„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Zelenszkij, Donbassz, ruszofóbia…

2025. szept. 19.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Nem akarja átadni a Donbassz még ukrán kézen lévő részét Volodimir Zelenszkij. Még akkor sem, ha a rendezésnek ezt a feltételét valójában sokkal könnyebb lenne teljesítenie, mint az oroszellenes törvényeknek az eltörlését. Miközben ugyanis a Donbasszt már 2014 óta járatják le az ukrán médiában, addig a ruszofóbia nemcsak törvénybe van foglalva, hanem a társadalom jelentős részében az emberek világképének részévé vált. Ha tehát eljön az ideje, akkor az ukrán hatalomnak könnyebb lesz elmagyarázni a Donbassz feladását, mint az oroszoknak járó jogok helyreállítását.

„Nem nehéz megjósolni, milyen narratívákkal reagálna az ukrán hatalom a Donbassz feladására” #moszkvater

„Nem nehéz megjósolni, milyen narratívákkal reagálna az ukrán hatalom a Donbassz feladására”
Fotó:EUROPRESS/FADEL SENNA/AFP

Minden jel arra utal, hogy Donald Trump előbb-utóbb meg fogja győzni Volodimir Zelenszkijt arról, adja fel a Donbassz Kijev által ellenőrzött részét. Ha ez a folyamat túlságosan elhúzódik, akkor az orosz erők ezt a kérdést ha nem is gyorsan, de a terepen fogják elrendezni. Érdemes lenne tehát Kijevnek azon elgondolkozni, miként tudja eladni a társadalomnak ezt a lépést, amelyet adott esetben más engedmények is logikusan követnek.

„Nem nehéz megjósolni, milyen narratívákkal reagálna az ukrán hatalom a Donbassz feladására”

A háború folytatása mellett leginkább elkötelezettek jó eséllyel azt sulykolnák, hogy a Donbassz egy romos régió, amelynek helyreállítása dollármilliárdokat igényel, ami elviselhetetlen terhet jelent az ukrán gazdaság számára. S szép lassan tudatosítanák a tömegekkel, hogy a Donbassz olyan sztyeppedarab, amelyért értelmetlen feláldozni ukrán katonák életét. Mint a Vzgljad.ru donyecki elemzője rámutat, az ukrán propaganda – nem a legelkötelezettebb nacionalisták – egy fogantyú nélküli bőrönd képét szuggerálná, és dicsérné Zelenszkijt, amiért van annyi politikai bölcsessége, hogy visszautasítsa ezt a nehéz poggyászt.

„Persze, lennének ukrán katonák, akik joggal azt kérdezik, miért harcoltak akkor ennyi éven át? Ha Donbasszra nincs szükség, miért nem lehetett feladni 2022-ben?”

De ahogy Szergej Mirkin fogalmaz, a propagandistáknak és politikusoknak kész válaszuk lesz erre. Borítékolhatóan a Nyugatot fogják hibáztatni, amely nem segítette eléggé Ukrajnát, ezért meg kellett egyezniük Oroszországgal.

Az újságíró emlékeztet arra, nem ez az első alkalom, hogy az ukrán újságírók és bloggerek hiteltelenné teszik Donbasszt. A kilencvenes évek végén és a 2000-es években az ukrán média meglehetősen negatív képet alakított ki a régióról. Azt állították, hogy ez egy támogatott régió, amelynek szénbányászatát egész Ukrajnából származó adók támogatják. S mint hozzátették, a donyecki és luhanszki területeket főként örökké részeges bűnözők népesítik be. Ukrajnában ezidőtájt nem mindenki volt tisztában azzal, hogy a Donyeck és Luhanszk donor régiók voltak, amelyek az ország akkori összes devizabevételének több mint 20 százalékát adták.

„Ebből persze azért sokan legalább a Sahtar futball csapatának a szárnyalásából következtethettek”

Magam is jártam a 2000-es évek közepén a Donbasszban, és az indulás előtt egy dnyipropetrovszki ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy nem félek-e Donyeckbe menni. Később elmeséltem neki, hogy alaptalan volt e félelem, és nem is nagyon értem, hogy miből táplálkozik.

Az ukrán fegyveresek 2014-2015-ben megszállóként viselkedtek a Donbassz városaiban. Pontosan azért, mert nem tekintették a helyi embereket magukkal egyenlőnek. Aztán később Zelenszkij ki is mondta, hogy bőrönd és pályaudvar, irány Oroszország, ezekre az emberekre nincs szükség, csak a területre. A narancsos propaganda azonban már jóval 2014 előtt elvágta a régiót Ukrajnától, démonizálva a lakóit és leértékelve a kincseit.

„Ezért aztán Zelenszkij médiájának lenne mire alapozniuk, csak újra kellene hasznosítani a régi narratívákat Donbassz haszontalanságáról. Ezek az információs magvak ugyanis az ukránok tudatának régóta előkészített talajába hullanak”

Nehezebb lesz/lenne Zelenszkij csapatának eltörölni azokat a jogi normákat, amelyek az elmúlt jó évtizedben legitimálták a ruszofóbiát. Az Euromajdanon felemelkedő politikai elit, az egymást követő elnökök és kormányok két dologra alapozták a hatalmukat. Az első az „európai paradicsom”, a boldog élet ígérete, míg a második a ruszofóbia.

Már a Majdan kezdeti szakaszában fontos szerepet játszott az oroszellenes retorika. Amikor 2013 novemberében Viktor Janukovics akkori elnök felfüggesztette az EU-val kötött társulási megállapodás aláírását, az ellenzéki politikusok Oroszországot hibáztatták ezért. Állítólag Vlagyimir Putyin elnök győzte meg Janukovicsot, hogy csatlakozzon a vámunióhoz. Pedig valójában csak arról volt szó, hogy Janukovics felmérte, Moszkva többet ígér, mint Brüsszel.

„Ezt követően elindult az a narratíva, hogy Janukovics Putyin utasítására ellopja az európai jövőt az ukránoktól és gyermekeiktől. Minden rosszban, ami Ukrajnában történt, a Majdan politikusai a <Kreml kezét> látták”

Meggyőzték erről a lakosságot, azokat pedig, akik nem hittek ennek, ellenségnek nyilvánították. Ukrajna Majdan utáni vezetői nemcsak az Oroszországgal fennálló gazdasági és politikai kapcsolatok megszakítását tűzték ki célul, hanem azt is, hogy mindent elpusztítsanak, ami Ukrajnát Oroszországgal összeköti, vagy a közös múltra emlékeztet. Hogy is mondta egykor Goebbels? „Vedd el egy nép történelmét, és egy generáció alatt tömeggé válnak, egy másik generáció alatt pedig csordaként irányíthatók.” Ukrajna nagy részének pedig a 17. század óta összefonódik a történelme Oroszországgal.

„A <dekommunizációs> és <dekolonizációs> törvények célja, hogy elpusztítsanak minden olyan emlékművet és topográfiai nevet, amely a Szovjetunióra és az Orosz Birodalomra emlékeztet”

Ezért fogadták el az egyházellenes törvényt is. Az orosz etnikumot törvényhozási szinten megfosztották attól, hogy őshonosnak tekintsék őket Ukrajnában. Az orosz nyelvet az ukrán törvényhozók erőfeszítéseinek köszönhetően szinte az élet minden területéről kiszorították, csak otthon lehet beszélni. De még ez sem felel meg egyes aktivistáknak. Bohdan Benyuk ukrán színész például azt javasolta, hogy korbácsolják meg az oroszul beszélő gyerekeket. Larisza Nicoi ukrán gyermekkönyvíró pedig arra szólított fel, úgy neveljék a gyerekeket, hogy verjék meg oroszul beszélő társaikat.

Ma Ukrajnában az oroszellenesség nemcsak törvénybe van foglalva, hanem a társadalom jelentős részében az emberek világképének részévé is vált. Ezek után Zelenszkij adott esetben aligha tudja majd elmagyarázni ezeknek az embereknek az oroszellenes törvények eltörlését. De ami még ennél is fontosabb – s ez már hatalmi kérdés -, Oroszországot és az oroszbarát polgárokat nem lehet majd ellenségként használni, és Ukrajna minden bajáért hibáztatni. A ruszofóbiára még ez után a háború után sem lehet majd a végtelenségig a nemzeti ideológiát építeni. Főképp úgy, ha egy békemegállapodás részeként Kijev kénytelen lesz kihúzni egy lapot e kártyavár alól. Az ugyanis ez esetben nagy valószínűséggel összeomlik.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Akkor lesz majd cifra világ ha az oroszok délnyugat irányba kanyarodva visszafoglalják Novorosszija teljes területét, le egészen a Duna torkolatáig!
    De részemről nyújtózkodhatnak akár Várnáig is :-)
    Nos akkor lesznek a nagy ukrán mesemondók nehéz helyzetben hiszen a mag köré miszerint -hülyék voltak , és beképzeltek is (a 2014-es puccs óta a nemzetközi nyílvánosság színe elött kardcsörtetve Oroszország ellen)
    és kompromisszumos (tűrhető) megoldás helyett elveszítették a teljes tengerpartot! Azon keserű valóság köré lesz majd nehéz banderista tündérmesét fonni.

  2. … és sehol egy Tuco, hogy agresszor, agresszor meg agresszor? Szvsz legkésőbb a félresikerült Dugin robbantásnál elvesztette Ukrajna az amúgy is kérdéses szüzességét. Meg aztán a becsapás szagú Bucsa, a lengyelek első “véletlen” rakétázása 2 halottal, meg a kurszki betörés, meg a Crocus Hall, meg az atomhordozó repülők, meg most a Druzsba cső…. Világos, háború van, mindenki harap, csíp és rúg. De kérem, ezt ne hívjuk honvédelemnek mert már nagyon az elejétől nem az! A kocsmai verekedés sem úgy kezdődik, hogy valaki beront az italboltba nagy sebesen.

  3. Nagyon ajánlanám Anne Laure Bonnel francia újságíró dokumentációját 2016-bol “Donbass” cimmel (YouTube-on hozzáférhető). Azzal a Porosenko-beszéddel kezdődik, amelyben azt mondja, “nekünk lesz munkánk, nekik nem lesz, a mi gyerekeink iskolába fognak járni, az ő gyerekeik pincékben fognak ülni…”, stb. És így is lett. Ezt a fajta, habzó szájú oroszgyűlöletet semmi nem fogja felülírni, főleg amióta az emberi jogokat amúgy fetisizáló Nyugat áldását is adta rá, sőt, az oroszgyűlöletet élére is állt. Hiányzik belőlem sajnos a fantázia, el nem tudom képzelni, hogy ebből hogy lehetne kijönni az eddigieknél is még nagyobb öldöklés nélkül.

  4. “Zelenszkij adott esetben aligha tudja majd elmagyarázni ezeknek az embereknek az oroszellenes törvények eltörlését.”

    Nem is Zelenszkijnek kell megmagyaráznia, de a Donbassz elvesztését sem, hanem az utódjának – a mór megtette kötelességét, a mór mehet, új műsorhoz új férfi kell.

    Zelenszkij különben is tárgyalásképtelen az orosz vezetés szemében, de már teher a nyugat számára is, Hitlerrel sem tárgyaltak megadásról a szövetségesek, nem véletlenül követtek el ellene merénylet kísérletet. Persze voltak rá nyugati próbálkozások az oroszok háta mögött, mint ahogy Zelenszkijt is rá akarják majd beszélni, hogy önként tegye le a lantot, azonban ez nem segítene a béketárgyalásokon, ha a teljes kijevi rezsim nem bukna vele, márpedig ez esetben nem bukna, csak a főszereplő változna.

    Zelenszkijt népharagnak vagy belső puccsnak kell eltávolítania a hatalomból, hogy az azt követő “denacifikáció” az oroszok szemében hitelt kapjon, nevezetesen a ruszofóbia visszaszorítása az ukrán társadalomban, a náci ideológia és jelképek, valamint a banderista csoportosulások felszámolása, a NATO-hoz való csatlakozást és a demilitarizálást is beleértve.

    Ezeket Zelenszkij képtelen lenne kezdeményezni vagy levezényelni, de nem is akarja, mert elege lehet a produkcióból, hisz tudja, hogy úgyis börtönbe kerülne, Keitelt se mentette meg a bíróságtól, hogy a náci kapitulációt aláírta.

    Ő inkább menne a floridai vagy olasz villájába, hogy a New York-i kövér bankszámláját megcsapolhassa. Csak vár a sípszóra, mert nyugati engedély nélkül nem hagyhatja el a süllyedő hajót, a feladatát be kell végeznie, különben Florida helyett átadnák a bíróságnak, elvégre bűnbakra mindenképpen szükség van.

    Ezért fölösleges arra várni, hogy Zelenszkij bármit is aláír, mert az az oroszoknak úgyis csak egy üres papír, persze attól a negyedik felvonásban elsülhet a falra akasztott puska, csak az katarzist nem okozna, a nézők ki fogják fütyülni, a hiteltelen ripacsot paradicsommal fogják megdobálni.

  5. Ha nem akarod, hogy Oroszország elfoglalja a hazádat az már ruszofóbia? Mert akkor mi is mind ruszofóbok vagyunk.

    Ez a fajta ruszofóbia indokol egy inváziót? Mert akkor mi is okot adtunk rá a ruszofóbiánkkal, a NATO csatlakozásunkkal. Szegény Putyin nem tehet mást. A mi hibánk lesz.

    Aztán évekig tartó bombázás, gyilkolás, pusztítás után jön majd egy orosz propagandista és felteszi a kérdést: honnan ez az oroszellenesség? Honnan?

    • Ez a ruszofóbia nem ezzel a háborúval kezdődött.

      • Az orosz agresszió sem ezzel kezdődött. Az Orosz Birodalom és a Szovjetunió is megtámadta már az összes kelet-európai államot korábban.

        Ezek az gaz országok nem örültek a hazájuk megszállásának, ezt nevezik az oroszok “ruszofóbiának”.

        • Hát persze, mondják a ruszofóbok.

          • Maga örülne ha minket is megszállnának megint? Mert ha nem, akkor maga is ruszofób.

          • Még egyszer mondom, az ukrán ruszofóbia, mint a háború.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

A mélyülő energiaválság győztese Oroszország

2026. márc. 9.
Az Irán megtámadása, majd ezt követően a Közel-Keleten megnövekedett feszültség miatt jelentősen emelkedett az orosz olaj és gáz iránti glob...

Irán(y) a pokol

2026. márc. 7.
Hová tartunk? Irán(y) a pokol! Hogyan árt a Nyugatnak ez háború? Michael von der Schulenburg, az Európai Parlament képviselője és korábbi EN...

Énekelj velem!

2026. márc. 7.
Immár 57 éve játszik az orosz rock „matuzsáleme”, a Masina vremenyi. S nemcsak koncertezik, de új dalokkal is előrukkol. Annak ellenére, hog...

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK