Az ukrajnai háború kezdetének fél éves évfordulójához közeledve az események is mintha felpörögni látszanának. Úgy tűnik, a krími Szaki-4 légi bázis esetében Ukrajnának ismét sikerült érzékeny ponton csapást mérnie Moszkvára, ám utóbbi inkább az információs térben, mint a harcok valós menetében jelentős. Energodar esetében nem csitulnak az atomerőmű elleni ukrán támadások, amelyek legrosszabb esetben akár radioaktív szennyezéssel is beteríthetik Ukrajna déli területeit, illetve magát a Krímet. Közben Kijev cinikusan még mindig Moszkvára mutogat, amelyen a Nyugat hozzáállása sem segít. Eközben a herszoni ellentámadás kérdése ismét felszínre hozta az ukrán politikai eliten belüli törésvonalakat, kissé hozzásegítve az átlag ukránt a harcok valós állásának megismeréséhez. Ami pedig az orosz vonalak mögött dolgozó állítólagos partizánokat illeti, azok helyiek helyett inkább az ukrán titkosszolgálatokhoz köthetőek. Ellenben az oroszbarát érzések minden erőfeszítés ellenére erősen jelen vannak az ukrán területeken.

Az elmúlt napok ukrajnai eseményeiben kiemelt helyet foglalt el a legutóbbi jelentésünkben érintőlegesen említett krími Szaki légi bázison bekövetkezett robbanás. A részben a szomszédos Novofjodorovka településre is kiterjedő incidens során az orosz védelmi minisztérium közlése szerint „csupán” személyi sérüléssel járó lőszerrobbanás történt, ám a valóság vélhetően ennél bonyolultabb. Fontos már az elején megjegyezni, hogy mind a nyugati, mind a nem hivatalos orosz források csupán közvetett információkból, illetve műhold képekből tudják saját verziójukat felállítani.

„Az első kérdés maga a pusztítás mértéke”

Bár természetesen Ukrajna eddigi szokásához híven tagadta, hogy esetleg ő állna az incidens mögött – illetve cinikusan a tűzvédelmi előírások fontosságára hívta fel a figyelmet –, a biztonság kedvéért azért a kijevi védelmi minisztérium 9 orosz repülőgép elvesztéséről tett említést. Ellenben az oroszbarát hozzáállással aligha vádolható brit védelmi minisztérium közlése szerint is a rendelkezésre álló műhold képek alapján csupán öt Szu-24M vadászbombázó, valamint három Szu-30SzM vadászgép semmisült meg a négy lőszerraktár felrobbanásával járó incidensben. Ám, hogy a lőszerraktárak robbanását mi okozta, arra London sem adott választ. A veszteségeket tekintve a Szu-24-ek kiesése igazán jelentős problémát nem fog okozni, egyszerűen a gépek felettébb magas koránál fogva is, a három Szu-30SzM pótlása pedig könnyen megoldható más alakulatoktól való átvezényléssel. Maga a repülőtér pedig továbbra is üzemképes. Egyúttal ismét érdemes megemlíteni, hogy becslésről van szó, így a valós állapot ettől eltérhet. Fontos adalék Szaki esetében, hogy a repülőtér egészen 2014-ig az ukrán haditengerészeti légierő egyik legfontosabb bázisaként szolgált. Ennek következtében viszont nem kizárható az az opció sem, hogy az incidens során megsemmisült technika bizonyos része – értve itt a Szu-24-ket – alapvetően sem vett már részt a repülési feladatok végrehajtásában, és úgymond  az alkatrészek kannibalizációja során szolgált donorként, vagy szimplán szétvágásra várt.

Az incidens előtt és után készült műholdképek összehasonlítása

„Viszont akkor mi okozhatta az incidenst?”

A legvalószínűbb verziók közt egyaránt említhető a tényleges hanyagság következtében bekövetkezett baleset, illetve valamiféle szabotázs akció. Ám a rakétatámadás szinte teljes bizonyossággal kizárható. Sem helyszíni beszámolók, sem az incidens során készült felvételek során nem hallatszódnak a rakéták érkezése során hallható jellegzetes hajtómű, illetve a becsapódást megelőző hangok. Miután pedig Novofjodorovka viszonylag népszerű üdülőtelepülés a Krímen, az ott tartózkodó több ezer főnyi turista mellett nem lehetett volna elrejteni a rakétatámadás tényét. Amennyiben tényleg szabotázs akció történt azt vagy valamilyen különlegesen kiképzett diverzáns személyzet segítségével hajthatta végre Ukrajna, vagy a Fekete-tengeri Flotta főparancsnokságához hasonlóan házilag eszkábált drón/kvadrokopter bevetésével. Közvetlenül a tengerparton fekvő légi bázis révén, egyes orosz szakértők nem zárják ki azt a lehetőséget sem, hogy a brit különleges erők által kiképzett ukrán búvárszemélyzet szállhatott partra, majd hatolt be a repülőtér védelmi hiányosságait kihasználva. Drón támadás esetén pedig elég csupán a kereskedelmi forgalomban kapható típusokra rászerelni egy viszonylag nagyobb robbanóerejű gránátot, amely aztán a detonáció során akár lőszerrel, akár üzemanyaggal érintkezve drasztikusan megsokszorozza annak erejét.

Mint a fent linkelt videón is látszik mind a cirkáló rakéták gázturbinájának, mind az egyéb rakéták rakétamotorjának jellegzetes hangja hiányzik, akárcsak a becsapódás „döreje”.

Orosz szempontból a támadás legfontosabb tanulsága, hogy nem szabad még a frontoktól távolabb eső katonai létesítmények védelmét sem biztosra venni, mivel azok bármikor szabotázs akciók célpontjaivá válhatnak. Ehhez pedig elengedhetetlen mind szárazföldi, mind légvédelmük megerősítése, valamint a környező területek ellenőrzésének fokozása, ugyanis a hiányosságokkal Ukrajna is tisztában van. Egyúttal érdemes megjegyezni, hogy az ukrán katonai infrastruktúrára egy nap alatt mért csapások okozta kár drasztikusan meghaladja azt, amit egy Szakihoz hasonló incidens tud okozni. Az információs teret mégis Kijev és partnerei képesek jobban formálni, olyan képet adva, mintha Moszkvát megrendítő csapás érte volna. Pedig mint látszik, az ilyen akcióktól egyik fél sem fog megtörni.

„Viszont továbbra is feszült a helyzet a zaporozsjei atomerőmű esetében”

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának Oroszország által összehívott értekezlete nem meglepő módon nem járt semmilyen kézzelfogható eredménnyel. Sőt, immár az Ukrajna kvázi megafonjaként működő Egyesült Államok – a G7 külügyminiszteri közleményével együtt – is az erőmű területének feladására, illetve annak demilitarizált övezetté nyilvánítására szólította fel Moszkvát. Továbbá Washington gyakorlatilag minden, lehetséges balesettel összefüggő későbbi felelősséget Oroszországra hárít, amely sajnos akár egyfajta motivációként is szolgálhat az ukrán fél számára a belövések folytatásához. Mert Moszkva feladni biztosan nem fogja a létesítményt. A belövések pedig folytatódnak, a pénteki napon például a kiégett fűtőelemek tárolására szolgáló területtől mindössze 10 méterre csapódott be az egyik tüzérségi gránát. Energodar érdekessége, hogy Ukrajnában egyedüliként az erőmű területén belül került kialakításra még a 2000-es évek elején egy, a kiégett fűtőelemek tárolására szolgáló szabadtéri objektum. Míg mondjuk Paks – illetve lényegében az összes szovjet-orosz építésű atomerőmű – esetében az elhasznált fűtőelemeket egy átmeneti pár éves vizes pihentetési időszakot követően elszállítják a Roszatom létesítményeibe, addig Energodarban ez nem áll fenn.

A tárolóról készült 2016-os felvétel

„A Roszatommal szemben 2014 után a fő szállítóvá előlépett amerikai Westinghouse egyszerűen nem képes mit kezdeni a kiégett fűtőelemekkel”

Így az ideiglenesnek kijelölt tároló egyre inkább tartós szerepet tölt be. A jelenleg nagyjából 3744 kiégett fűtőelemet tartalmazó 156 beton konténer van kitéve a tüzérségi támadásoknak, amelyből akár egynek a felhasadása is jelentős károkat vonna maga után. Ráadásul amennyiben bekövetkezne a legrosszabb, akkor az uralkodó széljárás a nukleáris csapadékot pont a Krím és az orosz ellenőrzésű dél-ukrajnai területek felé fújná. Egyes elméletek szerint épp ez szerepel Kijev céljai közt, hogy egyfajta utolsó kétségbeesett lépéssel akadályozza meg a déli orosz offenzíva megindulását. Egyelőre még a kétségtelenül nehéz helyzetben lévő ukrán kormányzat szemével is túlzónak tűnnek ezek az elméletek, ám Kijev fájdalmasan cinikus hozzáállása a kérdéshez mindenképp csak olaj a tűzre. Avagy Zelenszkij nyilatkozata az erőmű területén tartózkodó orosz katonák „kiemelt célpontként” való kezeléséről, semmiképp sem fogja megnyugtatni egyik felet sem.

„A lehetséges szcenáriókat tekintve Zaporozsje orosz vezetése immár a lehetséges lekapcsolást sem tartja elképzelhetetlennek”

Avagy végső esetben Oroszország akár Energodar leállítása mellett is dönthet, ám ez továbbra sem oldaná meg a legnagyobb problémaként jelentkező nukleáris anyagok, illetve hulladék kérdését. Ugyanis egy dolog az áramtermelés leállítása, de ettől még a nukleáris bomlási folyamatok tovább folytatódnak, amelyeket ugyanúgy folyamatos ellenőrzés alatt kell tartani, mint egy működő erőmű esetében. Az orosz Rybar Telegram csatorna becslése szerint ez a folyamat akár 12 évig is elhúzódhat, amely gyakorlatilag semmilyen mértékben nem oldaná meg a jelenlegi helyzetet. Ráadásul az erőmű lekapcsolása energia válságot okozna nemcsak Ukrajnán belül, de az orosz ellenőrzésű dél-ukrán területeken is. Alapvetően a Krím és Dél-Ukrajna évtizedes sajátossága az energia hiány, amelyet pont Energodar, illetve a Krím esetében a krasznodari területről érkező víz alatti távvezeték képes enyhíteni. Az atomerőmű lekapcsolásával viszont a fennmaradó dél-ukrajnai termelési kapacitás egyszerűen nem lenne képes saját fogyasztását fedezni, amely így importra szorulna az amúgy is energiaszegény, és kitett Krím irányából. Viszont azt is fontos megjegyezni, hogy a belövések magukat a reaktor blokkokat nem veszélyeztetik, mivel az azoknak helyet adó épületek sokkalta nagyobb erőhatások elviselésére lettek tervezve. Természetesen egy, a villamosenergia-hálózattal való kapcsolat folytán bekövetkező vészleállás már egy ettől eltérő probléma.

„A zaporozsjei atomerőmű problémáját sokkalta inkább katonai eszközökkel szükséges megoldani”

Avagy amíg a Dnyeper túlpartján, Nyikopol, Marganyec és Tomakovka térségében települt ukrán tüzérség képes üzemelni, addig nem fognak megszűnni az erőművet érő támadások. Miután ezen területek elfoglalása rövid időn belül biztosan nem lehetséges – bár egyre valószínűbb egy Zaporozsje irányába történő orosz művelet –, így a donyecki agglomerációhoz hasonlóan elsősorban a fokozott tüzérségi ellentevékenység, illetve az ukrán állások megsemmisítése hozhat átmeneti megoldást. Orosz oldalon már a tarnopoli 44. ukrán tüzér dandár képében azonosították az erő elleni támadásokat végrehajtó alakulatot, ám kérdés pontosan annak semlegesítése hogyan fog történni. Minden esetre az elmúlt napokban megnövekedett az orosz aktivitás a térségben, illetve több 203 milliméteres 2Sz7M Malka önjáró löveg is érkezett a régióba, amelyek kiválóan alkalmasak nagy távolságból – 40 kilométer – semlegesíteni az ellenséges tüzérséget.

„A frontok esetében délen ellentmondásos tevékenység tapasztalható. A Donbasszban továbbra is folyik a lassú felőrlés, miközben Harkov térsége lehet, újra aktivizálódik”

A zaporozsjei atomerőművet érő belövéseken túl nagy változások továbbra sem zajlottak a délnyugati front mentén, illetve Nyikolajev térségében. A front egészét továbbra is főképp helyi jelentőségű pozícióharcok, valamint tüzérségi párbajok jellemzik. Egyúttal Ukrajna nem adta fel az orosz kézben lévő Dnyeper átkelők elleni műveleteket, az elmúlt időszakban főképp a kahovkai vízerőművet, illetve a hozzá tartozó hidat célba véve. Noha a telepített és részben megerősített légvédelem ellenére néhány HIMARS rakétának sikerült eltalálnia a kahovkai átkelőt, a sérülések nem érintették magát a teherviselő struktúrát, így a forgalom továbbra is nagyjából akadály nélkül tud rajta haladni.

Mint a helyszínen készült videóból is látható bár a becsapódó GMLRS rakéták kiváló pontossággal rendelkeznek, a nagyjából 90 kilogrammos robbanófej nem elég a komolyabb károkozáshoz. Általában két HIMARS szalvóval számolva pedig a 12 rakéta 1,8 millió dolláros költsége finoman szólva sem térült meg.

„Ám korai lenne még az esetleges ukrán ellentámadás lefújásáról beszélni”

A függetlenség kikiáltásának évfordulójához közeledve Kijevnek mindenképp szüksége van valamilyen kézzelfogható eredményre. Így hiába jelentette be Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó, hogy a herszoni ellentámadás jórészt nem több, mint egy pszichológiai-információs művelet, Kijev már nem tud kihátrálni a műveletből. Egyúttal Herszon kérdése az ukrán politikai eliten belül is megütközést kelt, mivel Gennagyij Korban, Dnyepropetrovszk/Dnyipro egykori kormányzója immár nyíltan kelt ki Zelenszkij ellen. Korban szerint az elnöki adminisztráció szándékosan egy, a valóságtól gyökeresen eltérő illúzióban tartja a társadalmat az ellentámadás képével, és helyette a megmaradó ukrán haderőt kéne visszavonni a legfontosabb ukrán nagyvárosok – Zaporozsje, Harkov, Dnyepropetrovszk, Odessza stb. – védelme érdekében. Ellenkező esetben fennáll a veszélye, hogy Oroszország sikeresen tud majd újabb ukrán területeket elfoglalni. Saját térségét tekintve pedig Korban szerint amennyiben Zaporozsje elesik, az a tőle 60 kilométerre fekvő Dnyepropetrovszk sorsát is megpecsételné. Korban esetében fontos hozzátenni, hogy Zelenszkij egyik hangos kritikusáról van szó, akit az államfő az elmúlt hetekben egykori patrónusával, Igor Kolomojszkij oligarchával együtt megfosztott ukrán állampolgárságától. Korban nyilatkozatai tehát erősen politikai jellegűek, igaz épp az ilyen feszültségek során kaphat képet az átlag ukrán is a harcok valós állásáról.

A lehetséges déli műveletekhez kapcsolódóan számos ukrán forrás, illetve orosz haditudósítók egybehangzó információi szerint a kijevi kormányzat megkezdte Zaporozsje, Nyikolajev és Dnyepropetrovszk helyi adminisztrációinak, illetve hadkiegészítő parancsnokságainak kiürítését, valamint azok áttelepítését Ukrajna nyugatabbra fekvő régióiba. Mindez azt jelentené, hogy Kijev az ellentámadás helyett az említett területek belátható időn belüli elvesztésével, de minimum frontvonalba kerülésével számol. A kiürítésről hivatalos megerősítés természetesen egyik oldalról sem érkezett, és vélhetően csak az idő fogja tudni megmondani helyesek voltak-e a közösségi médiában, illetve Telegramon terjedő információk.

„A Donbasszban a legnagyobb eredményt mindenképp a Donyeck melletti Peszki teljes elfoglalása jelentette”

A Szoledar-Artyomovszk/Bahmut vonal esetében a folyamatos a felőrlő harcok mellett nagyobb területi változásokról egyelőre nem tudunk beszámolni. Mind Szoledar, mind Artyomovszk esetében a települések keleti külterületein kialakított előretolt pozíciók segítségével igyekszik a szövetséges orosz-szakadár haderő, illetve a Wagner katonai magánvállalat erőteljes tüzérségi támogatás mellett előrenyomulni. Szoledar esetében orosz részről a műveleteket nagyban megnehezíti a város alatt/környezetében az évszázados sóbányászat során kialakított 300 kilométer hosszú alagútrendszer. Utóbbit egykoron már a Wehrmacht is felhasználta védelmi célokra, mivel pusztán a felette lévő földtömeg miatt sem a tüzérség, sem a légi fegyverzet nem jelent veszélyt az alagutakban tárolt technikai, illetve személyi állományra. Orosz haditudósítók a helyzetet a szíriai polgárháború bizonyos szakaszában meghatározó alagút harcászathoz hasonlítják, mikor például az adott területre ledobott 15 darab 500 kilós OFAB-500 bomba sem tudott kárt tenni a mélyen beásott vonalakban.

„A Donyeck melletti Peszki esetében szombatra sikerült a település északnyugati csücskében fennmaradó sporadikus ukrán ellenállást felszámolni”

Kijev egységei a szomszédos Pervomajszkoje-Vogyanye vonal mögé vonultak vissza. A donbasszi ukrán védelem legerősebb állásaként említett Peszki ugródeszkaként szolgálhat az orosz és szakadár csapatok számára a későbbiekben, mivel innen kiindulva megkezdődhet Avgyejevka teljes bekerítése, valamint logisztikai útvonalainak elvágása. Ezáltal nemcsak a Donyeck elleni tüzérségi belövések szűnhetnek meg, de egyben a szövetséges haderő a Donbassz kulcsaként tekintett Szlavjanszk-Kramatorszk-Konsztantyinovka-Avgyejevka védelmi vonal hátába is kerülhet.

„Ami az állítólagos dél-ukrajnai és egyéb területeken tapasztalható ukrán partizán mozgalmakat illeti, érdemes Kijev, valamint a nyugati sajtó állításait kellő távolságtartással fogadni”

Egyrészt továbbra sem szabad elfelejteni a háborús propaganda, valamint az információs hadviselés erejét és jelentőségét, továbbá ehhez kapcsolódóan a zavarkeltés céljából alkalmazott dezinformációt. Nem egy alkalommal derült ki az állítólagos partizánok által készített felvételekről, hogy a fényképekhez, illetve videókhoz tartozó metaadatok alapján Herszon helyett Kijev térségében lőtték őket. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nem lenne esetleges ukránbarát mozgalom az Oroszország által ellenőrzött területeken, ám azok mértéke jócskán alulmaradt a média által hangoztatottnak. Illetve nem szabad az ellenkezőjéről sem megfeledkezni, avagy ahogy létezik egyes esetekben ukránbarát tevékenység az orosz ellenőrzésű területeken, úgy mindez fordítva is megvan.

„Méghozzá jóval nagyobb mértékben”

Elég csak a Donbasszt vizsgálni, ahol számos alkalommal mutattuk már be a helyi lakosság hozzáállását a harcokhoz, és finoman szólva a helyiek többsége nem éppen Kijev pártján áll. Ám a jelenség alapvetően az egész keleti, illetve déli front mentén megfigyelhető. A helyi lakosság pedig rendszeresen közreműködik a Telegram, illetve egyéb zárt kommunikációs csatornákon keresztül az orosz hatóságokkal, naprakész információkat szolgáltatva az ukrán haderő erejéről és mozgásáról az adott területen. Az ukrán hatóságok részéről mindez akkora problémaként jelentkezik, hogy Nyikolajev esetében mindez egyfajta boszorkányüldözésbe torkollt. Vitalij Kim kormányzó ugyanis mintegy 54 órára kijárási tilalmat rendelt el még augusztus elején a városban, hogy annak során az ukrán biztonsági szolgálatok emberei minden helyi lakost átvizsgáljanak a lehetséges kollaboráció felderítése céljából. Egyúttal Kim 100 dollárnyi jutalmat ajánlott fel minden feltételezett orosz kém és informátor felderítéséért. Bár jelentős eredményekkel az akció nem járt, és a razzia ellenére tovább folytatódnak a Nyikolajev elleni orosz rakétacsapások, Kim mégis büszkén mutatja magát a nyugati sajtóban, mint az „informátor probléma” megoldója.

„A Kijev által ukrán partizánokként emlegetett tevékenység mögött sokkalta inkább az ukrán titkosszolgálatok – SzBU, GUR – beszivárgó egységei állnak”

Avagy például az oroszbarát katonai-civil adminisztrációk tagjai ellen elkövetett merényletek, vagy az adott létesítmények mellett elhelyezett improvizált robbanóeszközök mögött szinte kizárt, hogy egyszerű helyiek állnának. Egyszerűen az ilyen műveletek előkészítése és kivitelezése olyan magas szintű előkészítést, valamint felkészültséget igényel, amihez mindenképp legalább valamiféle titkosszolgálati háttértudás szükséges. Az persze már más kérdés, hogy a beszivárgó alakulatok esetleges helyi segítség mellett operálnak, ám utóbbit is legfeljebb kollaborációnak, nem pedig aktív partizán tevékenységnek lehet nevezni. Orosz szakértők részéről immár több alkalommal felmerült, hogy a különleges katonai műveletként aposztrofált háborút egy, a csecsenföldihez hasonló terrorellenes műveletnek kellene kiegészítenie. Bár a terror szó jelen konnotációban kissé túlzónak hat, a lényeget igazából az adott területek pacifikálása és biztonsági struktúráinak megerősítése jelenti, amely magába foglalja a beszivárgó alakulatok idő előtti leleplezését.