„Tény, hogy Prigozsin növekvő politikai és katonai befolyása Moszkva számára aggodalomra adott okot, mivel több tízezer katonának parancsolt, és jövedelmező afrikai üzletek felett volt ellenőrzése. Az is tagadhatatlan, hogy a zsoldosvezér 2023-ban egyre látványosabban fordult szembe az orosz elit néhány szereplőjével, ám a lázadás nem Putyin ellen irányult. Az is egyértelmű, hogy a lázadás leszerelésével a Kreml megszilárdította a hatalmát, és végül pozitívan jött ki ebből a kínos történetből”
Fotó:EUROPRESS/TELEGRAM/@concordgroup_official/AFP
Jevgenyij Prigozsin ekkor már egyre elégedetlenebb magánhadserege 2023. június 23-án fellázadt, és Ukrajnából elindulva elfoglalta a dél-oroszországi Rosztov városát. A következő nap Moszkva felé vették az irányt, és gyakorlatilag ellenállás nélkül haladt az Igazság menete mindaddig, amíg a hatalommal közvetlenül és Alekszandr Lukasenko belarusz elnök közvetítésével tárgyaló Prigozsin végül már a főváros közelében le nem állította a csapatait. A védelmi miniszter és a vízfejű hadvezetés leváltását, átalakítását akarta elérni, no meg továbbra biztosítani a Wagner számára a finanszírozást. A védelmi minisztérium és a magánhadsereg között ugyanis egyre növekedett a feszültség, ráadásul Szoledar és Bahmut bevétele után Prigozsinnak is láthatóan a fejébe szállt a dicsőség. Nem véletlenül, hiszen a 2022-es sikeres ukrán ellentámadás után lényegében csak a Wagner tudott sikereket elérni.
„Az így kudarcba fulladt lázadás után kétségessé vált a Wagner fennmaradása, és az állam felgyorsította a hatalom számára egyre veszélyesebbé váló magánhadsereg már korábban megkezdett leépítését, integrálását. Ráadásul két hónappal később már maga Prigozsin sem volt az élők sorában”
Augusztus végén Jevgenyij Prigozsin Embraer Legacy 600 típusú repülőgépének biztonsági ellenőrzésére várt az egyik moszkvai repülőtéren, és eközben állítólag egy kis robbanószerkezetet helyeztek el a gép szárnyai alatt. Körülbelül 30 perccel a felszállás után majdnem 9 ezer méteres magasságban felrobbant a bomba és a gép lezuhant. Mind a tíz utas életét vesztette. Nyugati hírszerzők egyenesen azt állították, hogy az akkor a Nemzetbiztonsági Tanács titkári posztját betöltő befolyásos Nyikolaj Patrusev áll a történtek mögött. A Kreml tagadta, hogy köze lenne Prigozsin halálához, néhány hónappal később pedig Putyin a Valdaj Klub éves konferenciáján azt vetette fel, hogy egy a gépen lévő kézigránát felrobbanása okozhatta a balesetet. Az Embraer Legacy lezuhanásának körülményei megnyugtatóan azóta sem tisztázottak.
„Tény, hogy Prigozsin növekvő politikai és katonai befolyása Moszkva számára aggodalomra adott okot, mivel több tízezer katonának parancsolt, és jövedelmező afrikai üzletek felett volt ellenőrzése. Az is tagadhatatlan, hogy a zsoldosvezér 2023-ban egyre látványosabban fordult szembe az orosz elit néhány szereplőjével, ám a lázadás nem Putyin ellen irányult. Az is egyértelmű, hogy a lázadás leszerelésével a Kreml megszilárdította a hatalmát, és végül pozitívan jött ki ebből a kínos történetből”
A lázadás az eliten belül többeket magával sodort, így például Szergej Szurovikint, a hadsereg vezetéséhez azonban nem nyúlt Putyin. Újraválasztása után 2024 májusában azonban felfelé buktatta Szergej Sojgut, és tisztogatás kezdődött a látványosan korrupttá vált minisztérium vezetésében. Andrej Belouszov kinevezésével megerősítették a hadsereg és a háború folytatásának gazdasági alapjait, fejek hulltak a minisztériumban, a korrupció pedig megszűnt tabu lenni a hadseregen belül.
„A lázadás pillanatában a nyugati hírszerzés szerint 50 ezres, míg orosz források által 25 ezresre becsült Wagner csoport még az ukrajnai konfliktus kirobbanásakor, majd a szíriai harcokban alapozta meg a hírnevét. Ezzel párhuzamosan egyre komolyabb pozíciókra tett szert Afrikában is”
A Wagner csoport afrikai ága 2017 és 2022 között a szudáni katonai kiképzők kis csoportjából komoly katonai erővé, Oroszország öklévé vált az egész kontinensen. Prigozsin és csapata afrikai sikere azonban lehetetlen lett volna az orosz költségvetésből és adminisztratív forrásokból származó finanszírozás nélkül. Prigozsin szerepe fontos volt a különböző afrikai orosz beavatkozások mögötti lendülethez, a Wagner-csoport azonban soha nem dolgozott egyedül. Prigozsin struktúráinak szerepe és relatív befolyása országonként változott, és függött attól, hogy az egyes színterek mennyire fontosak Oroszország más biztonsági intézményei számára. A Wagner csoport bebizonyította a modell életképességét az orosz állam számára, így csak idő kérdése volt, hogy mikor lesz a magán kezdeményezésből kormányzati hatáskörbe tartozó projekt.
„Prigozsin halála nem csak Afrikában gyorsította fel az integráció folyamatát. A Wagner ukrajnai műveleteit a hadsereg elit egységei és más, az állam irányítása alá tartozó katonai egységek vették át. A zsoldosoknak két választásuk volt, vagy szerződést kötnek, és betagozódnak a védelmi minisztérium irányítása alá, vagy lelépnek”
Egyes egységeket a Putyin egykori testőre, Viktor Zolotov által irányított elit gárda, a Roszgvargyija alá integráltak be. Információk szerint Ukrajnába hat-, Afrikába pedig kilenc hónapos szerződésekkel mehettek. A Wagner több egységének parancsnoka is megerősítette ezt a 2023 őszén felgyorsult betagozódást, hozzátéve, hogy ezután Oroszországért fognak harcolni. Az elmúlt hónapokban kiderült, hogy ez az integráció sikeresen végbement, és a Wagner felett az állam átvette az irányítást. Akik ebből nem kértek, azok leszereltek, de voltak olyanok is, akik Ramzan Kadirov Ahmat nevű magán hadseregéhez csatlakoztak.
„A lázadás kifulladása után elterjedt, hogy Putyinnal találkozva Prigozsin zöld utat kapott arra, hogy a Wagner Afrikára összpontosítsa a tevékenységét”
Ezt erősíti meg, hogy Prigozsin halála után Junusz-Bek Jevkurov védelmi miniszter-helyettes körbeutazta az érintett afrikai államokat, és megnyugtatta a helyi vezetőket, minden marad a régiben. Hogy ez mennyire így van, azt jelzi, hogy Prigozsin halála után az orosz állam aktivitása látványosan megnőtt Afrikában. Moszkva továbbra is garantálta a helyi diktatórikus rezsimeknek a hatalom megvédését, cserébe a befolyás növekedéséért, és a stratégiailag fontos ásványkincsek bányászati jogának megszerzéséért.
„A GRU, a katonai felderítés egykori tábornokának, Andrej Averjanovnak a vezetésével megalakult a régi-új orosz expedíciós csoport, népszerű nevén az Afrika Hadtest”
A hivatalos kormányzati státussal bíró Africa Corps az orosz védelmi minisztérium és bizonyos mértékig Prigozsin által létrehozott félkatonai struktúra vette át a Wagnertől a műveleteket Maliban, Líbiában, és kisebb mértékben a Közép-afrikai Köztársaságban. Az afrikai orosz műveletek súlypontja közben a Közép-afrikai Köztársaságból egyre inkább a Száhel-övezetbe helyeződik át. A Wagner informális és magánjellegű aspektusait zömében megszüntették, így megmaradt egy expedíciós erő magja. Ezzel a váltással Oroszország beavatkozásai a kontinensen az állam által támogatott magán kezdeményezésekből hivatalos állami projektekké váltak.
„Az Africa Corps lényegében beintegrálva teljesen leváltotta a Wagnert Nyugat-Afrikában, az információk szerint azonban Prigozsin fiának, Pavel Prigozsinnak az irányítása alatt meghagyta a Közép-afrikai Köztársaságban”
Ez szakértők szerint nemcsak egyfajta gesztus, hanem kényszer is, hiszen a Wagner oly mélyen beépült a Közép-afrikai Köztársaságba, hogy nehéz lenne ott egy az egyben leváltani. Ez volt ugyanis modell kidolgozásának a kísérleti terepe, ahol a Wagner más államok számára is igazolta a hatékonyságát a terrorellenes műveletekben, és a helyi hatalmak védelmében. Az Africa Corps tehát lényegében azt nyújtja, mint korábban a Wagner, csak más köntösben és sokkal nyíltabban. Feladata nemcsak a természeti kincsekért cserébe a helyi hatalom védelme, hanem az orosz geopolitikai befolyás erősítése is. A Száhel-övezetben konkrétan a franciák visszább szorítása.
A Wagner tehát egy évvel a lázadása után már a múlt, lényegében megszűnt, pontosabban beintegrálódott az állam irányítása alá. Ezt az új helyzetet mindennél jobban érzékelteti, hogy az évforduló nyugalomban telt, és csak néhányan emlékeztek már Jevgenyij Prigozsinra és az Igazság menetére.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
HandaBandy says:
Meg kell követnem a T. olvasót mert régebben azt prognosztizáltam, hogy Prigó szépen el fog tűnni a
szürkeségben és a jelentéktelenségben, de élve. Tévedtem, bár a dolgok mostan állása szerint nem
tudom ki is robbantotta fel azt a bizonyos gépet. Gyanítom, hogy Prigozsin tárgyalhatott pénzes háttér
emberekkel akik “helyzetbe” akartak kerülni ha ama elvetélt puccskísérletnek mégis lenne kedvező
hozama. A dolgok nem meglepő módon nem így alakultak, így a kínos magyarázkodás helyett olcsóbb
volt egy kézigránát. Persze biztos tévedek megint.