„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
S. Chudanov. I. Pál meggyilkolása 1801. március 11-ről 12-re virradó éjszaka
Forrás:Wikipédia
A cárt megölni nem kell félni jó lesz ha ti akarjátok én nem ellenzem. Ez az egyértelműen kétértelmű mondat a kis változtatással érvényes az orosz cárok történetének következő fejezetére. A gyilkosság elszenvedője az uralkodói galéria egyik legrejtélyesebb, és talán legszerencsétlenebb alakja. I. Pál (1754-1801) eredményekkel és kudarcokkal teli, vitatott regnálása (1796-1801) alig öt évig tartott. Felbőszült alattvalói először megpróbálták rávenni a hatalom átadására, majd egy zsinórral megfojtották.
„Az utódlás effajta megoldása előtte sem volt ritka, ám az ő esete krimibe illő rémtörténet”
I. Pált anyja, Nagy Katalin igyekezett minél távolabb tartani az udvartól. Talán érthető is, hiszen apjának kilétét mind a mai napig homály fedi. Katalin másik, igazoltan törvényes gyermekét, Sándort szánta a trónra.Ezzel a handicappal indult Pál élete. Nevelését a cárnő az alkotmányos monarchia megingathatatlan hívére, a képességeit svájci követként diplomáciai pályán is bizonyított arisztokratára, Nyikita Panyin bízta. Akihez tanítványát később élete végéig tartó rokonszenv és hála kötötte.
„Pál műveltségével nem volt baj, azt az anyja által számára egybegyűjtött, 36 ezer kötetes könyvtár is támogatta”
Gyermekként több nyelvet elsajátított, és tehetsége megmutatkozott a matematika magas szintű ismeretében is. Mindenben próbálta utánozni a nagy elődjét, I. Pétert. Hadi játékokat szervezett a birtokán, s később, uralkodása alatt a porosz hagyományokat részesítette előnyben a hadseregszervezésben. Vonzódott a tengerészet, a flotta iránt, már serdülő ifjúként megkapta az admirálisi címet. Szinte természetes, hogy a hadi dolgok iránt érdeklődő gyermek képzeletét meghódította a lovagkor, kiskorától vonzotta a Máltai Lovagrend. 1799-ben a széthullott rend nagymesterévé választatta magát, és azt az álmot dédelgette, hogy ő fogja felszabadítani a francia uralom alól a szigetet.
„Vonzotta minden, ami titokzatos, rejtélyes, s megérintette az akkoriban betiltott szabadkőművesség is”
A tilalom uralkodása során fennmaradt, ám különösebb retorziókat nem alkalmazott a szabadkőművesekkel szemben. Ahogy megengedte az egyre több nemzetiséget és vallást magába tömörítő birodalomban a vallásszabadságot. Persze nem minden területen. A trónutódlási szabályok megváltoztatásával ő rögzítette törvényben, hogy a továbbiakban csak pravoszláv vallású férfi örökölheti a trónt. Nem is volt több cárnő ezután a birodalom uralkodói között.
De ne szaladjunk ennyire előre. Az évek múlnak, Pál pedig várja anyja halálát, hogy színre és trónra léphessen. Ez számára is váratlanul 1796-ben következett be. Váratlan volt, de nem érte a 42 éves férfit felkészületlenül. Míg gyűlölt anyja haláltusában vergődve búcsúzott az élettől, sikerült elpucolnia minden olyan dokumentumot, ami a haldokló végakaratát tükrözve gátolta volna trónutódlását.
„A birodalom élén töltött öt esztendő alatt I. Pál személyes ellenszenvtől is indíttatva próbálta visszacsinálni Katalin reformjait, visszavonni intézkedéseit”
Elősorban a nemesség előjogait nyirbálta meg. Szigorúbban kötelezte őket katonai szolgálatra. Visszahozta számukra a testi fenyítést, mint büntető intézményt. Nem nyerte el a földesurak tetszését az sem, hogy jobbágyaikat csak heti három nap munkára kötelezhették és vasárnap nem dolgoztathatták. Nem rendelkezhettek a jobbágygyerekek sorsa felett sem. I. Pál próbálta elejét venni a földesúri túlkapásoknak, lehetővé tette, hogy a muzsikok panaszt tehessenek uraik ellen. Gyakorlatilag kivette a helyi, mindennapi bíráskodást, igazságszolgáltatást a nemesség kezéből. A könnyítések oka az elődje idejében az országon többször is végigsöpört parasztlázadások megelőzése lehetett. Könnyített a jobbágyok helyzetén, de nem szabadította fel őket. Erre majd bő fél évszázaddal később kerül sor. Tartott tőle, hogy a túlzott engedékenységgel, a felszabadítással elveszítené a hatalmat a nagy számú paraszti tömegek felett, kordában tartásukhoz szüksége volt a nemesek segítségére is.
„I. Pál nem volt rokonszenves figura. Bármennyire indokolt volt küzdelme a katalini fényűzés és pazarlás ellen, intézkedéseit sem az arisztokrácia, sem a hadsereg előkelő tisztikara nem fogadta kitörő örömmel. Peterburg, de elsősorban az arisztokrata társaság nagyvilági élete elszürkült”
Forrás:Wikipédia
Katalin alatt alaposan felduzzadt az államapparátus, ám ezt nem követte a hatékonysága. A favorit rendszer itt is megmutatta árnyoldalait. I. Pál mintegy 20 ezer, képességei alapján oda nem illő, illetve korrupt hivatalnokot távolított el a hatalomból. Visszaszorította a Katalin idejében elszabadult, esztelen költekezést, az udvar kiadásai egy tizedére csökkentek. A kormányzósági rendszer racionalizálásával egyszerűbbé vált a közigazgatás is.
„Pál létrehozott új intézményeket, többek között egy vízügyi kollégiumot, s ösztönzésére indult meg a Balti-tengert a Volgával összekötő, a belső kereskedelem számára elengedhetetlen csatorna kiásása”
Katalin alatt a pénzügyek katasztrofális helyzetbe kerültek. I. Pál mintegy 5 millió értékű, fedezet nélküli papírpénzt megsemmisíttetett, és bevezette az ezüst rubelt, ami utána több mint száz évig, 1915-ig a pénzgazdálkodás alapeszköze, etalonja lett.
Mindezeket a változtatásokat kora és az orosz társadalom nem túl nagy elismeréssel fogadta. Időközben kitört a francia forradalom. Előélete és magánya mellett ez a fenyegettetés is fokozta félelmét, ezért hatalmának megerősítését a rendőrállam kíméletlen kiépítésében látta. Bevezette a cenzúrát, megtiltotta a könyvek behozatalát. Jóllehet amnesztiában részesítette a Nagy Katalin idején száműzötteket, így Ragyiscsev is hazatérhetett Szibériából, mindez uralkodói gyakorlatán lényegileg nem változtatott.
„Gyermek és ifjúkori álmaira visszatérve, a maga módján, elsősorban porosz mintára hozzáfogott a hadsereg megreformálásához”
Meghonosított egy új, és később a kontinensen a napóleoni háborúkban jól bevethető fegyvernemet, a vérteseket. Nevéhez fűződik a sereg ruházati reformja, bevezette az orosz klimatikus viszonyokhoz jobban alkalmazkodó köpeny viselését, ami könnyebbé tette a téli hadjáratokat. Előnyét utódai élvezhették, amikor a „tél tábornok” hatékony közreműködésével Napóleon, majd Hitler seregeit kiűzték Oroszországból.
Ráfért egy kis korszerűsítés a Nagy Péter idején, a nemzetközi vizeken már tekintélyre szert tett flottára. I. Pál a karbantartás bevezetése mellett új sorhajókat építtetett, s a szárazföldi hadsereghez hasonlóan a haditengerészetnél is meghonosította mérnökképzést. Uralkodása alatt került le a sólyáról a kor legnagyobb, 130 ágyús sorhajója, a „Boldogság”. Visszafogta a tengerészetben elterjedt, és kegyetlen testi fenyítési szokásokat. Uralkodása idején tevékenykedett az orosz haditengerészet kiemelkedő alakja, Fjodor Usakov, aki parancsnoklása alatt sem hajót, sem hajót, sem tengerészt nem veszített. Oroszország tengeri nagyhatalommá lett.
„Nem alakult viszont zökkenőmentesen az uralkodó kapcsolata az orosz hadtörténet kiemelkedő stratégájával, Alekszandr Szuvorovval, aki kezdetben nem értett egyet a hadsereg porosz mintájú átszervezésével, s ezért kegyvesztett lett. Még egy időre börtönbe is került. I. Pál időközben revideálta véleményét, visszahívta a tábornokot, aki lába elé borulva fogadott hűséget. Szuvorov ezután derekasan helyt állt. Az itáliai háború során elért nagyszerű győzelmeiért, hősies átkeléséért seregével az Alpokon elismerésként generalisszimusszá nevezték ki”
Külpolitikájában I. Pál csatlakozott Ausztria, Nagy-Britannia és a Német-római Birodalom szövetségéhez Franciaország ellen, melynek erősödő jelenléte a Földközi-tenger keleti térségében akadályozta az orosz kereskedelmi hajók tevékenységét. 1798 végén az egyesült orosz-török flotta az immár altengernagy Usakov vezetésével kiűzte a franciákat a Jón-szigetekről, s azok orosz fennhatóság alá kerültek. Napóleon hatalomra jutásával I. Pál próbált a franciák felé közeledni, de további külpolitikai terveinek megvalósításába beleszólt meggyilkolása. Kétségkívüli érdemei közé tartozik, hogy uralkodása alatt lett Oroszország része Grúzia, Alaszka és az Aleut-szigetek.
„Mindezek után azt hiszem nem meglepő, hogy I. Pál megítélése nem egyértelmű az orosz történetírásban”
Kétféle sztereotípia alakult ki róla. Az egyik szerint ostoba, idegbeteg, és sikertelen alak volt, aki belehabarodott a katonáskodás külsőségeibe és mítoszába, s gyarló országirányítása joggal vezetett erőszakos eltávolításához. A másik vélemény szerint okos és képzett uralkodónak számított, de magányossága, ebből adódó félelme, és nem éppen vonzó jelleme vált végül tetteinek fő mozgatórugójává, és torzította el személyiségét. Lobbanékony, gyanakvó, néha túl durva és kegyetlen volt. Vannak, akik azt állítják, hogy rettegésben tartotta családját, amit némileg cáfol az a tény, hogy halála után övegye mindent elkövetett gyilkosai megbüntetéséért. Viszont az is tény, hogy családja és a vezető elit próbálta halálát agyvérzésként eladni. Igaz, nem sokan sírtak utána Oroszhonban. Kiegyensúlyozatlan természetére magyarázatként szolgálhat, hogy életében többször is próbálták megmérgezni, és csak házi orvosa szakavatottságának köszönhetően menekült meg. A méreg és gyógykezelések feltehetően visszafordíthatatlan elváltozásokat okoztak pszichéjében. Erkölcsi tisztaságát és morális tartását általában nem kérdőjelezték meg, viszont következetlen és ellentmondásos viselkedése és tettei nagyban lerontották uralkodásának eredményességét, és megítélését az orosz társadalom szinte minden szegmensében.
„I. Pál nem volt rokonszenves figura. Bármennyire indokolt volt küzdelme a katalini fényűzés és pazarlás ellen, intézkedéseit sem az arisztokrácia, sem a hadsereg előkelő tisztikara nem fogadta kitörő örömmel. Peterburg, de elsősorban az arisztokrata társaság nagyvilági élete elszürkült”
A takarékoség szempontjait érvényesítve szabályozta az ünnepi ebédek szerényebb választékát, intézkedett, hogy a közrend őrei az utcán letéphették az illetlen kalapot viselője fejéről, és megkurtíthatták a frakkot, ha túl hosszúnak tartották. Nagy figyelmet szentelt viszont a származás nyilvántartásának, a genealógiának, a jelvények tiszteletének, és sokat tett a heraldika bevezetéséért is.
I. Pál alatt szorult vissza a gallománia, a franciaimádat az orosz előkelő körökben. Voltak az életmód terén is hasznos kezdeményezései, például a minőségi, fajtatiszta kutyatartás ösztönzése. Ő honosította meg a posztógyártásban, és a szövetek előállításánál jól hasznosítható gyapjúval szolgáló merinó juhokat.
Ami a hadi dolgok, főleg a külsőségek iránti vonzalmát illeti, ebben alaposan túllőtt a célon. Oroszhonban soha nem rendeztek annyi parádét, mustrát, mint az ő idejében. Sorompókkal tűzdelte tele Peterburg határait, s bőven állított belőlük bent a városban kellően kicicomázott őrséggel.
„Katonás puritanizmusa az élet számos területére rányomta a bélyegét”
A korábbi évtizedek eleganciájával szemben az ő idejében emelt épületek dísztelenségükkel tűnnek ki. Különösen áll ez a Mihajlovszkij-palotára, ami küllemében az őt körülvevő kettős csatorna-vizesárokkal inkább emlékeztet egy várkastélyra, mint cári rezidenciára. Igaz, belül azért megadta a módját, fényűzően rendezte be az épületet, amelynek kényelmét nem sokáig élvezhette. És amely minden erődszerűsége ellenére nem tudta megvédeni sorsától.
„Megszenvedte hóbortját a Tauriai-palota, amit I. Katalin legfőbb kegyence, Grigorij Patyomkin emelt magának. Pál testőrségi laktanyát rendeztetett be a neoklasszicista stílusú épületben, s lóistállóvá alakíttatta az üvegházat”
Szerencsére az őt hamarosan követő I. Sándor visszaadta az épület fényét, mely fontos szerepet játszott az újkori orosz történelemben. Itt ülésezett később az Állami Duma, majd a munkás- és katonatanácsok szövetsége. Utána pártiskola lett. Jelenleg a Független Államok Közössége parlamenti közgyűlésének ad otthont.
Alapvetően fontos és botor, nemritkán komikus intézkedések, és őrült viselkedés jellemezte I. Pál uralkodását. Bukása után még vagy egy évszázadig tovább dübörgött a cári uralom hűséges híveit, és ádáz ellenségeit hol szalonképesen, hol kegyetlen szadizmussal eltipró gépezete, hogy majd egy másik korszaknak adja át a helyét. Ám addig Oroszhon számos megrázkódtatás, bukást és diadalt ért meg.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
