vonala, míg a lila szín az orosz védelmi vonalakat mutatja
Forrás:Telegram
A szürke zónában fekvő kisebb-nagyobb települések esetében mindenképp számítani kell a helyi frontvonal napi szintű dinamikus változására, ám a pár száz métert vagy pár kilométert jelentő mozgások érdemi változást nem hoznak az erőviszonyokban. Sőt, épp a támadó ukrán erők erőforrásai fogyatkoznak meg, amennyiben a kijevi hadvezetés ragaszkodik a főképp frontális rohamokra alapuló támadásokhoz.
„Ráadásul nem kizárt, hogy Kijev esetlegesen újabb frontszakaszok mentén indít támadást”
A zaporozsjei harcokkal párhuzamosan ugyanis mind a donyecki Avgyejevka, mind Bahmut esetében megnövekedett az összecsapások intenzitása, ám egyelőre nagyobb eredmények nélkül. Egyúttal az orosz Rybar Telegram csatorna jelentősebb ukrán csapatmozgásokról számolt be a harkovi Volcsanszk és Sztarij Szaltov esetében, valamint a donyecki agglomeráció mentén és Nyikolajevtől keletre. Utóbbi azért is jelentős, mivel a kahovkai tározó átszakadását követően a vízszint drasztikusan lecsökkent, és bár belátható ideig nem lesz járható az egykori folyómeder. Ám nem elképzelhetetlen, hogy Kijev a későbbiekben valamiféle hadműveletet indítson meg a Dnyeper túlpartja ellen. Akárcsak a Szvatovo-Kremennaja vonal felmelegítése.
Összességében elmondhatjuk, hogy az ukrán ellentámadás még egyáltalán nem lefutott, sőt valószínűleg a java még csak most érkezik. A fő kérdést inkább az jelenti melyik fél bírja jobban az elszenvedett veszteségeket és lesz képes azokat harctéri sikerré konvertálni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
