//Emlékezzünk!
A Vorosilov-ezred gyakorlatozik 1941-ben, mielőtt a frontra vonulnának a katonák #moszkvater

Emlékezzünk!

MEGOSZTÁS

A nagy honvédő háború… Sokan élnek még azok közül, akik gyerekként, fiatalon átélték a második világháborút. Ők tudják, mit jelent a háború. Nekik erről nem lehet hazudni. Átlátnak azon is, amikor egyesek politikai vagy más okokból utólag átírják a történelmet. A nagy világégés óta azonban már generációk sora nőtt fel. Őket a szörnyű kor történéseinek felelevenítésével, különböző megvilágításaival a Szovjetunió megtámadásának 80. évfordulóján induló sorozatunkban arra szeretnénk emlékeztetni, hogy milyen is, amikor tényleg szólnak a fegyverek, és mennyire meg kell becsülni a békét.

A Vorosilov-ezred gyakorlatozik 1941-ben, mielőtt a frontra vonulnának a katonák #moszkvater
A Vorosilov-ezred gyakorlatozik 1941-ben, mielőtt a frontra vonulnának a katonák
Fotó:EUROPRESS/Anatoliy Garanin/Sputnik/AFP

Emlékeznek még a nagy honvédő háborúra? Azoknak, akiket közvetlenül érintett, csupa nagy kezdőbetűvel! Mert elképzelni sem tudjuk, hogy mit jelentett, amikor egy ország léte forog kockán. A hazáé, amelyet minden áron meg kell menteni. S meg is megtették. Alig volt a háború után a Szovjetunióban olyan család, amely szerettei elvesztése nélkül átvészelte volna azt a szörnyű négy évet. Ezért hát a csupa nagy kezdőbetű.

„Nekik ez a szent háború. S nem csak szent, de győztes is, amelyre a Szovjetunió népei méltán lehetnek büszkék”

De ez a háború nemcsak a Szovjetunió, hanem egész Európa, sőt Ázsia sorsát is megváltoztatta. Kinek így, kinek úgy. Még a háború utolsó hónapjaiban a győztesek rajzolták meg az új világrend körvonalait. Akkor még a világégéstől megrendülve, ebből a legfőbb tanulságokat levonva. Hogy aztán a háború végeztével ismét előássák a csatabárdot, és kezdődjön egy új, az úgynevezett hidegháború.

 

Emlékeznek még a Katyusára és a szent háborút idéző többi dalra? Az imává magasztosult Várj reámra? Nos, ha meghallgatják ezeket a dalokat, valamit megértenek a Szovjetunió népeinek áldozatvállalásából. Vannak, akik nem szívesen teszik ezt. Nem szívesen emlékeznek arra a nyolcvan évvel ezelőtti június 22-re, ami átírta a világtörténelmet. Inkább ők írják át utólag a történelmet.

„Nem szívesen emlékeznek, mert országaikat az élet a vesztes, a rossz oldalra sodorta, és ez nem illik bele az önmagukról kialakított képbe. Vagy egyszerűen az nem passzol a világképükbe, hogy 1941 és 1945 között az orosz nép és vele együtt a Szovjetunió többi népe a jó és a győztes oldalon állt”

Inkább a paktumokról beszélnek, méghozzá úgy, mintha Sztálin lett volna az egyetlen, aki megpróbál megegyezni Hitlerrel. A katonák civilekkel szembeni túlkapásairól, elfeledve, hogy egy szörnyű háborúról van szó. Meg az 1945-öt követő évtizedekről. Az életben semmi nem fekete-fehér. A második világháború évei sem voltak azok. A tények azonban tények maradnak. Így az, hogy 1941. június 22-én a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót. Vagy az, hogy Hitler legyőzéséért a legnagyobb áldozatot a Szovjetunió hozta.

 

Erre emlékezünk, mert úgy gondoljuk, hogy a főhajtást senki nem spórolhatja meg. Mi sem. És a #Moszkvatér főleg nem, mert ha nem tesszük meg, akkor semmit nem értünk az elmúlt nyolcvan esztendőből. Az európai nemzetek sorra megtették, még akkor is, ha a csalfa belpolitikai önérzet ürömöt csempészett a győzelem poharába öntött nemes italba.

Cikksorozatunkban a nagy honvédő háborúra emlékezünk a történtek, a háború nagy alakjainak, a korról szóló filmek, zenék, regények felidézésével, és ehhez tanúnak hívjuk a legnagyobb szovjet-orosz írókat is.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.