Furcsa történet. Olyan oroszos. Jó két héttel a zendülés után sem teljesen világos, hogy milyen megegyezés is született a Wagner csoport vezetője és az orosz hatalom között. Az orosz elnök ugyan kétszer is hazaárulónak nevezte Jevgenyij Prigozsint, ám a szabad elvonulást kapott zsoldosvezér Oroszországban repkedett, és nem egy ablak nélküli minszki szállodai szobában kuksolt, mint az első hírek ezt sejtették. Sőt, még Vlagyimir Putyin is találkozott vele. Aztán szép lassan elkezdett tisztulni a kép. Putyin többféleképpen is sugallta, hogy a Wagnernek vége, az jogilag soha nem létezett, Prigozsin pedig alsógatyában posztolt egy belarusz táborból, ahová mindössze néhány száz zsoldosa követte. Közben a magánhadsereg több száz fős csoportja hazatért Afrikából, az orosz sajtóban pedig folyik a zendülők lejáratása. Úgy tűnik, eldőlt, hogy mi lesz Prigozsinnal és a Wagnerrel. A kérdések még sorakoznak, ám a történet ha cikcakkokkal is, de a vége felé közeledik. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

Szép lassan csendesülnek a hullámok Jevgenyij Prigozsin és a Wagner csoport körül. Pedig még néhány napja is inkább úgy tűnt, hogy a zendülés közepette formálódott alku részleteiben finoman szólva sem kidolgozott. Amit tudunk, hogy az orosz elnök árulónak tartja a Wagner vezérét, a Wagnert eddigi formájában megszünteti, a nyugalom, a stabilitás megőrzése érdekében azonban Prigozsin és a mellette kitartó zsoldosok szabad elvonulást kaptak. Száműzték őket Belaruszba. Ehhez képest a Flightradar tanúsága szerint a zendülők vezére több mint két héttel a történtek után is Belarusz és Oroszország között röpködött. De az is furcsa valahogy, hogy az áruló nem egyedül, magányosan, megtörve vonul száműzetésbe. Aztán kiderült, hogy azért nem több ezer, hanem inkább csak néhány száz zsoldosa követi őt Belaruszba. Úgy tűnik, mintha Prigozsin félreállításának és a Wagner leépítésének, átalakításának a részleteit a hatalom boszorkánykonyháiban menet közben találnák ki. Ezért aztán nem meglepő, hogy még mindig több a kérdés, mint a válasz.

„Kezdjük rögtön azzal, hogy merre jár most Jevgenyij Prigozsin?”

A zendülés utáni két hétben Oroszországban röpködött, ahogy ott, illetve a luhanszki táborban tartózkodott a wagneresek többsége is. Alekszandr Lukasenko újságírókkal találkozva beszélt arról, hogy a Wagner sorsáról az orosz vezetés hozza meg a döntést, információi szerint pedig a zsoldosok még saját hátországi táboraikban tartózkodnak. A belarusz elnök Prigozsinról kissé dühösen csak annyit mondott, hogy róla őt ne kérdezzék, hiszen nem Belaruszban, hanem Szentpéterváron tartózkodik. Egy héttel korábban a sikeres közvetítés gyümölcseit learatva Lukasenko még sokkal közlékenyebb volt. Elmondta, hogy Prigozsin megérkezett Minszkbe, a védelmi minisztériummal a betagozódást szentesítő megállapodást aláírni nem hajlandó wagnerosok áttelepülése pedig hamarosan megkezdődik. A zendülés befejezésének az általa tető alá hozott alkuban ugyanis ez volt a feltétele.

„Azóta kiderült, hogy az elmúlt két hétben ideje nagy részét Prigozsin Oroszországban töltötte, méghozzá elsősorban Moszkva és Szentpétervár között ingázva”

Erről már a Pentagon egyik neve elhallgatását kérő munkatársa beszélt a New York Timesnak, megjegyezve még azt is, az sem biztos, hogy egyáltalán megérkezett Belaruszba. Hogy a bizonytalanságot növeljük, a Wagner vezére valószínűleg hasonmásokat használ, így leplezve a valódi tartózkodási helyét. Közben több médium is tanulmányozta a Flightradart, így azt is tudhatjuk, hogy Prigozsin magángépe a múlt héten már másodszor repült Seremetyjevóról a Rosztovi területen lévő Millerovóba, ahol a frontvonalhoz orosz területen legközelebb lévő katonai repülőtér található. Alaposan tanulmányozva a Flightradar térképeit, megállapíthatjuk, hogy Prigozsin gépe az elmúlt két hétben többször is járt Belaruszban – ez cáfolja a New York Times forrásának feltételezését –, ám alapvetően Szentpétervár és Moszkva között ingázott. Olyannyira, hogy a zendülés után öt nappal vele és 35 parancsnokával a Kremlben több mint három órán át tanácskozott Vlagyimir Putyin is. Meg is döbbent ezen mindenki, aztán szép lassan kiderült néhány részlet is, főképp az olyanok, amelyekkel a hatalom finoman leválasztotta Prigozsint a Wagnerról. Maga Putyin nyilatkozta ebben a szellemben a Kommerszantnak, hogy a találkozón ajánlatot tett a Wagner parancsnoki karának, tagozódjanak be a hadseregbe a „Szedoj”, magyarul ősz hajú néven ismert parancsnokuk vezetésével. Mint Putyin kiemelte, a parancsnokok erre helyeslően bólogattak, az első sorban ülő, így ezt nem látó Prigozsin azonban nemet mondott. Andrej Trosevról, az afganisztáni és csecsenföldi háborúk egyik kitüntetett veteránjáról van szó, akiről azóta – talán nem véletlenül – az is kiderült, hogy nem volt hajlandó támogatni a lázadást, sőt egy forrás szerint ő adott át „belső információkat” az FSZB-nek és a védelmi minisztériumnak a készülő zendülésről. Jutalmul a Wagner-parancsnoknak ezután állítólag „a védelmi minisztériumhoz kapcsolódó struktúrán belüli” ajánlottak állást, amit 9 társával egyetemben el is fogadott. De a Kommerszantnak adott interjúban az orosz elnök másképp is sejtette, hogy a Wagnernek vége.

Egyébként elég logikusnak tűnik összeesküvés elméletek nélkül is, hogy miért repdesett mostanában annyit Oroszországba Prigozsin, hiszen feltételezhetően még az alku részleteiben is meg kellett állapodni, az üzleti ügyeit pedig le kell zárni. Például ki kell fizetni a felszámolt cégek alkalmazottait. Feltehetően ezért kaphatta vissza a még a zendülés után az irodáiban lefoglalt 10 milliárd rubel készpénzt, hasonlóképpen bedobozolt több százezer dollárt és az aranyrudakat.

„Legalábbis ez tűnik logikusnak, de annyi furcsaság van ebben az ügyben, hogy azért ne keressünk minden lépésben logikát. Így például abban sem, hogy mint az MI6 vezetője, Richard Moore fogalmazott, az elmúlt napokban Progozsin és Putyin még teázott is. De azt sem nagyon értem, hogy miként nyilatkozhat Prigozsin még mindig olyanokat, hogy szégyen, amit az orosz hadsereg művel Ukrajnában”

Prigozsin üzleti érdekeltségei közül már felszámolás alatt van a 36 millió nézőt, olvasót elérő Patriot média holding, és egyre inkább ellehetetlenül a Konkord nevű catering cége is, amely az orosz hadsereg legnagyobb élelmezési ellátója volt, de a védelmi minisztérium szerződést bontott vele. A Konkord egyébként nem csak a katonaság élelmiszer ellátásával foglalkozott, hanem luxuséttermeket működtetett Szentpétervárott és Moszkvában, az utóbbi években már Prigozsin anyjának, Violettának a tulajdonosi bejegyzésével.

„A cégnek egyébként személyesen az elnök üzent hadat, beillesztve a Wagner csoport felszámolásának tervébe. Ezért volt először furcsa, hogy ezután személyesen tárgyal az egész wagneres vezérkarral. Aztán kiderült, hogy ez is Prigozsin leválasztásának, ellehetetlenítésének a része volt”

Vlagyimir Putyin e taktika jegyében azt is elárulta, hogy a Konkord 80 milliárd rubelt keresett a katonaság élelmiszer ellátásából. Az elnök Prigozsin deheroizálását megkezdve elmondta azt is, hogy a Wagner fenntartására, ellátására az állam 86 milliárd rubelt költött. Hogy mekkora összegről van szó, azt mutatja, hogy az orosz régiók 35 százaléka ennél kisebb összegből gazdálkodik, és nagyjából ennyiért építették fel a korrupciós botrányoktól elhíresült Vosztocsnij űrközpontot. A Konkord most elbocsátott dolgozóinak száma több ezer, köztük szakácsok, raktárosok, menza vezetők, könyvelők.

Látható tehát, hogy Prigozsin üzleti birodalmát elkezdték leépíteni, sokan nem értik ugyanakkor a dobozokban tárolt készpénz visszaadása mellett azt sem, hogy a céghálózat egy része miért maradhatott meg a zsoldosvezér kezében. A birodalom ezen része ugyanis folytatja az állami megrendelések teljesítését. Azért itt is várható némi átszervezés, biztosak lehetünk a vezetőcserékben.

„Az egész birodalmat azonban nem lehet egyik pillanatról a másikra lebontani. Az ugyanis az évek folyamán oly mértékben összefonódtak az állammal, hogy ezt ebből a szövetből nem lehet fájdalommentesen kivágni”

Ám ami késik, az nem múlik! Erre utal az is, hogy az orosz médiában nyilvánosságra hozták azokat a felvételeket, amelyket Jevgenyij Prigozsin szentpétervári birtokának átkutatásakor készítettek a hatóságok. Ezen az látszik, hogy a Wagner-csoport vezetője elképesztő luxusban élt, és igazi maffiózóhoz méltóan minden eshetőségre felkészült. A zsoldosvezérnél például több parókát, rengeteg készpénzt, aranytömböket, és különböző nevekre kiállított útleveleket, és rengeteg lőfegyvert is találtak. Ez arra utalhat, hogy a gyors menekülést is számításba vette. Érdekesség, hogy tartott otthon egy óriási kalapácsot is „tárgyalásokhoz”. A kalapács a Wagner-csoport egyik jelképévé vált, miután az egyik Ukrajnába szökött dezertőrt a feltételezések szerint levadászták, és ilyennel végezték ki.

„A Kreml tehát e jelekből ítélve úgy gondolja, hogy előbb meg kell mutatni Prigozsin igazi arcát, a <bahmuti hősből> egyszerű maffiózót kell kreálni, és a népszerűség olvadásával lehet végképp leszámolni Prigozsinnal. Nehezen illik azonban ebbe a képbe a találkozó a Kremlben”

Hacsak úgy nem, hogy a zsoldosvezért az orosz politikai térből és üzleti életből addig mindenképpen óvatosan kell kiszorítani, amíg a Wagner csoport a korábbi formájában létezik. Prigozsin kezében ugyanis a nyilvánosság mellett ez az igazi ütőkártya. A Wagner és a hadsereg vezetése, tábornokai között kezdettől feszültség volt, és Prigozsinnak ugyan a legfelsőbb körökben is voltak kapcsolatai – pontosabban Anton Vajnótól, az elnöki adminisztráció vezetőjétől a katonai hírszerzés (GRU) egyes vezetőin vagy a tárgyalásokat érdemben lefolytató Alekszej Gyumin tulai kormányzón át a Putyinhoz közel álló Kovalcsuk testvérekig olyan emberek, akik felépítették a Wagnert, majd instruálták, és tartották a kapcsolatot vele –, ám talán a múltja, a stílusa miatt is igazán sohasem tudott gyökeret verni a „Kreml bástyái” között.  A háború hulláma emelte fel nagy magaságokba a Wagnert, és ezt a népszerűséget Prigozsin nem tudta kezelni. Tavasztól már egyre inkább elkezdett fogyni körülöttük a levegő, ám a népszerűségük miatt ekkor sem mertek keményen fellépni Prigozsinnal szemben. Végül ez vezetett a zendüléshez, mint utolsó lehetőséghez.

„A Wagner leépítése azonban eldöntött ténynek látszik, és több ezren már alá is írták a szerződést a védelmi minisztériummal. Az azonban nem világos, hogy miként fogják őket integrálni a hadseregbe”

Megtartva az egységét, vagy szétszórják őket. Az első esetben megmarad a Wagner, mint toxikus elem, míg a másodikban elveszítheti igazi erejét. Azt kizártnak tartom, hogy Prigozsin Wagnere visszatérjen a frontra. Pedig mint a vezér és a Lotus névre hallgató egyik parancsnok nyilatkozataiból is érződik, a wagneresek kemény magja ebben reménykedik. Mint éreztetik, most elmennek Belaruszba, aztán majd meglátják, hogy mi lesz. Ahogy Anton Jelizarov (Lotus) fogalmazott, a gyerekek pólóján az ő jelképük van, a lányok őértük rajongnak, az oroszok egyetértenek azzal, amit a hadseregről állítottak, így nyugodtan megvárják, amíg majd hívja őket a haza. A wagneresek többsége jelenleg a luhanszki táboraikban pihen, közben leadják a nehézfegyvereiket, egy részük azonban már elhagyta ezeket a bázisokat, és nem Belaruszba távozott. Vagy hazament, vagy a hadseregbe. A Wagnert eddigi formájában megszüntetik. Ez a kiszivárgott információk szerint személyesen Putyin döntése. Molkinóban, a magánhadsereg fő bázisán bevonták a wagneres zászlókat. Itt a védelmi minisztérium szerződéses katonái és más PMC-k zsoldosai maradtak. Oroszországban már nem is toboroz a Wagner.

„A Jeune Afrique közben megszellőztette, hogy a Közép-Afrikai Köztársaságból mintegy 5-600 wagneros hazatért Oroszországba”

Feltehetően azok, akik nem írták alá a szerződést a védelmi minisztériummal. Egyébként a PMC Wagner itteni kurátorait, parancsnokait, köztük az elnök Faustin-Archange Toudaéra tanácsadóját, Vitalij Perfiljovot is leváltották. A Reuters értesülései szerint pedig a szír hatóságok és az orosz védelmi minisztérium emberei már június 23-án éjszaka intézkedéseket tettek a szíriai wagneresek elszigetelésére, és többségükkel június 24-én szerződést írattak alá a védelmi minisztériummal. Aki az új feltételekre nemet mondott, azokat a hírek szerint szintén hazaszállították Oroszországba. Az afrikai projektek tehát tovább folynak, erről a külügyminisztérium egyeztetett a helyszíneken, és feltehetően az állam veszi szárnyai alá a wagnereseket.

„A kérdés igazából az, hogy mi lesz az előbb-utóbb Belaruszba csak megérkező Prigozsinnal és a wagneresekkel”

A néhány ezer zsoldos elhelyezésére alkalmas tábort már előkészítették a számukra Baranovicsi mellett, ahová néhány százan meg is érkeztek. Feltehetően innen posztolta az alsógatyás képét Prigozsin is. A kezdetben nagyon lelkes Lukasenko is mintha óvatosabb lenne velük kapcsolatban. Mintha most jött volna rá, milyen problémát vett a nyakába. Legutóbb már nem véletlenül beszélt arról, hogy a wagnerosok feltehetően csak átmenetileg lesznek Belaruszban. Persze, ezek a harcedzett zsoldosok segíthetnek a belarusz hadsereg kiképzésében, ám ki fogja fizetni őket, és mi lesz ezen kívül a feladatuk? Mégsem vadászhatnak bölényekre a belovezsi erdőben? Nem tartom életszerűnek a jelenlegi helyzetben, hogy ez a maximum pár ezres, de inkább csak pár száz fős zsoldos csapat fogja majd északról megtámadni Ukrajnát, mint ahogy a lengyelek és a litvánok félelme is kissé mesterkéltnek tűnik. Minszk érezhetően arra számít, hogy a Wagner ezen megmaradt része majd folytatja az afrikai missziókat, ezzel megoldódik a finanszírozásuk, és legalább távol lesznek Belarusztól.

„S egyáltalán, belenyugszik-e ebbe a helyzetbe Prigozsin? Kik állnak még mögötte? Egyedül Putyinon múlik, hogy mi lesz vele, avagy az elnöknek is alkalmazkodni kell az új helyzethez? Még mindig ő osztja a lapokat?”

Megannyi kérdés, egyelőre válasz nélkül. Még akkor is, ha azért szép lassan tisztul a kép. Nem volt itt semmiféle színjáték, Prigozsint pedig csendben, de könyörtelenül kiszorítják az orosz politikai életből. A belarusz elnök a közeljövőben minden esetre ismét orosz kollégájához készül, és alighanem most lesz miről tárgyalniuk. Ha már a zendülőket az alku értelmében nem vonják felelősségre, és menet közben kell kitalálni, mi is legyen Wagner ezen leginkább toxikus maradékával. Mert ez már inkább Lukasenkónak, semmint Putyinnak okozhat fejfájást

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)