„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Európa tehát egyértelműen polarizálódik, és a <progresszív> liberális fősodorral szemben álló patrióta szuverenista erők térnyerésének újabb lendületet adott Donald Trump visszatérése, és az általa az eddig a nyugati blokkban eluralkodó gondolkodás ellen indított kulturális, ideológiai harc. Maga a szembenállás azonban ennél régebbi, és Európában a 2010-es kormányra kerülése után Orbán Viktor emelte fel az elsők között ennek a patrióta, szuverenista gondolkodásnak a zászlaját”
Fotó:EUROPRESS/Thomas COEX/AFP
Kétségbeesetten figyeli az európai fősodor immár vagy fél éve a romániai fejleményeket, ahol előbb 2024 novemberében a jobboldali radikális eszméket képviselő, ráadásul Oroszországgal is szimpatizáló Calin Georgescu aratott az elnökválasztás első fordulójában. Ekkor az európai fősodor hallgatólagos támogatása mellett külföldi befolyásolásra hivatkozva egyszerűen törölte az első fordulót, Georgescut a megismételt választásokon sem engedte indulni. Azonban ez sem segített, hiszen itt George Simion, Donald Trumppal szimpatizáló nacionalista, szuverenista Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) jelöltje – aki egyébként a Giorgia Meloni vezette Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) európai pártcsalád alelnöke – hatalmas fölénnyel utasította maga mögé a fősodor képviselőit. Aztán végül a függetlenként induló progresszív bukaresti polgármester szoros versenyben 54 százalék köré jutva megnyerte a második fordulót. Az európai fősodor fellélegzett, a nyugati vezetők egymás után gratuláltak a győztesnek, akit Volodimir Zelenszkij ukrán elnök személyesen is felhívott. Az ünneplésére Bukarest központjában kivonult tömeg pedig egyebek mellett azt skandálta, hogy „Oroszország, ne felejtsd el, hogy Románia nem a tiétek!”.
„Kevesebb figyelem irányult rá, de a május 18-án Portugáliában tartott előrehozott választások eredményét is leginkább a radikálisan rendszerellenes jobboldal könyvelheti el sikerként”
A voksolás tétje az volt, hogy az eddig kormányzó pártszövetségnek sikerül-e megszereznie a többséget a törvényhozásban. Ez végül nem jött össze, így továbbra is kisebbségi kormányként irányíthatják az országot. A liberális-konzervatív Szociáldemokrata Párt (PSD), Demokratikus és Szociális Centrum – Néppárt (CDS–PP) koalíciója, a Demokratikus Szövetség (AD) a voksok 32 százalékát szerezte meg. Őket a Szocialista Párt (PS) 23,38 és a radikálisan jobboldali, a Patrióták Európáért pártcsaládot erősítő Chega (Elég!) 22,56 százalékkal követte. Az ibériai országban 2022-óta ez már a harmadik választás volt, amelyhez az vezetett, hogy a parlamentben benyújtottak két bizalmatlansági indítványt a miniszterelnök, Luís Montenegro ellen, aki ezeket az akadályokat még sikerrel vette, ám egy összeférhetetlenségi botrány kirobbanása után saját maga által indítványozott bizalmi szavazáson már elbukott.
„A vártnál szorosabb eredményt hozott a lengyel elnökválasztás első fordulója is, amelyet a szavazatok 31,2 százalékát megszerezve a kormányzó jobbközép liberális Polgári Platform (PO) balszárnyához tartozó Rafal Trzaskowski ugyan megnyert, ám az ellenzéki nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) által támogatott Karol Nawrockival szemben az előnye mindössze másfél százalék”
Megduplázta pártja támogatottságát és 14,8 százalékot szerzett a radikális jobboldal legesélyesebb indulója, a Konföderációt képviselő Slawomir Mentzen, de emellett 6,3 százalék szavazott még a Mentzennél is szélsőségesebb Grzegorz Braunra, miközben a kormánykoalíció másik két pártja és a kisebb baloldali erők 5 százalék alatt maradtak. A királycsináló tehát Mentzen lehet, aki a saját program pontjainak elfogadásához köti, melyik jelölt mögé sorakoztatja fel a híveit. Nawrocki ezeket a feltételeket – köztük Ukrajna NATO-tagságának vagy a zöld átállásnak a támogatását – rögtön elfogadta, a radikális jobboldal megszólításakor azonban valahogy át kell hidalnia a nézeteltérést a Konföderáció gazdasági liberalizmusa és a PiS által a gazdaságban és a szociális jólétben képviselt erős állami szerepvállalás között. Persze, még így is könnyebb dolga van, mint Trzaskowskinak. Az elnökválasztás első fordulója tehát megmutatta, hogy a lengyel párt politikát tekintve egyre inkább megerősödnek a markánsan jobboldali nézetek, és amennyiben az elnöki poszt az ellenzék kezében marad, a balközép kormánynak az államfő vétójoga miatt nehéz lesz megvalósítani az illiberális állam leépítését, és a „demokrácia helyreállítására”, ebben a jogállamiság helyreállítására, az abortusztörvény liberalizálására és az LMBTQ+ közösség jogainak bővítésére ígéretet tevő erősen proeurópai programját.
„De nemcsak Közép-Európában, a Balkánon vagy a mediterrán térségben, bizonyos nézőpontból Európa perifériáin erősödnek a jelenlegi fősodorral szemben álló erők. Ennek kapcsán említhetnénk Hollandiát, az iszlámellenes populista Geert Wilders Szabadságpártjának a győzelmét. De az itteni kormányalakítás arra is példa, a bástyáit védő hagyományos erők inkább hagyták, hogy az ország irányítása helyett a kabinet fő célja a megmaradás legyen, csak Wilders ne kapjon benne szerepet”
Hollandiára bizonyos értelemben hajaz Franciaország is, amely lényegében szintén kormányozatlan, folyamatos belpolitikai válságban él, csakhogy a legerősebb pártot, az Európai Patrióták pártcsalád vezető erejét, a Nemzeti Tömörülést hatalmon kívül tartja. Sőt, a közelgő 2027-es elnökválasztásra készülve Macronék Romániához hasonlóan a demokrácia szellemét sértve a törvény eszközeivel igyekeznek megakadályozni a komoly esélyekkel induló, a népszerűségi listákat magabiztosan vezető Marine Le Pen győzelmét. Ennek a tervnek a jegyében bűnösnek mondta ki a francia bíróság a Nemzeti Tömörülés „arcát”, amiért a párt 2004 és 2016 között az Európai Parlamentet megkárosítva fiktíven alkalmazott asszisztenseket a képviselőik mellé. A bíró 4 év börtönbüntetésre ítélte Le Pent, amiből két év felfüggesztett, két év pedig házi őrizet, valamint azonnali hatállyal öt évre eltiltotta a választásokon való indulástól, emellett pedig 100 ezer euró, azaz jelenlegi árfolyamon 40,25 millió forint bírság megfizetésére kötelezte az egykori pártelnököt.
„Helyi sajátosságokkal, de hasonló a séma a fősodorral szembe menő radikális Alternatíva Németországnak (AfD) párt elszigetelésére”
Az év eleji választásokon második helyen végzett, azóta a népszerűségi listákon a kormányzó CDU-t már befogó, sőt egyes felmérésekben meg is előző pártot egy az AfD szélsőségességét „igazoló” titkosszolgálati jelentés, nagyrészt kreált vádak alapján a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal „bizonyítottan szélsőjobboldali szervezetnek” nyilvánította, majd bejelentette, hogy ideiglenesen visszavonja a minősítését mindaddig, amíg gyorsított eljárásban a döntés erről meg nem születik. Addig is, a szokásrendet felrúgva a Bundestag bizottságaiban az AfD nem kapott elnöki pozíciót, a parlamentben pedig korlátozni akarják a párt képviselőinek a felszólalásait.
S akkor még nem említettük a sokáig a szociáldemokrácia egyik fellegvárának tekintett Svédországot, ahol a baloldal rendkívül mély társadalmi beágyazottsággal rendelkezik, az utóbbi évszázadban csak ritkán került ellenzékbe és olyan politikai környezetet alakított ki, amihez a megosztott jobboldal is hosszú időn keresztül alkalmazkodott. A szociáldemokraták Svédországban akkor is uralták a politikai teret, amikor a megváltozott körülményeket miatt Dániában és Norvégiában már ellenzékbe kényszerültek, illetve egykor kiemelkedő és sokáig stabilnak tűnő támogatottságuk jelentősen csökkent.
„ A svéd ellenzéken belüli átalakulás, a gazdasági nacionalizmust képviselő, szociálkonzervatív, a bevándorlás visszaszorítását és a közbiztonság erősítését programjának középpontjába helyező, a nemátalakító műtéteket ugyanakkor támogató, az EP-ben az ECR frakcióját erősítő Svéd Demokraták (SD) tartós megerősödése azonban lényegében lebontotta a radikálisokkal szembeni tűzfalat”
A legrégebbi jobboldali erő, a konzervatív Mérsékelt Párt néhány éve már nyitottak az SD felé, amihez később – jóval kisebb lelkesedéssel – a kereszténydemokraták is csatlakoztak. A „mérsékeltek” elnöke, Ulf Kristersson által vezetett, 2022 óta hatalmon lévő kormányban ott vannak még a kereszténydemokraták és a baloldali kirándulásáról „visszatért” liberálisok, míg az utóbbiak ellenállása miatt a legnagyobb jobboldali erőként a legutóbbi választásokon második helyen végzett, egykor még a magát szintén az európai fősodorral szemben pozícionáló Dán Néppárt útján elinduló Svéd Demokraták pedig kívülről támogatják a kabinet munkáját. Nos, ez a kormány elérte, hogy a Svédországból távozók száma idén – fél évszázada először – várhatóan magasabb lesz, mint a bevándorlóké, a bevándorlási kérelmek ezzel párhuzamosan csökkenő tendenciát mutatnak és 1997 óta a legalacsonyabb szintet érték el. A svéd miniszterelnök szerint elengedhetetlenül szükséges a migráció kontrollja, és Dániából ihletet merítve tovább, 900-ról 32 ezer euróra növelné a migránsoknak felajánlott pénzösszeget, ami anyagilag ösztönözné őket Svédország elhagyására.
„Európa tehát egyértelműen polarizálódik, és a <progresszív> liberális fősodorral szemben álló patrióta szuverenista erők térnyerésének újabb lendületet adott Donald Trump visszatérése, és az általa az eddig a nyugati blokkban eluralkodó gondolkodás ellen indított kulturális, ideológiai harc. Maga a szembenállás azonban ennél régebbi, és Európában a 2010-es kormányra kerülése után Orbán Viktor emelte fel az elsők között ennek a patrióta, szuverenista gondolkodásnak a zászlaját”
Az egyre inkább elfáradó, ezzel párhuzamosan ideológiai alapú kultúrharcokba bonyolódó, a társadalmak valódi kihívásaival, a szociális ügyekkel nem törődő fősodorral szemben az elégedetlenség egyre növekedett. S miközben az uralkodó balliberális elitek az ideológiai harcokba temetkeztek, mind nyilvánvalóbbá vált a migrációs politika, a zöldpolitika kudarca. Erre jött az orosz-ukrán háború, a Moszkvával szembeni szintén túlhajtott, a realitásokat sokszor figyelmen kívül hagyó, a kelleténél jobban morális alapokra helyezett fellépés, amelynek hatásai következtében látványosan megroggyant Európa gazdasági versenyképessége, felgyorsult a dezindusztrializáció. A nyugati uralkodó elitek e gondok magyarázására, a saját felelősségük leplezésére is jobb híján az orosz veszélyt, a Kreml beavatkozását hozták fel.
„Közben a társadalom egyre nagyobb részének véleménye nemcsak a politikai diskurzusban, de még a nyugati médiában is legfeljebb démonizálva jelentek meg, a feszültség nőttön nőtt, és a képviselet nélkül maradt tömegek az alternatívát jelentő erők felé fordultak”
Romániában ezt az elégedetlenséget a nacionalista AUR csatornázta be. Németországban ezen a hullámon emelkedett a legnépszerűbb erővé az AfD. Lengyelországban ugyan a hosszú kormányzásban megfáradt nemzeti konzervatívokat sikerült leváltani, azonban a PiS továbbra is a politikai paletta meghatározó pólusa, ráadásul közben látványosan erősödnek a tőle jobbra álló erők is.
A fősodor pártjai pedig az Egyesült Államoktól Franciaország és Németországon át Romániáig ahelyett, hogy e válság gyökereit keresnék, a problémák megoldására koncentrálnának, első gondolatuk a látványosan erősödő rendszerkritikus pártok megtörése jogi eszközökkel. Kétségbeesésükben már az sem érdekli őket, hogy ez a törekvés szembe megy a demokrácia szellemével, de sok esetben a törvényekkel is. Már a látszatra sem adnak. Így miközben Georgescut gyorsított eljárásban elmeszelte az alkotmánybíróság, a hasonlóan külföldi beavatkozásra hivatkozó Simion beadványával nem is foglalkoztak. Annak ellenére, hogy erre a Telegram francia házi őrizetben lévő tulajdonosa, Pavel Durov is utalt. Közben persze a fősodor a kihívókkal szembeni fellépést a demokrácia védelmének retorikájába csomagolja, mindenhol óvnak attól, hogy letérjenek a „nyugati útról”, és engedjenek a populista közhangulatnak, így beemeljék például a főáramba az idegengyűlölő napirendet.
„Persze, a hagyományos erők azért nem ragadnak le ezeknél a kétségbeesését tükröző eszközöknél, és sok helyen inkább előre menekülve, a radikális pártok programjainak egyes pontjait felkarolva próbálják lassítani ezt a számukra kedvezőtlen trendet”
Jó példa erre a svéd kormány fellépése a migrációval szemben, mint ahogy az új német kancellár is tesz már ilyen lépéseket. Friedrich Merz az Afd-vel szemben is óv a jogi lépésektől, a betiltástól, és inkább választásokon verné meg a radikálisokat. Ehhez persze a jelenleginél nagyobb lépésekkel kell haladnia. Látjuk a lengyel kampányban is, hogy jobb híján a hagyományos erők elfogadják és átveszik a radikálisok retorikáját, így még a kormányzó balközép kormány is kemény a migráció kérdésében, és még Ukrajna támogatása kapcsán is visszafogottabb a korábbiaknál.
„A harc egyre éleződik, a társadalmak közben veszélyesen polarizálódnak. A trend egyértelmű, jelenlegi progresszív fősodor gyengül, az alternatívok azonban egyelőre még nem igazán tudnak áttörni”
A hatalomba belemelegedett, elkényelmesedett uralkodó elitek közben ideológiai irányultságtól függetlenül csak nehezen ismerik el, hogy rosszul végzik a dolgukat, így lassan korrigálnak. Ez a politikai és társadalmi megosztottság a jelenlegi instabil nemzetközi helyzetben különösen aggasztó.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
