//Donald Tusk visszatér?
Lengyelország legfőbb ellenzéki vezetője, volt miniszterelnök és a centrista Polgári Koalíció blokkjának vezetője, Donald Tusk 2023. október 15-én a párt varsói székházában, az országos parlamenti választások első exit poll eredményeinek bemutatása után #moszkvater

Donald Tusk visszatér?

MEGOSZTÁS

Hiába szerezte meg a legtöbb szavazatot a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS), a kormányalakításhoz nincs elegendő mandátuma még potenciális koalíciós partnerével együtt sem. Így nyolc év után jó eséllyel visszatérhet a miniszterelnöki székbe a második helyezett Polgári Koalíció (KO) élén Donald Tusk. Merre fordul Lengyelország?

Lengyelország legfőbb ellenzéki vezetője, volt miniszterelnök és a centrista Polgári Koalíció blokkjának vezetője, Donald Tusk 2023. október 15-én a párt varsói székházában, az országos parlamenti választások első exit poll eredményeinek bemutatása után #moszkvater
Lengyelország legfőbb ellenzéki vezetője, volt miniszterelnök és a centrista Polgári Koalíció blokkjának vezetője, Donald Tusk 2023. október 15-én a párt varsói székházában, az országos parlamenti választások első exit poll eredményeinek bemutatása után
Fotó:EUROPRESS/JANEK SKARZYNSKI/AFP

„Lengyelország nem Magyarország!” – fogalmazott a vasárnap tartott lengyel parlamenti választások eredményét értékelve a német Die Zeit. Valóban. Jaroslaw Kaczynski nemzeti konzervatív pártja, a PiS 2015 után sok tekintetben a magyar utat járta, ám úgy tűnik, hogy ez három győzelemhez és két cikluson át a kormányzáshoz volt elegendő. A lengyel politikai paletta sokszínűbb, dinamikusabb, így kétharmadokról a Jog és Igazságosság nem is álmodhatott. A cél most is az egyszerű többség megszerzése volt, és ez eleve nehezebbnek tűnt, mint valaha. Az utolsó közvélemény-kutatásokból az is kiderült, hogy ezúttal a PiS aligha fog 15 százalékot ráverni örök riválisa, a Polgári Platform vezette pártszövetségre, abban azonban reménykedhetett, hogy jobboldali radikális libertariánus Konföderációval összefogva azért folytathatja a kormányzást.

„A változás vágya azonban erősebb volt, így a PiS hiába nyerte meg a választást, az eredmény a kormányalakításhoz kevés”

Főképp úgy, hogy az ügyeletes új arc, Szymon Holownia vezette tömb nagyot futott, az újbaloldali Lewica jócskán elmaradva ugyan a 2019-es eredményétől, de azért is hozta a kötelezőt, a Polgári Koalíció táborát pedig fűtötte a Kaczynski ellenesség, így jóval jobban szerepelt, mint négy éve. A lengyel belpolitikát két évtizede meghatározó két politikus versengését megint Jaroslaw Kaczynski nyerte, ám az igazi győztes a nagy visszatérő Donald Tusk, ám valójában a királycsináló harmadik helyezett Holowniának köszönheti, hogy jó eséllyel ismét ő alakíthat majd kormányt.

„Így aztán történetének talán legbizonytalanabb választásán a kettészakadt Lengyelország nyugatosabb és gazdagabb nagyvárosi része örülhet igazán a végeredménynek. A PiS ugyanis pirruszi győzelmet aratott, az igazi győztes az ellenzék”

A nemzeti konzervatív, szuverenista Jog és Igazságosság 35,61, az értékvilágában a német CDU-hoz hasonlítható, neoliberális gazdaságpolitikát hirdető, a nyugati fősodorba belesimuló Polgári Koalíció 30,51, a magát rendszerellenesként meghatározó centrista és a jobboldali, nagyon is a rendszer pártjának tekinthető agrárpárt szövetségéből álló Harmadik Út 14,42, az újbaloldali, leginkább progresszív nézeteket valló Lewica 8,56, a radikálisan jobboldali, libertariánus Konföderáció pedig 7,15 százalékot szerzett.

„A választás kulcsa a minden eddigi csúcsot magasan megdöntő, 74 százalékos részvételi arány volt. A lengyelek megérezték, hogy a történelmi válaszút elé érkezett az ország, és tömegesen mentek el szavazni, az újonnan az urnákhoz járulók többsége pedig a változást akarta. Jó elgondolásnak bizonyult az is, hogy a kormányváltásra készülő ellenzék három tömbben vágott neki a választásoknak”

A választások kapcsán három kérdést tett fel publicisztikájában Boguslaw Chrabota, a Rzeczpospolita főszerkesztője. Miért veszített a PiS, miért rontotta el választást a Konföderáció, és miért nyert a Holownia? Az ismert újságíró úgy látja, hogy a kormányzó konzervatívokra nézve halálos volt a mozgósítás, ráadásul ezt maga a PiS gerjesztette. Mint Chrabota fogalmaz, ebben a kampányban Kaczynskiéknak nem volt rendkívüli programkínálata. A választók már hozzászoktak az 500+-hoz, vagy a nyugdíj kiegészítésekhez. Ezt már alapnak vették, Tusk ráadásul többször is elmondta, hogy nem fogja leállítani a szociális juttatásokat. Így az olyan fenyegetőzés, hogy az ellenzék elveszi az emberek pénzét, kudarcot vallott. Erősebb félelmeket kellett gerjeszteni, erre pedig immár hagyományosan németeket és menekülteket használta kormányzó párt. Ráadásul Tusk lejáratására olyan gyűlölet kampány indult, amire a lengyel politikában eddig nem volt példa. Mindez nemcsak a megosztott, de olyan érzelmek váltott ki, amely elvitte a PiS-szel szemben állókat szavazni.

„Valójában tehát a PiS mozgósította az ellenzék választóit, akik megerősítették a KO-t és a Harmadik utat, és megnyitották előttük az utat a hatalom felé. Közben a saját táborát ennél kisebb arányban mozgatta meg az erre hivatott, egyébként 41 százalékos részvételllel érvénytelen népszavazás”

S hogy miért teljesített ilyen rosszul a Konföderáció? Chrabota szerint először is túl korán kezdte a kampányt. Gyorsan robbantott, és így elveszítette a frissességét, a vezetők pedig kifogytak az ötletekből, másodszor Mentzennel sörözni ugyanis már nem olyan érdekes. Ráadásul a Konföderáció szárnyalása – a nyár elején 14 százalékra mérték a radikális libertariánusokat – megijesztette a versenytársakat. A PiS  átvette a Konföderáció érveit és részben elvette a választóit. A jobboldal jobbszárnya attól tartva, hogy a Kaczyskiék elveszíthetik a választásokat, az „ellenőrzött idegengyűlölet” folytonosságának garanciájaként a PiS-hez fordult.

„A Konföderáció így Chrabota szerint saját sikerének áldozata lett. Megpiszkálta a verseny, majd megijedt az eredményeitől”

Kaczynskiék számára a végső csapás a Harmadik Út sikere volt, pedig – jegyzi meg Chrabota –  eleinte kevesen hittek a nem túl logikusan összeállított koalíció sikerében. Az állítólag rendszerellenes Holownia ugyanis a leginkább rendszerszemléletű párttal „házasodott”. Árulás szaga volt az egésznek, és a formáció kudarcra volt ítélve. Aztán mégis győzött az egyensúly és a normalitás. Lengyelország kapott egy alternatívát. Holownia – nem véletlenül tévés személyiségről van szó – nyerte a legtöbbet a vitában. Ez volt az a pillanat, amikor korábbi támogatói visszatértek a białystoki hírességhez.

„Ehhez jött az elemző szerint a hűvös számítás. Az ellenzéki szavazók egy bizonyos csoportja számára ugyanis egyértelmű volt, hogy a Harmadik Út nélkül nem lehet kormányváltás, ezért aztán rá szavaztak”

Mindezeket kiegészítve jegyezzük meg, hogy nem Donald Tusk nyerte meg ezt a versenyfutást. Inkább Jaroslaw Kaczynski veszítette el. Tusk Brüsszelből hazatérve valóban összeszedte a 2019-es választási vereség után meglehetősen szétesett Polgári Platformot, ám a pártot inkább a Kaczynski ellenesség mozgatja. A PO ugyanúgy elnehezült, mint ellenlábasa, a PIS, és generáció váltásra van szüksége. A Jog és Igazságosság ráadásul a maga számára nehezítette meg a folytatást azzal, hogy lényegében nem maradt koalíciós partnere. Még a Konföderáció sem állna be mellé automatikusan. Kaczynski, a nagy kombinátor minden alternatívát ellehetetlenített a jobboldalon.

„A PiS vereségének okait még sorolhatnánk, de egyet azért ne hagyjunk ki. Az elmúlt négy évben két globális válság közepette kellett kormányoznia, ami nagyon nem egyszerű. Ehhez képest jól teljesített”

Érdekes időszak előtt áll most a lengyel belpolitika. Eleve nem lesz egyszerű a kormányalakítás folyamata, hiszen Andrzej Duda államfő minden bizonnyal először a győztes PiS-t bízza meg. Kérdés, hogy kivárja-e ezzel a lehetséges egy hónapot. Morawiecki azonban aligha talál elegendő mandátumot a folytatáshoz, így jöhet Tusk, akinek már könnyebb dolga lesz. A három párt igényeit, érdekeit össze kell fésülni, ám ez nem lehetetlen kihívás. Annál nehezebb lesz a következő két év, hiszen Duda feltehetően mindent meg fog tenni azért, hogy ne sikerüljön lebontani a Jog és Igazságosság által felépített rendszert.

„Lengyelország közben feladja „szabadságharcát”, és bele fog simulni az európai fősodorba. Megkapja az eddig visszatartott uniós pénzeket. Ukrajnával is rendezi a vitáit, és folytatja Kijev támogatását”

Magyarország elveszíti egyetlen szövetségesét a Brüsszellel folytatott vitákban, és tovább gyengül a visegrádi együttműködés is, taktikai összefogásra azonban a brüsszeli lobbizásban lehet számítani. A kétoldalú viszonyt még inkább az elhidegülés jellemzi majd, a nézetkülönbségeken azonban idővel felül kell, és lehet is emelkedni. Ezt kívánják meg mindkét ország érdekei.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.