„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„S ekkor aligha kellene a mai politikai terminusokat átültetni a múlt század közepébe”
Fotó:EUROPRESS/Grigory SYSOYEV/POOL/AFP
– Stier Gábor Magyaroroszágról. Mostani esetben nem fogom Önt arról kérdezni mi lesz Odesszával. Bár Magyarországon sok ember érdeklődik aziránt, hogyan fogják hívni a szomszédos államot.
– Odesszára gondol? Legutóbb már kérdezte.
– Igen, legutóbb is kérdeztem, de nekem más kérdésem van.
– Elnézést, folytassa kérem.
– Elnök úr, tudjuk, hogy Önt érdekli a történelem, ezért most ebből a szempontból szeretném megközelíteni a jelenlegi helyzetet. Ha már a történelemről beszélünk, akkor tudjuk, hogy Oroszország fejlődése szempontjából mekkora jelentőséggel bírt mikor Nagy Péter „kinyitotta az ablakot Európára”, Oroszország identitásának európai részére.
Persze most Európa hanyatlóban van, és mindent megtesz azért, hogy Oroszország ne kedvelje. De számomra, európai emberként komolyan ijesztő olyan kijelentéseket hallani, hogy egyes európai városokat atombombával kellene felrobbantani.
„Mit jelent ma Európa Oroszország számára? Mert itt nem arról van szó, hogy mik a problémáink. Mit jelent ma Európa Oroszország számára? Oroszország teljesen hátat fog fordítani neki? Nem gondolja, hogy hiba lenne befalazni ezt az ablakot?”
Továbbá, ha már a történelemnél járunk, engedjen meg még egy kérdést. Az új orosz történelemtankönyvek komoly vitát váltottak ki Magyarországon, pontosabban az 1956-ról szóló sorok, amelyek egyfajta „színes forradalomként” írják le a történteket. Ön is úgy gondolja, hogy 1956 nem volt igazi forradalom? És egyetért-e a könyv egy másik vitatott megjegyzésével, miszerint hiba volt a csapatok kivonása Közép-Európából 1990-91-ben?
Emlékszem, Vlagyivosztokban azt mondta, hogy a tankok bevetése hiba volt 1968-ban és 1956-ban is. De ha ez hiba volt, akkor úgy gondolja a csapatkivonás is hiba volt?
– Ön szerint ez egy kérdés? Ez már egy disszertáció témáját is adhatná (ironikusan-szerk.). Ön azt mondta, hogy nem fogja megemlíteni Odesszát, bár megtette. A múltkor tartózkodtam, de azt mondhatom, hogy Odessza természetesen orosz város. Egy kicsit zsidó, ahogy most mondjuk. Egy kicsit. De ne beszéljünk most erről, ha már más témáról van kedve értekezni.
Vlagyimir Putyin és Fjodor Lukjanov
Forrás:Valdaj Klub
Először is, az „ablak Európára”. Tudja, a kollégáim az előbb mondták, hogy a világ változik, és ilyenkor nem a legjobb dolog az ablakon ki-bemászni, majd eközben letépni a nadrágunkat. És miért mászunk be az ablakon, amikor vannak más ajtók is? Ez az egyik.
A második. Kétségtelen, hogy Oroszország és Európa civilizációjának alapja a kereszténység. Ez természetesen összeköt bennünket.
„De nem fogjuk magunkat tolakodóan ráerőszakolni Európára, ha az nem akarja”
Nem mintha elutasítanánk (Európát-szerk.), egyszerűen nem csapunk le rá. Azt kérdezte, hogy megbántuk-e ezt vagy sem. Miért kellene megbánnunk? Nem mi csaptuk be az ajtót a kölcsönös együttműködés előtt. Európa az, aki kizár minket, és egy új “vasfüggönyt” ereszt le. (Ezt-szerk.) nem mi hozzuk létre, hanem az európaiak alkották meg, a saját kárukra és veszteségükre.
Ezt már korábban említettem, és most újra megismétlem. Vegyük az Egyesült Államokat, amelynek gazdasága 2,4 százalékkal növekszik, míg Európa recesszióba zuhan. Sőt már abba került. Egyes európai szereplők, akik határozottan nem pozitívan, valamint semmiképp sem barátságosan állnak hazánkhoz, helyes diagnózist adnak:
„A jólét alapját az Oroszországból érkező olcsó energia, valamint a kínai piac fejlődése-bővülése adta”
Európa jóléte ezekre a tényezőkre épült. Persze a fejlett technológiákat, a képzett és fegyelmezett munkásosztályt, illetve az emberek tehetségét sem szabad figyelmen kívül hagyni. De vannak olyan alapvető tényezők, amelyeket Európa saját maga adott fel.
„Miért mondogatjuk és mondom én is folyamatosan, hogy Oroszország nem létezhet nem szuverén államként?”
Forrás:Valdaj Klub
Megnyitó beszédemben már értekeztem a szuverenitásról. Gondolom Ön is érti, hogy a szuverenitás több dimenzióból épül fel. Miért mondogatjuk és mondom én is folyamatosan, hogy Oroszország nem létezhet nem szuverén államként? Mivel akkor egyszerűen a puszta létezése az, ami megszűnne. Ugyanis jelen esetben nem csupán katonai vagy egyéb biztonsági kérdésekről, de más aspektusokról is szó van.
Na de mi történt Európával? Számos európai vezető – akiknek a nevét most nem említem, nehogy még faragatlannak találjanak – beszéli egymás közt, hogy Európa elvesztette szuverenitását.
„Vegyül például <Európa gazdasági motorját>, amelynek vezető politikusai számos alkalommal hangsúlyozták, hogy az 1945 utáni Németország soha nem volt szuverén állam a szó szoros értelmében”
Mi következik ebből a gyakorlatban, többek között a gazdasági életben? Hiszem és tudom, hogy Egyesült Államok volt az, aki kirobbantotta az ukrajnai válságot, amikor 2014-ben támogatta az ukrán államcsínyt. Nem tudták nem észrevenni, hogy ez az a „vörös vonal”, amelyről már oly sokszor beszéltünk. Nem, ők mentek előre. Így jutottunk aztán el a mai helyzetbe.
Vlagyimir Putyin és Valdaj Klub tagjai
Forrás: Valdaj Klub
És gyanítom, hogy ez nem volt a véletlen műve. Szükségük volt (az amerikaiaknak-szerk.) erre a konfliktusra. Az eredmény: Európa, amely már régen elvesztette szuverenitásának egy részét – nem teljesen, de jelentős részét – kénytelen volt azonnal a szuverén szolgájává válni, végrehajtani annak politikáját, és átállni az Oroszországgal szembeni szankciók, illetve korlátozások politikájára.
„Erre egyszerűen kényszerítve volt, miközben felismerte, hogy ez a saját maga számára hátrányos, ám most minden energiahordozót – pontosabban azok jelentős részét – az Egyesült Államoktól vásárolja 30 százalékkal magasabb áron”
Korlátozásokat vezettek be az orosz olajra, erre mi lett az eredménye? Nem olyan szembeötlő, mint a gáz esetében, de a végeredmény ugyanaz: megvágták a beszállítók számát, és ezen lecsökkentett számú beszállítótól kezdték drágábban vásárolni az olajat, miközben mi kedvezményesen adjuk el azt más országoknak.
Érti mi történt? Az európai gazdaság versenyképessége a mélybe zuhant, miközben a gazdasági értelemben vett fő versenytársának, az Egyesült Államoknak a versenyképessége drámaian növekedett, és más országoké, beleértve Ázsiát is, szintén javult. A szuverenitásuk egy részének saját maguk általi elvesztése következtében, önnön kárukra kellett döntéseket hozniuk.
Miért van szükségünk ilyen partnerre? Természetesen nem haszontalan. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy miközben jórészt kivonulunk a zsugorodó európai piacról, növeljük jelenlétünket a világ más régióiban, beleértve Ázsiát is.
„Ugyanakkor természetesen a kultúra és az oktatás területén számos évszázados kötelék fűz bennünket Európához”
Ismétlem: mindez alapja a keresztény kultúra. De az európaiak még itt sem nagyon örülnek nekünk. Elpusztítják a keresztény kultúrán alapuló gyökereiket, azokat egyszerűen könyörtelenül kitépik.
Ezért nem zárunk be semmit – sem ablakokat, sem ajtókat –, de nem fogunk berontani Európába, ha Európa ezt nem akarja. Ha szeretné, kérem, majd együttműködünk. Azt hiszem, a végtelenségig tudnánk beszélni, de véleményem szerint a főbb téziseket már elmondtam.
Vlagyimir Putyin
Forrás:Valdaj Klub
Most pedig a tankönyvről és a színes forradalmakról, 1956-ról. Nem titkolom, a tankönyvnek ezen részét nem olvastam el, ahogy a csapatkivonásról szólót sem. Természetesen ezek is történelmi tények, és akkor, 1956-ban sok nyugati ország szította a fennálló problémákat, beleértve az akkori magyar vezetés hibáit is, valamint külföldön kiképzett militánsokat, akiket aztán Magyarországra juttattak. De véleményem szerint mégis nehezen nevezhetjük ezt tisztán színes forradalomnak, mert az országon belüli tiltakozások komoly belső problémákon alapultak. Ez szerintem egy nyilvánvaló dolog.
„S ekkor aligha kellene a mai politikai terminusokat átültetni a múlt század közepébe”
Ami pedig a csapatkivonást illeti. Mély meggyőződésem, semmi értelme katonai erőt alkalmazni egy ország vagy egy nép belső törekvéseinek elfojtására, hogy – a vezetés-szerk. – elérje azokat a célokat, amelyeket ő maga tart prioritásuknak. Ez egyaránt vonatkozik az európai országokra, valamint a kelet-európai országokra is.
„Semmi értelme sem volt azokon a területeken csapatokat állomásoztatni, ahol az adott országok lakosai nem akarták azt”
De az, ahogyan ez milyen formában, milyen körülmények között történt természetesen sok kérdést von maga után. Ellenben a kivont csapataink a pusztaságba tértek haza. Hányan tudnak erről? A családjukkal együtt a kies pusztába. Ez normális? Ugyanakkor sem a szovjet, sem az orosz vezetés nem fogalmazott meg semmilyen jogi kötelezettséget vagy egyéb következményt e csapatok kivonásával kapcsolatban.
„A nyugati partnerek semmilyen kötelezettségvállalást nem tettek”
De legalábbis visszatértek a NATO keleti bővítésének kérdéséhez. Igen, az amerikai partnereink által szóban minden meg lett ígérve, ezt nem is tagadják, ám megkérdezik: hol van a papír? Nincs papír. És ennyi, viszlát. Megígérték? Valahogy úgy, hogy megígérték, de nem ér semmit. Tudjuk, hogy nekik még egy darab papír sem ér semmit. Bármilyen papírt eldobnának. De legalább írásban rögzíthettek volna valamit, és a csapatkivonáskor megállapodhattak volna valamiben.
Stier Gábor kérdése, valamint az arra adott teljes válasz
Ami az európai biztonság szavatolását, valamint az esetleges új biztonsági struktúra kialakítását illeti. Elvégre ahogy azt már korábban említettem, a német szociáldemokraták közül Egon Bahr úrnak voltak olyan javaslatai, ami szerint egy olyan biztonsági rendszert kellene Európában megalkotni, amely magában foglalná Oroszországot, az Egyesült Államokat és Kanadát, ám magát a NATO-t nem. Közösen Kelet- és Közép-Európa számára.
„Véleményem szerint ez sok mai problémának elejét vehette volna”
És okos ember lévén azt mondta: „Különben, majd meglátjátok, minden ugyanolyan lesz, csak közelebb Oroszországhoz.” Ő egy tapasztalt, művelt és intelligens német politikus volt. Senki sem hallgatott rá: sem a szovjet vezetés, még kevésbé a Nyugat és az Egyesült Államok. Most már tudjuk miről beszélt.
A csapatok kivonására – igen, felesleges volt őket ott állomásoztatni. De a kivonás feltételeiről kellett volna egyeztessünk, már akkor egy olyan helyzetet megteremtve, amely talán nem vezetett volna a mai tragédiákhoz és a mai (ukrajnai-szerk.) válsághoz. Azt hiszem, ez minden.
Válaszoltam a kérdésére? Ha valamit elfelejtettem, kérem szóljon.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Kedves Gábor!
Kezdem a végén. Egy történelmi korszakot visszamenőlegesen megítélni nem lehet. Csak úgy lehet erről bármit is mondani, ha beleillesztjük abba a korba amelyikről szó van. Vagyis 1956 eseményeinek megítélése csak az akkori emberek körülményeinek és gondolkodásának figyelembe vételével lehetséges. Ez mindenkire vonatkozik, Putyinra is. Ha ő ma hibának tartja a szovjet csapatok akkori bevonulását, nem biztos, hogy az 1950-es évek politikai és társadalmi körülményei alapján az akkori vezetők gondolkodását követve hiba is volt. A II. világháborút lezáró, jaltai egyezménybe foglalt megszállási övezetek fenntartása kardinális kérdés volt a szovjet vezetőknek. Az ausztriai kivonulás után (1955) még inkább ragaszkodtak a hatalmas véráldozattal megszállt területekre. Az akkori gondolkodásmódban a megszállt területekhez való joguk elvitathatatlan volt. Amerika is elvitathatatlanul ragaszkodott a Német Szövetségi Köztársaságban lévő támaszpontokhoz. Köztudott, hogy az akkori szovjet vezetés, Hruscsov is, nagyon bizalmatlan volt. Az NDK-ban az életszínvonal alakulása miatt sztrájkoló munkások teljesen jogos lázadását (1953) azonnali megtorlás követte. Feltehetőleg úgy gondolkodtak a Kremlben, hogy a fasiszták most Sztálin halála után újra előjöttek. Ha Putyin lett volna 1956-ban Hruscsov helyében, valószínű, hogy ő is hasonlóképp ideküldi a katonáit az akkori doktrínáknak megfelelően.
Odessza kérdése pedig jó kérdés, mert ha elvágják Ukrajnát a tengertől és Odesszát orosz várossá nyilvánítják (ami nem kizárt) akkor egy gazdaságilag teljesen alávetett Ukrajna lesz a megmaradt területen, ahová külső segítséget, idegen hadihajót, stb. nem lehet küldeni, NATO ill. uniós tagságra pedig nem tartanák érdemesnek. Ezesetben az ukrán gazdaság éppen úgy függene az oroszoktól, ahogyan a magyar gazdaság a németektől. Persze ilyen tervekről, még akkor is, ha ezt már ők otthon megvitatták nem fognak nyíltan beszélni. Oroszország tényleg jelentős előnyre tenne szert a volt tagállamokkal szemben, ha csak neki lenne tengeri kijárata. (Jelenleg Grúziának is van a tengerre kijárata.)
Sándor Kis says:
Tisztelt Szerkesztőség.
Örömmel olvasom az irásaikat,és az elemzéseiket.
Az világosan látszik, hogy egy szellemileg ép ember beszédét olvastam, ellentétben a nyugati sajtóban megjelenő narratívával. És mily meglepő nem aludt el beszéd közben, és nem kellett vezetgetni a pódiumról
A beszédből kihallik a kompromisszumra való hajlam,és egyfajta várakozás az irányba.hogy essen már le valakinek itt Európában is a tantusz végre.De sajnos amig a mostani Európa vezetői nem lesznek a nép által rákényszerítve a megoldáskeresésre, addig zajlik ez az idiotizmus.
Vajon Biden képes lenne 3 órát egyáltalán állva maradni, és szellemileg összpontosítva összeszedett mondatokban válaszolni koreográfia nélkül?
Köszönöm a munkájukat, és azt, hogy ezt elérhetővé teszik sokak számára.
Tisztelettel Kiss Sándor Németország
hufi says:
Putyin úr jobban rálát az USA, és a “haladó” Nyugat aljasságára, mivel tudtommal Drezdában volt katona.
Látta mit hagytak a városból az Angol-Amerikai bombázók. Mintegy mementóként az NDK meghagyott néhány épületet az utókornak.
Nade Hiroshima se piskóta! Meg Nagaszaki!
Aztán egyesült a két Németország, és kínos volt a sok mementó, hát a “modernizációt” vetették be ellene.
Szóval Putyin úr nem a levegőbe beszél, igenis van tudása, tapasztalata a haladárok gazemberségéről.
Rác Gábor says:
…” Igen, az amerikai partnereink által szóban minden meg lett ígérve, ezt nem is tagadják, ám megkérdezik: hol van a papír? Nincs papír. És ennyi, viszlát.”… Ha jól tudom, Minszkben készült “papír”, nem is egy….
Peterdi Nagy László says:
Tény, hogy az 56-os bevonulás az után történt, hogy az USA kormánya mind Moszkvában,(személyesen Hruscsovval), mind Budapesten (a szovjet nagykövet által) kijelentette, hogy Magyarországot a Szovjetunió érdekeltségi területének tartja és nem kíván beavatkozni. Az azóta szerzett tapasztalatok alapján természetesen az ilyen nyilatkozatok értéke erősen vitatható. Putyin részletes válasza teljesen igazolta azonban Stier Gábor bátor felvetesenek jogosságát és időszerűseget. Különösen, ha figyelembe vesszük a találkozót megelőző tudósításait a mai oroszországi kozvelekedesrol szerzett benyomasairol.