Vajon mi a közös a leggazdagabb brazil nagyvállalkozó, a norvég klubjától sírva távozó orosz zseni, és a lengyel építőipari mágnás életútjában? Vagy úgy is kérdezhetnénk, hogy milyen rokon jegyeket fedezhetünk fel Zalánki Gergő és Nedim Remili pályafutásában? A kérdések egy témakörre korlátozódnak, az elit klubok gazdasági összeomlása a kézi,- és a vízilabdában is fájdalmas és felettébb váratlan jelenség. A legtöbbször akad valaki, aki visszarántja a csapatot a szakadék széléről.

Szilágyi László írása a #moszkvater.com számára

Amihez Gabriele Volpi nyúl, az arannyá változik. A hosszú évtizedekre visszanyúlóan érvényes állítást a nyáron kénytelenek voltak zárójelbe rakni a Pro Recco vízilabdázói.

„Volpi előbb a medencében játékosként, majd klub elnökként és mecénásaként is nagyot gurított. Ám az Orleans Invest 81 éves igazgatója egyszer csak gondolt egyet, és a nyáron bejelentette, hogy köszöni elég volt neki a klub élén eltöltött 19 év”

Eredményekben nem szűkölködött a Volpi éra, hiszen 17 bajnokságot, 16 olasz kupát, 8 Bajnokok Ligáját és 8 európai Szuperkupát nyert a Recco az üzletember regnálása idején. A zsenik gyülekezőhelyeként emlegetett kisváros csapatában  a Kemény Dénes fémjelezte aranykorszak magyar klasszisai közül Benedek Tibor, Märcz Tamás, Madaras Norbert és Kásás Tamás is megfordult. A klasszisok kavalkádját illusztrálandó, Kásás nemigen értette, miért csak a BL-ben játszik, az olasz bajnokságban miért nem osztanak neki lapot. Nos, azért mert Volpi szerette a csapatában tudni a legjobbakat, hiszen még mindig jobb, ha ők a Reccóban vannak, de keveset játszanak, mintha máshol rontanák a levegőt…

„A bőséges pénzszórás és a világválogatott szintű játékoskeret volt a garancia az eredményekre, és aligha hihették a játékosok, hogy egyszer véget ér a Kánaán”

Idén nyáron azonban történt valami. Volpi bejelentette, hogy a jövőben nem kívánja a pólóra áldozni az euró millióit. Állítólag egy családon belüli pereskedés következtében nagyon sok pénzt veszített, és ezért lépett le. Nem csak a Ligur-tenger partjáról, Olaszországból is ki akar vonulni.

A játékosok közül többeknek is mehetnékje támadt. Az előző szezonban a Bajnokok Ligája döntőjéig menetelő klub magyar játékosa, Zalánki Gergő időben be akarta biztosítani a jövőjét. Gyorsan lelépett a süllyedő hajóról, és meg sem állt Pireuszig, aláírt a görög Olympiakosz csapatához. Pedig ha egy kicsit türelmesebb, megismerhette volna a földkerekség leggazdagabb brazil vállalkozóját. Ugyanis a 6,3 milliárdos tőkével rendelkező iparmágnás, Alex Behring nevét viselő alapítvány lehelt életet a világhírű sztárcsapatba, amely ebben a szezonban – időben benyújtott anyagi garanciák híján – csak a második számú európai kupasorozatban indul.

„Norvégiába nem érkezett brazil megmentő. Ennek több oka is van. Például az, hogy a skandináv ország törvényei szerint külföldi befektetők nem lehetnek többségi tulajdonosok egy-egy csapatnál”

A Covid után első, második és harmadik női kézilabda Bajnokok Ligája győztese, a Vipers Kristiansand az év elején súlyos anyagi válságba került. Már az is maga volt a csoda, hogy a helyi vállalkozók és az önkormányzat segítségével a klubnak nem kellett menet közben, a 2023-24-es szezon során bedobnia a törülközőt.

„A nyáron újabb vészkiáltás hallatszott a sztár csapattól. Az olimpiai bajnok Norvégia elit klubja bejelentette, hogy 40 millió eurós adósságot görget maga előtt, s most már nem elég az a bájos felhívás, amit az év elején intéztek a vezetők a játékosokhoz”

Annál komolyabbra fordult a helyzet, mint hogy minden játékos fussa végig az okostelefonjában a kontaktokat, és hívja fel azt, akiről azt feltételezi, hogy esetleg hajlandó lehet nagyobb összeggel segíteni. Februárban 130 millió forintnak megfelelő összeget kalapoztak össze a játékosok.

A nyárra ez nem lett volna elég, ezért a Vipers drasztikus lépésre szánta el magát, világrekordnak megfelelő összegért, 170 ezer euróért eladta a Brest Bretagne-nak az egyik legnagyobb kincsét, az orosz Anna Vjahirjevát. A transzfernek köszönhetően, és a játékos fizetésének a megspórolásával a Vipers négymillió koronát takarított meg. Peter Skovholt klubelnök szerint nem volt más esély a klub túlélésére, de hivatalosan semmilyen indoklás nem látott napvilágot arról, hogy mi vezetett a csődközeli helyzetbe. A norvég TV2 szerint volt olyan támogató, aki komoly perspektívát látott volna a csapat támogatásában, és a Bajnokok Ligájának a mérkőzéseire utazgatás, és a játékosok fizetése alaposan megterhelte a költségvetést.

„Lengyelországban tavaly januárban szivárogtak hírek a 2016-ban a Bajnokok Ligáját megnyerő férfi kézilabdacsapat, a Kielce esetleges megszűnéséről”

A kölni Final Fourra rendszeresen kvalifikáló, a Veszprém kárára begyűjtött elsőség mellett két-két második és harmadik helyet begyűjtő együttes költségvetésében hatalmas lyuk keletkezett. Ezzel szembesülve a város polgármestere, a klubnál hat évig edzősködő Bogdan Wenta bejelentette, hogy a költségvetési tartalékból félmillió zlotyit (43 millió forintot) elkülönített az egyesület számára. A klubvezetők köszönték szépen a gesztust, de kevesellték az összeget, szerintük legalább 2,5 millió zloty (203 millió forint) kellett volna akkor a szezon zavartalan befejezéséhez.

„A segítség Magyarországról, pontosan Veszprémből érkezett”

A magyar együttes vezérkara úgy érezte, hogy eljött az a pillanat, amikor igazi sportemberi gesztust lehet és kell is gyakorolni. Az akkor még Telekom Veszprém néven futó klub kivásárolta a szerződéséből az olimpiai és világbajnok francia irányítót, a jobb átlövő poszton is klasszis teljesítményre képes francia Nedim Remilit. Ezzel kellőképpen meggyengítette az egyik legerősebb riválisát, de a mentőövvel kisegítette a Kielcét.

A hazai kézilabda másik nagyágyúja, a Szeged is akcióba lépett. A hírek szerint a Kielce edzőjét, Talant Dujsebajevet és az ő fiai, a világklasszis átlövő, Alex és Dani mellett további három minőségi francia játékost hozott volna el Lengyelországból.

„Aztán a nagy semmiből lepottyant néhány millió zloty, a klub áprilisban jelentette be, hogy a leggazdagabb lengyel, Michal Solowow cégcsoportjához tartozó, vezető európai fapadló-gyártó, a Barlinek Group támogatja ezentúl a kielcei kézilabdát, és a névadó szponzora lett, amely azóta Barlinek Industria Kielce néven folytatja szereplését”

A Dujsebajev család jelentős része nem költözött Szegedre, és még abban az évben a kölni Final Four felé vezető úton a Kielce viszonylag könnyen náspángolta el a korábbi játékosával, Nedim Remilivel felálló Veszprémet. Egy dúsgazdag lengyel mentette meg az összeomlástól a legjobb lengyel klubot.

Mindhárom esetben a remekül csengő márkanév volt a biztosítéka annak, hogy a klub így vagy úgy, de valahogy megmenekül. A hazai „futballpásztor”, a kilencvenes években feltűnő Stadler József, a Gázszer FC-t felemelő vállalkozó, Németh László vagy akár Dzsudzsák Balázs egykori klubja, az euró százmilliókból feltőkésített Anzsi Mahacskala mögött álló dagesztáni oligarcha, Szulejmán Kerimov sem kapott hasonló segítséget.

Senkinek sem érte meg őket megmenteni.