„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Brüsszel nem bízik a moldáv hatalomban

2019. jan. 05.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Egyre keményebben támadja a választások közeledtével Vladimir Plahotniuc oligarchikus rezsimjét az Európai Unió

Ha Brüsszel nem is bízik Plahotniucban, azért vannak hívei. #moszkvater

Ha Brüsszel nem is bízik Plahotniucban, otthon azért még akadnak hívei.
Forrás: Vladimir Plahotniuc facebook oldala

Az Európai Unió a kormány demokráciát sértő lépéseire és a reformok leállására hivatkozva  leállította a Moldovának nyújtott pénzügyi segélyt. Mindez azt jelenti, hogy Chisinau nem kapja meg az esedékes 100 millió eurót, ami a februári parlamenti választások előtt tovább rontja a kormányzó demokraták esélyeit. Mint a napokban Moldovában járt uniós küldöttséget vezető Peter Mihalko fogalmazott, az ígéreteket teljesíteni kell, s Chisinau az általános politikai és gazdasági helyzet  javulásáig nem számíthat támogatásra. Az uniós diplomata kiemelte, hogy a moldovaiaknak vissza kell adni a bankokból a hatalom által ellopott egymilliárd dollárt.

A jelenleg kormányzó, az első számú oligarchája Vladimir Plahotniuc által kézben tartott Demokrata Pártot nem érhette meglepetésként a segélyprogram befagyasztásáról hozott döntés. Az Európa Tanács főtitkára Thorbjørn Jagland már egy korábbi cikkében figyelmeztetett arra, hogy Moldovát néhány éve még sikertörténetként emlegették Brüsszelben, egy ideje azonban már mindenki előtt nyilvánvaló vált, hogy az országot túszul ejtették az oligarchák.

A moldáv hatalom azonban nem akarta meghallani a reformok leállását, a korrupciót és a választási rendszert érintő uniós bírálatokat. Ehelyett a kormány, mintha mi sem történt volna, folyamatosan az euroatlanti integráció közeledéséről, az ország fejlődéséről beszélt. Ennek szellemében lényegében a Mihalko vezette küldöttség kritikáit is elhallgatta a kormány uralta sajtó. Az EU azonban jól érezhetően nem látja biztosítottnak sem a reformok folytatását, sem pedig a választások átlátható lebonyolítását.

Az pedig végképp lépéskényszerbe hozta Brüsszelt, hogy magát európai irányultságúként meghatározó kabinet irányítása alatt 2014-ben három bankból egymilliárd dollárt, a moldovai GDP nyolcadát lopták el, a felelősségre vonás pedig elmaradt. Nemrégiben ugyan Andrian Candu a parlament elnöke azzal nyugtatott meg mindenkit, hogy az ellopott pénz már majdnem teljes egészében visszatért Moldovába, azonban ennek nyomát senki sem látta. Azt már az Európai Unióban is megértették, hogy azért, mert az egymilliárd eltűnt.

De felbőszítette Brüsszelt az is, hogy miután a chisinaui főpolgármester választást még a nyár elején az ellenzéki Büszkeség és igazság nevű platform alapítója Andrei Nastase nyerte, a hatalom az eredményt érvénytelenítette.

„Így aztán Az EU láthatóan úgy döntött, hogy megvárja a februári választásokat már csak azért is, mert fennáll annak a komoly veszélye, hogy az országot zsebre vágó Plahotniuc az egyéni jelöltek megvásárlásával próbálja majd a hatalomban tartani a demokratákat”

Moldovában 2019. február 24-én tartják a parlamenti választásokat, s a kampány már folyik. A kormányzó demokraták minden erővel igyekeznek lejáratni a Nyugat új kedvence Andrei Nastase vezette Büszkeség és igazság nevű platformot, valamint a szintén az oligarchikus rezsim lebontását célul kitűző Maia Sandu Cselekvés és szolidaritás nevű pártját. A versenybe megpróbálnak beleszólni az Igor Dodon államfő támogatta szocialisták is, akiknek legutóbb oroszországi útján az elnök a moldáv diaszpóra körében igyekezett támogatókat szerezni. Van esélye a parlamentbe jutásra Mi pártunk nevű Renato Usatîivezette oroszbarát alakulatnak, a korábbi elnök Vladimir Voronin által irányított kommunistáknak, az Ilan Shor üzletember által támogatott populista erőnek és az Anatol Salaru fémjelezte románbarát Nemzeti Egység Pártjának.

Mint már említettük, Plahotniuc az Andrei Nastase és Maia Sandu vezette pártok diszkreditálásával próbálja pozícióban tartani a népszerűségük növelésére már nem nagyon számítható demokratákat. S hogy ehhez időt nyerjen, őszről a jövő év februárjára tolták ki a választást. A Demokrata Párt lehetőségeit azonban behatárolja, hogy az Európai Unió támogatására már nem számíthat. Brüsszel már nem hisz a demokraták európai elkötelezettségében. Ezt érezve Plahotniuc azonnal irányt is váltott. Egyrészt igyekezett nyitni az Egyesült Államok felé, s a moldáv központi csatornák manapság előszeretettel mutogatják, amint amerikai szenátorokkal találkozik. Emellett az európaiságot elfeledve a demokraták ma a moldáv érdekek védelmezőjeként tüntetik fel magukat. Plahotniuc az ideológiai irányváltás sikerében sem bízhat igazán, így nem marad más választása, mint megismételni a 2014-es forgatókönyvet és manipulációkkal, jelöltek megvásárlásával minél nagyobb frakciót a parlamentbe vinni.

Tiszta eszközökkel Plahotniuc aligha győzhet, ugyanakkor az is igaz, hogy utcai demonstrációkkal sem lehet a jelenlegi rendszertől megszabadulni. Ezt jól mutatja a nyári helyi választások után kezdődött tiltakozások kifulladása. A demokraták ezért akár győzhetnek is, ám ha az Európai Unió nem ismeri el a választásokat érvényesnek, úgy ez a győzelem pirruszivá válhat. Brüsszel erkölcsi és anyagi támogatása nélkül ugyanis ez a rezsim aligha képes fennmaradni. Plahotniuc arra sem számíthat, hogy Porosenko trükkjeihez hasonlóan az ő machinációit is elfogadja a Nyugat. Moldova ugyanis nem Ukrajna, ahol a regnáló elnöknek azért néznek el mindent, mert a Nyugat fél, hogy ellenkező esetben Kijev visszakerülne Moszkva befolyása alá. Moldovában azonban nem ekkorák a tétek, így Brüsszelben aligha fogják sokáig tűrni Plahotniuc randalírozását.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK