Amikor arról van szó, hogy Ukrajna amerikai és brit rakétákkal mélyen Oroszországba csaphat, úgy tűnik – legalábbis egyelőre –, hogy Washingtonban győzött a józan ész, és London is beállt a sorba. Bár magas rangú brit politikusok arra bátorították Keir Starmer miniszterelnököt, hogy szegüljön szembe az amerikai irányvonallal, és engedélyezze e rakéták használatát, mi csak reménykedhetünk abban, hogy kitart a jelenlegi visszafogottsága mellett.

Anatol Lieven írása a #moszkvater.com-on

Mert bár az ilyen csapások segítenének lelassítani az orosz előrenyomulást, nem vezetnének ukrán „győzelemhez”, és valószínűleg valamiféle orosz megtorlást váltanának ki Nagy-Britannia ellen – és nem biztos, hogy az Egyesült Államok ezután Nagy-Britannia segítségére sietne. Valójában semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a nyilatkozataik vagy tetteik alapján Nagy-Britannia és a brit állampolgárok érdekei egyáltalán helyet kapnának az ukrajnai eszkalációt sürgető brit politikusok gondolkodásában.

„Vlagyimir Putyin eddig többnyire beérte dühöngéssel válaszul az Ukrajnának nyújtott nyugati katonai segítségre, kiképzésre és hírszerzésre. Az orosz elnök legutóbbi nyilatkozataiból azonban kiolvasható, hogy ebben a kérdésben rendkívül kellemetlen lenne számára, ha nem reagálna”

Régóta heves – bár többnyire privát – kritikának van kitéve a Kreml keményvonalasai részéről, akik nem ok nélkül érvelnek azzal, hogy eddig Oroszország rendelkezésre álló személyi és egyéb erőforrásainak csak a töredékét mozgósította az ukrajnai háborúhoz. Sőt, úgy ítélik meg, hagyta, hogy a Nyugat többször is átlépje Moszkva „vörös vonalait”.

„Bár egy atom teszt elképzelhető lenne, annak a valószínűsége minimális, hogy Oroszország nukleáris válaszcsapást mérne Ukrajnára, nemhogy a Nyugatra. Még a taktikai nukleáris fegyverek bevetése is csak a legvégső eszköz lenne Oroszország számára. Ehelyett az a veszély áll fenn, hogy a nyugati rakéták Oroszországra mért csapásai korlátozottabb megtorláshoz vezetnének, ami viszont a kölcsönös eszkaláció körforgását idézné elő, és teljes körű háborúba torkollna”

Amennyiben Oroszországra Storm Shadow és az ATACM rakétákkal mérnének csapást, Moszkva számos lehetséges válaszlépést tehet. Ezek első körben valószínűleg Nagy-Britannia ellen irányulnának, nem pedig Amerika ellen. Így egyértelmű jelzést küldenének anélkül, hogy az feltétlenül amerikai megtorláshoz vezessen. Az egyik ilyen válasz az lenne, hogy a Balti-tengeren, a Fekete-tengeren vagy az Északi-sarkvidéken az orosz légtér közelében operáló brit katonai repülőgépeket lőnének le. Még veszélyesebb lenne, ha Oroszország megpróbálná megsemmisíteni a brit felderítő műholdakat, amelyek segítenek Ukrajnának a célpontok felderítésében.

„Kezdeti lépésként talán valószínűbb lenne az európai szabotázsakciók radikális fokozása, amelyet Moszkva szerint az Északi Áramlat 2 megsemmisítése indokolna”

Ezek közé tartozhatnának például az északi-tengeri brit energetikai infrastruktúra elleni támadások. Néhány szabotázs már eddig is történt, de ezek eddig kisebb mértékűek voltak, letagadhatók, és inkább elrettentésre, mint súlyos károkozásra irányultak. Eddig senki sem halt meg, és egyetlen jelentős infrastruktúra sem semmisült meg. Ez megváltozna, ha Ukrajna nyugati rakétákkal mélyen Oroszországba csapna.

Mivel Oroszország egyre közelebb kerül Iránhoz, a Kreml a Hezbollahot és a huszikat rakétákkal és műholdas technológiával is elláthatná, hogy sokkal hatékonyabb csapásokat mérhessen Izraelre, valamint a nyugati hajózásra. Putyin erre utalt júniusban, amikor azt mondta,

„ha valaki úgy gondolja, lehetséges ilyen fegyvereket szállítani egy háborús övezetbe, hogy csapást mérjenek a területünkre, akkor miért ne lenne jogunk ugyanilyen kategóriájú fegyvereinket szállítani a világ azon régióiba, ahol csapásokat mérnek azoknak az országoknak az érzékeny létesítményeire, amelyek ezt teszik Oroszországgal”

Bármi történjék is, a jelenlegi háború valamilyen kompromisszummal fog végződni, amely mindkét fél számára többé-kevésbé nem kielégítő. Katonailag lehetetlen, hogy Ukrajna visszahódítsa elveszített területeinek jelentős részeit, vagy Oroszország elfoglalja és leigázza egész Ukrajnát. Az esetleges kompromisszum feltételeinek némileg Ukrajna javára történő eltolása indokolja a Kijevnek nyújtott további nyugati támogatást, de az nem lehet olyan mértékű, hogy ezzel világháborút és nukleáris megsemmisülést kockáztassunk.

(A cikk eredetileg itt jelent meg angolul, fordította Péli Éva)