Fogytán Moszkva türelme

A nyugati narratívák azt sugallják, hogy fordulat állt be az orosz-ukrán háborúban. Erről azonban a drón technológiában jelenleg érezhető ukrán előny ellenére sem beszélhetünk. Az orosz türelem azonban fogytán, a felőrlés egyre intenzívebbé válik, a béketárgyalások szünetelnek, a háború durvul. Úgy tűnik, megint minden fél arra számít, hogy 2027 tavaszára a másik fél merül ki előbb. De fenntartható-e ez a háború a kifulladásig? Melyik félnek dolgozik az idő? A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

„A drónok tekintetében jelenleg a technológiai versenyben a védekező ukrán fél áll jobban – ez a helyzet azonban nagyjából félévente változik -, így taktikai értelemben könnyebb helyzetbe került a frontvonalakon”
Fotó:EUROPRESS/Genya SAVILOV/AFP

Ukrajna katonai helyzete jelenleg kedvezőbb, mint az átfogó orosz invázió kezdete óta bármikor, az orosz veszteségek aránya egyre inkább növekszik, a közvélemény támogatása pedig egyre inkább csökken. Erről a finn elnök beszélt egy interjúban, azt sugallva, hogy fordulat állt be a háborúban, és a szembenállás jelenlegi szakaszában Ukrajna előnybe került. Mint Alexander Stubb felvázolta, Ukrajna háborús erőfeszítései jól elkülöníthető szakaszokon mentek keresztül. A kezdeti túlélési fázist az ellenállás évei követték. Értékelése szerint a konfliktus most egy olyan időszakba lépett, amelyben a frontvonalakon zajló felőrlő hadviselés egyre inkább Kijev javára billen.

Hasonló következtetésre jutott helyzetértékelésében az ukrán párti nyugati elemzői körök egyik doyenje, Michael Kofman is, aki több olyan változásra mutatott rá az orosz-ukrán háború menetében, amelyek szerinte együttesen arra utalnak, hogy Ukrajna fokozatosan fölénybe kerül. A Carnegie Alapítvány vezető elemzője a New York Magazine-nak beszélt arról, hogy Oroszország nem tudta áttörni a frontot, ezért Ukrajna infrastrukturális kivéreztetésére váltott. Mint fogalmazott, Az orosz hadvezetés korábban a teljes védvonal folyamatos nyomás alatt tartásával akarta elérni az ukrán hadsereg összeomlását. Mivel ez az ukrán katonai alkalmazkodás miatt kudarcba fulladt, a Kreml a hátország brutális bombázásával kompenzál. A szakértő szerint klasszikus felőrlő háború zajlik, ahol az idő múlása már egyre kevésbé Oroszországnak kedvez. A Kreml a nagyobb mozgósítási forrásaira és a Nyugat belefáradására játszott, ám egyik számítása sem jött be. Ennek ellenére a háború gyors befejezésére Kofman szerint sincs esély, a konfliktus elhúzódik, és elkerülhetetlenül átnyúlik a 2027-es évre is.

„Kofman állításai mögött valóban léteznek valós, korlátozott érvényű trendek. amelyeket egyes alakulatokról vagy frontszakaszokról kivetít a teljes haderőre. A következtetései így erős szakmai optimizmust tükröznek. Egyben Stubb értékelésének felkapottságával egyetemben azt is igazolják, hogy a percepciós háborúban Ukrajna áll nyerésre Nyugaton, drónokkal, narratívákkal és politikai alkalmazkodással. A felőrlő háborút azonban továbbra is Oroszország uralja, több emberrel, több erőforrással és az ukrán energiarendszer, valamint a hátország katonai infrastruktúrájának fokozatos rombolásával”

De nézzük a részleteket. Az orosz erők valóban lassabban haladnak előre, ám az nem állja meg a helyét, hogy közben az ukrán csapatok nagyobb területeket szereznének vissza, mint amekkorát az oroszok megszereznek. Ennek a számolgatásnak egyébként sincs sok értelme akkor, amikor a front számos szakaszán nagy, helyenként akár 15-20 kilométer széles beszivárgási zónák vannak, amelyek nem állandóak és nehezen tarthatóak. A „frontvonal” tehát zónává alakult. Ezen a területen mind az ukrán, mind az orosz katonák vegyes és átfedő pozíciókat és erődítményeket tartanak, gyakran egymást bekerítve. Az viszont egyértelmű tény, hogy előbb tavaly év végén Pokrovszk, aztán Szeverszk is orosz kézre került, innen zárkóznak Szlavjanszkra és Kramatorszkra, amely erődrendszert már mintegy 10 kilométerre megközelítették. A szárnyakon a Donbassz utolsó nagy védvonala mögé kerülés ugyan nehezen halad, ám az egyik végponton Konsztantyinovkába már betörtek és lassan elvágják az ukrán utánpótlási vonalakat is. A terepviszonyok és a drón hadviselés jellege azonban a védelemnek kedveznek – a jelenlegi helyzetben az élőerő egy fokkal kevésbé fontossá vált -, így az orosz hadvezetés ígéretei ellenére 2026 végére aligha lehet majd feltörni ezt a védvonalat.

„A drónok tekintetében jelenleg a technológiai versenyben a védekező ukrán fél áll jobban – ez a helyzet azonban nagyjából félévente változik -, így taktikai értelemben könnyebb helyzetbe került a frontvonalakon”

Ukrajna ugyanis egyre nagyobb távolságban képes drón csapásokat végrehajtani, és folyamatosan bővíti azt a területet, amelyet saját „csapásmérő zónájának” tekint. Az első támadási övezet a frontvonal közvetlen közelében található, ahol elsősorban FPV-drónokat vetnek be. A második már akár 50-60 kilométer mélységig nyúlik, és a logisztikai útvonalakat, utánpótlási pontokat veszi célba. A harmadik övezetben az ukrán erők nagy értékű katonai célpontokat – például lőszerraktárakat, kiképzőközpontokat, légvédelmi rendszereket vagy javítóbázisokat – támadnak. A negyedik zóna már a megszállt Krímre és Oroszország mélyebb területeire terjed ki, ahol olajipari létesítmények, kikötők, üzemanyag-raktárak és parancsnoki központok kerülhetnek célkeresztbe. Az SZBU szerint az ilyen műveletek stratégiai jelentőségűek, mivel gyengítik Oroszország légtérellenőrzési képességeit, nehezítik a légvédelmi rendszerek koordinációját, valamint megnehezítik az ukrán célpontok elleni támadások megszervezését. Májusban egy FSZB-központot is megsemmisítettek a megszállt Herszon térségében, valamint egy orosz drónpilóta-kiképző létesítményt is támadás ért. Újabb képességet jelent, hogy egyes FPV-drónokat tengeri drónokról indítanak, így a támadások a frontvonaltól jóval távolabb is végrehajthatók. Így április végén ukrán drónok először érték el az Urál térségét, de a novorosszijszki olajterminált is támadás érte. De legalább ennyire fontos, hogy a támadások hatósugarának és intenzitásának növekedése következtében már az orosz társadalom ingerküszöbét is elérte a háború.

„A légi harc tekintetében a stratégiai előny azonban továbbra is az orosz oldalon van”

Míg Oroszország Ukrajna egész területét képes támadni, addig ez fordítva nem érvényes. A Kijevet a május eleji rövid tűzszünet után ért csapások is mutatták, hogy Moszkva míg jóval több drónt és rakétát képes kilőni- 1500-at is elérte a nagyságrend -, addig Kijev még csak 5-600-nál tart. S az orosz erők minden jel szerint fokozni fogják az ukrán hátország elleni támadásokat, ezzel ellensúlyozva a frontokon keletkezett taktikai hátrányt, az előrenyomulás lassulását. Mind rendszeresebbek és hatékonyabbak a drón támadások az ukrán szárazföldi kommunikációs vonalak ellen az ország nyugati és északnyugati részén. Ez különösen az Ukrajnát Lengyelországgal összekötő utánpótlási útvonalakat érinti. Az M-06-os Kijev-Csop autópálya, amely Ukrajna nyugati régióin halad keresztül, valamint a Lengyelország és Ukrajna közötti, a segélyszállítmányok és a katonai logisztika szempontjából stratégiailag fontos vasúti útvonalak egyre inkább potenciális veszélyben lehetnek. Ugyanígy a nyugati országrészbe és a talán leginkább védett – bár ez a légvédelem egyre lyukasabb – Kijevbe telepített drón gyárak is.

Bármelyik pillanatban bekövetkezhet egy újabb Kijevre irányuló támadás. A „kesztyű levetésére” formálisan a sztarobelszki pedagógiai főiskola kollégiuma elleni, 21 fiatal életét követelő elhibázott ukrán dróncsapás – az orosz elit drón egység, a Rubicon képzésében részt vevők az épület másik szárnyában voltak elhelyezve – megbosszulása lehet az indíték, ám valójában stratégiai oka van a hátország elleni támadások erősítésének. Ezek ráadásul a közbeszédet is fronton elért részleges ukrán taktikai sikerekről az orosz erőre irányíthatják.

„Az orosz külügyminisztérium bejelentette, hogy az említett ukrán drón támadás miatt Moszkvában <betelt a pohár>, és az orosz hadsereg támadni fogja az ukrán döntéshozatali központokat, parancsnokságokat és hadiipari létesítményeket Kijevben”

Mindezt részletezve a duma védelmi bizottságának vezetője kijelentette, hogy Oroszországnak „elfogyott a türelme”, és célba veszi az ukrán biztonsági szolgálatok és vezetés által használt „földalatti, megerősített katonai parancsnoki és irányító központokat” és bunkereket. Andrej Kartapolov elmondta, hogy a „döntéshozatali központok” nem foglalják magukban az ukrán parlamentet vagy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök irodáját, mivel az ukrán parlamenti képviselők nem irányítják a hadsereget, és az ukrán vezető ritkán tartózkodik az irodájában.

Anatol Lieven, a Quincy Institute Eurázsia-programjának igazgatója a helyzetet elemezve valószínűsítette, hogy Oroszország valószínűleg Oresnyik hiperszónikus rakétáit fogja bevetni a kijevi földalatti parancsnokság ellen, ahol amerikai és európai tisztek segítik az ukrán fegyveres erőket abban, hogy rakétákkal és drónokkal támadják Oroszországot.

„Ha ez bekövetkezik, akkor kijelenthetjük, hogy Moszkva a retorikától áttért a cselekvésre. Ez előbb-utóbb elkerülhetetlen, hiszen a Kreml intelmeit sem Kijev, sem pedig az európaiak nem veszik komolyan”

A háború szörnyűsége ellenére kijelenthető, hogy Oroszország eddig visszafogott volt, így Kijev belvárosát kímélte, annak ellenére tartózkodott a parancsnokság megcélzásától, hogy Ukrajna ezeket gyakran támadta. Putyin visszafogottságára részben magyarázat, feltehetően sokáig komolyan gondolta, hogy szláv testvér népről van szó. De Moszkva attól is tartott, hogy Oroszország a parancsnokságok elleni támadásokkal valószínűleg megölne amerikai és más NATO-katonákat, valamint hírszerző tiszteket, ami a Nyugat részéről jelentős eszkalációhoz vezethetne. Ettől a lépéstől az is visszatartotta, hogy tárgyalásokat folytatott a Trump-kormányzattal a háború esetleges befejezéséről. Ez a folyamat azonban zsákutcába jutott.  Marco Rubio amerikai külügyminiszter is kijelentette, hogy jelenleg nincsenek ilyen tárgyalások.

„Stratégiai fordulatról tehát annak ellenére sem beszélhetünk, hogy az ukrán-nyugati technológiai előny jelenleg – feltehetően ideiglenesen, hiszen az oroszok dolgoznak a saját Starlinken – érezhetőbb, mint egy éve volt”

Az sem igaz, hogy az orosz élőerő veszteségek – mint Stubb állította – nyolcszor nagyobbak lennének, mint az ukránok. Az arány, 1:1,2, legfeljebb 1:2. Igaz ugyanakkor, hogy hagyományos értelemben vett frontvonalról ma már egyre kevésbé beszélhetünk, így a háborút sem nagyon lehet a korábbi minták alapján elemezni. Ezért is értelmetlen nyári offenzíváról, vagy annak elmaradásáról beszélni. Moszkva inkább a felőrlő háború intenzitásának fokozására koncentrál, miközben Kijev továbbra is sikeresen uralja az információs teret, a drón csapások, a technológiai innováció és az információs műveletek fenntartják az Oroszország hosszú távú gyengülésére alapozott nyugati támogatás politikai lendületét.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com