„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Életének 82. évében elhunyt Andrej Bitov, az orosz posztmodern irodalom atyja
Fotó:EUROPRESS/AFP/Alexander Vilf/Sputnik
Elhunyt a modern orosz próza egyik előfutára, az orosz posztmodern irodalom egyik meghatározó alapszövegének, a Puskin-ház című regény szerzője Andrej Bitov. Az alapvetően Szentpétervárhoz kötődő író életének 82. évében egy moszkvai kórházban halt meg. Bitovot az intellektuális próza jeles képviselőjeként emlegetik, ám gyakran elfelejtik, hogy milyen mesterien bánt a nyelvvel. Az élete volt az írás. Mint egyik interjújában fogalmazott, az ember egyik alapvető társa, kísérője a könyv. Az irodalom örök, ebben biztos vagyok. Az ember pedig elvadul, ha nem olvas. Bitov emellett azt vallotta, hogy az igazi orosz irodalom – beleértve a forradalom előttit és szovjet rendszer ellenére született kevés alkotást – csak és kizárólag Oroszországról szól. Ez a mi egyetlen mentalitásunk.
Bitov 1937-ben született Leningrádban. Bányamérnöknek tanult, de hamar elkötelezte magát az irodalomnak. Úgy adódott ugyanis, hogy éppen a bányászati egyetemen működött Gleb Szemjonov költő ismert irodalmi köre, ahová különböző időben olyan költők és írók jártak, mint Joszif Brodszkij, vagy Szergej Dovlatov. Ide kezdett el járni Bitov is, aki saját bevallása szerint 1956-ban kezdett el írni. Először verseket, majd Viktor Goljavkin író hatására prózát. Az első három elbeszélése egy leningrádi almanachban jelent meg 1960-ban, majd három évvel később már elbeszéléseinek első kötete is napvilágot látott. Ezután sorra jelentek meg prózaválogatásai.
Közben elvégezte a moszkvai filmművészeti főiskola dramaturg és rendezői kurzusát, majd az akadémia világirodalmi intézetének aspiránsa volt.
Vaszilij Akszjonov, Fazil Iszkander, Bella Ahmadulina, Andrej Voznyeszenszkij és mások mellett egyik alkotója a Viktor Jerofejev és Jevgenyij Popov által megálmodott szamizdat Metropol almanachnak. Az úgynevezett hatvanasok nemzedékének 1978-ban megjelent projektje igazi áttörés volt a szovjet irodalomban, pedig az almanach mindössze 12 példányban jelent meg. Igaz, az egyik kijutott Amerikába.
Bitov munkássága az évekkel kiteljesedett. Utolsó regénye 2008-ban jelent meg a Szimmetria tanára címmel. Egy évvel korábban jelent meg az Utolsó Puskin, amelyre bevallása szerint 27 éve ment el. Bitov „sokműfajú” úgynevezett Puskin-szövegeinek összegyűjtött kiadása, amely az orosz írónak az elmúlt évtizedekben írt összes ilyen tárgyú szövegét tartalmazza, 2014-ben A Puskin-kötet (Puskinszkij tom) címen jelent meg Moszkvában. Az új kötet orosz címe hangsúlyozottan utal Bitov 1978-ban az Egyesült Államokban, 1987-ben pedig a Szovjetunióban kiadott Puskin Ház (Puskinszkij dom, 1964-71) című regényére.
A Magyarországon sokáig csak folyóiratokból és a Modern Könyvtár Erdő című kötetéből megismert szerző a hetvenes évek szovjet irodalmának nagy felfedezettje. Nem az élő irodalom nagy vonulataihoz, hanem a korai klasszikus orosz regény hagyományaihoz kapcsolódik. Bevallottan Dosztojevszkijt tekinti példaképének, s megpróbálja a modern ember lelkiismereti kérdéseit nagy elődje igényességével megragadni. A látszatsikerek mögötti lelki kudarcokat vizsgálja, arra keres magyarázatot, miként vezetnek a látszólag jelentéktelen kompromisszumok a teljes öncsaláshoz.
Írásainak értékét mégsem az érdekes stilisztikai ötletek biztosítják, hanem a kesernyés iróniával előadott, furcsa történetekbe foglalt mély, emberi dráma, amely úgy játszódik le hőseinek lelkében, hogy a külvilág szinte semmit sem vesz észre belőle.
Az orosz irodalom ismert fordítója és szakértője Goretity József írja, hogy az orosz posztmodern irodalom forrásvidékén Vladimir Nabokov, Venyegyikt Jerofejev, Szergej Dovlatov, Szasa Szokolov, Andrej Bitov merülnek fel. Pétervárott vált kultuszszöveggé Andrej Bitov Puskin-ház című műve. Bitov írásmódja magán viseli a posztmodern írás minden jellegzetességét: töredékes és enciklopédikus jellegű, magába olvaszt különféle műfajokat a szépirodalmi szövegtől az esszén át a kommentárokig, sajátos mű a műről, amelyben megidéződik a Puskinnal kezdődő modern orosz irodalom szinte teljes szövege, groteszk-ironikus játék és átértelmezés, intellektuális játék.
Andrej Bitovtól búcsúzva idézzük fel, miként vallott életének egyik sorsdöntő pillanatáról. „Még 27 éves koromban történt, amikor éppen a leningrádi metrón utaztam, hogy hirtelen rettenetes elkeseredés tört rám. Kilátástalannak, értelmetlennek éreztem az életem. Majd váratlanul megfogalmazódott bennem egy gondolat: Isten nélkül semmi értelme az életnek. Döbbenten egyre csak ismételgettem ezt a mondatot, és haladtam rajta felfelé, mint a mozgólépcsőn, a metróból kilépve azután Isten világosságába értem, és folytattam az életem.”
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
