„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Szavazatszámlálók munka közben az orosz parlamenti választások estéjén Szevasztopolban 2021. szeptember 19-én
Fotó:EUROPRESS/Konstantin Mihalchevskiy/Sputnik/AFP
Ahogy az várható volt, az oroszok többségét annyira nem hozza lázba a parlamenti választás. A 45 százalékos részvételi arány jól mutatja a társadalomban eluralkodó apátiát. E hangulat kialakításában egyébként a hatalom hatékonyan közreműködött azzal, hogy
„az elégedetlen és elbizonytalanodó választókat lényegében megfosztotta minden választási alternatívától”
Mindenek előtt azzal, hogy a nyugati beavatkozási kísérletekre is válaszul eleve lehetetlenné tette a hatalom számára igazán kellemetlen jelölteknek az indulást, megtisztította, minden izgalomtól mentessé tette a terepet. A hatalomnak minden áron betartani akarók legfeljebb a legerősebb ellenzéki pártra, a kommunistákra adhatták le a voksukat, ám mivel Zjuganovék is vastagon a rendszer részei, alternatívának ők sem tekinthetők. Ez a hangulat erősítette az Új embereket is, akik progresszív irányultságúak, a többi párthoz képest tényleg frissülést jelentve lényegi kérdéseket vetnek fel, ám ellenzékinek ők sem nevezhetők. S ehhez jött az adminisztratív hátszél, és ha kellett, néhol még be is segítettek. Ha nem kellett, akkor csak túlteljesítésből. Így mehet az eredmény a reális 40 százalék körüli sáv fölé néhány százalékkal.
„Közben a Kreml megtisztította az Egységes Oroszországot is a népszerűtlenné vált képviselőktől, így még Dmitrij Medvegyev sem került fel a listájára”
Amelyet három igazi nagyágyú, Szergej Sojgu, Szergej Lavrov és egy a járványban ismertté vált orvos vezetett. A hatalom pártján belül megfigyelhető egyfajta fiatalítás, és nagyobb szerephez jutnak a technokraták, megnő a szakértelem értéke. Mindezt a modern politikai technológiák trendjeit követve megfejelték politikai celebek, ismert tévések csoportjával, akik majd a show-t biztosítják, az élénkülést hivatottak demonstrálni az új dumában.
„Egy szó, mint száz, a részvételi arány a hatalom elképzelései szerint alakult, hiszen az elbizonytalanodók alternatíva híján távol maradtak a szavazástól, míg az Egységes Oroszország híveit és az állami szférában dolgozókat a függő helyzetük és a paternalista gondolkodásuk miatt sikerült mozgósítani”
A szavazatok háromnegyedének összesítése után az rajzolódik ki, hogy a négy évvel ezelőtt alkotmányozó többséget hozó eredménytől elmaradva, a 2011-es mélypontot azonban meghaladva a Kreml pártja a várt, sőt tervezett 45 százalék feletti sávban mozog, s mivel a 225 egyéni körzetből akár 180-200-at is elvihet, az abszolút többsége egy pillanatig sem forog veszélyben. Sőt! Az alkotmányozó is meglesz! Gennagyij Zjuganov kommunistái (KPRF) minden eddigi eredményüket felülmúlva 20 százalék felett állnak, Vlagyimir Zsirnovszkij pártja (LDPR) az öt évvel ezelőtti fellángolás után visszaesett a korábbi 8 százalék körüli szintjére, az Igazságos Oroszországtól viszont koalíciós partnerük radikalizmusa miatt elpártolt a párt bázisának értelmiségi része. A parlamentben maradás ugyan így is biztosnak tűnik, mint ahogy átlépi a küszöböt a még sokak szemében az újdonság erejével ható, progresszivitásával a gőz kiengedésére alkalmas Új emberek is.
„A duma így úgy újul meg, hogy a lényeg nem igazán változik. Várhatóan megélénkül valamelyest a politikai élet, ám ez jó eséllyel inkább csak a vita, a politikai csaták látszatát kelti majd. Arra minden esetre jó alapot adhat, hogy a következő, 2026-ban kezdődő ciklusra az átmenet körülményeihez alkalmazkodva elengedhetetlenül megváltozó politikai környezetre felkészítse a képviselőházat”
A mostani eredmény megfelel az országos hangulatnak. Ha figyelembe vesszük, hogy az elnökválasztás után három éve megindított rendkívül népszerűtlen nyugdíj reform milyen sokakat kiábrándított, a 2014 óta bukdácsoló és lényegében stagnáló gazdaságot pedig milyen helyzetbe hozta a pandémia, amelyet ráadásul a hatalom elfogadottságát gyengítő, a lakosságban ellenérzésekkel fogadott járványügyi intézkedések is követtek, az eredmény egyáltalán nem rossz. Az új duma kényelmes hátteret teremt a politikai átmenet felgyorsításának, egyúttal potenciálisan talán egy fél lépéssel közelebb is hozza az elfáradó politikai rendszert az egyre inkább elengedhetetlen dinamizálódáshoz.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
