//Patthelyzet Moldovában
A választáson győztes ellenzéki szocialisták vezetője, Igor Dodon leadja szavazatát a moldovai Chisinau egyik választási helyiségében 2019. február 24-én #moszkvater

Patthelyzet Moldovában

MEGOSZTÁS
Az országot zsebre vágó oligarcha Vlad Plahotniuc pénzzel és fenyegetéssel majdnem elérte, hogy a választásokon is minden a tervei szerint alakuljon

A választáson győztes ellenzéki szocialisták vezetője, Igor Dodon leadja szavazatát a moldovai Chisinau egyik választási helyiségében 2019. február 24-én #moszkvater
A választáson győztes ellenzéki szocialisták vezetője, Igor Dodon leadja szavazatát a moldovai Chisinau egyik választási helyiségében 2019. február 24-én
Fotó:EUROPRESS/Daniel MIHAILESCU/AFP

Moldova mindenható urának akarata majdnem teljesen érvényesült a vasárnap Moldovában tartott parlamenti választásokon. A cél az volt, hogy az országot zsebében tartó oligarcha, a kormányzó Demokrata Pártot vezető oligarcha Vladimir Plahotniuc legitimálja a hatalmát. Jelenleg ugyanis úgy irányítja Európa legszegényebb országát, hogy az előző választásokon pártja a 101 parlamenti helyből 19 helyet szerzett és ezzel a negyedik helyen végzett. A gátlástalan oligarcha azonban a miniszterelnök börtönbe záratásától a zsarolásokon át a megvesztegetésekig machinációk sorával teljesítette ki uralmát, amelyhez az Európai Unió csak asszisztált.

„Az oroszellenes lázban nemrég Brüsszelben még a posztszovjet térség egyik mintaországaként emlegetett Moldova így ma olyan klasszikus maffiaállam, amelyet egy kétes hírű üzletember tart a legpiszkosabb módszerekkel a kezében”

Az előzetes felmérések alapján magasan legtámogatottabb ellenzéki szocialisták 31,75 százalékos eredménnyel vezetnek a szavazatok 95 százalékának a megszámolása után. Legalábbis a 101 mandátumból 50 megszerzését lehetővé tevő pártlistákon. Az egyéni körzetekben ugyanis a várakozásoknak megfelelően inkább a demokraták aratata érvényesült. Míg a szocialisták 15, addig ők 19 körzetben győztek. Plahotniuc néhány hónapja még masszívan 10 százalék alatt mért pártja a listán 24,48 százalékot kapott, ám számíthatnak a 8,55 százalékon álló, a milliárdos lopásként elhíresült bankbotrány szabadlábon lévő „főhőse” Ilan Shor által gründolt „választási párt” támogatására is. A második helyen az ACUM nevű választási blokk végez. Az oligarchikus rezsim lebontását célul kitűző szintén ellenzéki, Maia Sandu Cselekvés és szolidaritás nevű pártjából és a Nyugat új kedvencének számító, Sanduhoz hasonló célkitűzésekkel harcba szálló Andrei Nastase vezette Büszkeség és igazság nevű platformból álló tömörülés listán 25,26 százalékot kapott, ráadásul némi meglepetésre egyéni körzetben is szerzett 11 mandátumot. Három helyen egyéni jelölt jutott a parlamentbe.

„A jelenlegi felállás szerint egyetlen erő sem képes kormányt alakítani”

A szocialisták és az ACUM ugyanis már előre közölték, hogy egyetlen párttal sem hajlandók koalíciót kötni. Így pedig a mandátumok 51 százalékát senki nem tudja a magáénak. A harmadik helyen végzett kormányzó demokraták ugyanis hiába ígértek meg a kampányban mindent, többségbe még zsebpártjukkal együtt sem kerültek. Ennek ellenére az elmúlt években nyújtott teljesítményükhöz, és a botrányok sorához képest nagyon is jól teljesítettek. Ez annak köszönhető, hogy vezetőjük Vlad Plahotniuc kezében van a sajtó és pénzzel, valamint fenyegetéssel, ha nem is mindent, de sokat el lehet érni Moldovában. A szocialisták nem nyerték túl magukat, így aztán nem is kormányzóképesek. S bár az utóbbi időben ugyan megnőttek az ambícióik, azonban jelentős mértékben függenek Plahotniuctól. Az ACUM – különösen az egyéni körzetekben – jobban szerepelt, mint az várható volt, ám ez sem elegendő a kormányalakításra. Kardinális változásokra tehát ezután sem lehet számítani.

„Inkább arra, hogy Plahotniuc tovább mesterkedik pártja hatalomban maradása érdekében. Ez négy éve a jelenleginél jóval rosszabb eredménnyel is sikerült, így jó esélye van arra, hogy most is megteremti valahogy a többséget. Igaz, a hangulat most a párt jobb eredménye ellenére is kedvezőtlenebb ehhez”

Moldovában azonban semmi nem az, aminek látszik. Miközben például a nyugati fősodor sajtó a Nyugat és a Kelet összecsapásáról értekezik, a Moszkvában nagyon nem szeretett főoligarcha összejátszik az oroszbarátként meghatározott szocialistákkal, akiknek vezetőjét Igor Dodont az elnöki székbe ültette. A nyugatosnak tartott Demokrata Párt emellett mindent megtesz azért, hogy egykori szövetségeseit, az Európában most még jobban szeretett liberálisokat ne engedje a hatalom közelébe. Andrei Nastase például hiába nyert tavaly Chisinauban a főpolgármester választáson 52 százalékkal, az eredményt megsemmisítették. Maia Sandu pedig anno éppen Dodontól kapott ki. De ne higgyük azt sem, hogy az ACUM ártatlan, tiszta politikusok gyülekezete. Nem. Ők is szorosan kötődnek az oligarchiához. Eközben a szocialisták Moszkvában, az többi párt pedig Bukarestben sütögeti a pecsenyéjét. S a sort még folytathatnánk, a lényeg azonban az, hogy mindenütt Plahotniuk mozgatja a szálakat.

„Ezek után talán érthető, hogy miért Európa legszegényebb országa az egyébként már – lásd a szeparatista Dnyeszteren túli Köztársaságot – 25 éve két részre szakadt Moldova”

Miért dolgozik a lakosság mintegy harmada Oroszországban illetve az Európai Unió országaiban. S miért nem tudta 54 százalék eldönteni az utolsó pillanatig, hogy melyik pártra is szavazzon. Nem, mert ugyanezen felmérés szerint 35 százalék azt sem tudta, milyen pártok indulnak a választáson. Emellett a moldovánok 52 százaléka úgy érzi, hogy az érdekeit egyetlen politikai erő sem képviseli, 70 százalékuk pedig biztos volt abban, hogy a választások nem lesznek tiszták és szabadok. Ezek után azon sem lehet csodálkozni, hogy kevesebb, mint 50 százalék ment el szavazni. Mint ahogy azon se nagyon lepődjünk meg, ha az EU-nak mindehhez egy szava sem lesz.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.