„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„Józef Piłsudskinak (1867-1935) oroszlánrésze volt a háború megnyerésében”
Fotó:Wikipédia
Kitört a háború 1919-ben a forradalmi Oroszország és a függetlenséget szerzett Lengyelország között. A lengyelek frissen szerzett nemzeti önállóságukat védték. A Vörös Hadsereget, miként a bolsevik vezetést, a világforradalom ábrándja is hajtotta. És még valami más, de erre majd később visszatérünk. Valóban reális volt ez az álom, a fenyegetés, hogy az októberi forradalom győzelmével, a Vörös Hadsereg sikeres hadjáratával a világforradalom lángja végig perzselheti a kontinenst? Hiteles választ nehéz adni. A vészhelyzetnek feltehetően nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
„Vágyak és illúziók hajtották az egyik, a megszerzett állami függetlenség megtartása és védelme a másik felet”
Az ellentét a két állam, és közvetve a két nép között a későbbiekben komoly konfliktus forrása lett, s végül hellyel-közzel hozzájárult Lengyelország 1939-es tragédiájához, összeomlásához. Nyugati szövetségeseik érdemben nem álltak ki mellettük. A Szovjetunió pedig a saját biztonságáért, területekért a Molotov-Ribbentrop paktummal szabad kezet adott Hitlernek. És nyert másfél évet.
„A történelemben minden mindennel összefügg. Visszafelé nehéz igazságot tenni. A lengyel történelmi tudatban főleg az első háború diadala, és a második világháborúháború, valamint az azt követő megszállás, népirtás fájdalma maradt meg”
Térjünk vissza a kezdetekhez. Az első világháború végeztével a feje tetejére fordult a világ. Főképp Kelet-Európában. Új államok jöttek létre, (Csehszlovákia), mások megváltozott formában, bővülve és erősödve jelentek meg Európa térképén (Jugoszlávia, Románia), és nemzetek évszázados vágya teljesült be önálló állami létük kivívásával (Lengyelország). Volt keserves vesztese is a nagy átrendeződésnek. Úgy hiszem, nekünk ezt nem kell különösebben kifejtenem.
A cári orosz birodalom széthullott. Csatolt területei, tartományai fellélegeztek, és úgy érezték, eljött az idő az önállósodásra. Finnország véres, és a jobboldali erők győzelmével végződő polgárháború után autonóm nagyhercegségből önálló állam lett, erőteljes német befolyással. Lengyelország tartományból önálló állam. A németek veresége után a breszt-litovszki béke érvénytelenné vált. A bolsevik vezetés úgy vélte, sikerülhet visszaállítani a birodalom egykori egységét, ami Ukrajnában és a belorusz területeken a szovjet hatalom kiépítését jelentette.
„Fortyogott a kontinens. A tömegeknek elegük volt a háborúból. Az újrakezdést sokan és sokféleképp képzelték el. Sok helyütt forradalmi úton. Ám az csak Oroszhonban győzött. Rövid ideig pislákolt a remény, az igazságos, új világ ígérete”
A frissen önállóságot szerzett lengyel állam igyekezett keletre kitolni határait, ám ott már létrejött az ukrán és belorusz szovjet köztársaság. A lengyel csapatok 1919 tavaszán törtek be a területükre.
Mihail Tuhacsevszkij vette át a csapatok irányítását, és kezdetben sikereket értek el
Fotó:Wikipédia
A helyzet a forradalmi erők szempontjából korántsem volt rózsás. Gyenyikin megindította támadását Moszkva ellen, s minden erőt erre a frontra kellett küldeni. Ő bár a bolsevikok ellen harcolt, nem akart egy centi földet sem átengedni senkinek a cári birodalomból. A lengyel terjeszkedés igazából nem felelt meg a térséget irányítani akaró antantnak sem. Hosszas tárgyalások kezdődtek, s ez a szovjeteknek volt előnyös, időt nyertek egységek szervezésére, felszerelésére.
„A Vörös Hadsereg magához tért. Mihail Tuhacsevszkij vette át a csapatok irányítását, és kezdetben sikereket értek el. Legeredményesebbnek a Szemjon Bugyonnij (1983-1973) vezette Első lovashadsereg hadjárata bizonyult, visszafoglalják Kijevet”
Bugyonnij érdekes alakja, színes és dédelgetett hőse az orosz hadtörténetnek. Igazi fenegyerek egy Voronyezs környéki szegényparaszt családból. Korán kitűnt lovagló tudományával és talpraesettségével. 1900-ban Alekszandr Kutyepov cári hadügyminiszter ezüstrubellel jutalmazza. A távol-keleti, amuri körzetben szolgálva ezredparancsnoka elismerően nyilatkozik képességeiről. Bugyonnij az első világháború alatt, mint altiszt mind a nyugati, mind a kaukázusi fronton merész akciókban vesz részt. Bravúros rajtaütéssel egy teljes üteget zsákmányol. Büszke és szenvedélyes természete nem tűrte a megaláztatást. Ököllel vesz elégtételt egy őrmesterrel szemben, egy időre kitüntetéseitől is megfosztják.
„A féktelen harcos 1918 elején lovascsapatot szervez, és a Don vidékén harcol a fehérgárdisták ellen, ahol kitünteti magát Caricin védelemben. A polgárháború gyorsan változó viszonyai közepette a mozgó, hozzáértéssel vezényelt lovasság hatékony fegyvernem mind Vrangel, mind Mamontov csapataival szemben”
A fiatal szovjetköztársaság forradalmi katonai bizottsága 1919 végén megbízza Bugyonnijt az Első lovashadsereg felállításával. Parancsnokai között olyan később sikeres vezetőket találunk, mint Vorosilov, Jegorov, Saposnyikov. A változó hadiszerencse hullámain 1920 elejére a doni fehér hadsereget sikerül szétverniük. 164 ezer fehérgárdista katona és tiszt kerül fogságba. Többszáz ágyút, két tucat páncélvonatot és repülőt zsákmányolnak. Bugyonnij harcosai nemcsak hadi tetteikkel, de a polgári lakossággal szembeni kíméletlen fellépésükkel, fosztogatással, erőszakkal is kitűntek. Csak Sztálin közbenjárására sikerül megmenekülniük a felelősségre vonástól. A második világháborúban Bugyonnij különböző frontokat irányít – váltakozó sikerrel. Ez már nem az a háború, amelyet ő és lovas harcosai kivont szablyával rohamra indulva vívtak. Az idős hadfit kivonják a harcok irányításból, és hátországi feladatokkal bízzák meg. Nimbuszát megőrizve hal meg 1973-ban.
„A lengyel hadjárat kezdetén a Tuhacsevszkij vezette vörös csapatok elérték hadászati céljukat, kijutottak a régebbi lengyel határra. Hogyan tovább, ez volt a kérdés Lenin és a bolsevik vezetők előtt. Látván az Európa szerte kitörő forradalmakat, elérkezettnek látták az idő, hogy kiterjesszék a forradalmi eszméket. Elindították csapataikat a most már területi integritásukért harcoló lengyelek ellen. Propagandájuk mindent elkövetett, hogy megideologizálva, forradalmi tettként tüntesse fel a hadműveleteket”
„Ellenségeink, a miénk és az önökéi becsapják önöket, amikor azt állítják, hogy a Lengyelországban a Vörös Hadsereg a kommunizmust próbálja meggyökereztetni. Az csak ott jöhet léte, ahol a dolgozó nép túlnyomó többsége hiszi, hogy ezt saját erejéből meg tudja teremteni. Csak ekkor lehet szilárd; tud gyökereket ereszteni. Oroszország kommunistái meg vannak erről győződve, ezért dolgoznak. Nem azért vezényelték oda őket, hogy erőszakkal terjesszék.”
A hazájáért harcoló lengyel hadsereg katasztrófális állapotban volt. Az antanthoz fordultak, melynek politikusai felajánlották az angol tábornokról elnevezett úgy nevezett Curzon-vonalat. A lengyelek reménykedtek. Ha ezt a felek elfogadják, meggátolhatják a vonaltól még 50 kilométerre húzódó frontvonal tovább tolódását nyugatra. Közben azért lázasan készülődtek, hogy megvédjék Varsót. Még női osztagokat is szerveztek.
„Francia tisztek segítették az ellentámadás kidolgozását. Levezénylésében kiemelkedő szerepet játszott Józef Piłsudski, a lengyel erők főparancsnoka. A szovjet vezetés ekkor még nem fogadta el az antant javaslatát. A hadiszerencse azonban forgandó. A lengyelek átvették a kezdeményezést, és Varsó alatt döntő győzelmet arattak”
Közel 60 ezer vörös katona fogságba esett, 50 ezret pedig kelet-Poroszországban internáltak. A legendás Első Lovashadsereg a háborúk történetének utolsó nagy lovascsatájában, Komarownál megbukott, s ezzel leáldozott a lovasság dicső korszaka. A Vörös Hadsereg mindenütt visszavonulásra kényszerült. Már szó sem volt a lengyelországi forradalom támogatásáról. Ukrajna és Belorusszia területe forgott veszélyben. Szerencsére a háborúk így vagy úgy, de véget érnek. Kinek győzelemmel, kinek vereséggel.
1921 márciusában a harcoló felek békeszerződést írtak alá Rigában. Szovjet-Oroszország megkapta a Curzon-vonaltól keletre húzódó területet, melynek többségében nem lengyel lakossága volt. Voltak a békekötésnek a szovjet fél számára keserű feltételei. Kötelezték magukat, hogy visszaszolgáltatják az 1772-tól eltulajdonított lengyel tudományos és kulturális értékeket. Több tízmillió aranyrubeles jóvátételt fizettek az okozott háborús károkért.
„A győzelemnek meglett a böjtje is, hiszen <kölcsönkenyér visszajár>. A lengyel hadsereg nem bánt kesztyűs kézzel a visszafoglalt vidék népességével, a zsidó lakossággal. És az orosz hadifoglyok is ezrével haltak éhen”
A háború kimenetelére komoly befolyással volt az antant országok támogatása, a lengyel hadseregnek juttatott hadfelszerelések. A franciák, amerikaiak jártak élen, az angolok tartózkodóbbak voltak, amolyan óvatos duhajok. Németország és Csehszlovákia a határmenti konfliktusaik miatt még az átutazást is megtiltotta a területén.
„Józef Piłsudskinak (1867-1935) oroszlánrésze volt a háború megnyerésében”
Elszegényedett nemesi család gyermekeként már otthonról ellenszenvvel viseltetett a lengyel nyelv használatát, a lengyel történelem és irodalom oktatását tiltó orosz elnyomással szemben. Érdekesség, hogy a bolsevik mozgalom elszánt vezetője, Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij ugyanabban a gimnáziumban tanult, mint ő. Halálos ellenségek lettek. Piłsudski egyik megalakítója a Lengyel Szocialista Pártnak. Fiatalon részt vesz egy az orosz cár elleni merénylet szervezésében. Egy időre Szibériába száműzik. Később Roman Malinovszkij, a cári ohrana ügynöke, provokátor buktatja le. Elmebajt színlelve sikerül megszöknie a börtönből, és családjával Londonba emigrál.
Az 1900-as évek elejétől kérlelhetetlenül küzd a függetlenségért, átveszi a lengyel szocialista párt irányítását. Az első világháborúban légiót szervez, harcol a cári csapatok ellen. A győzelemmel végződött lengyel-szovjet háború után, mint nemzeti hős a lengyel hadsereg vezetője lesz. Elégedetlenül szemléli a zavaros lengyel belpolitikai helyzetet, a kemény kéz politikájának híve. 1926-ban hozzá hű katonák élén visszatér a politikai életbe és diktatórikus, szanációs rendszert vezet be 1934-ben, bekövetkezett haláláig. Lengyelország történelmében ezután katonai diktátorok váltogatták egymást a második világháború tragikus kitöréséig.
„Nem volt túl kegyes a sors a szovjet-lengyel háború ellenlábas hadvezérével, Mihail Tuhacsevszkijjel”
Kiemelkedő képességei ellenére gyakran keveredett vitába a bolsevik vezetés maradi hadászati elveket valló korifeusaival, Vorosilovval és Bugyonnijjal. A polgárháború után komoly elméleti tevékenységet folytatott. Kidolgozója volt a mozgó hadviselésnek, nagy figyelmet fordított a tankok és a légierő kombinált alkalmazására, az ejtőernyős egyeségek felállítására. Marsallá nevezik ki, Lenin-rendet kap, miközben egész pályafutását végigkíséri Sztálin nem sok jót ígérő ellenszenve. Egyik „főszereplője” lesz annak a náci titkosszolgálat által összeállított anyagnak, amit Benes juttatott el a szovjet vezetéshez, s melynek alapján gyakorlatilag lefejezték a Vörös Hadsereg tábornoki karát. 1936-ban rendszerellenes összeesküvés vádjával letartóztatják. 1937. június 12-én, nyomban a tárgyalás után kivégzik. Pável Szudoplatov (1907-1996) a szovjet katonai hírszerzés egykori főnöke tagadja ezeknek a belügyi levéltárakban fel nem lelhető kompromittáló dokumentumoknak a létét, és azt állítja, hogy a per egészében Tuhacsevszkij és társai vallomására épült. Az 1957-ben meghirdetett rehabilitáció viszont megállapítja, hogy a beismerő vallomásokat „törvénytelen, bűnös eszközökkel” csikarták ki. Valentyin Falin történész (1926-2018) szerint a Tuhacsevszkij, és az állítólagos összeesküvők beszélgetéseiről készített, bizonyítékként használt hangfelvételeket Hruscsov utasítására megsemmisítették.
„Az igazságot homály fedi. Lesz, aki felfedi?”
A Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem igazolja Tuhacsevszkij számos hadászati és harcászati elképzelésének érvényességét. Ma több mint 70 utca és számos intézmény viseli nevét.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Tudom, hogy nem ide tartozik, de nem lehet említés nélkül hagyni, hogy Józef Pilsudski életművének a nagyobb részét az önálló Lengyelország politikai-gazdasági megszilárdítása tette ki. Természetesen(?) antantbarát alapállással, mert valójában az I. világháború nyertesei segítették a lengyeleket abban, hogy az országuk visszanyerje függetlenségét és önállóságát. Hasonlóképp Tomas Garrigue Masaryk elnökhöz politikai aktivitása a I.Vh. végén erősödött fel, és mindkettő az antant segítségével teljesítette be életművét, önálló és szuverén ország megteremtését.
Ha jobban megnézzük, még Horthy Miklós kinevezése is az antant jóváhagyásával történt, és a román csapatok kivonulásának előfeltétele volt a Trianoni Békeszerződés aláírása. Horthy érdeme az, hogy tanácsadóira, barátjaira hallgatva hozzáértő emberek kinevezését aláírta, akik a tönkretett és megcsonkított országot talpra állították.
Innen nézve 1920 után itt, a kelet európai térségben a Szovjetunió volt az egyetlen amelyik születésénél nem az antant bábáskodott.
Joe says:
Nem világos, mit ír a Curzon-vonalról. Pontosan arról volt szó, hogy a lengyeleké lett egy csomó ukrán, belarusz, sõt litván terület is 1921 után. A Curzon-vonal -amit egyébként mindenki máshogy értelmez, mert az eredeti verziója állítólag elveszett- elöször Lengyelország német-szovjet megszállása során 1939 végén, majd véglegesen 1945-ben, Potsdamban valósult meg mint lengyel-szovjet határ.
Földeák Iván says:
A Curzon vonalat a lengyelek ajándékba kapták, így kerültek hozzájuk olyan tősgyökeres lengyel városok mint Danzig (Gdansk ) vagy Breslau (Wroclaw). Igaz, Kalinyingrád (Königsberg) sem őshonos orosz város.