Egyre inkább úgy tűnik, hogy a háborús retorikát szép lassan felváltja az ukrajnai konfliktus békés megoldásának keresése. Annak ellenére, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti harcok töretlenül folytatódnak, és az ukrán elit csapatoknak sikerült elfoglalniuk orosz területrészeket a kurszki régióban. A „békés rendezés” kifejezés azonban lassan kezd helyet kapni mind az ukrán, mind az orosz vezetés politikai szótárában, miközben a Nyugat még mindig folyamatosan szállít fegyvereket Ukrajnának.

Alexander Rahr írása a #moszkvater.com-on

A svájci „békecsúcs” szánalmas kudarca, az ukrán hadsereg súlyos veszteségei a harctéren, az orosz területen az ukrán előrenyomulás küszöbön álló kifulladása, és a donbasszi front vélhetően hamarosan bekövetkező áttörése, és végül Kijev számos, a NATO-t a háborúba közvetlenül belerángatni próbáló sikertelen kísérlete után

„most úgy tűnik, Ukrajna felső vezetése mégiscsak hajlandóságot mutat arra, hogy tárgyaljon a békéről Oroszországgal”

Putyin orosz elnök minden beszédében elmondja, hogy országa nyitott a tárgyalásokra. Többször világossá tette, hogy (már) nem egész Ukrajna megszállásáról, hanem az Ukrajna keleti részén élő „orosz kisebbségek védelméről” van szó. Úgy tűnik, hogy a tűzszünet akkor lenne lehetséges, ha Ukrajna hajlandó lenne „feladni” a Krímet, a Donbasszt, s az Azovi-tenger mentén a Krímhez vezető szárazföldi hidat az orosz megszállónak.

„Ami nem fog megtörténni, az Ukrajna kapitulációja”

Zelenszkij elnök eddig kategorikusan elutasította területek átadását Oroszországnak, és a Nyugat még ma is támogatja őt ebben az álláspontjában. Ukrajna és a Nyugat feltehetően kész az oroszok felé közeledni Ukrajna NATO-tagságának kérdésében, ha Oroszország az 1991-es államhatárokig visszavonul. Ezek a követelések Oroszország számára teljesen irreálisak, hiszen Moszkvának a jövőben is szüksége lesz a kelet-ukrajnai területekre, mint pufferre a Nyugattal szemben. Ez utóbbit Moszkva az Ukrajnával és a NATO-val fennálló konfliktusban aratott győzelemként fogja eladni.

Kijevre és Moszkvára egyaránt jelentős nyomás nehezedik a BRICS-államok, mindenekelőtt Kína, India és Törökország részéről, hogy fejezzék be a háborút (Ukrajna területvesztésével). A „területet a békéért” gondolat egyre inkább teret nyer. Kijevet esetleg az EU-hoz való csatlakozással, egy milliárdos újjáépítési terv kilátásba helyezésével, és biztonsági garanciákkal (EU, USA, BRICS) „kárpótolják”.

„A béketervtől még messze vagyunk”

A Nyugat még mindig homályos reményeket táplál Ukrajna meglepetésszerű katonai győzelmét illetően, és egyre több fegyvert szállít Ukrajnának. Az orosz hadvezetés továbbra is úgy gondolja, hogy képesek legalább a Dnyeperig előrenyomulni, és teljesen elvágni Ukrajnát a Fekete-tengertől. A Nyugat szakadatlanul hisz abban, hogy a szankciókkal teljesen elszigetelheti Oroszországot a nemzetközi közösségtől. Az orosz gazdaság a várakozásokkal ellentétben fellendülőben van, ami azt jelenti, hogy a nyugati szankciók célt tévesztenek.

„De közeleg a pillanat, amikor a katonai és az anyagi veszteségek, az infrastruktúra pusztítása, és a belső gazdasági problémák kikényszeríthetik a diplomáciai megoldás sürgetését”

Trump elnöksége lehetőséget adhat a háború befejezésére. Ha Amerika valóban komolyan véget akarna vetni az ukrajnai háborúnak a hadviselő felekkel kötött „alkuval”, akkor az európaiaknak akarva akaratlanul bele kellene egyezniük ebbe a megoldásba. Trump béketervét valójában senki sem ismeri, de azt beszélik, hogy olyan stratégia a célja, amely által mind Putyin, mind pedig Zelenszkij arcvesztés nélkül kiléphet a háborúból.

„Minden valószínűség szerint a második béke csúcsnak már nem egy nyugati ország lesz a házigazdája”

Még akkor sem, ha Scholz kancellár hirtelen Berlint javasolná a konferencia helyszínként. Valószínűbb, hogy egy ilyen csúcstalálkozóra egy BRICS-államban, vagy az úgynevezett globális Dél valamelyik országában kerül sor. Az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet)/EBEÉ (Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet) 50. évfordulójára hivatkozva a rendkívüli csúcstalálkozó az ukrajnai háború kimenetelére alapozva a jövőbeni európai biztonsági architektúrára is összpontosítana.

„Hogy ez a biztonsági architektúra milyen formát ölthet, még nem tudni”

Oroszország kapitulációja Németország 1945-ös példáját követve szóba sem jöhet. Ukrajna területi felbomlása szintén kizártnak tűnik. A Nyugat ezt saját biztonsági felfogása szerint soha nem fogja megengedni. A fenntartható békés megoldás kizárná a NATO további keleti terjeszkedését a volt Szovjetunió területére. Ugyanakkor az ukrajnai háború valószínűleg a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (ODKB/KBSZSZ, a NATO posztszovjet megfelelője) megszűnéséhez vezet. Egy kínai-orosz katonai szövetség azonban nem zárható ki az eurázsiai biztonsági architektúra jövője szempontjából.

„Senki sem tudja, hogy az Egyesült Államok milyen stratégiai jelentőséget tulajdonít a NATO-nak, és Európa biztonsági érdekeinek”

A NATO és az ODKB/KBSZSZ blokkok gyengülésével, egy kínai-orosz katonai paktummal, az olyan külön katonai szövetségekkel, mint amilyeneket jelenleg az Egyesült Királyság kezdeményez Oroszországgal szemben a jövő európai biztonsági rendjét tervezőknek szembe kell nézniük.

Végső soron azonban a béke kilátásba helyezése hamis állítás lehetett. Miközben az Egyesült Államok és az uniós országok azt követelik, hogy Kijev csak nagyon „óvatosan” és „körültekintően” bánjon az Ukrajnának szállított nagy hatótávolságú rakétákkal, addig a britek hajlanak arra, hogy engedjék az ukránoknak a rakéta háborút. A britek a háború kezdete óta aktív katonai segítséget nyújtanak Ukrajnának.

„Úgy tűnik, hogy Londonnak különösen nincs ellenére, ha Ukrajna az egész Nyugatot belerángatja a háborúba”

A Lengyelországgal, Romániával és hamarosan Németországgal kötött kétoldalú katonai megállapodásokkal, amelyeket hallgatólagosan, parlamenti jóváhagyás nélkül írtak alá, az Egyesült Királyság megpróbál egy olyan katonai szövetséget létrehozni az érdekelt NATO-államokkal, amely képes háborút vívni.

(A cikk eredetileg itt jelent meg, németből fordította Péli Éva)