„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„A dokumentum Ukrajna első számú ellenségének nevezi Oroszországot, és kimondja, hogy fenyegetést jelent az ország szuverenitására és területi egységére”
Fotó:EUROPRESS/Genya SAVILOV/AFP
Ha valaki most a nyugati sajtó Ukrajnáról szóló híreit olvassa, akkor joggal gondolhat arra, hogy holnap bevonulnak az orosz csapatok, és kitör a háború a Donbasszban. Rosszat sejtetően nyugatra tartó orosz katonai hadoszlopok, és a technikát szállító szerelvények képe járja be a világhálót. Pedig csak annyi történt, hogy Moszkva megelégelte a hónapok óta tartó ukrán kardcsörtetést, és demonstratív hadgyakorlatot tart az ukrán határ mellett. Ez nagyjából 10 ezres csapatösszevonást jelent konkrétan a határ közelében.
„Hogy mindenki megértse e felvonulás üzenetét, Szergej Lavrov megismételte Vlagyimir Putyin korábbi figyelmeztetését, miszerint aki újabb háborút kíván indítani a Donyec-medencében, az szétrombolja Ukrajnát. Az orosz külügyminiszter kifejezte reményét, hogy a Washington vezette Nyugat nem fogja erre tüzelni Kijevet”
Az üzenet egyértelmű, Moszkva nem fogja hagyni, hogy Ukrajna megtámadja a két szeparatista „népköztársaságot”, és ezt a figyelmeztetést a határ menti erődemonstrációval is nyomatékosítja. A nyugati sajtó azonban nem ezt hallja ki mindebből. Hogy félre érti, vagy félre akarja érteni a helyzetet, azt döntse el mindenki maga. De nemcsak a sajtó, hanem a NATO sem figyelmeztetésnek, hanem fenyegetésnek tekinti az orosz felvonulást, és vezényszóra beindult az orosz támadást feltételező és ettől tartó háborús retorika. Vannak, akik szerint Moszkva fenyegetése minden eddiginél komolyabb, míg a mérsékeltebb nyugati elemzések szerint csupán az új amerikai adminisztrációt teszteli.
„Közben hirtelen Joe Biden is szakított rá időt, hogy majd’ három hónap után felhívja Volodimir Zelenszkijt, és megnyugtassa, hogy orosz támadás esetén Amerika megvédi Ukrajnát”
Pedig józan ésszel gondolkodva egyértelmű, hogy semmi olyan nem történt az elmúlt hetekben, ami ukrajnai bevonulásra késztetné Oroszországot. Sőt, az is változatlan továbbra is, hogy Oroszország számára a Donbassz szeparatista alakulatainak Ukrajnán belül van értékük. Mint az orosz radikálisok ezt nehezményezik is, Moszkvának esze ágában sincs a Donbassz annektálása, és már régen lemondott a Novorosszija néven ismertté vált elképzelésekről is. A Donbassz tehát nem Krím, de Moszkva azért az ott élő nemzettársait – akik közül több mint 600 ezer már orosz állampolgár – is megvédi. Ehhez azonban csak a végső esetben szükséges bevonulni, tökéletesen megfelel erre Moszkvának a jelenlegi hibrid háború.
„Ukrajna és a mögötte álló Egyesült Államok azonban láthatóan belehúzná Oroszországot egy ilyen kalandba, amely alapot adna a jelenleginél sokkal súlyosabb – a SWIFT lekapcsolása, az Északi Áramlat blokkolása, és az állampapírok vételének, ezzel az adósság finanszírozásának leállítása – szankciók kivetésére, a nyomásgyakorlás fokozására”
Arról nem is beszélve, hogy ezzel – kijevi remények szerint legalábbis – közelebb hoznák Ukrajna csatlakozását a NATO-hoz. A helyzet ugyanis már annyira kiéleződne, hogy a Nyugat már ezzel sem veszíthetne semmit. De a jelenlegi hadgyakorlat körüli sajtókampány is részben azt szolgálja, hogy előkészítsék a közvéleményt az Oroszországgal szembeni keményebb fellépésre. Mert ugye attól nem zeng a nyugati sajtó, hogy eközben az ukrán hadsereg a Krím határainál tart provokatív és demonstratív hadgyakorlatot. S ebből a szempontból mindegy, hogy a Krímet a világ jogi értelemben Ukrajna részének ismeri el.
„De arról sem sokat tudhatott a nyugati közvélemény, hogy nagyjából az év eleje óta milyen harcias lett Kijev retorikája, és a Donbasszban éppenséggel az ukrán hadsereg támadásától lehetett tartani”
Pedig egymást érték az utóbbi időben az ilyen jellegű kijelentések. Arszen Avakov belügyminiszter megígérte, hogy Ukrajna 2025-ig visszaszerzi a donyecki és luganszki területek orosz határszakaszai, így a teljes ukrán-orosz határ feletti ellenőrzést. Szavaiból egyáltalán nem az érződött, hogy Kijev ezt intézményes keretek között, a minszki megállapodás szellemében tervezi végrehajtani. Egy az haderőn belüli tájékoztató kiadványból közben már az is kiderül, hogy az ukrán csapatok már csak a parancsra várnak, és felkészültek a szeparatista „népköztársaságok” elleni offenzíva megindítására. Az ukrán sajtóban közben egyre többet emlegetik a krajinákat felszabadító 1995-ös horvát Vihar-hadműveletet.
„Nem maradt ki a harci dobok püföléséből a béke ígéretével választást nyerő Volodimir Zelenszkij sem”
Mint a Twitter bejegyzésében fogalmazott, visszaszerzi Ukrajnának mindazt, ami ukrán. Ennek jegyében előbb aláírta a „Krím megszállásának megszüntetéséről és a reintegrációról” szóló stratégiát, amely több ponton kapcsolódik az Ukrajna új katonai és biztonsági stratégiáját rögzítő, a napokban publikált dokumentumhoz. Ezzel párhuzamosan bejelentette az úgynevezett krími platform létrehozását, amelynek célja, hogy nemzetközi támogatást szerezzen a félsziget visszaszerzésére. Ennek az első csúcstalálkozóját a függetlenségi évfordulóval összekapcsolva augusztusban tartanák. Az első dokumentumban „Ukrajna elidegeníthetetlen részének” és egyben „ideiglenesen megszállt területeknek” nevezi a Krím-félszigetet és Szevasztopol városát, és e területek visszaszerzését minden lehetséges eszközzel kikényszerítenék. A katonai doktrína céljai között emellett szerepel a kelet-ukrán területek „orosz megszállásának a megszüntetése” is.
„A dokumentum Ukrajna első számú ellenségének nevezi Oroszországot, és kimondja, hogy fenyegetést jelent az ország szuverenitására és területi egységére”
A háborús ukrán retorika felerősödése több okra vezethető vissza. Az első és talán a legfontosabb ezek közül a Fehér Házban történt váltás, de bátorítóan hatott az azeriek karabahi sikere is. Az Ukrajnához Donald Trumpnál sokkal szorosabban, még korrupciós szálakkal is kötődő Joe Biden győzelme érezhetően megerősítette az ukrán vezetés önbizalmát. Már csak azért is, mert most Amerika mögé ismét szorosan felzárkóztak az európai nagyok is. Jól mutatja ezt Emmanuel Macronnak a 180 fokos fordulata is. A tavaly még az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok szorosabbra fűzése mellett kiálló francia elnök most orosz vakcina háborúról beszél, és a közeljövőben jelzés értékűen Zelenszkijt fogadja Párizsban. Ahogy erről Lavrov legutóbb nyilatkozott,
„Európa a NATO-ban elvesztette hadászati autonómiáját, hiszen nem volt példa még olyan <hűségesküre>, mint amilyet az uniós országok vezetői Joe Biden elnöknek tettek a legutóbbi virtuális amerikai-európai virtuális csúcson”
De Washingtonnak az Oroszországra nehezedő nyomás fokozása a célja, és nem okvetlenül a háború. Amerika már enélkül is elérné a célját. Kijev egyik legfontosabb célja, hogy kiléphessen valamiképpen a szempontjából előnytelen feltételekkel megkötött minszki megállapodásból. Ehhez egy háború, az orosz bevonulás alapot adhatna. Az eszkaláció közben érdeke azért is, mert ezzel ismét felhívhatja figyelmet Ukrajnára. De Volodimir Zelenszkijnek ez azért is jól jönne, hiszen az elterelné a figyelmet belpolitikai problémákról. S még a hadművelet sikertelensége esetén is igazolná az új elit nemzeti elkötelezettségét. Végső soron azonban ehhez elég a jelenlegi dobpergés is.
„De Moszkvának is lehet érdeke a feszültség fokozása, ha a háború nem is”
Persze, már ez utóbbit is megkérdőjelezi több nyugati elemző is. Pedig elég logikus, hogy a Kreml érdeke nem a háború, hanem a konfliktus befagyasztása. Ehelyett a nyugati sajtóban most több elemző is azt erősíti, hogy véltozik az orosz hozzáállás, és Moszkva érdeke már éppen a helyzet eszkalálása. Mint az erősen nyugatos orosz katonai elemző Pavel Felgengauer is rámutat, a Nyugat Belarusztól Ukrajnán át Navalnij-ügyig hibrid háborút folytat Oroszország ellen, amelynek immár védekezésből ellentámadásban kell lendülnie. Ennek első lépése lehet a bevonulás a Donbasszba. Az ennek logikus volta mellett érvelők – így az ismert brit Oroszország szakértő James Sherr – az iménti tétel szellemében arra hívják fel a figyelmet, hogy az ukrán helyzet dinamikája orosz szempontból kedvezőtlenül változott, ezért a Kremlnek lépnie kell. Így nemcsak a már az elődjén, Petro Porosenkón is túltevő Zelenszkij magatartása alakult Moszkva számára rosszul, de a két „normandiai” partner is megértőbb Ukrajnával. Németország, amely visszafoghatná Kijevet, belső gondjaival van elfoglalva, míg Franciaország egyértelműen beállt Amerika mögé. Ez már akár a minszki forgatókönyv követését is kétségessé teheti, arról nem is beszélve, hogy a Biden-adminisztráció szinte minden lépése Moszkva érdekei ellen hat.
„A Moszkva lépéseiben háborús veszélyt látók mindebből azt a következtetést vonják le, hogy a Kremlnek vissza kell szerezni a kezdeményezést, nem futhat örökké az események után, így aztán bekeményít, és bevonul a Donbasszba”
Az, hogy a Donbassz körül eszkalálódik a helyzet, nem vitás. Mutatja ezt az is, hogy az év eleje óta ezres nagyságrendben sértették meg a tűzszünetet, és az elmúlt három hónapban már 19 ukrán katona vesztette az életét, miközben tavaly egész évben 49. Ugyanígy a másik oldalon is egyre több a halott. A két oldal egymást teszi felelőssé az eszkalálódásért és a másikat vádolja provokációval.
„Ennek ellenére a legkevésbé valószínű, szinte kizárható forgatókönyv a Donbassz annektálása”
Még az orosz békefenntartók karabahihoz hasonló telepítésére sincs sok esély, ám a korábbiakhoz hasonlóan ennek a tűzszünetnek is vége. A feszültség egy ideig fennmarad, kiterjedt háború azonban nem lesz. Jó esetben felpörög a diplomácia, és ismét befagy a konfliktus, rosszabb esetben egy darabig még fennmarad a bizonytalanság, addig is folyik a pozíciók megerősítése. Az információs háború közben egy ideig még mindenképpen dúl, így a felek továbbra is folyamatosan a másik oldalt vádolják majd azzal, hogy meg akarja támadni a Donbasszt.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
