Keményen leszámol az ukrajnai konfliktussal kapcsolatos nyugati politikával egy aktuális interjúban Harald Kujat, a német fegyveres erők volt főfelügyelője, és a NATO Katonai Bizottságának volt elnöke. Különösen a német politikát bírálja. Szerinte az ukrajnai háborút meg lehetett volna előzni, és gyorsan be lehetett volna fejezni annak kitörése után.

Péli Éva írása a #moszkvater.com-on

„Vannak, akik háborút akarnak, vannak, akik nem akarják megakadályozni a háborút. És vannak olyanok, akik nem tudják megakadályozni. Önökre bízom, hogy eldöntsék, ki melyik kategóriába tartozik”. Így foglalja össze a NATO Katonai Bizottságának volt elnöke, Harald Kujat nyugalmazott tábornok a HCKM pénzügyi szakportálnak adott, november 5-én megjelent interjújában, hogy a hatalmas veszteségek ellenére miért folytatódik a háború Ukrajnában. Kujat többek között a német fegyveres erők főfelügyelője, és a NATO Katonai Bizottságának elnöke volt.

Beszélgetőpartnere, a HCKM társügyvezetője, Philip Hopf az elmúlt évek egyoldalú tudósításaira utal, valamint arra, hogy

„milyen érzékenyek a reakciók, ha megjelenik egy hang, ami kitáncol a sorból”

Kritizálja a politikusokat, „akiknek a béke melletti kiállás volt a nimbusza, most pedig teljes gőzzel tartanak az eszkaláció irányába, miközben nincs meg a háttértudásuk ahhoz, hogy egyáltalán fel tudják mérni, mit is jelent ez valójában”.

Fanatizmus helyett politika

Németország egykor legmagasabb rangú katonája a problémát abban látja, hogy a legutóbbi kormányváltás óta a német politikát tudatlan, megfelelő hozzáértés hiányában szenvedő politikusok folytatják. Nem lepte meg a politikusok és a társadalom egy részének az ukrajnai háborúra való reagálása, és a háborúhoz való hozzáállása sem. Inkább csalódást okozott neki ez a fejlemény, „mindenek előtt az a fanatizmus, amellyel ezt a politikát folytatják, szemellenzővel, anélkül, hogy jobbra vagy balra tekintenének”. Véleménye szerint ez a politika nem törődik a saját lakosság jólétével, és figyelmen kívül hagyja, hogy milyen következményekkel jár az ukrán népre nézve, amely a háború miatt szenved. Mindezt azzal a frázissal szeplőtlenítik: Ukrajnának győznie kell. „Ez nem politika. Ez fanatizmus”, mondja Kujat. Az egykori német tábornok szerint

„ezzel lábbal tipornak mindent, amit a történelmünkből tanultunk, és amit az elmúlt évtizedekben a kül- és biztonságpolitikánkban e tapasztalatok alapján alkalmaztunk”

Kujat felelőtlennek tartja ezt a politikát. Meggyőződése, hogy az ukrajnai háborút meg lehetett volna előzni. Emlékeztet arra a „nagyon masszív, nagyon követelőző” papírra, amelyet az orosz kormány 2021. december 17-én küldött az Egyesült Államoknak és a NATO-nak. Lényegében arról szólt, hogy reagálni kell a békét orosz szempontból veszélyeztető fejleményekre. Kujat szerint a Nyugat és néhány NATO-állam nem volt hajlandó erről beszélni. „Ha megtették volna, akkor legalább kísérletet tettek volna a háború megelőzésére”. Még ezt sem tették kellő komolysággal, teszi hozzá.

Nem kívánt béke

A háború jó hat hét után véget érhetett volna, folytatja Kujat, aki hivatali ideje alatt a NATO-Ukrajna Bizottság elnöke is volt, utalva a török elnök által 2022 április elején kezdeményezett tárgyalásokra, „amelyek kiváló eredményt hoztak”.

„A megállapodást azonban a Nyugat nyomására nem írták alá”

Kujat szerint erre vezethető vissza minden további fejlemény, az ukrán oldalon ezután elesettek magas száma, de az ország rombolása is. Jelenleg újabb esély van arra, hogy a két ellenfél tárgyalóasztalhoz üljön, magyarázza Kujat, mivel Ukrajnában megkezdődik a mocsaras szezon, amikor az utak a katonai járművek részére járhatatlanná válnak. Ez lassítja a háborút, és valószínűleg december elejéig nem lesz lehetőség gépesített erőkkel beavatkozni.

„De erről nem Kijev fog dönteni, ezt a döntést Washingtonban kell meghozni”

Szerinte egyáltalán nem kétséges, hogy az elutasítás mindig Nyugatról fog érkezni, persze részben Ukrajnából is, hiszen Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2022. október elején rendeletet adott ki, amellyel megtiltotta magának és kormányának, hogy tárgyaljon Oroszországgal.

Vlagyimir Putyin orosz elnök viszont többször is kijelentette, hogy bármikor kész tárgyalni. Például ez év júniusában az afrikai békedelegáció oroszországi látogatásakor szintén azt mondta, hogy bármikor kész tárgyalni bárkivel, aki hajlandó tisztességes tárgyalásokat folytatni, és elismeri mindkét fél biztonsági érdekeit.

Ez a háború nemcsak katonai konfliktus, hanem információs háború is, hangsúlyozza Kujat a beszélgetésben – ezért sok mindenről ellentmondásosan, vagy egyáltalán nem számolnak be –, valamint gazdasági háború is.

„Ebben az információs háborúban sok frontharcos ül a lövészárkokban, és olyan dolgokról számolnak be, amelyekre vágynak, de amelyek nem úgy vannak, ahogyan ők ezt ábrázolják”

A Bundeswehr volt főfelügyelője szerint az egész helyzetben az a legijesztőbb, hogy állítólag nyílt, pluralista társadalomban élünk, büszkék vagyunk arra, hogy demokrácia vagyunk, és magasra tartjuk azokat az értékeket, amelyek megkülönböztetnek minket másoktól. „És mi mit csinálunk erre?”, kérdezi Kujat. „Figyelmen kívül hagyjuk az alkotmány békére vonatkozó parancsolatát. A politikusokat egyáltalán nem érdekli az alkotmány. Figyelmen kívül hagyjuk a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot. Sajnos, a múltban már megtapasztaltuk a véleménynyilvánítás szabadságának elnyomását, ez nem volt jó nekünk akkor sem, és ez most sem fog nekünk jót tenni.”

Sok ostobaságot hordanak össze

Az ukrán offenzíváról is „sok ostobaságot beszélnek”, mondja Kujat. Az offenzíva célja az Oroszország és Ukrajna közötti szárazföldi híd megszakítása volt, vagyis az előrenyomulás Mariupol kikötővárosig. A Krím gyakorlatilag az orosz fegyveres erők logisztikai központja. Véleménye szerint az ukránok el akarták vágni az orosz hadsereget az utánpótlástól, és úgymond kiszárítani, s ezzel stratégiai fordulatot elérni Ukrajna javára.

„Nos, ez nem történt meg, és nem is fog megtörténni”

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár nemrég azt mondta, hogy az ukrán fegyveres erők naponta 100 métert fognak visszanyerni, emlékeztet Kujat. Mariupol 86 kilométerre van, tehát Ukrajnának 860 napra lenne szüksége ahhoz, hogy elérje a célját. Ebből is látszik – így Kujat -, hogy mennyi badarságot hordanak össze.

Az ukrán vezérkari főnök, Valerij Zaluzsnij a Washington Post napilapnak adott interjújában azt mondta,

„minden négyzetméterért súlyos vérdíjat kell fizetni”

Az ukrán fegyveres erők veszteségei óriásiak, különösen ebben az offenzívában, hangsúlyozza Kujat. Az orosz fegyveres erők viszont stratégiai védekezés mellett döntöttek. Nem az a céljuk, hogy mindenáron megtartsák az elfoglalt területeket, hanem az ukrán fegyveres erők megsemmisítése. Kuját idézi Clausewitz egyik elvét:

„Tedd védtelenné az ellenséget, és akkor minden más gyakorlatilag magától megoldódik”

Kujat arra is rámutat, hogy az oroszok már napok óta ellentámadásról beszélnek, és jelentős erőket halmoztak fel a hátországban. 350 ezer emberről beszélnek. Ez véleménye szerint csakis előrenyomulásra utalhat. A nyugalmazott tábornok felteszi a kérdést: „Mi lehet az oroszok célja?” Feltételezi, hogy megpróbálják megszilárdítani korábbi hódításaikat, vagyis a donyecki és luhanszki területek korábbi közigazgatási határait, valamint a Putyin által tavaly szeptember 30-án orosz területté nyilvánított Zaporizzsja és Herszon megyéket.

„Azzal is számol, hogy az oroszok megpróbálják majd elfoglalni Odesszát is, mert azt Oroszország történelmi jelentőségű városának tekinti”

Kujat valószínűnek tartja, hogy Moszkva ezt követően azt fogja mondani, elértük a különleges katonai hadműveletünk célját. Szerinte a döntő kérdés az, hogy a Nyugat ezután hogyan fog viselkedni. Folytatni akarja majd a háborút, vagy megragadja a lehetőséget, hogy mégiscsak véget vessen annak?

A háború új szakasza

Kujat szerint az ukrán fegyveres erők rendkívül kritikus állapotban vannak. A Nyugat által sokáig dicsért offenzíva megbukott. „Ezt világosan ki kell mondani”.

„A háborúnak most egy új szakasza van kialakulóban, folytatja Kujat, amelyben Ukrajna megpróbálja Oroszországot mélyen a frontvonalak mögött megtámadni”

Kujat idézi Zelenszkij elnök idén júliusi szavait egy Oroszország elleni dróntámadás után: „A háború fokozatosan visszatér Oroszország területére, annak szimbolikus központjaiba és katonai bázisaira”.

Kujat úgy látja, a háború az eszkaláció magasabb szintjére emelkedik, és az a benyomása, hogy ez az utolsó szakasz, mielőtt Ukrajna a nyugati fegyverrendszerek után nyugati katonákat kér. A fegyverrendszerek ugyanis nem tudják pótolni az ukrán fegyveres erők személyi veszteségeit, mondja a volt NATO-tábornok.

„Németországnak szerinte különleges szerepe van ebben az új fázisban. Ukrajna csak akkor kezdheti meg ezt a szakaszt, ha olyan rendszerek állnak rendelkezésére, mint a <Taurus> német föld-levegő cirkálórakéta”

Az Egyesült Államok eddig elutasította az ilyen fegyverrendszerek szállítását. Emlékeztet Joe Biden amerikai elnök mondataira ezzel kapcsolatban: „Azokat nem szállítunk. Nem akarunk egy harmadik világháborút”. Németországban viszont még mindig folyik ez a vita a „Taurus” körül. A volt tábornok szerint ez az országa számára rendkívül kritikus fejlemény.

Kujat beszél az ukrajnai dezertőrök magas, és a tartalékos katonák nagyon kis számáról is, és a váltságdíjról. „Hatezer és tízezer dollár közötti összegért a férfiak felmentést kapnak a katonai szolgálat alól, és külföldre mennek”. Zelenszkij időközben megpróbált „rendet tenni”, s elbocsátotta a védelmi minisztert és hat helyettesét, teszi hozzá.

Hatékony orosz hadsereg

A német hadsereg volt főfelügyelője szerint a háború elején, az első két-három hétben nagyok voltak az orosz veszteségek. Időközben csökkentek, mert „mint minden katona tudja, a védekezőnek mindig kevesebb a vesztesége, mint a támadónak”. Ráadásul Oroszország teljes légi szuverenitással rendelkezik a csatatér felett. Az orosz harci helikopterek bevetését rendkívül hatékonynak tartja. Kujat szerint az orosz fegyveres erők emellett a legmodernebb vezetési és irányítási információs rendszerrel rendelkeznek, ami kiváló együttműködést jelent a felderítő és a harcászati rendszerek, azaz a fegyverrendszerek között. Ez az együttműködés lehetővé teszi számukra, hogy gyakorlatilag késedelem nélkül reagáljanak. Véleménye szerint ez teszi az orosz hadviselést rendkívül hatékonnyá. Kujat kiemel egy harmadik pontot is.

„Októberig ez még mozgó, manőverező háború volt. Akkor az orosz fölényt az jellemezte, hogy kiválóan uralták a kombinált fegyveres harcot, azaz a különböző fegyverrendszerek együttműködését. Ez olyan képesség, amely hosszú kiképzést igényel. Az orosz fegyveres erők jelenleg sokkal erősebbek, mint a háború előtt voltak. Ez a mostani egy nagyon modern, nagyon erős hadsereg”

A külföldön, főként Németországban kiképzett ukrán dandárokat megtanították a nyugati fegyverrendszerek kezelésére és elsajátítására. A kombinált fegyverekkel való harc képességét azonban ez idő alatt nem tanulhatták meg. Kujat szerint ez nem is várható el tőlük. Ez is ahhoz vezetett, hangsúlyozza, hogy az ukrán veszteségek az orosz veszteségekhez képest hatalmasak.

Geopolitikai konfliktus

A közel-keleti konfliktus eszkalálódásával kapcsolatban a légierő nyugalmazott tábornoka azt mondja, „elviselhetetlennek” tartja, hogy ezt a helyzetet hosszú évek óta hagyták kialakulni. „Most rövid távon meg kell próbálnunk deeszkalálni a helyzetet. Mert nem lehet szemet szemért, fogat fogért bosszút állni.” Mint fogalmaz, ésszerű politikai célt kell kitűzni, stabil rendnek kell kialakulnia. Ez szerinte csakis a kétállami megoldást jelenthet. Sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy mindenütt, ahol a két nagyhatalom, Oroszország és az Egyesült Államok érdekei ütköznek, ott „kitör a vulkán”.

„Kujat úgy véli, ha kitörne egy európai háború, a Bundeswehr jelenleg nem tudna érdemben hozzájárulni a nemzet- és szövetségvédelemhez, hiszen folyamatosan kannibalizálódik az Ukrajnába tartó felszerelések kivonása miatt. Ezt a nyugalmazott tábornok a német politikusok óriási hibájának tartja”

A Bundeswehr volt főfelügyelője nem tart attól, hogy Oroszország megtámadná Európát, a balti államokat vagy Romániát. Sokkal nagyobb a kockázata annak, hogy olyan eszkaláció alakul ki, amelyet sem Oroszország, sem a Nyugat nem lesz képes politikai eszközökkel féken tartani. Úgy véli, ez az igazi probléma, különösen most, hogy az ukrajnai háború átterjedni látszik Oroszországra. Rámutat egy másik pontra is. A múltban Németországnak jelentős amerikai és más szövetséges erők álltak rendelkezésére, hogy megvédje magát. „Ezek már nincsenek meg”. Az amerikaiaknak négy-hat hónapba telne visszahozni a felszerelést.

„A múltban az amerikai katonákat a nagy gyakorlatokra berepítették, átvették a fegyverrendszereket, és 72 órán belül visszatértek a védelmi területükre. Ez már történelem, ez már nem így van”

Háború győztesek nélkül

Bűnösnek tartja annak a gondolatát is, hogy Európában háborúra kerülhet sor, amely esetleg magában hordozza a nukleáris eszkaláció veszélyét is. Kujat azt tanácsolja, hogy visszafogottságot kellene erőltetnünk magunkra, és az ukrán lakosságra. De ő nem látja ezt a visszafogottságot.

„Én egyre csak az információs háború frontharcosait látom, akik nem tudnak betelni a követelőzésükkel, és azt a benyomást keltik, hogy Ukrajna megnyerheti a háborút. A volt NATO-tábornok szerint ezt a háborút senki sem nyerheti meg”

Oroszország azért nem, mert a célját, a NATO-bővítés megakadályozását Svédország és Finnország tagságával már nem lehet elérni. Ukrajna azért nem nyerheti meg, mert nem tudja visszaszerezni a területeit. Az Egyesült Államok sem tudta elérni politikai célját, mégpedig az orosz fegyveres erők, Oroszország egészének meggyengítését. Inkább az ellenkezője igaz. Ezt mutatja Oroszország erőteljesen megnövekedett politikai súlya a BRICS-államokkal, és a Kínával való együttműködéssel kapcsolatban is.

„A kérdés tehát továbbra is az, hogy ki fog katonai vereséget szenvedni”

Ez szerinte teljesen nyilvánvaló mindenki számára, aki csak egy kicsit is ért a katonai műveletekhez és a stratégiához. Kujat úgy látja, ez csak idő kérdése. Katonai szempontból az orosz hadsereg kétségtelenül évek óta a legerősebb. „Csak sajnos a mi szövetségi kormányunk nem, vagy alig lát tovább az orránál”, ítél a nyugdíjas tábornok. Szemléletváltásra van tehát szükség. S abban reménykedik, hogy ez kezdetben a médiáknál fog megtörténni, mert akkor az a jelenlegi kormányban is éreztetni fogja a hatását.

♦

Harald Kujat (1942) a német légierő volt tábornoka. A német fegyveres erők 13. főfelügyelője volt 2000 és 2002 között, 2002 és 2005 között pedig a NATO Katonai Bizottságának elnöke volt. Ebben a pozícióban a NATO-Ukrajnai Vezérkari Főnökök Bizottságának is elnöke volt, valamint a NATO-Oroszországi Vezérkari Főnökök Tanácsának elnöke is. A NATO Katonai Bizottságának elnöke a NATO legmagasabb rangú katonatisztje. A NATO úgymond két pilléren áll, egy politikai és egy katonai pilléren, a politikai pillér élén a NATO főtitkára, a katonain pedig a NATO Katonai Bizottság elnöke, akit titkos szavazással választják meg a vezérkari főnökök közül.

(Az írás eredetileg a nachdenkseiten.de portálon jelent meg, míg maga az interjú németül itt nézhető meg)