Apró lépésekkel, ám stabilan haladnak előre Kelet-Ukrajnában az orosz erők. Megmarad-e ez a kiváró, az időre játszó, az élőerőt kímélő, felőrlő stratégia, avagy a nyár elején az oroszok megpróbálják egy nagy támadással áttörni a frontot? Ha igen, milyen irányban? Cél lehet-e a jelenlegi erőviszonyok mellett Harkiv/Harkov vagy akár Odessza ostroma, avagy Moszkva megelégszik a Donbassz teljes ellenőrzésével? De ha már a Szlavjanszk-Kramatorszk-Konsztantyinovka védvonal áttörése sikerülne – ami nagyon nem egyszerű -, akkor logikus lenne a biztonsági zónát minél nagyobb szakaszon kiterjeszteni a Dnyeperig. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, hiszen még Csaszov Jar/Csasziv Jar is ukrán kézen van.

Oroszország folytatja az ukrán hadsereg és a hátország szisztematikus felőrlését. A stratégiai kezdeményezést határozottan kézben tartó orosz hadsereg folyamatos támadásokkal, és súlypont áthelyezésekkel állandó nyomás alatt tartja a mintegy ezer kilométeres fronton az egyre kimerültebb és elegendő lőszer hiányában csupán a védekezésre képes ukrán erőket. A tüzérségi lőszerből az oroszok lassan már tízszer annyit lőnek el, mint az ukránok, és már a drónok tekintetében is 2:1 arányú az orosz fölény. A déli szárnyon Herszonnál minimális a mozgás. A zaporizzsjai fronton elkeseredett harcok folynak Rabotyino/Robotine körzetében, amelyek célja a kiszögellés kiegyenesítése. Az ukrán csapatok megerősítik a védelmi vonalaikat Orehovo és Malaja Tokmacska környékén, de kérdés, hogy meddig tudnak ellenállni az egyre nagyobb nyomásnak, és megtartani a nyáron elfoglalt pozícióikat. Nagyjából hasonló a helyzet Vremjovkánál.

„Rosszabbul állnak az ukrán védők a donyecki fronton, ahol Csaszov Jar/Csasziv Jar megtartása a kulcs, hiszen amennyiben az orosz erők ellenőrzésük alá veszik a várost, akkor utána az egész vonal bedőlhet”

Ez egyben azt is jelenti, hogy az oroszok lényegében akadálytalanul törhetnek előre a Donbassz utolsó védvonaláig, Kramatorszk és Szlavjanszk eleste után pedig akár a Dnyeperig. Ez utóbbinak lenne katonai értelemben stratégiai jelentősége, míg a Donyecki terület teljes ellenőrzés alá vonása politikai szempontból fontos. Persze, azt se felejtsük el, hogy innen megnyílna az út a Dnyeperig, ami orosz szempontból már elfogadható puffer zónát jelentene. Ráadásul Dnipro/Dnyepropetrovszk vagy Zaporizzsja elfoglalása azért könnyebb lenne, mint Odesszáé vagy Harkové.

„Ehhez persze még idő kell, és az ukránok kitartanak Csaszov Jarnál is, Kramatorszk és Szlavjanszk/Szlovjanszk pedig még ennél is keményebb dió”

Persze, hiába a tíz év alatt kiépített erőd rendszer, ha nem lesz a védelemhez elég lőszer és katona. Az ukránok így az idővel is versenyt futnak, hiszen ha nem változik meg a trend, és a nyugati támogatás túlságosan sokáig késik, az kritikus helyzetet idézhet elő ukrán oldalon. Ráadásul a Nyugat elbizonytalanodása tovább gyengíti a hadsereg és a társadalom morálját is. Egyre többen gondolhatják kilátástalannak a helyzetet, és értelmetlennek a háború folytatását. Ehhez járul még a növekvő belpolitikai bizonytalanság, amely május 21-én, Volodimir Zelenszkij mandátumának lejárta után legitimációs válságba torkollhat.

„Ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az ukránok egyre nehezebben ugyan, de kitartanak. Hogy meddig? Más a helyzet, mint korábban, de azért ne feledjük el, hogy Bahmut, Avgyejevka vagy Marjinka ostroma mennyi ideig tartott”

Kérdés, hogy meddig tudják tartani Csaszov Jart, amelyet szisztematikusan és szinte akadálytalanul támad az orosz légierő és a tüzérség. Jelenleg ez a front legforróbb pontja. Kemény összecsapások vannak a város keleti körzetében, és északkeletről is Csaszov Jar határában vannak a szárazföldi erők.

Lassan, de biztosan bontják meg a védelmet az orosz erők a donyecki front déli szakaszán Novomihajlovka és Krasznogorovka környékén is.

„A Donyeck városától délre eső szakaszon – Kurahovo, Ugledar/Vuhledar, Vremjovka – az előretörésnek komoly taktikai jelentősége van, hiszen eltolja a frontot Donyecktől – ezért volt fontos Avgyejevka bevétele is -, Mariupoltól és a Krímet a Donbasszal összekötő szárazföldi folyosótól”

Nyomulnak előre az oroszok Avgyejevkától nyugatra, Netajlovo, Szemjonovka, Berdicsej és Novokalinovo faluk irányában is. Apróbb mozgások vannak a front északi szárnyán, ám az orosz erők célja változatlanul Kupjanszk és Liman visszafoglalása, és folyamatosan lebegtetik Harkov/Harkiv ostromát is. Ehhez persze a jelenleginél nagyobb erőkre van szükség, ám ne felejtsük el, hogy Moszkva havonta 30 ezer szerződésessel tölti fel a hadsereget, így pedig a nyár közepére kéznél lehet egy 150 ezres bevethető erő. A Kupjanszk-Szvatovo-Kremennaja vonal elfoglalásának egyébként egy esetleges Harkov ellen irányuló támadás szempontjából nincs igazán nagy jelentősége, hiszen Kupjanszk Harkovtól még vagy 100 kilométerre van, miközben az orosz határ csak 30-ra, így adott esetben logikusabb lenne a Belgorodi terület felől indítani az offenzívát.

„Közben pedig , mindenek előtt az energetikai infrastruktúra rombolásával intenzíven puhítja az orosz hadsereg a hátországot is. Ukrán források szerint kritikus a helyzet, hiszen a hőerőművek 80 százaléka kiesett, ezek pótlása pedig sokkal bonyolultabb és lassúbb, mint az elosztó rendszereké volt”

A napokban Zelenszkij beszélt arról, hogy csupán egy hét alatt Oroszország a hátország ellen 130 drónt, 80 rakétát és 700 FAB, ADAB és UMPK típusú úgynevezett siklóbombát vetett be. Ráadásul meglehetős hatékonysággal, hiszen az ukrán légvédelem egyre lyukasabb. Kijev a meglévő légvédelmi rendszerek egy részét kénytelen előrevinni a front védelmére, közben pedig a hátország válik védtelenebbé.

Miközben lassan már a nyugati fősodor sajtó egy része is az ukrán összeomlást vízionálja, és a nyáron átfogó orosz támadásra számít, addig Moszkvát láthatóan nem sürgeti az idő, és a kis lépések taktikáját választva halad előre.

„Az orosz cél jelenleg – még az esetleges tűzszüneti tárgyalások előtt – mindenek előtt egy biztonsági szempontból megfelelő puffer zóna kialakítása. Éppen ezért Moszkva most mindenek előtt Kelet-Ukrajnára koncentrál”

Ennek érdekében a Luganszki terület egészét igyekszik ellenőrzés alá vonni, erről szólnak a Kupjanszk-Szvatovo-Kremennaja vonalon folyó pozíció harcok, valamint a Harkovi terület keleti és a Donyecki terület északi részén lévő mozgások. A másik cél a Donyecki terület elfoglalása, amelyhez a következő lépés Csaszov Jar bevétele. Ez megkönnyítené a Donyecktől délre eső részek feletti ellenőrzés megszerzését is. Ezzel párhuzamosan fokozatosan stabilizálja a pozícióit a Bahmuttól nyugatra és délnyugatra folyó harcokban is, hiszen csak ezután következhet a Konsztantyinovka-Kramatorszk-Szlavjanszk vonal. Közben a zaporizzsjai fronton tartani kell a Szurovikin-vonalat, és Rabotyinónál kiegyenesíteni a 2023-ban elveszített kiszögellést. Mindehhez a jelenlegi erőviszonyok mellett idő kell, és/vagy az ukrán hadsereg összeomlása.

Ekkor lehet kitűzni további célokat. Persze, addig is meg lehet próbálni meglepni Kijevet, ám a háború eddigi két éve nem azt mutatta, hogy az orosz erők erőssége a kreativitás lenne. Sokkal inkább lehet számítani a lassú felőrlésre, amely nem okvetlenül feltételez még csak nagyarányú területszerzést sem. Nagyobb erő bevetése vagy ukrán összeomlás nélkül csak apró lépésekben lehet előre haladni – ezt a taktikát indokolja az az orosz óvatosság is, amellyel szeretnék elkerülni a NATO jelenleginél is nagyobb beavatkozását -, így pedig nincs esélye és értelme Harkov vagy Odessza méretű városok ostromának. Még akkor sem, ha Oroszország biztonsági kihívásait hosszú távon e két stratégiai és szimbolikus értelemben is fontos város bevétele, a Harkov-Umany vonaltól délre fekvő területek ellenőrzése oldaná meg.