„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Szviridenko Jermak emberének számít, és kinevezése a kormányfői székbe akkor az Elnöki Iroda vezetőjének további erősödését jelezte”
Fotó:EUROPRESS/ANDRII NESTERENKO/AFP
Az ukrán elnök július 12-én, vasárnap délelőtt behívta magához miniszterelnökét, majd közzétett hivatalos oldalain egy közös fényképpel is ellátott posztot, amiben közölte: Ukrajna stratégiai változtatások előtt áll mind a kül-, mind a belpolitika területén, Julija Szviridenkóra miniszterelnök-asszonyra pedig egy másik pozícióban lesz szükség, ahol Ukrajna egyik legfontosabb partnerével való kapcsolatokért felelhet majd. Zelenszkij ugyanebben a posztban változásokat ígért a kormányzatban és a rendvédelmi szervek vezetésében is.
A hír azonnal robbant az ukrán sajtóban és közösségi médiában, és megindultak a találgatások. Kisebb figyelmet kaptak azok a hírek és tippek, amelyek Szviridenko jövőbeli pozíciójára vonatkoznak, hiszen szinte mindenki elkönyvelte, hogy a rövidesen már csak volt kormányfő washingtoni nagykövet lesz, és ezt látszik megerősíteni az a hír is, miszerint az eddigi nagykövet, Olha Sztefanisina távozni szándékozik posztjáról.
„A miniszterelnök jövőbeli karrierútjánál jóval érdekesebb kérdések is következnek azonban az elnök közléséből. Először is persze az, hogy ki lesz a következő kormányfő. Másodszor az sem lényegtelen, hogy milyen más fontos változások történnek még az államigazgatás csúcsain. Harmadszor pedig persze az ezekkel összefüggő talán legfontosabb kérdés, hogy mi az oka és a célja a változtatásoknak?”
Mielőtt végig haladnánk a potenciális jelölteken, érdemes először egy kicsit hátrébb lépni, hogy megérthessük az ukrán politika jelenlegi viszonyait. Az elmúlt egy-két évben az ukrán belpolitika meghatározó törésvonalának egyik oldalán a publicisztikában Család néven emlegetett, Zelenszkij elnök és közvetlen környezete által alkotott kör állt. Ennek meghatározó figurája volt Andrij Jermak, az Elnöki Iroda vezetője, de fontos szerepet játszott – főképp pénzügyi értelemben – Timur Mindics vállalkozó is, akit sokan az elnök pénztárcájaként emlegettek. Jermak azonban ősszel megbukott, amiben nem kis szerepe volt a törésvonal másik oldalán álló erőknek – nevezzük őket az egyszerűség kedvéért nyugatosoknak -, amelyek magvát a Nyugat által közvetlenül is támogatott sajtótermékek, civil szervezetek és politikusok alkotják, és amelyek szoros kapcsolatot ápolnak a Majdan után létrehozott korrupcióellenes szervekkel is. Ezek a korrupcióellenes szervek robbantották ki a Midász-ügyet, amely az energetikai és védelmi szférában tomboló, egészen az Elnöki Irodáig érő korrupciós hálózatokról rántotta le a leplet. A nyugatosok persze azonnal felkapták a témát, ami több minisztert is elsodort, és végül, némi hezitálás után ugyan, de Jermaktól is meg kellett válnia az elnöknek.
„Szviridenko Jermak emberének számít, és kinevezése a kormányfői székbe akkor az Elnöki Iroda vezetőjének további erősödését jelezte”
Jermak bukása után így természetesen újra és újra felmerült a miniszterelnök leváltása, a parlament ugyanis, bár hivatalosan az elnök pártjának egyedüli többsége van ott, eléggé megosztott a fentebb megnevezett két tábor között, és a nyugatosok szívesen láttak volna egy hozzájuk közelebb álló jelöltet a miniszterelnöki székben. Nem kizárt, hogy ezt a törekvést maguk a nyugati államok is támogatták, ráadásul az is felmerült, hogy rövidesen Szviridenko is érintetté válhat a korrupciós nyomozásokban. A kormányfő leváltása így egyre érett, már csak az a kérdés, hogy ki léphet a helyébe?
Szerencsére maga Zelenszkij adott nekünk nyomokat, amelyeken elindulhatunk, hiszen közvetlenül Szviridenko után öt másik vezetővel is találkozott, akik közül négyet a miniszterelnöki székre esélyesként tartanak számon.
„A legnagyobb favorit az ukrán média szerint Szerhij Koreckij, az állami földgázvállalat, a Naftohaz jelenlegi és az Ukrnafta nevű olajvállalat korábbi vezetője”
Bár Koreckijt Timur Mindics embereként könyvelték el, a vállalatvezető kellő távolságot tudott tartani a többeket is elsodró eseményektől, és igyekezett építeni az imázsát a nyugatos körökben is. Így potenciális kormányfői kinevezése – eddig – nem is kapott éles kritikákat ezekből a körökből, annak ellenére, hogy van egy másik, a nyugatosok számára megfelelőbb jelölt is a kalapban.
Ez pedig nem más, mint Mihajlo Fedorov védelmi miniszter, aki éveken keresztül a digitalizációért felelt miniszteri, majd miniszterelnök-helyettesi tisztségben, idén pedig a mozgósítás rendszerének átalakításával bízták meg, a hálátlan feladattal kapcsolatos haladás elmaradása miatt pedig már kénytelen volt begyűjteni az elnök bíráló megjegyzéseit is.
„Persze, Fedorovot részben éppen azért helyezhették a védelmi minisztérium élére, hogy legyen miért bírálni: az egyre népszerűbbé váló miniszter ugyanis, bár Zelenszkijjel érkezett a politikába, az elmúlt időszakban egyre inkább a saját játékát játszotta és a nyugatosokhoz került közel, neve a miniszterelnöki, házelnöki, sőt az elnöki szék várományosai között is felmerült”
A védelmi miniszteri tisztségben pedig népszerűtlenségen kívül nehezen lehet bármi mást szerezni, hiszen a mozgósítás brutalitása miatt a hátország, az ellátás akadozása és a még mindig felbukkanó korrupció miatt pedig a front orrolhat meg az aktuális miniszterre. Nagy kérdés, hogy a jelenlegi átalakítások során mi lesz Fedorov sorsa. Bár nem zárható ki, hogy felfelé bukik, az is benne van a pakliban, hogy eltávolítják a kormányból, akár valami szimbolikus posztot adva neki. Akárhogy is, kiolvasható lesz a döntésből, hogy Zelenszkij a nyugatos táborral a kiegyezés vagy a konfrontáció irányába mozdul el. Utóbbival egyébként azt kockáztatná, hogy a már leleplezett ügyek továbbgöngyölítése révén őt is elérjék a korrupciós botrányok, ami, ha a közvetlen bukását nem is, politikai jövőjének egészen biztosan a végét jelentenék.
Kikkel találkozott még Zelenszkij? Például Denisz Smihalj korábbi miniszterelnökkel, aki jelenleg az energetikáért felelős miniszter és első miniszterelnök-helyettes, így Szviridenko lemondása esetén ideiglenesen ő venné át a kormány irányítását az új miniszterelnök kinevezéséig.
„Smihalj szinte kirobbanthatatlan a Zelenszkij-éra miniszteri kabinetjeiből, és valószínűleg a jövőben is szánnak neki szerepet”
Jelentős államigazgatási tapasztalata mellett eddig nem adta jelét annak, hogy különösebben nagy politikai ambíciói lennének. A fentebb vázolt konfliktusban a köztes álláspontra helyezkedő David Arahamija frakcióvezető szövetségesének számít. Arahamija pedig jelenleg elengedhetetlen a parlamenti többség biztosítása szempontjából, mivel a frakció felett – főképp Jermak távozása óta – neki van a legnagyobb befolyása.
A „meghívottak” között szerepelt még Ihor Terehov harkivi polgármester. Őt is az egyik potenciális miniszterelnök-jelöltként nevezték meg a médiában, azonban valószínűbb, hogy bár helyet kap a kormányban, de alacsonyabb szinten. Zelenszkij utalt arra, hogy Harkiv tapasztalataiból a háborús helyzet közepette történő működésre vonatkozóan az egész ország tanulhatna, és a sajtóban is felmerült, hogy a regionális ügyekért felelhetne majd Terehov. Ez a terület jelenleg Olekszij Kuleba (a volt külügyminiszternek csupán névrokona) miniszterelnök-helyettes hatáskörébe tartozik, aki szintén Jermak embere, és utóbbi minőségében a nyugatosok egyik fő „mumusa”.
„Könnyen lehet, hogy Szviridenko mellett Kuleba lehet az a vezéráldozat, akiről a Család lemond a nyugatosok kedvében járva a kormányzat feletti valódi ellenőrzés fenntartása érdekében”
Az elnöki találkozók vendége volt még Ihor Klimenko belügyminiszter. Nem világos, hogy mi lesz az ő sorsa, hiszen Zelenszkij belengette a rendvédelmi szervek élén történő személycseréket, ugyanakkor Klimenko munkáját megdicsérte. Így könnyen lehet, hogy rá is valamilyen pozícióváltás vár, de az se zárható ki, hogy csupán megerősítik majd a posztján.
A kormányon kívül két állami szervnél is érik valamiféle döntés. Ukrajna Biztonsági Szolgálatát (SZBU) január óta megbízott ügyvezetőként irányítja Jevhen Hmara, abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy valójában helyettese, Olekszandr Poklad befolyása a legnagyobb a szervezet munkája felett. Így most felmerült, hogy Zelenszkij hivatalosan is Pokladot nevezheti ki az SZBU élére, hivatalos információ azonban ezzel kapcsolatban sem látott még napvilágot. A másik érintett szervnek van „rendes” vezetője, az Állami Nyomozóirodát (DBR) 2020 óta vezető Olekszij Szuhacsov személye körül azonban szintén gyülekeznek a viharfelhők, többek között érintett lehet a Midász-ügyben is. Így nem zárható ki, hogy tőle is elköszön majd az elnök, utódját azonban egy az elnök, a kormány és a parlament delegáltjaiból álló, külföldi tanácsadók javaslatait is figyelembe véve összeállított bizottság jelölése alapján kellene kineveznie Zelenszkijnek, így jó eséllyel az SZBU után a DBR kerülne hónapokra egy megbízott ügyvezető felügyelete alá Szuhacsov menesztése esetén.
„Jelenleg tehát nagyjából csak annyi biztos, hogy az ukrán államigazgatás ismét jelentős személycserék elé néz – a legutóbbi ilyen hullám 2026 januárjában volt, azelőtt pedig 2025 nyarán -, és ahogyan akkor is, most is elsősorban a politikai erőviszonyok változására adott reakcióról, mint politikai válságról van szó”
A kormány és jórészt a parlament is elsősorban eszköz a szembenálló politikai erőcsoportok kezében, Zelenszkij pedig úgy tűnik, Jermak bukása ellenére is meg tudta őrizni pozíciói nagy részét. Nemrég még az is felmerült az ukrán sajtóban, hogy Zelenszkij éppen növekvőben lévő népszerűségét kihasználva mégis szeretne választásokat tartani idén, azonban előbb lebeszélné az indulásról két potenciálisan legesélyesebb kihívóját, Valerij Zaluzsnijt és Kirilo Budanovot. Zaluzsnij, a volt főparancsnok jelenleg londoni nagykövetként szolgál, és a hírek szerint határozottan jelezte Zelenszkij számára indulási szándékát, Budanov pedig, bár kitérő választ adott, Jermak utódjaként az Elnöki Iroda élén hónapok óta a saját politikai imázsát építi. Hiába bizonytalan tehát jelenleg, hogy meddig tart még a háború, az ukrán belpolitikai élet szereplői már jóelőre készülnek azokra az időkre, amikor a jelenlegi, háború által kikényszerített „egységfront” megszűnik, a belpolitikai küzdelmek pedig talán még keményebbek lesznek, mint valaha.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater