„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Szilágyi László írása a #moszkvater.com számára
„A 197 centiméterre nyúlt Szergej Hernándezért sorban álltak Európa tehetős csapatai. Azt csiripelték a verebek, hogy a Pick-Szeged is el tudta volna őt képzelni a soraiban, de ő végül a világ legerősebb bajnoksága, a Bundesliga, azon belül a Magdeburg mellett döntött”
Fotó:EUROPRESS/Ronny HARTMANN/AFP
Sterbik Árpád kacifántos honosítása óta nem meglepő, ha feltűnik egy kevésbé délies hangzású névvel megáldott kapus a spanyol válogatottban. Amíg a délvidéki Zenta szülötte 1997-től 2009-ig a jugoszláv válogatottban szerepelt, és csak utána öltötte magára a spanyol nemzeti mezt, Szergej Hernández nem cserélt hazát. A sportban kitartott a spanyolok mellett, a magánélete alakulásáról nem tehet. Arról pedig végképp nem, hogy Hernández lett a neve.
„Az eredeti vezetéknevét nem ismerte, a vér szerinti szülei lemondtak róla, gyermekotthonba adták, hároméves volt, amikor spanyol segítséggel ott, az oroszországi Krasznodarban a Hernández házaspár jelentkezett érte. Nekik köszönhette a vezetéknevét”
Sportos családba került az 1995-ben született gyerkőc, az örökbefogadó édesapja ugyanis a Portland San Antonio Pamplonában kézilabdázott, majd erőnléti edző képesítést szerzett. Édesanyja, Goya Ferrer atletizált, az 1992-es barcelonai olimpián tagja volt a 4×400 méteres spanyol váltónak. Ilyen háttér mellett nem csoda, hogy Szergej is a sport mellett kötött ki, kipróbálta a focit, az úszást és a baseballt. Végül a kézilabdára esett a választása, és amikor a nevelő apja munkát kapott a dániai Kolding csapatánál, az egész család ment vele. Hiszen ez olyan szakmai kihívás volt, amit vétek lett volna visszautasítani. A csendesen, békésen múló dániai éveket a nevelő apa tragédiája árnyékolta be. A szülők hazatértek, a daganatos betegségben szenvedő nevelő apa Spanyolországban gyógykezeltette magát, de nem tudták megmenti az életét, 2016-ban meghalt. Szergej maradt a Koldingnál, ha csak egy rövid időre is.
„Ekkor nőttem fel, meg kellett erősödnöm lelkileg egy idegen, a spanyolhoz képest kevésbé nyitott országban”
– mesélte utóbb. Hozzátette, hogy a következő szezonra hazatért, nem hagyhatta magára a nevelő anyját. De előtte érdekes felfedezésre jutott. „Tizenöt és tizennyolc éves korom között sokat nőttem. Szinte végig azt éreztem, hogy növésben vagyok, és fel is szedtem néhány kilót. Valószínűleg azért, mert kozák vér csörgedezik bennem” – viccelődött. „Vér szerint orosz vagyok, még akkor is, ha életem nagy részét Spanyolországban töltöttem. Érdekelt a téma, elolvastam egy könyvet a kozákokról. Megtudtam, hogy erős, jól megtermett emberek, kemény harcosok, akik soha nem hátrálnak meg.
„Egyszer biztosan megnézném Moszkvát, azt mondják, gyönyörű város, és Kropotkinba is ellátogatnék, mégis csak ott születtem”
– nyilatkozta később. Szergej Hernández tinédzser korában a barátai rábeszélésére kereset kiegészítésként modellkedett. De amint megkapta profi szerződését, a sportot helyezte az első helyre, szakított a kifutók világával. Az Anaitasuna után a Logrono nevű csapathoz igazolt. Itt találkozott a magyar válogatott alapemberével, az akkoriban Veszprémben létszám felettinek tartott Ligetvári Patrikkal. A ranglétra következő lépcsőfoka a portugál Benfica volt, ahol 2020-tól 2023-ig a jelenlegi magyar szövetségi kapitány, Chema Rodríguez volt az edzője. A gyümölcsöző kapcsolat a 2022-es Európa-liga győzelemben teljesedett ki.
„A 197 centiméterre nyúlt Szergej Hernándezért sorban álltak Európa tehetős csapatai. Azt csiripelték a verebek, hogy a Pick-Szeged is el tudta volna őt képzelni a soraiban, de ő végül a világ legerősebb bajnoksága, a Bundesliga, azon belül a Magdeburg mellett döntött”
Jól döntött, hiszen 2023-ban klub világbajnok, 2024-ben német bajnok, idén Bajnokok Ligája-győztes lett a „keletnémetekkel”. A Füsche Berlin elleni június 15-i döntőben megbabonázta az esélyesebbnek tartott ellenfelet. Világklasszis produkcióval rukkolt elő, 18 védést mutatott be a 32-26-os győzelem során. Ennél klubszinten nem lehet feljebb.
„A spanyol válogatottban még vannak ostromra váró csúcsok: katalán kapuslegenda, Gonzalo Pérez de Vargas mellett még várni kell a sorára”
2021-ben vb-, 2024-ben olimpiai bronzérmet nyert a spanyolokkal, de csak epizód szerepet kapott. Az idő neki dolgozik, a kapusoknál a 30 év nem számít kornak. A délvidéki spanyol Sterbik Árpád például 39 évesen nyert Európa-bajnokságot a spanyolokkal. Végül is adja magát, hogy kit tart Szergej Hernandez a példaképének. Igen, Sterbik Árpádot.
Ilyenek ezek a spanyol kapusok.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
