Alexander Rahr
Fotó:EUROPRESS/AFP/Anton Denisov
– A Valdaj Klub az utóbbi években immár hagyományosan foglalkozik a világ berendezkedésének változásával. Hogyan írná le a jelenlegi helyzetet? Milyen világban élünk?
– A helyzet rendkívül gyorsan változik, s fennáll a lehetősége annak, hogy a világrendek közti átmenet káoszba torkollik. Ha azonban a világ vezető politikusai tanulnak a múltból, akkor minden remény megvan arra, hogy ez az átmenet viszonylagos stabilitás közepette menjen végbe, s a párbeszéd megegyezést hozzon.
– Ha az erőviszonyok alakulását nézzük, akkor most éppen az egypólusú felől a kétpólusú – az Egyesült Államok és Kína – vagy a többpólusú berendezkedés felé tartunk?
– Ezt még nem lehet igazán megmondani, azonban már most látszik, hogy két szuperhatalom a fantasztikus gyorsasággal növekvő, befolyását már nemcsak Közép-Ázsiára és Afrikára, de Oroszországra és Európára is kiterjesztő Kína és a gyengülő, de továbbra is erős Egyesült Államok kiemelkedik a mezőnyből. Ők ketten alkotják a szuper ligát. Közben Oroszország a második ligából visszatért a világpolitika élvonalába, míg a megosztott Európai Unió nehéz időket él át. Európa gyengül, s most ráadásul azt is el kell döntenie, hogy tud-e Amerika nélkül létezni.
– S van választása?
– Nem nagyon. Amerika nehéz partnerré vált Európa számára. Ezért a döntés nem nagyon halogatható.
– S a mostani helyzet kizárólag Trump miatt alakult így, avagy ez nem személyfüggő?
– Így alakult a helyzet. Az amerikai érdekek ezt követelik meg, s az elit ezt követve döntött az Európával szemben is konfrontatívabb fellépésről.
– Az, hogy merre mozdul el Európa, s kikeveredik-e a mostani mély válságából, jelentős mértékben függ Németországtól…
– Ige, ám jelenleg Németország is komoly politikai válságot él át. Merkel lassan lelép a színről, változik a társadalom hangulata, a politikai paletta átalakulóban van, a kis pártok erősödnek. Mindez kihat Európára is.
– Már az erőviszonyok változása, az állandósult helyezkedés is bizonytalanná teszi a világot, s akkor még ott van a többi kihívás. Melyek ezek közül a legfontosabbak?
– Az iszlamizmus, s aláhúznám, hogy nem maga az iszlám. Az iszlám radikálisokat azonban legfeljebb Irakban és Szíriában győzték le, de vannak erős bástyáik Líbiában, s máshol is. A terrorizmus veszélyével továbbra is együtt kell élnünk. S ami talán most a legfontosabb, lesz-e újabb világgazdasági válság. Mivel a világ nem sokat tanult a 10 évvel előtti leckéből – a rendszer nem változott, a pénzvilág ugyanolyan egoista, mint volt -, a szakértők ennek lehetőségét egyáltalán nem zárják ki. Ebből még komoly problémák adódhatnak, mindezek a kihívások együttvéve pedig aggodalommal tölthetnek el bennünket, és komoly kérdéseket vetnek fel az új világrend alakulásával kapcsolatosan is.
– Ha a két nagyot nézzük, akkor Amerikát jól ismerjük, hiszen már régi játékos. De jól ismerjük-e Kínát? Kell- félni Kínától?
– Én nem félek Kínától. S egyelőre nem is fél Pekingtől senki. Inkább azt figyeli, hogy mit akar, hogyan fejlődik. S látjuk, hogy Kína már nem csak a saját modernizációjával van elfoglalva. Egyre aktívabb a világban. A kérdés az, hogy a kínai vezetés mit kezd majd az egyre nagyobb befolyással.
– Készen áll-e Oroszország az új szerepre?
– Erről többet megtudunk majd a következő napokban. Véleményem szerint részben készen áll. Az elhatározás megvan, ám a gondok szemmel láthatóak. Így például érezhető az elit gondolkodásának elfáradása, a modernizáció lassúsága, a gazdasági alapok gyengesége. Semmi sincs azonban elveszve, hiszen Oroszország óriási tartalékokkal rendelkezik, mind a humán források, mind pedig a természeti kincsek tekintetében. Politikai akarat kell hozzá, s ezek a tartalékok mozgásba jönnek.
– Említette a gondolkodás elfáradását. Mire gondolt?
– Például a korrupcióra, vagy arra, hogy a gazdagok minimálisan sem kockáztatnak semmit. De arra is, hogy Oroszország a posztszovjet éra lezárásával korszakhatárhoz érkezett, s a továbblépéshez új gondolatok, nagyobb bátorság kellenek. Közben a világ is állandó mozgásban van, így Oroszországnak saját helyét, céljait is meg kell határoznia. Így azt, hogy Európa avagy Ázsia felé forduljon. Nem lehet a végtelenségig két lakodalomban táncolni!
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater