//Dusanbét egyelőre elkerüli a COVID-19
Egy asszony hagyja el a szavazófülkét Dusanbében a parlamenti választásokon 2020. március 1-én #moszkvater

Dusanbét egyelőre elkerüli a COVID-19

Tádzsikisztánban hivatalosan nincs jelen a koronavírus, a közép-ázsiai országot egyelőre a járvány gazdasági hatásai érintik érzékenyen

Egy asszony hagyja el a szavazófülkét Dusanbében a parlamenti választásokon 2020. március 1-én #moszkvater
Egy asszony hagyja el a szavazófülkét Dusanbében a parlamenti választásokon 2020. március 1-én
Fotó:EUROPRESS/Nozim Kalandarov/AFP

A 43 éves Sahlo hét éve érkezett Dusanbéból Moszkvába. Még a háborúban elvesztette a férjét, így két gyerekét egyedül nevelte. A lánya fiatalon szült, aztán elvált, a család pedig egyre nehezebben tudott megélni. Sahlo ekkor döntött úgy, hogy annyi honfitársához hasonlóan az orosz fővárosban próbál szerencsét. Fiával utazott Moszkvába, ahol azóta az élete az albérlet és a munkahely között telt. Dolgozott takarítóként, aztán fodrászként, legutóbb pedig bolti eladóként. Egy hónapja először maradt munka nélkül, a bolt ugyanis a karantén miatt bezárt. Azóta nem talál munkát. Most hatan laknak egy kétszobás albérletben, és a lakbért is alig tudja fizetni. A fia futárként ugyan kapott munkát, ám a keresete nem elég a kettejük és az otthon maradt lánytestvér családjának megélhetésére. Visszamenni Dusanbéba nincs értelme, ott ugyanis még kevesebb a munka, mint karantén idején Moszkvában.

„Sahlo lánya egyike azon több százezer tádzsiknak, akik az Oroszországban dolgozó vendégmunkások által hazautalt pénzből élnek”

A tavalyi évben ez az összeg a 9 milliós közép-ázsiai ország GDP-jének harmadát, 2,5 milliárd dollárt tett ki. A BBC orosz nyelvű szolgálatának nyilatkozó politológus Pavriz Mullazsanov a vendégmunkások átutalásainak csökkenése arra készteti a kormányt, hogy jobban támaszkodjon a kis- és közepes vállalkozások által befizetett adóra. Ezért aztán nem siet a járvány ügyi korlátozások bevezetésével.

A WHO ajánlása ellenére Tádzsikisztánban eddig semmiféle kijárási korlátozást nem vezettek be. Szemben a szomszédos országokkal, ahol a járvány miatt már rendkívüli állapotot hirdettek. Az élet a megszokott rendben zajlik. A diákok járnak iskolába, egyetemre. A szülőket a tavaszi szünet után azzal nyugtatták, hogy ez idő alatt fertőtlenítettek mindent, így semmitől sem kell tartani. Működnek a gyárak, nyitva vannak a piacok, a kávézók. Lezajlott a hadseregben a tavaszi sorozás is.

„A kormány nyugalomra int mindenkit, mivel az országban nem jelent meg a koronavírus. Ezt megerősítette a WHO és az USAID helyi képviselője is. Igaz, az amerikai szervezet tisztviselője szerint azért a tisztán látáshoz több tesztet kellene elvégezni”

Az Egészségügyi Világszervezetet Dusanbéban képviselő Galina Perfiljeva dicsérte a hatóságokat, amiért lezárták a határokat. Leállították a nemzetközi járatokat és megtiltották a külföldiek beutazását. A külföldről hazatért tádzsikokat karanténba helyezték, jelenleg 4 ezren vannak elzárva a külvilágtól.

A védekezés eddig azért is lehet sikeres, mert Tádzsikisztán viszonylag zárt ország, a hegyek miatt nehezebben megközelíthető, a táj szépségén kívül látnivaló sem sok van, így kevés turista látogatja. A már idézett politológus szerint a kormány ezen adottságok mellett arra is bazíroz, hogy a népesség alacsony átlagos életkora miatt a fertőzésen szinte észrevétlenül áteshet az ország nagy része, a komolyabb eseteket pedig sikerül eltitkolni.

A szomszédos országokban uralkodó járvány helyzet miatt azonban ez meglehetősen naiv elképzelésnek tűnik. De ha a határ teljes lezárásával még sikerülne is a járványt elkerülni, az annak nyomán kialakuló globális gazdasági válság hatásai biztosan begyűrűznek az országba. Mint Sahlo esete is mutatja, már a válság közvetetten már most érezteti a hatását. Már csak azért is, mert

„Tádzsikisztán a Világbank besorolása alapján a világ legszegényebb országai közé tartozik, és erősen kitett a külső hatásoknak”

Az Ázsiai Fejlesztési Bank is a helyzet gyors és érezhető romlására, a jövedelmek csökkenésére, a nemzeti valuta gyengülésére, a kereskedelem visszaesésére, a vendégmunkások hazautalásainak érezhető esésére figyelmeztet. Aggasztó az egészségügyi ellátórendszer állapota is, hiszen e tekintetben a WHO 195 országot felsoroló rangsorában Tádzsikisztán a nem túl előkelő 130. helyen áll.

„Mindezek fényében érthető, hogy a tádzsik vezetés igyekszik elkerülni a pánikot”

Annak ellenére, hogy az egészségügyi minisztérium már kétszer is cáfolta a megbetegedésekről terjengő híreket, az internet helyi szegmensében azonban aktívan tárgyalják, hogy a COVID-19 már megjelent az országban. Egy volt kórházigazgató az Ázsia Plusz portálnak elmondta, hogy 400 ember van karanténban. Ezek a hírek egyre jobban aggasztják a lakosságot. Néhány magán vállalkozásnál elővigyázatosságból már távmunkában dolgoznak, és megjelentek a maszkos járókelők is Dusanbe utcáin.

„Bár a lakosság egy része már tudatosan kerüli a nyilvános helyeket, és lehetőség szerint otthon marad, a főváros központja azonban a helyszíni beszámolók szerint meglehetően zsúfolt”

Többen vásárolnak tartós élelmiszereket, Dusanbe élete azonban alapvetően nem változott. Komoly korlátozást csak a városi stadionban vezettek be. A bajnokság ugyan megkezdődött, ám nézők nélkül. Közben azonban március 21-én tömegesen megülték az országban a hagyományos tavasz ünnepet, a Naurizt, és a WHO ajánlása ellenére nyitva vannak a mecsetek is.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.