„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Eljön-e Poklonszkaja ideje?

2022. febr. 10.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Mint olvasóink tapasztalhatták, a #moszkvatér figyelemmel követi az „orosz tavasz” arcának is nevezhető Natalija Poklonszkaja pályafutását. Az egykori krími főügyész orosz parlamenti képviselőként nem igazán találta a helyét, sokan száműzetésnek tartották nagyköveti kinevezését a Zöld-foki Köztársaságba. Nagykövet végül nem lett, ám a diplomáciában marad, a határon túl élő oroszokkal foglalkozik. A jelenlegi helyzetet nézve még hallani fogunk róla, így továbbra is figyeljük az útját.

„Poklonszkaja a kulturális diplomácia mellett a határon túl élő oroszok jogainak védelmével foglalkozik” #moszkvater

„Poklonszkaja a kulturális diplomácia mellett a határon túl élő oroszok jogainak védelmével foglalkozik”
Fotó:EUROPRESS/Vladimir Fedorenko/Sputnik/AFP

A szomszédsággal, a külföldön élő oroszokkal, az orosz nyelv népszerűsítésével, a humanitárius együttműködéssel foglalkozó szövetségi ügynökség, a Roszszotrudnyicsesztvo  elnök-helyettesévé nevezték ki az egykori krími főügyészt, majd orosz parlamenti képviselőt, a 2014-es „orosz tavasz” emblematikus figuráját, Natalija Poklonszkaját. A rebellis politikus így egyre közelebb kerül ahhoz, hogy ismét hivatásszerűen egykori hazájával, Ukrajnával foglalkozzon. Ennek Kijevben aligha örülnek.

„Poklonszkaja a kulturális diplomácia mellett a határon túl élő oroszok jogainak védelmével foglalkozik”

Az Ukrajna körüli jelenlegi helyzetet látva helyesen döntöttek a Kremlben akkor, amikor a távoli és jelentéktelen Zöld-foki-szigetek helyett Moszkvában tartották Natalija Poklonszkaját. A diplomáciai akadémián szerzett tudását a krími főügyészből lett politikus Afrika partjainál is kamatoztathatta volna, a határon túliakkal foglalkozva lehet azonban igazán hasznára a hazájának. S nemcsak azért, mert maga is a határon túlról került a határokon belülre. Méghozzá nem is akárhogyan, hanem a Krím „hazatérésének” egyik szimbólumaként.

„Erre a tudásra pedig még szükség lehet. Nem véletlenül üzente meg a napokban, hogy szívesen elmagyarázza két nyelven, ukránul és oroszul is, a kijevi vezetőknek, miért is veszítette el Ukrajna a Krímet”

Poklonszkaja igazi néptribun, érti az átlagemberek nyelvét, és a problémáikat is. Így aztán ahogy anno az őrületbe kergette egyre nagyobb aktivitásával kijevi főnökeit, úgy igazságérzetével, szókimondásával kényelmetlenné vált a dumában is. Így aztán a tavalyi választások után a Kreml adminisztrációjában egyesek úgy gondolhatták, hogy a feleslegessé vált politikust jobb minél távolabb tartani Moszkvától. Ukrajna körül azonban az elmúlt hónapokban annyira megnövekedett a feszültség, hogy Poklonszkaja tapasztalatára, az ukrajnai oroszok, és a Novorosszijában gondolkodó oroszok köreiben elvitathatatlan népszerűségére még szükség lehet. Gondoljunk csak bele, amikor a dumában már a Donbassz elismerését feszegetik, nála megfelelőbb arcot nem is találhatnának az Ukrajnában élő oroszajkúak támogatásának szimbólumára.

„Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a diplomáciai pályán igazán jól mozgó Jevgenyij Primakovot követően akár a Roszszotrudnyicsesztvo  elnöki székébe is kerülhet, sokan azonban inkább egy újabb <orosz tavasz> arcaként tudnák elképzelni”

Addig is, ha valaki, akkor ő nagyon jól ismeri – s nem csak jogászként –, hogy miként sérülnek a határon túl élő oroszok jogai. Így aztán aligha arról van szó, hogy érdemei elismeréseként elhelyezik egy hivatalba a „krími konszenzus” egyik szimbólumát. Persze, az is lehet, hogy látva a Jevgenyij Primakov előtt álló karrier lehetőségeket, egyszerűen csak ő érezte meg a pozícióban rejlő potenciált. Így vagy úgy, Poklonszkaja az Arbat mellett inkább a helyén van, mint a Zöld-foki-szigeteken.

Natalija Poklonszkaja az úgynevezett krími konszenzus egyik arca, az „orosz tavasz” szimbolikus alakja volt. Aztán a tavalyi választásokon már nem indította az Egységes Oroszország az egyik legismertebb képviselőjét, a Krím „hazatérését” a dumába kerülve szimbolikusan is megjelenítő Natalija Poklonszkaját, aki a rend kedvéért maga vonta vissza a jelölését. Pedig a babaarcú egykori krími főügyész új színt vitt a moszkvai politikába. Arról híresült el, hogy ami a szívén, az a száján. Elkötelezett korrupcióellenességével és a krímiek támogatásával már-már veszélyes volt. Egy idő után igyekeztek is őt eldugni a nyilvánosság elől. A rebellis képviselő eszméihez híven még patrióta, monarchista felhangokkal, szuperprezidenciális rendszerben gondolkodó, a szociális kérdésekre érzékeny balközép pártot is alapított Oroszország Ereje néven.

„Ha a mindenki és mindenek fölött álló Vlagyimir Putyint nem számoljuk, akkor úgy öt éve a világháló legnagyobb orosz sztárja kétségkívül Natalija Poklonszkaja volt”

A krími főügyészből a dumába repített, jelenleg a 40-es évei elején járó, Moszkvába érkezésekor 12 éves lányát egyedül nevelő dekoratív hölgyért bolondultak a japánok. Az ismertséget meghozó első sajtótájékoztatóját 10 millióan nézték meg az első számú videó megosztón, a közösségi portálokon virtuális rajongói klubok sora alakul, jellemző módon még a Moszkvával finoman szólva nem szimpatizáló lengyelek is létrehoztak egyet. Számítógépes játék szereplője lett, dalt írtak róla, fotóit tömegesen osztották meg, a róla készült legismertebb, egy Enjoykin nevű felhasználóhoz köthető montázs pedig már 20 milliós megtekintésnél tart.

„Oroszországban és Ukrajnában különböző előjellel, de kiemelt figyelem kísérte minden lépését, sokszor meghökkentő eszmefuttatásai nemcsak a világháló közönsége, de a politológusok körében is vitákat gerjesztett”

A Luhanszk környékén született Poklonszkaja 10 éves korában, még éppen a Szovjetunió felbomlása előtt költözött családjával a Krímbe. A lakóhelyén Jevpatoriában a harkovi egyetem kihelyezett tagozatán szerzett jogi diploma után előbb a szűkebb pátriájában, majd az országos főügyészségen is gyorsan lépkedett előre a ranglétrán. A Majdan és a hatalomátvétel már Kijevben érte, s nem tudott megbékélni a tomboló nacionalizmussal.

„Beadta felmondását, amelyet azzal indokolt, hogy nem tud olyan országot szolgálni, amelyet banditák irányítanak”

A főnöke nyugtatta, s azt javasolta, vegyen ki szabadságot, s gondolja át a dolgot.  Poklonszkaja hazautazott a szüleihez a Krímbe, ahol ekkor már a félsziget státusáról döntő referendum előkészületei zajlottak.

Az ügyésznő bármilyen segítséget felajánlott, csakhogy ne ismétlődjenek meg a Krímben is a kijevi események. Miután három férfi is visszautasította a posztot, nem sokkal később kinevezték főügyésznek, amire ugyancsak megorroltak Kijevben. Előbb kizárták az ügyészség kötelékéből, majd erőszakos hatalomátvételben részvétel vádjával körözést adtak ki ellene, végül feltették a beutazási szankciókkal sújtottak listájára.

„Krími főügyészként tartott első, 5 perc 43 másodperces sajtóértekezlete azonban rögtön meghozta számára a világhírt”

A törékeny, babaarcú, ugyanakkor szigorúnak látszani akaró egyenruhás szláv szépség már önmagában felkeltette az érdeklődést, ráadásul a videó megosztóra feltett felvételben talán a kifejező tekintete miatt egy japán rögtön meglátta az animék potenciális hősét. A közösségi háló szláv szegmensében inkább az arcsérülése miatt sajátos beszédmodorával, a fogai között kipréselt szavakkal, s egy-egy idézettel aratott.

„Poklonszkaja azonban láthatóan nem szerette, többször is kikérte magának ezt az orosz-japán <Nyjasa Natasa> szerepet, s arra vágyott, hogy a munkája miatt értékeljék”

S lenne is miért, hiszen már az ukrán ügyészség kötelékében is letette a névjegyét az egész félszigetet a kezében tartó, „Basmaki” néven elhíresült maffiacsoport vezetőjének, a volt krími képviselő, a Tavrija futball klub elnökének Ruvim Aronovnak a perében. Fővádlóként nem hagyta magát, s kitartásával végigvitte az ügyet. Harcos kiállásának „elismeréseként” nem sokkal később lakásának lépcsőházában megverték, s ekkor sérült meg néhány arcizma.  Főügyészi tevékenységét az ukrán különleges erők, a Berkut túlkapásainak kivizsgálásával kezdte, keményen fellépett a korrupció ellen, amelynek következtében letartóztatták a jaltai ügyészség egy munkatársát, a medzslisz nagy visszhangot kiváltó betiltásával letörte a krími tatárok radikális szárnyának tiltakozását, s kesztyűt dobott a félsziget blokádját szervező üzletembernek, Lenur Iszlamovnak.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Németország új világháborút erőltet

    2026. nov. 12.
    Az írás a német Hintergrund folyóirat novemberi számában jelent meg „Ki eszkalálja a német-orosz kapcsolatokat?” címmel. Tartalmának aktuali...

    Az egyéni terrortól a bolsevikok elleni államcsínyig

    Az 1917. november hetediki petrográdi eseményeket sokáig forradalomként ünnepelték nálunk, mostanában pedig puccsként emlegetik. Az igazság ...

    Az arabok és az oroszajkúak helye Izraelben

    2026. okt. 30.
    Az arab pártok bevonása a kormánykoalícióba hozzájárulhat Izrael és az arab államok közötti kapcsolatok javulásához. A másik nagy népcsoport...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater