//Emlékezés az odesszai pokolra
nagykép #moszkvater

Emlékezés az odesszai pokolra

MEGOSZTÁS

Emlékezzünk! A világ hallgatott, amikor 2014. május 2-án 48-en haltak meg, több mint százan pedig megsebesültek Odesszában az Euromajdant támogatók és az oroszbarátok összecsapásaiban. Az már napokkal korábban ismert volt, hogy a kijevi puccsot támogató szélsőségesek fel akarják számolni az oroszpártiak sátortáborát a Kulikovo mezőn.

A tömeggyilkosság három hónappal azután történt, miután amerikai segédlettel puccsot hajtottak végre Ukrajnában, megdöntötték Viktor Janukovics elnök törvényes hatalmát, és a helyébe átmenetileg Olekszandr Turcsinovot ültettek. Azon a napon az összecsapások már a „majdanosok” felvonulásánál kezdődtek, majd az oroszbarátok a szakszervezetek házába menekültek be. A székházat az Euromajdan hívei, köztük futball huligánok és Andrij Parubijnak, a rada későbbi elnökének a vezetésével a szélsőjobboldali Pravij Szektor emberei ostromolták, s Molotov-koktélokkal a bent lévőkre gyújtották az épületet. Az áldozatok többsége megégett vagy füstmérgezésben halt meg. Többen pedig úgy, hogy kiugrottak a lángok elől az ablakon.

nagykép #moszkvater
Fotó:EUROPRESS/AFP/Maksim Voytenko/Anadolu Agency

A tragédia kapcsán ma is több a kérdés, mint a válasz. Így arra, hogy kik voltak és milyen szerepet játszottak a vérfürdőben azok az emberek, akik a videofelvételek alapján bizonyíthatóan a történések különböző fázisaiban hol az egyik, hol pedig a másik oldalon bukkantak fel? A leszámolás egyik vezéralakját, a Moldovában 2014 nyarán letartóztatott Bocmant miért nem adták ki Ukrajnának, s miért engedték szabadon? Ki és miért zárta el a vizet a szakszervezetek házában? Kinek a parancsára vonták vissza a szakszervezetek házától az addig ott lévő rendőröket? Miért éppen az épületben lévő túlélőket tartóztatták le? S még sorolhatnánk a kérdéseket, egészen addig, hogy miért hallgatott, és hallgat a világ erről a tragédiáról? Talán, mert az áldozatok orosz szimpatizánsok voltak? Vagy ez a vérfürdő nem illik bele a geopolitikai forgatókönyvekbe?

„A tragédia körülményeit máig nem vizsgálták ki megnyugtatóan. A bűnt nem követte bűnhődés”

S míg az ukrán hatalom az elmúlt években a Majdanon szintén tisztázatlan körülmények között meghaltakra, mint az „égi századra” emlékezik, addig az odesszai pokolban elhunytakról nem akar tudomást venni. Sőt, sokan úgy gondolkodnak a történtekről, mint a „szeparatisták feletti győzelemről”. De míg a „szeparatisták szétverése” mögé sokan büszkén felsorakoztak, az állati vérengzésnek már nincs gazdája. Ha Volodimir Zelenszkij tényleg egyesíteni akarja az ukrán társadalmat, akkor az „égi század” mellett az odesszai áldozatok előtt is fejet kell hajtania. Mert ez is az úgynevezett méltóság forradalmának az öröksége.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.