Kezdőlap » Szerkesztő ajánlata » Ez a csata tette naggyá Oroszországot

Ez a csata tette naggyá Oroszországot

A poltavai ütközetben fordította a maga javára Nagy Péter cár az északi háborút, majd szorította ki Svédországot az európai nagyhatalmak sorából.

A Gergely-naptár szerint 1709. július 8-án győzte le a poltavai csatában Nagy Péter orosz cár XII. Károly svéd király seregeit. Ez a győzelem el is döntötte az évek óta zajló északi háborút, melyben az orosz cár Péter, a lengyel király és szász választófejedelem II. (Erős) Ágost, valamint a dán uralkodó IV. Frigyes azért harcolt egymás oldalán, hogy kiszorítsák Svédországot az európai politika élvonalából, és átvegyék a helyét a nagyhatalmak között. Maga a háború a svédek fölényével és sorozatos győzelmeivel indult, hiszen előbb Pétert győzte le Narva mellett, majd XII. Károly csapatai megszállták Koppenhágát, békére kényszerítve a dánokat. Ezután a svéd csapatok megtámadták Erős Ágost két királyságát, elfoglalták Drezdát, Krakkót, Varsót, majd magát a lengyel királyt eltávolítva a trónról a svéd uralkodó a saját jelöltjét és szövetségesét Leszczynski Szaniszlót ültette a lengyel trónra.

Noha a helyzet ekkor valóban úgy nézett ki, hogy XII. Károly Svédországa minden ellenfelén felülkerekedve hatalmának csúcsára jutott, ám

„a háttérben már a narvai ütközet óta arra készült az orosz birodalom, hogy visszavághasson a svédeknek”

Nagy Péter egyéb reformjai mellett a hadseregét is modernizálta és fejlesztette, felépítette Szentpétervárt (1703), majd a második narvai csatában le is győzte a svéd hadakat. Ekkor XII. Károly 1707-ben úgy döntött, Moszkva elleni hadjáratával döntő csapást mér Péter cárra. Már 1708-ban megindult Oroszország ellen indult, és egészen Szmolenszkig jutott. Ám, ekkor ő is szembe találta magát a nagy orosz hideggel, és erőgyűjtés, valamint a tartalékképzések miatt visszavonult Ukrajna területére. Mindeközben Rigából megindultak Lewenhaupt tábornok svéd erői, hogy egyrészt utánpótlással lássák el XII. Károly seregét, másrészt csatlakozzanak hozzá. Az újjászervezett orosz sereg azonban 1708. október 9-én Lesznaja falu mellett legyőzte őket, és

„mindössze 6000 svéd katona tudott nagy nehezen eljutni a király hadáig, miközben az összes élelmiszer, puskapor és ágyú az oroszok kezére került”

XII. Károly tavasszal indult meg Oroszország ellen, és 1709 tavaszán Poltava ostromába kezdett, ahol a harcokban súlyos sérülést szenvedett. A létszámban jóval kisebb, ám kiképzésben, harci tapasztalatokban jóval erősebb svéd csapatokat a sérült uralkodó helyett két, egymással is vetélkedő tábornok Rehnskiöld és Lewenhaupt irányította. Ez némi zavart okozott a csapatoknál, ugyanis a katonák a verhetetlennek hitt uralkodójukban bíztak elsősorban, ám a király állapotának híre nem minden egységhez jutott el. Az oroszok ráadásul előbb lerohanták a svédekkel szövetséges zaporizzsjai kozákok szállásterületét, akik erre a hírre otthagytak mindent, és hazatértek, hogy megvédjék családjaikat, földjeiket az oroszokkal szemben.

„Poltavánál a két fősereg került tehát szembe egymással. Az orosz haderő 45 ezer fős hada várt ütközetre a jól képzett, de számában kisebb, 17 ezres svéd haddal”

A csata svéd rohammal indult, és a kezdeti lendület odáig tartott, hogy a Lewenhaupt és Rehnskiöld tábornokok vezette had ideiglenesen elfoglalta az orosz sáncokat. A napfelkelte után beköszöntő forróságban azonban a gyalogsági offenzíva hamarosan kifulladt, így visszavonultak, hogy rendezzék soraikat. Roos svéd tábornok mintegy 2600 katonájával azonban egy félreértés miatt nem vonult vissza, ezért az oroszok elkülönítették és bekerítették őket. Miután elfogyott a lőszerük, Roos emberei megadták magukat a sáncokat visszafoglaló oroszoknak.

A svéd gyalogság nem sokkal ezután rendezte a sorait, és annak ellenére kis híján áttörték az orosz vonalat, hogy azok mind létszámban, mind pedig felszereltségben nagy fölényben voltak. Az oroszok bekerítették a svéd gyalogságot, míg a lovasság sorozatos rohamokkal próbálta meg őket az egyre szorosabbá váló gyűrűből kiszabadítani. A csatát egy hordágyról követő XII. Károly végül elrendelte a visszavonulást, miközben az orosz lovasság felszámolta a csatatéren a még ellenállni próbáló, vagy a visszavonulásból lemaradt svédeket. Ráadásul Rehnskiöld fogságba esett, a megmaradt csapatokat végül Lewenhaupt vezette át Dnyeper folyón. A kalmük lovasság üldözőbe vette és három nap múlva július 11-jén Perevolocsna település mellett megadásra kényszerítette őket. A svéd király Moldvába vonult vissza, ahol hamarosan III. Ahmed szultán fogságába esett, katonái pedig szétszóródtak Kelet-Európában.

A poltavai megalázó vereség annak ellenére megpecsételte Svédország nagyhatalmi helyzetét, hogy maga az északi háborút lezáró nystadi békét csak 1721-ben írták alá. És ekkor már mindenki tudta, hogy

„a svéd és lengyel hanyatlást követően Oroszország veszi át a nagyhatalmi rendszerben támadt űrt”

Források: Európa népeinek története, Hadtörténeti lexikon – poltavai csata, A nagy északi háború – poltavai csata, Robert K. Messie: Nagy Péter katonai reformjai, G. Adlerfelt: XII. Károly korának hadtörténete, Peter Eglund: A csata, ami megrázta Európát, Angus Konstam: Oroszország kora – 1709 Poltava, Tarján M. Tamás: A poltavai csata,  Pierre Husson: 1709. július 8. a poltavai csata, Amikor Nagy Péter legyőzte a svédeket (BBC History Magazin)