//Eljön-e Poklonszkaja ideje?
„Poklonszkaja a kulturális diplomácia mellett a határon túl élő oroszok jogainak védelmével foglalkozik” #moszkvater

Eljön-e Poklonszkaja ideje?

MEGOSZTÁS

Mint olvasóink tapasztalhatták, a #moszkvatér figyelemmel követi az „orosz tavasz” arcának is nevezhető Natalija Poklonszkaja pályafutását. Az egykori krími főügyész orosz parlamenti képviselőként nem igazán találta a helyét, sokan száműzetésnek tartották nagyköveti kinevezését a Zöld-foki Köztársaságba. Nagykövet végül nem lett, ám a diplomáciában marad, a határon túl élő oroszokkal foglalkozik. A jelenlegi helyzetet nézve még hallani fogunk róla, így továbbra is figyeljük az útját.

„Poklonszkaja a kulturális diplomácia mellett a határon túl élő oroszok jogainak védelmével foglalkozik” #moszkvater
„Poklonszkaja a kulturális diplomácia mellett a határon túl élő oroszok jogainak védelmével foglalkozik”
Fotó:EUROPRESS/Vladimir Fedorenko/Sputnik/AFP

A szomszédsággal, a külföldön élő oroszokkal, az orosz nyelv népszerűsítésével, a humanitárius együttműködéssel foglalkozó szövetségi ügynökség, a Roszszotrudnyicsesztvo  elnök-helyettesévé nevezték ki az egykori krími főügyészt, majd orosz parlamenti képviselőt, a 2014-es „orosz tavasz” emblematikus figuráját, Natalija Poklonszkaját. A rebellis politikus így egyre közelebb kerül ahhoz, hogy ismét hivatásszerűen egykori hazájával, Ukrajnával foglalkozzon. Ennek Kijevben aligha örülnek.

„Poklonszkaja a kulturális diplomácia mellett a határon túl élő oroszok jogainak védelmével foglalkozik”

Az Ukrajna körüli jelenlegi helyzetet látva helyesen döntöttek a Kremlben akkor, amikor a távoli és jelentéktelen Zöld-foki-szigetek helyett Moszkvában tartották Natalija Poklonszkaját. A diplomáciai akadémián szerzett tudását a krími főügyészből lett politikus Afrika partjainál is kamatoztathatta volna, a határon túliakkal foglalkozva lehet azonban igazán hasznára a hazájának. S nemcsak azért, mert maga is a határon túlról került a határokon belülre. Méghozzá nem is akárhogyan, hanem a Krím „hazatérésének” egyik szimbólumaként.

„Erre a tudásra pedig még szükség lehet. Nem véletlenül üzente meg a napokban, hogy szívesen elmagyarázza két nyelven, ukránul és oroszul is, a kijevi vezetőknek, miért is veszítette el Ukrajna a Krímet”

Poklonszkaja igazi néptribun, érti az átlagemberek nyelvét, és a problémáikat is. Így aztán ahogy anno az őrületbe kergette egyre nagyobb aktivitásával kijevi főnökeit, úgy igazságérzetével, szókimondásával kényelmetlenné vált a dumában is. Így aztán a tavalyi választások után a Kreml adminisztrációjában egyesek úgy gondolhatták, hogy a feleslegessé vált politikust jobb minél távolabb tartani Moszkvától. Ukrajna körül azonban az elmúlt hónapokban annyira megnövekedett a feszültség, hogy Poklonszkaja tapasztalatára, az ukrajnai oroszok, és a Novorosszijában gondolkodó oroszok köreiben elvitathatatlan népszerűségére még szükség lehet. Gondoljunk csak bele, amikor a dumában már a Donbassz elismerését feszegetik, nála megfelelőbb arcot nem is találhatnának az Ukrajnában élő oroszajkúak támogatásának szimbólumára.

„Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a diplomáciai pályán igazán jól mozgó Jevgenyij Primakovot követően akár a Roszszotrudnyicsesztvo  elnöki székébe is kerülhet, sokan azonban inkább egy újabb <orosz tavasz> arcaként tudnák elképzelni”

Addig is, ha valaki, akkor ő nagyon jól ismeri – s nem csak jogászként –, hogy miként sérülnek a határon túl élő oroszok jogai. Így aztán aligha arról van szó, hogy érdemei elismeréseként elhelyezik egy hivatalba a „krími konszenzus” egyik szimbólumát. Persze, az is lehet, hogy látva a Jevgenyij Primakov előtt álló karrier lehetőségeket, egyszerűen csak ő érezte meg a pozícióban rejlő potenciált. Így vagy úgy, Poklonszkaja az Arbat mellett inkább a helyén van, mint a Zöld-foki-szigeteken.

Natalija Poklonszkaja az úgynevezett krími konszenzus egyik arca, az „orosz tavasz” szimbolikus alakja volt. Aztán a tavalyi választásokon már nem indította az Egységes Oroszország az egyik legismertebb képviselőjét, a Krím „hazatérését” a dumába kerülve szimbolikusan is megjelenítő Natalija Poklonszkaját, aki a rend kedvéért maga vonta vissza a jelölését. Pedig a babaarcú egykori krími főügyész új színt vitt a moszkvai politikába. Arról híresült el, hogy ami a szívén, az a száján. Elkötelezett korrupcióellenességével és a krímiek támogatásával már-már veszélyes volt. Egy idő után igyekeztek is őt eldugni a nyilvánosság elől. A rebellis képviselő eszméihez híven még patrióta, monarchista felhangokkal, szuperprezidenciális rendszerben gondolkodó, a szociális kérdésekre érzékeny balközép pártot is alapított Oroszország Ereje néven.

„Ha a mindenki és mindenek fölött álló Vlagyimir Putyint nem számoljuk, akkor úgy öt éve a világháló legnagyobb orosz sztárja kétségkívül Natalija Poklonszkaja volt”

A krími főügyészből a dumába repített, jelenleg a 40-es évei elején járó, Moszkvába érkezésekor 12 éves lányát egyedül nevelő dekoratív hölgyért bolondultak a japánok. Az ismertséget meghozó első sajtótájékoztatóját 10 millióan nézték meg az első számú videó megosztón, a közösségi portálokon virtuális rajongói klubok sora alakul, jellemző módon még a Moszkvával finoman szólva nem szimpatizáló lengyelek is létrehoztak egyet. Számítógépes játék szereplője lett, dalt írtak róla, fotóit tömegesen osztották meg, a róla készült legismertebb, egy Enjoykin nevű felhasználóhoz köthető montázs pedig már 20 milliós megtekintésnél tart.

„Oroszországban és Ukrajnában különböző előjellel, de kiemelt figyelem kísérte minden lépését, sokszor meghökkentő eszmefuttatásai nemcsak a világháló közönsége, de a politológusok körében is vitákat gerjesztett”

A Luhanszk környékén született Poklonszkaja 10 éves korában, még éppen a Szovjetunió felbomlása előtt költözött családjával a Krímbe. A lakóhelyén Jevpatoriában a harkovi egyetem kihelyezett tagozatán szerzett jogi diploma után előbb a szűkebb pátriájában, majd az országos főügyészségen is gyorsan lépkedett előre a ranglétrán. A Majdan és a hatalomátvétel már Kijevben érte, s nem tudott megbékélni a tomboló nacionalizmussal.

„Beadta felmondását, amelyet azzal indokolt, hogy nem tud olyan országot szolgálni, amelyet banditák irányítanak”

A főnöke nyugtatta, s azt javasolta, vegyen ki szabadságot, s gondolja át a dolgot.  Poklonszkaja hazautazott a szüleihez a Krímbe, ahol ekkor már a félsziget státusáról döntő referendum előkészületei zajlottak.

Az ügyésznő bármilyen segítséget felajánlott, csakhogy ne ismétlődjenek meg a Krímben is a kijevi események. Miután három férfi is visszautasította a posztot, nem sokkal később kinevezték főügyésznek, amire ugyancsak megorroltak Kijevben. Előbb kizárták az ügyészség kötelékéből, majd erőszakos hatalomátvételben részvétel vádjával körözést adtak ki ellene, végül feltették a beutazási szankciókkal sújtottak listájára.

„Krími főügyészként tartott első, 5 perc 43 másodperces sajtóértekezlete azonban rögtön meghozta számára a világhírt”

A törékeny, babaarcú, ugyanakkor szigorúnak látszani akaró egyenruhás szláv szépség már önmagában felkeltette az érdeklődést, ráadásul a videó megosztóra feltett felvételben talán a kifejező tekintete miatt egy japán rögtön meglátta az animék potenciális hősét. A közösségi háló szláv szegmensében inkább az arcsérülése miatt sajátos beszédmodorával, a fogai között kipréselt szavakkal, s egy-egy idézettel aratott.

„Poklonszkaja azonban láthatóan nem szerette, többször is kikérte magának ezt az orosz-japán <Nyjasa Natasa> szerepet, s arra vágyott, hogy a munkája miatt értékeljék”

S lenne is miért, hiszen már az ukrán ügyészség kötelékében is letette a névjegyét az egész félszigetet a kezében tartó, „Basmaki” néven elhíresült maffiacsoport vezetőjének, a volt krími képviselő, a Tavrija futball klub elnökének Ruvim Aronovnak a perében. Fővádlóként nem hagyta magát, s kitartásával végigvitte az ügyet. Harcos kiállásának „elismeréseként” nem sokkal később lakásának lépcsőházában megverték, s ekkor sérült meg néhány arcizma.  Főügyészi tevékenységét az ukrán különleges erők, a Berkut túlkapásainak kivizsgálásával kezdte, keményen fellépett a korrupció ellen, amelynek következtében letartóztatták a jaltai ügyészség egy munkatársát, a medzslisz nagy visszhangot kiváltó betiltásával letörte a krími tatárok radikális szárnyának tiltakozását, s kesztyűt dobott a félsziget blokádját szervező üzletembernek, Lenur Iszlamovnak.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.