„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
Kevesen ismerik a nevét, bár mint paleontológust, geológust és etnológust említi a Magyar Nagylexikon. Őslénytani munkássága iránt egyre nagyobb az érdeklődés világszerte. Volt azonban az életének egy másik nagyon fontos, és mindenek fölött kalandos korszaka, amelyet úgyszólván már eltemetett az idő, illetve Magyarországon lehet, hogy nem is volt igazán benne a köztudatban. Kár érte, mert felér Benyovszky Móricéval, akit nemrégiben egy teljes éven át ünnepeltünk.
„Nem kisebb dolog történt Nopcsa Ferenc életének eme korszakában, mint hogy pályázott az albán trónra”
Igaz, maga sem nagyon bízott a sikerben. Azt írta, tisztában van vele, hogy ezzel a lépéssel nevetség tárgyává teheti magát, és kedvezőtlen megvilágításba helyezheti Albániával kapcsolatos egész munkásságát. Figyelembe véve azonban azt, amit az Osztrák-Magyar Monarchia, és ő maga tett Albániáért, nem lett volna rá méltatlan. A nagyhatalmak azonban mást választottak, egy jelentéktelen német herceget, Wilhelm von Wiedet, akit alattvalói nem fogadtak el, és fél éven belül elzavartak.
„A lassan, de biztosan alakuló új balkáni rendben Albánia csillaga most feljövőben van. Nem árt megemlékeznünk arról, aki tett azért, hogy egyáltalán létrejöjjön. Azt azonban nem árt észben tartani, hogy a lakosság viszonyulása a fegyverekhez nem sokat változott”
Nopcsa őslénytani karrierje az erdélyi felsőszilvási családi birtokon kezdődött, ahol még tizenévesen húgával, Ilonával dinoszaurusz-maradványokra bukkant. Ez az esemény egész életére meghatározónak bizonyult. Bécsben paleontológiát hallgatott, és az ebben a tudományágban már korán elkezdődött munkásságával nemzetközi hírnevet szerzett magának. Mindössze 22 éves volt, amikor megtartotta első előadását az Osztrák Tudományos Akadémián, és 26 évesen védte meg doktori disszertációját.
„Több, később általánosan elfogadottá vált hipotézise okán a paleofiziológia atyjának tekintik”
Az őslények iránti érdeklődése vezette el az „albán sasok” – ahogyan az albánok hívják magukat – földjére is, amely akkor még az oszmán birodalom része volt. Ez lett a másik esemény, ami későbbi életét meghatározta. Az észak-albán táj, nép és kultúra. Tapasztalatairól, megfigyeléseiről készített feljegyzéseinek – amelyeknek jó részét sajnos sohasem publikálta – felbecsülhetetlen értéke, hogy a nyugati civilizáció behatolása előtti, makulátlan állapotban örökítette meg az albán törzsi társadalmat, szokásjogot és általában a népéletet.
Nopcsa Ferenc albán egyenruhában
Fotó:Wikipédia
Rabul ejtették a Balkán „vad hegyei”, és hamar elkötelezte magát az albán függetlenség mellett, amiért is azzal gyanúsítják, hogy már eleve azért ment Albániába, hogy hazájának ott gyarmatot szerezzen. Ha így lett volna is, ami írásai, és a birodalom mindkét felében uralkodó közvélekedés alapján nehezen feltételezhető, teljesen megfelelt volna a korszellemnek.
„A haldokló oszmán birodalom területén osztozkodni kívánó nagyhatalmak előszeretettel vették igénybe tudósok – geográfusok, régészek – és utazók szolgálatait”
Gondoljunk csak Gertrude Bellre, aki Irak határait segített megrajzolni (nota bene vonalzóval!), vagy a legendává lett Arábiai Lawrence ezredesre, aki fellázította az arabokat a török hatalom ellen, hogy aztán az angolok és a franciák hajtsák uralmuk alá őket.
Nopcsa azt szorgalmazta, hogy minél hamarabb létre kell hozni a lehető legnagyobb kiterjedésű albán autonóm területet, amely az oszmán birodalom szétesése után automatikusan függetlenné válna. Természetesen gondolt hazájára is. Bár például Bosznia-Hercegovnina elfoglalása mögött némely magyarországi történész is a gyarmatosítás szándékát véli felfedezni, ez a perspektíva – ha hinni lehet a parlamenti felszólalásoknak – nem hozta lázba a honatyákat, hiszen Bosznia-Hercegovina nagyon szegény volt, az albánok földje pedig, ha lehet még szegényebb.
„A Monarchiának azonban szüksége volt mindkettőre, az előbbi megszállásával bebiztosította magát a Montenegró felől érkező szerb támadások ellen, a független Albániával – amit sikerült is elérnie 1912-ben – pedig elsősorban az érdekszféráját akarta elhatárolni Olaszországétól”
Az excentrikus báró szívesen öltötte fel különböző albán törzsek jellegzetes viseletét, de rá is kényszerült erre, hogy az albán lakta területekre ácsingózó montenegrói és „birodalmi” szerbektől az életét mentse.
Nopcsa Conrad von Hötzendorf vezérkari főnöknek említette, akivel jó kapcsolatot ápolt, hogy szívesen pályázna az albán trónra, amennyiben a Ballhausplatz, a Monarchia Külügyminisztériuma támogatná. Jóllehet közismerten a saját neméhez vonzódott, mégis úgy nyilatkozott, bármikor kész egy főnemesi címre vágyó amerikai milliomos nővel házasságra lépni, és annak pénzét Albánia javára elkölteni. Bécsben azonban úgy látták, nincs esélye, ezért nem is álltak mögé.
„Megjegyzendő, hogy Albániának, ha nem is lett magyar királya, de évekkel később lett magyar királynéja, gróf Apponyi Geraldine, I. Zogu király hitvese”
Nopcsát csalódottsága nem akadályozta meg abban, hogy 1916-ban a k.u.k. főparancsnokság részére 2000 fegyverest toborozzon a katolikus mirdita törzsből. De a hadvezetésben is csalódnia kellett. Ahelyett, hogy az albánoknak muníciót biztosítottak volna, és bevetették volna őket a harcokban, a díszlépést gyakoroltatták velük.
Nopcsa számára katasztrófa volt a trianoni béke. Erdélyi birtokát, megélhetését elveszítette, először életében magának kellett a megélhetéséről gondoskodnia. 1925-től 1929-ig a Földtani Intézet igazgatója volt Budapesten. Vándorélethez szokott ember lévén nehezen viselte a helyhez kötöttséget. Feladta állását, és egy ideig motorkerékpárral utazgatott Európában, majd Bécsben állapodott meg. Komoly anyagi gondokkal küzdött, s egyre súlyosabb depresszióba esett.
„Fosszília-gyűjteményét kénytelen volt eladni a londoni Természetrajzi Múzeumnak, értékes könyvtárának egyes darabjaitól is meg kellett válnia. Kilátástalan helyzetében öngyilkosságba menekült”
Életében összesen 186 művet publikált, paleontológiai, geológiai és albán-kutatási témákban. Korai halála (55 éves volt) megakadályozta továbbiak megjelentetésében. Búcsúleveleket hagyott hátra, amelyekben rendelkezett kéziratban maradt munkái felől. 1933. április 24-én, a halála napján egy osztrák kutatóra tetemes mennyiségű kéziratot testált albániai néprajzi, történeti, nyelvészeti stb. kutatásainak eredményéről, méghozzá azzal, hogy gróf Teleki Pállal kapcsolatba lépve publikálják azokat. Erre azonban pénz híján nem került sor.
A szakma által nagyon értékesnek ítélt anyagot az Osztrák Nemzeti Könyvtár őrzi a bécsi Hofburgban. Paleontológiai hagyatéka a British Museumra szállt. Jóllehet az albán állam területe Nopcsa halála óta nem lett nagyobb, a kommunista diktatúra bukása után az albán népesség, mondhatni, kirajzott, és elterjedt egész Európában. Történelmi esélye van, hogy meghatározó tényező legyen a Balkánon.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
