Kezdőlap » x-demokrata » Észak Dél ellen?
Egy rohamrendőr ugrik át egy égő kordont a kirgizisztáni Koj Tas faluban, ahol Atambajev kirgiz elnököt a lakóhelyén fegyveres összetűzéssel elfogták 2019. augusztus 8-án #moszkvater

Észak Dél ellen?

A volt elnök fegyveres belső konfliktussal fenyegető letartóztatása ismét kiélezheti Kirgizisztánban az ország déli és északi része közötti kibékíthetetlen ellentéteket

Egy rohamrendőr ugrik át egy égő kordont a kirgizisztáni Koj Tas faluban, ahol Atambajev kirgiz elnököt a lakóhelyén fegyveres összetűzéssel elfogták 2019. augusztus 8-án #moszkvater
Egy rohamrendőr ugrik át egy égő akadályt a kirgizisztáni Koj Tas faluban, ahol Atambajev kirgiz elnököt a lakóhelyén fegyveres összetűzéssel elfogták 2019. augusztus 8-án
Fotó:EUROPRESS/Tabyldy Kadyrbekov/Sputnik

Váratlanul a polgárháború szélére sodródott Kirgizisztán. A fegyveres konfliktust a volt elnök provokálta ki. Az az Almazbek Atambajev, aki az ország első olyan államfője, akit nem puccsal döntöttek meg, hanem kitöltve a ciklusát, választások után adta át a helyét. A helyzet annyira komoly, hogy a kis közép-ázsiai ország parlamentje már a rendkívüli állapot bevezetését fontolgatja.

„A kirgizek eközben az elmúlt két évtized tapasztalatai alapján az „új forradalomtól” tartva már élelmiszereket, gyógyszereket, üzemanyagot halmoznak fel”

Különleges egységek, hang- és fénygránátok robbanása, és klasszikus ostrom. A Biskek egyik elővárosában a napokban történtek azokat a filmeket idézték, amelyekben jól megtervezett akció keretében különösen veszélyes bűnözőket fognak el. Az Alfa különleges egység harcosai azonban ezúttal a volt kirgiz államfőt akarták csupán előállítani. Almazbek Atambajevet a korrupciótól a hatalommal visszaélésen át alvilági kapcsolatokig súlyos bűncselekmények sorával vádolják. Az exállamfő tagadja, hogy bűnös lenne, az előállítására érkező katonákat azonban úgy fogadta, mintha ezek a vádak nem lennének alaptalanok. Embereivel készült az ostromra, ölfákból készült akadályokkal eltorlaszolta a rezidenciához vezető utat, a gumilövedéket használó speciális  egységekre védői éles lőszerrel tüzeltek vissza, és az „alfások” közül több harcost túszul is ejtettek.

„Ahhoz képest, hogy eredetileg csak tanúként akarták kihallgatni, két napig ellenállt, és csak azután adta meg magát”

Minden jel arra mutat, hogy Atambajev készült az elfogására. Korábban nem is titkolta, hogy nem adja meg magát, és tüzet nyit az őt előállítani akarókra. S az ostrom idején gondolkodás nélkül lőtt is. Később azzal magyarázkodott, hogy emberei csak a különleges egységek harcosaira tüzeltek, és ügyeltek arra, hogy ne legyenek áldozatok. Az első ostromban azonban egy rohamosztagos meghalt, 79-en pedig megsérültek. Az „alfások” ezután még két rohamot indítottak az exállamfő elfogására. Végül vele együtt letartóztatták a tanácsadóját, és az Atambajev vezette szociáldemokrata párt elnök-helyettesét is. A volt elnök ígéretekkel és szélsőséges jelszavakkal feltüzelt hívei azóta Biskekben tüntetnek börtönben ülő vezérük kiszabadításáért.

Mielőtt arra keresnénk a választ, hogy hová fajulhatnak a fejlemények, érdemes felidézni, hogy miként is kezdődött minden…  Atambajev 2017-ben gyakorlatilag átadta a hatalmat bizalmasának és utódjának, a szintén szociáldemokrata Szooronbaj Zseenbekovnak.

„Egyértelmű, hogy a hatalom békés átadásának egyik előfeltétele volt a búcsúzó elnök immunitásáról szóló megállapodás”

S az utód tartotta is a szavát. Atambajev ugyanis kiverekedte magának az érinthetetlenséget. Csakhogy amikor különleges parlamenti bizottság elkezdett kutakodni a volt elnök múltjában, kiderült, hogy Atambajevet az immunitás nem mentheti meg a számonkéréstől. Egymás után bukkantak ugyanis elő a sötétebbnél sötétebb ügyek. A törvénytelen meggazdagodás, hatalmas földterületek megszerzése, hat évvel ezelőtt közreműködés egy nehézsúlyú bűnöző törvénytelen szabadon bocsájtásában, és természetesen a korrupció. Oly sok volt Atambajev számláján, hogy számonkérést a jelenlegi hatalom törvényes eszközökkel már nem akadályozhatta meg.

„Atambajev érezte, hogy szorul körülötte a hurok, így előre menekült. Az egyik orosz katonai bázisról Moszkvába repült, ahol Vlagyimir Putyint kérte arra, hogy védje meg őt az utódjától”

Ez a lépés példa nélküli, és az orosz elnök diplomatikusan elhárítva a kérést csak annyit mondott, hogy Kirgizisztán már elég puccsot átélt. Atambajev abban bízhatott, hogy a Kremlben tett látogatása garantálhatja számára a bűnbocsánatot és a biztonságot. „A kirgiz hatalom csak nem kockáztatja annak a letartóztatását, akit fogadnak a Kremlben” – gondolta.

A moszkvai látogatás kétségkívül csillapíthatta volna a belpolitikai feszültséget, ha az exelnök nem számolja el magát. Visszatérése után ugyanis Atambajev olyan kihívóan viselkedett, hogy ezzel maga élezte ki a konfliktust. Miután ellenállt a hatalomnak, és a lelkén szárad a különleges egységek egyik harcosának halála is, tanúból vádlott lett. Gyilkossággal és államcsíny szervezésének kísérletével vádolják. Egyértelmű, hogy őt most már csak egy újabb „forradalom”, híveinek a feltüzelése, a konfliktus élezése mentheti meg a börtöntől.

S hogy mivé fejlődhet ez a történet? Az alapvetően attól függ, hogy kinek az oldalára állnak a kirgiz klánok, és hogyan reagál a fejleményekre a törvényes hatalom.

„Atambajev még a börtönből is kiprovokálhatja a helyzet további eszkalálódását, ez pedig ismét kettészakíthatja Kirgizisztánt”

Ne feledjük ugyanis el, hogy az erőszakos hatalomváltások mögött eddig mindig az ország északi és déli részének kibékíthetetlen ellentéte állt. Atambajev feltehetően erre játszik, hiszen a felállás most is hasonló, mint a korábbi véres „forradalmak” idején. A volt és a jelenlegi elnök konfliktusában is egymásnak feszül Észak és Dél.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.