„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Kosztur András írása a #moszkvater.com számára
A legutóbbi, szintén előrehozott parlamenti választásokra 2014 októberében került sor Ukrajnában. Az eredmények a Majdan néven ismert, Ukrajnában a „méltóság forradalma” névre keresztelt tüntetéssorozatban vezető szerepet játszó politikai erők totális fölényét hozták. A Majdan pártjaiként elhíresült erők és személyek támogatottsága mára azonban drasztikusan csökkent. Az öt évvel ezelőtt a listás szavazatok közel 80 százalékát megszerző pártok a közvélemény-kutatások szerint nagyjából 20 százalékos támogatottságot tudhatnak magukénak, és közülük mindössze kettőnek van esélye az öt százalékos küszöb átlépésére. A hazafias szólamok nem tudták kompenzálni a valós eredmények hiányát, kiváltképp a mindent átszövő korrupció elleni küzdelem, az életszínvonal javulása és a kelet-ukrajnai konfliktus rendezése terén.
„Mindez a nem is olyan régen még egy új, európai, demokratikus és fejlődő Ukrajna élharcosainak szerepében tetszelgő, ám elődjeiknél is korruptabbnak bizonyuló politikai elit hitelének összeomlásához vezetett”
2014 októberében öt pártból álló kormánykoalíció jött létre, a Népfront (Arszenyij Jacenyuk), a Petro Porosenko Blokk (BPP), az Önsegítés (Szamopomics, Andrij Szadovij), Oleh Ljasko Radikális Pártja és a Haza (Batykivscsina, Julija Timosenko) részvételével. A koalíciót előbb a radikálisok, majd 2016 februárjában Timosenko és Szadovij pártja is ott hagyták. Az új, Volodimir Hrojszman vezette kormányzat kisebbségi kormányként folytatta munkáját egészen mostanáig. Éppen a koalíciós többség hiánya jelentette az alkotmányos indítékot ahhoz, hogy az újonnan megválasztott Volodimir Zelenszkij elnök rögtön hivatalba lépése után feloszlatta a parlamentet. A politikai indítékot pedig a jelenlegi parlamenti pártok támogatottsága és képviselői helyeik száma közti szakadék szolgáltatta.
„Legsúlyosabban a 2014-es választásokat váratlanul megnyerő, a háború pártjaként elhíresült Arszenyij Jacenyuk vezette Népfront népszerűségét tépázta meg az elmúlt évek kormányzati munkája”
Mutatóik tulajdonképpen egy év alatt összeomlottak, így az évek óta a statisztikai hibahatár körül mozgó tömörülés nem is indul a választásokon. Képviselői közül sokan más pártoknál próbálnak szerencsét, a különböző politikai erők közti mozgás azonban nem csak őket érinti. Az elnökválasztáson elszenvedett kudarcot követően Porosenko tábora is bomlásnak indult. Így szakított az exelnökkel Hrojszman miniszterelnök is, aki Ukrán Stratégia nevű formációjával, amelynek soraiban kormánya számos minisztere is helyet foglal, arról próbálja meggyőzni az ukrán választókat, hogy a BPP (Petro Porosenko Blokkja) listájának negyedik helyén a parlamentbe kerülve, három évig annak partnereként kormányozva mindvégig az egykori elnök opponense volt. A közvélemény-kutatások adatai jelzik a feladat nehézségét, hiszen Hrojszman Ukrán Stratégiájának jelenleg 1-2 százalék körüli eredményt jósolnak.
„Valamivel jobban áll és a bejutásra mindenképp esélyes lehet Petro Porosenko csapata”
Az elnökválasztás második fordulójában még több mint 24 százalékot szerző, a „Hadsereg-Nyelv-Hit” hármas jelszavával kampányoló politikus pártját az elmúlt egy hónapban 5-10 százalék közé mérik. A hatalmi helyzetből fakadó nyomásgyakorlás (másképpen adminreszursz) lehetőségének hiánya, a korrupciós ügyekhez kapcsolódó hatósági intézkedések, Szvjatoszlav Vakarcsuk népszerű énekes hasonló profilú pártjának feltűnése, és a Zelenszkijjel szembeni protestszavazatok elvándorlása azonban olyan helyzetet teremtettek, amelyben ez a választás az exelnök és megmaradt támogatói számára a politikai túlélésről fog szólni.
A felszínen maradás érdekében – megpróbálva csatlakozni a humorista-elnök Volodimir Zelenszkij felemelkedése által fémjelzett trendekhez – Porosenko pártja arculatváltáson ment keresztül. A korábban Petro Porosenko Blokk néven futó tömörülés Európai Szolidaritásra keresztelkedett át, amelynek rövidítése így megegyezik az Európai Unió ukrán nyelvű rövidítésével, színei pedig – a kék és a sárga – Ukrajnához és az EU-hoz egyaránt kapcsolhatók.
Új arcok, új csapat, új kihívások, új döntések – hirdeti magát Instagramon a régi elnök pártja
A párt listáján számos fiatalabb politikus és aktivista kapott előkelő helyet, így Szofija Fedina énekesnő, vagy a 24 éves Jana Zinkevics, aki önkéntes ápolóként megjárta a kelet-ukrajnai frontot. Vannak azonban szép számmal régi arcok is, így Porosenkót a párt listáján a Legfelsőbb Tanács házelnöke, a kisebbségek nyelvhasználatát jelentősen korlátozó nyelvtörvény egyik fő támogatójának számító, a Népfronttól „igazolt” Andrij Parubij és helyettese Irina Herascsenko követi. A lista sűrűjében foglalnak helyett az igazán „érdekes” személyiségek. Például Volodimir Vjatrovics, aki az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetőjeként sokat tett a második világháborúban a szovjetek ellen – és gyakran a németek mellett – harcoló ukrán nacionalisták emlékezetének „rehabilitálásáért” és így az ukrán-lengyel államközi kapcsolatok rosszra fordulásáért. De a 31. helyen ott van a listán az oroszokat kollektíve disznónak nevező Andrij Karpov, ismertebb nevén Andrij Poltava videóblogger és műsorvezető is, aki Vata-Show nevű, azóta tv műsorrá váló blogjával lett ismert (vata az ukrán nacionalista szlengben a szovjet idők iránt nosztalgiát érző, oroszbarát személyek pejoratív elnevezése).
„Porosenko ezzel a csapattal nyilvánvalóan csupán a nacionalista szavazóréteg egy részének szimpátiájára számíthat, azokra, akik hajlandóak elhinni, hogy az exelnök elleni korrupciós vádak csak az orosz aknamunka részének tekinthetők”
Ehhez némi táptalajt adhat, hogy a Porosenko elleni feljelentések közül a legtöbb Andrij Portnovhoz, a Majdan által megbuktatott Janukovics elnöki adminisztrációjának egykori helyettes vezetőjéhez fűződik, aki az idei elnökválasztást követően öt év távollét után tért vissza Ukrajnába. Portnov személye elég ahhoz, hogy a Porosenko elleni vádakat hívei az oroszpárti reváns jeleiként értelmezzék. Ez azonban láthatóan kevésnek tűnik ahhoz, hogy az amerikai segítséggel az FBI mintájára felállított Állami Nyomozóiroda munkatársait meggyőzze. Intő jel lehet, hogy a napokban házkutatást tartottak a lista 32. helyén szereplő Jurij Birjukovnál, aki Porosenko elnöki tanácsadója volt.
Ami a magyar szempontokat illeti, bár Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke jelenleg is a Petro Porosenko Blokk frakciójának tagjaként vesz részt a Legfelsőbb Tanács munkájában – annak listájáról került be a parlamentbe öt évvel ezelőtt -, egy újabb szövetség ma már egyik fél számára sem lett volna elképzelhető. Sem kifizetődő, tekintetbe véve, hogy Porosenko pártjának egyik fő üzenete éppen az ukrán nyelv védelme és helyzetének erősítése.
Julija Timosenko régóta meghatározó szereplője az ukrán politikai életnek. A Majdan egyik fő követelése a politikai fogolyként számon tartott exminiszterelnök szabadon bocsátása volt. Timosenko azonban nem tudott élni a lehetőséggel, így nem vált az elégedetlenségi hullám vezérévé. Az események elszaladtak mellette, és 2014 őszén pártja a Haza (Batykivscsina) csak alig lépte át a bejutási küszöböt.
„Ehhez képest akár nem is tűnhetne rossz eredménynek, hogy jelenleg stabil befutóként Porosenko pártjához hasonlóan 5-10 százalék közé mérik a Batykivscsinát”
Azonban, ha figyelembe vesszük, hogy a párt 2016 májusától idén januárig tulajdonképpen folyamatosan vezette a népszerűségi listákat, a kép már jóval kevésbé pozitív.
Hasonló utat járt be Anatolij Hricenko és Polgári Álláspont nevű pártja. Timosenko és Hricenko sokáig az elnökválasztások favoritjainak számítottak. Zelenszkij felemelkedése azonban bedöntötte a mutatóikat, és nem sokkal később pártjaik támogatottsága is komoly csökkenésnek indult. Timosenko és Hricenko nagyon sokáig a kormányzat Majdan-párti ellenzékének vezetőiként léphettek fel, akik ideológiailag ugyan alig különböztek a kormányzó tandemtől, viszont nem érintették őket a Porosenko és a Népfront körüli botrányok. Látva azonban, hogy milyen gyorsan olvadt el a népszerűségük az idei évben, vélelmezhető, hogy csupán valódi alternatíva hiányában fanyalodtak sokan az új szereplőknek nem éppen nevezhető Timosenko és Hricenko támogatására. Timosenko karizmája ugyan a bejutáshoz elég lehet pártja számára, azonban az elnöki álmok után lassan a miniszterelnöki („kancellári”) terveiről is le kell mondania, míg Hricenko számára lassan az öt évvel ezelőtti háromszázaléknyi szavazat is szép eredmény lenne.
„Az idei év nagy vesztese lehet még Oleh Ljasko Radikális Pártja”
Az excentrikus személyiségű politikus, akire a „populista” jelző gyenge kifejezés, vélhetően nem lesz képes a parlamentbe juttatni jelenleg 2-3 százalék körül mért pártját. Ljasko látványos kirohanásai ellenére gyakran támogatta a kormány számára fontos projekteket. Az idei évig Ljaskót és pártját Rinat Ahmetov oligarcha érdekeltségébe tartozó erőnek tartották, az elnökválasztásokat követően azonban a médiában olyan hírek kezdtek keringeni, miszerint Ahmetov és Ljasko útjai elváltak egymástól, és Porosenko lett a radikális politikus új „gazdája”. Ha ez az új együttműködés parlamenti helyet nem is, egzisztenciális biztonságot viszont nyújthat majd az ukrán politikai élet egyik leglátványosabb figurája számára.
„Andrij Szadovijt és Szamopomics (Önsegítés) nevű pártját joggal állíthatjuk párhuzamba a Népfronttal”
A lembergi polgármester által vezetett politikai formáció a Majdan egyik nagy nyerteseként robbant be az ukrán politikai életbe, és az öt évvel ezelőtti választásokon 11 százalék körüli eredményt ért el. Jelenleg a párt támogatottsága egyre jobban közelít a statisztikai hibahatárhoz. Számos tagja el is hagyta már a süllyedő hajót, hogy olyan új alakulatokban próbáljon szerencsét, mint az Erő és Becsület, vagy a Változások Hangja. Ezekről a pártokról azonban már a következő részben lesz szó.
Röviden szólnunk kell még a szélsőjobboldali szervezetekről.
„A tucatnyi kisebb-nagyobb nacionalista csoportosulás az utóbbi években hangos kisebbségként meghatározó szerepet játszottak az ukrán politikai életben, miközben támogatóik száma valójában jelentéktelen. A nacionalista retorikára váltó nagyobb országos pártok jelentős számú szavazót csábítottak el tőlük”
Így hiába állt össze az ukrán szélsőjobb három legmarkánsabb figurája a parlamenti választások idején a legnagyobb és legrégebbi nacionalista párt, a Szabadság (Szvoboda) listáján (ti. Oleh Tyahnibok, a Szvoboda vezetője, Andrij Bileckij, aki az Azov hadosztályhoz és a Nemzeti Korpusz nevű szervezethez köthető, valamint Dmitro Jaros, az öt évvel ezelőtti forradalom során elhíresült Jobb Szektor vezetője), 1-3 százalék körüli eredménynél többre nem számíthatnak.
| Párt | 2014-es eredmény, % | Jelöltje a 2019-es elnökválasztáson, és annak eredménye az első fordulóban, % | A közvélemény kutatások eredményei az elmúlt hónapban, % |
| Petro Porosenko Blokk/Európai Szolidaritás | 21,82 | Petro Porosenko, 15,95 | 5-9,8 |
| Népfront | 22,14 | – | – |
| Hrojszman Ukrán Stratégiája | – | – | 0,5-2,5 |
| Haza (Batykivscsina) | 5,68 | Julija Timosenko, 13,4 | 5-10,2 |
| Önsegítés (Szamopomics) | 10,97 | Andrij Szadovij (visszalépett Hricenko javára) | 1 alatt |
| Oleh Ljasko Radikális Pártja | 7,44 | Oleh Ljasko, 5,48 | 2-4,7 |
| Polgári Álláspont | 3,1 | Anatolij Hricenko, 6,91 | 1,7-4,5 |
| Szabadság (Szvoboda), ill. Jobb Szektor | 4,71, ill. 1,8 | Ruszlan Kosulinszkij, 1,62 | 0,7-3 |
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
