//Közép-Ázsia a globális viharban
„A vámkezelés hiánya az Oroszországgal közös határon lehetővé teszi a feladók számára, hogy elkerüljék a szállítmány átvizsgálását, a fuvarozó cég legfeljebb a szállítási okmányok ellenőrzésével találkozhat a határ felé vezető úton. A szankciók alá eső árut ráadásul készpénzzel fizetik ki, a határokon pedig sokszor az autók csomagtartóiban, nagy táskákban, buszokban stb viszik át” #moszkvater

Közép-Ázsia a globális viharban

MEGOSZTÁS

Az Oroszország és Ukrajna között zajló háború az egész világot arra kényszeríti, hogy alkalmazkodjon az új politikai és gazdasági realitásokhoz. A szankciók, ellenszankciók, a meglévő termelési és logisztikai láncok lebontása egyesek számára komoly kihívás, más államok számára pedig egyenesen a túlélés kérdése. Közép-Ázsia országait érzékenyen érinti a kialakult helyzet, amelyet a Nyugat és Oroszország, a gazdasági és geopolitikai kényszerek közé szorulva igyekeznek megoldani.

„A vámkezelés hiánya az Oroszországgal közös határon lehetővé teszi a feladók számára, hogy elkerüljék a szállítmány átvizsgálását, a fuvarozó cég legfeljebb a szállítási okmányok ellenőrzésével találkozhat a határ felé vezető úton. A szankciók alá eső árut ráadásul készpénzzel fizetik ki, a határokon pedig sokszor az autók csomagtartóiban, nagy táskákban, buszokban stb viszik át” #moszkvater
„A vámkezelés hiánya az Oroszországgal közös határon lehetővé teszi a feladók számára, hogy elkerüljék a szállítmány átvizsgálását, a fuvarozó cég legfeljebb a szállítási okmányok ellenőrzésével találkozhat a határ felé vezető úton. A szankciók alá eső árut ráadásul készpénzzel fizetik ki, a határokon pedig sokszor az autók csomagtartóiban, nagy táskákban, buszokban stb viszik át”
Fotó:EUROPRESS/STRINGER/AFP

A közép-ázsiai államoknak nincs tengeri kijáratuk, ráadásul olyan államok veszik körül őket, mint Oroszország, Kína, Afganisztán és Irán. Ehhez jön még, hogy ezek az államok történelmileg, gazdaságilag és kulturálisan is szorosan kapcsolódnak a szomszédos Oroszországgal.

„Ez a különleges kapcsolat tükröződik ezen országok Oroszországgal folytatott kereskedelmének folyamatosan növekvő volumenében”

Így 2019-től 2023 végéig Üzbegisztán megduplázta, így 10 milliárd dollárra tornázta fel az Oroszországgal folytatott kereskedelmét. A két ország között a kereskedelmi forgalom folyamatosan nőtt, 2019-ben még csak 5, 2020-ban 6, 2022-ben már 9,3, míg 2023-ban 9,8 milliárd dollár volt. Kirgizisztán kereskedelmi forgalma is látványosan megugrott Oroszországgal, hiszen míg 2022-ben már növekedve elérte a 3,4 milliárd dollárt, addig 2023-ban ez a szám már 16 milliárd dollár volt.

Eközben a Közép-Ázsia legnagyobb gazdaságával rendelkező Kazahsztán változatlan szinten tartotta az Oroszországgal folytatott kereskedelmi forgalmát. Kazahsztán és Oroszország közötti kereskedelem 2021-ben 24,2 milliárd, 2022-ben 21,8 milliárd, 2023-ban pedig 24 milliárd dollárt tett ki.

„A közép-ázsiai országok és Oroszország közötti kereskedelmi forgalom növekedése azonban nem tudható be a Moszkva elleni szankciók állami szintű megkerülésének”

A helyzet bonyolult voltát mutatja, hogy Kirgizisztán például korábban a térség kereskedelem központja volt, hiszen ez a legkényelmesebb szárazföldi folyosó a kínai áruknak a FÁK és Európa piacaira történő szállításához. Így komoly gazdasági és lobbi erő összpontosult Közép-Ázsia két legnagyobb piaca, a kirgiz Dordoi és a Kara-Suu körül.

„Ez a helyzet komoly fejfájást okoz a kirgizisztáni hatóságoknak, mivel ezek a piacok államként működnek az államban”

A kirgiz miniszterelnök még 2023 márciusában azzal vádolta meg a piacok tulajdonosait, hogy a vállalkozók tevékenységének átláthatóságát, és gátat állított a csempészetnek gátat szabni hivatott intézkedések, így a pénztárgépek kötelező bevezetése, és az elektronikus fuvarlevél használata ellen tüntetéseket szerveztek. A kormányfő figyelmeztetésének azonban nem sok foganatja volt, hiszen a tavalyi év végén a helyzet ismét eszkalálódott. Ennek megoldására még Kirgizisztán elnöke, Szadir Dzsaparov is találkozott a Dordoi piac kereskedőivel.

A reform lényegéről, így a pénztárgépek kötelező használatáról szólva az elnök megjegyezte, hogy az innováció fő célja az árnyékgazdaság elleni küzdelem. Példaként felhozta, hogy a Kínából Kirgizisztánba érkező áruk mennyisége mintegy 14 milliárd dollár, ám a hivatalos statisztikákban ennek csak töredéke, nagyjából van szó, ez az összeg 4 milliárd dollár jelenik meg. Ezek a kereskedők nem fizetnek adót, és ez érthető módon zavarja az államot, amely egyebek mellett a pénztárgépek bevezetésével próbál úrrá lenni ezen a helyzeten. Már csak azért is, mert az árnyékgazdaság problémáit gerjesztő, így a kereskedelmi maffiát az állammal szembe fordító ukrajnai háború Kirgizisztánban immár belpolitikai kihívás is.

„Kirgizisztán nincs egyedül a reexport kérdésének megoldása iránti elkötelezettségével”

Kazahsztán például kategorikusan elutasította annak lehetőségét, hogy a szankciók elkerülésének eszközévé váljon. Mindezt annak ellenére, hogy mély gazdasági kapcsolatai és hosszú határa van Oroszországgal. Ráadásul a párhuzamos import ellenőrzését jelentősen megnehezítik az Oroszországgal kötött vámunió mellett a rubel szabad átváltása, a jelentős mértékű csempészet és a magas korrupciós kockázatok is.

Az Oroszországba irányuló áruk gyakran nem felelnek meg a szállítási dokumentumoknak. Például lehet, hogy egy cég papíron egy teherautó női parókát, vagy konzervet szállít, a valóságban azonban drónokat vagy mikrochipeket.

„A vámkezelés hiánya az Oroszországgal közös határon lehetővé teszi a feladók számára, hogy elkerüljék a szállítmány átvizsgálását, a fuvarozó cég legfeljebb a szállítási okmányok ellenőrzésével találkozhat a határ felé vezető úton. A szankciók alá eső árut ráadásul készpénzzel fizetik ki, a határokon pedig sokszor az autók csomagtartóiban, nagy táskákban, buszokban stb viszik át”

Ezen kívül az orosz pénzátutalási szolgáltatások elterjedése Kazahsztánba lehetővé teszi, hogy jutalék nélkül, és minimális konverziós költségekkel jelentős összegeket utaljanak át Oroszországból Kazahsztánba. Ezek a szolgáltatások szerepet játszanak a kazahsztáni devizapiac rubellel történő „felpumpálásában”, és az orosz fogyasztók számára szankcionált áruk vásárlásában is.

Külön figyelmet érdemel, hogy egyes orosz kereskedelmi cégek agresszív terjeszkedésbe kezdtek a közép-ázsiai logisztikai szolgáltatások piacán. Az egyik ilyen szereplő, az orosz OZON cég jelentős összegeket fektetett például be a logisztikai infrastruktúrába, beleértve a nagy logisztikai központok építését és megszerzését. Az OZON intézkedései azt jelzik, hogy konszolidálni kívánják a rakományt, beleértve akár a Közép-Ázsián keresztül Oroszországba irányuló párhuzamos importtal kapcsolatosakat is. Így okkal feltételezhető, hogy az OZON-t az orosz kormány a párhuzamos import logisztikai lebonyolítására használja.

„A Nyugat persze türelmetlen, ám mint a fenti példákból is jól látszik, nem minden olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről látszik. A szankciók megkerülésének megakadályozása messze nem olyan egyszerű, mint azt Nyugaton gondolják”

Ennek megértésére utalt Antony Blinken amerikai külügyminiszter is, mikor a szankciók betartása kapcsán megjegyezte, Washington azt is látja, hogy időre van szüksége ahhoz, hogy a korlátozásokat megszenvedő vállalkozások alkalmazkodjanak az új helyzethez.

„Tény, hogy Oroszország és Kína közelsége ismét felértékelte a Nyugat szemében Közép-Ázsiát”

A kiélezett nemzetközi helyzetben megélénkült a diplomáciai mozgás a térségben, az Európai Unió pedig David O’Sullivan személyében még szankcióügyi különmegbízottat is kinevezett. S hogy az ír politikus mennyire komolyan veszi a feladatát, azt jelzik a tavaly őszi régióbeli körútja során tett kijelentései. „Nem azért jöttem, hogy fenyegessek! Tiszteletben tartjuk az egyes országok döntéseit, így azt is, hogy nem csatlakoztak az Oroszországgal szembeni szankciókhoz. Azok a kihívások azonban, amelyekkel szembesülünk, közösek. Nem engedhetjük meg, hogy Oroszországot az export tilalmak kijátszásával bárki is segítse a háború folytatásában” – fogalmazott David O’Sullivan. Brüsszel azonban nemcsak fenyeget, hanem a nyugati szankciók megkerülése és kijátszása helyett megpróbálja az együttműködés és a szorosabb partnerség irányába bővíteni a kapcsolatokat a régióval.

„Az Európai Unió szemében azonban nemcsak a szankciós politika kiskapuinak bezárása miatt nőtt meg Közép-Ázsia jelentősége”

Oroszország ukrajnai inváziója rávilágított arra, hogy Európának sürgősen alternatív, megbízható és hatékony kereskedelmi útvonalakat kell találni az Európa és Ázsia közötti kereskedelemre, amelyek nem érintik, kikerülik Oroszországot. Erről szólt a közelmúltban Brüsszelben megrendezett, az Európai Unió és Közép-Ázsia közötti közlekedési összeköttetésekkel foglalkozó Global Gateway Befektetői Fórum. A január végi brüsszeli esemény célja elsősorban az volt, hogy támogassa a Kaszpi-tengeren átnyúló közlekedési folyosók modernizálásának, versenyképességének, fenntarthatóságának, kiszámítható és gyors átalakulását célzó beruházások megvalósítását és koordinálását, amely az elképzelések szerint lehetővé tenné a rövidebb, akár 15 nap alatt megvalósuló Európa és Közép-Ázsia közötti árucsereforgalmat.

Az Egyesült Államok közben folyamatosan figyelmezteti közép-ázsiai partnereit arra, hogy milyen szállítmányok tűnnek gyanúsnak. De ezzel foglalkozik a már említett David O’Sullivan is, aki nemrégiben Taskentben elmondta, hogy az EU nem követeli Üzbegisztántól a szankciók teljes körét, ám körülbelül 45 terméket azonosítottak, amelyek különösen fontosak az orosz katonai erőfeszítések szempontjából. Külön felhívták a régió országainak a figyelmét, hogy ezekre a cikkekre nagyon ügyeljenek.

„Az érintett államok természetesen megígérték, hogy mindent megtesznek az Európai Unióból érkező áruk reexportának, a szankciók megkerülésének megakadályozása érdekében. A Nyugat számára azonban az ígéret kevés, és a kereskedelmi forgalom látványos növekedésére mutogatva igyekeznek nyomást gyakorolni a térség országaira, és mindent megtesznek annak érdekében is, hogy leválasszák őket Moszkváról”

Közben persze igyekeznek némi megértést is tanúsítani, mert látják, hogy a szankciók tényleg nehéz helyzetbe hozták ezeket az államokat. Folyik tehát a húzd meg, ereszd meg, a Nyugat intenzíven alkalmazza a korbács és kalács taktikáját.

A vizsgálatokból kiderül, hogy a szankciók megkerülése nem a régió államainak szintjén folyik, azok legfeljebb tehetetlenek – tegyük hozzá, nem egyszer elnézőek – az ügyeskedő cégek praktikáival szemben. Az egyre erősebb nyugati nyomás azonban hatékonyabb fellépésre kényszeríti a hatóságikat is. Kirgizisztánban például több olyan cég ellen is folyik nyomozás, amelyek valószínűleg részt vesznek drónok Oroszországba szállításában.

„A kirgiz kezdeményezéshez hasonlóan 2023. április 1-jén Kazahsztán is bevezette az elektronikus fuvarlevelet. Az Eurázsiai Gazdasági Unió országaival folytatott kölcsönös kereskedelemben pedig bevezették az elektronikus fuvarlevelek kötelező regisztrációját. Ez lehetővé teszi az áruk teljes mozgási láncának valós időben történő nyomon követését”

Általánosságban elmondható, hogy a reexport problémája Közép-Ázsia országaiban rendszerszinten megoldódik. Kazahsztán például a régió más államaival egyetemben többször is kijelentette, hogy nem lesz a szankciók megkerülésének platformja. Azt se felejtsük azonban el, hogy Moszkva egyik legközelebbi gazdasági partneréről és szövetségeséről van szó, és a két állam az ODKB-tól az egységes gazdasági teret alkotó Eurázsiai Gazdasági Unióig számos közös integrációs projektben vesz részt.

„Ráadásul Kazahsztán és Oroszország rendelkezik a világ leghosszabb közös határával – 7,5 ezer kilométer -, ami már önmagában is jelzi a kapcsolatok szorosságát”

Emellett az is igaz, hogy Asztana igyekszik megőrizni a függetlenségét, a többvektoros külpolitika jegyében gyorsan és az összes nagyhatalommal sikeresen egyensúlyozva reagál a különféle geopolitikai helyzetekre. Így nem csatlakozott az Oroszországra kivetett szankciókhoz, ugyanakkor nem is engedi, hogy ezek megkerülésének terepévé váljon. Hasonló módon egyensúlyoz Üzbegisztán is. Jóval nehezebb túlélnie a Nyugat szakítását Oroszországgal a Moszkva irányában kiszolgáltatottabb helyzetben lévő Tádzsikisztánnak és Kirgizisztánnak. E két országból továbbra is millió dolgoznak vendégmunkásként az északi szomszédjukban, Dusanbe ráadásul ezen kívül tekintettel az instabil Afganisztánhoz való közelségére katonai, biztonságpolitikai értelemben is rászorul Moszkva segítségére.

„Az Oroszországgal hosszú ideje szorosan együttműködő, és többé-kevésbé függő közép-ázsiai államok álláspontja tehát egyértelmű, és a nyugati aggályok ellenére elfogadható”

Egyrészről óvatosan kezelik Oroszország jelenlegi politikáját, másrészt ezzel együtt is fájdalmasan reagálnak a szankciós politikára. Megértéssel kezelik, és nem próbálnak a csempészet hátsó kapujává válni, ám Moszkvával sem akarnak szembe fordulni. Mint ahogy az sem várható el tőlük, hogy az új helyzetben kínálkozó gazdasági lehetőségeket kihasználatlanul hagyják.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.