„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
„Valamicske elmozdulás (általában) a szerb politikában mégis tapasztalható. Legalább is ez érezhető ki Milorad Dodiknak, az SNSD és a boszniai Szerb Köztársaság elnökének, a belgrádi Politika című lapnak adott nyilatkozatából, amelyben kifejtette, elege van abból, hogy a külföldiek parancsolnak Bosznia-Hercegovinának”
Fotó:EUROPRESS/ELVIS BARUKCIC/AFP
A tavaly októberben megtartott általános választások után, idén végre megalakult az új kormány a főként bosnyákok és horvátok alkotta Bosznia-Hercegovinai Föderációban (FBiH). A miniszterelnöki posztra Borjana Krišto, a Bosznia-Hercegovinai Horvát Demokratikus Közösség (HDZ BiH) alelnöke került. A föderáció elnöki székébe is ennek a pártnak a delegáltja, Lidija Bradara ült. Megszületett a meggyezés a tíz fős kabinet tagjairól. A kormányzó koalíciót, a HDZ BiH mellett, a szerb nacionalista és a boszniai Szerb Köztársaság kiválását szorgalmazó Független Szociáldemokraták Szövetsége (SNSD), valamint további nyolc párt, köztük a Szociáldemokraták (SDP) alkotják.
„A kormányból a nemzetközi pártfogók, de mindenek előtt az Egyesült Államok nyomására kimaradt a bosnyák nacionalista Demokratikus Akció Pártja (SDA)”
Központosítási törekvéseit ugyan Washington egyáltalán nem ellenzi, de pillanatnyilag ellenére volt, hogy rugalmatlan volt a horvátoknak a választási rendszer megváltoztatására vonatkozó követeléseivel szemben. Washington egyébként egyáltalán nem abba az irányba akarja vinni Bosznia-Hercegovinát, mint a horvátok.
Éppen ellenkezőleg, csaknem tíz éve szorgalmazza a Daytoni Békeszerződésben rögzített alkotmány módosítását, a választási törvény olyan irányú megváltoztatását, hogy minden állampolgár választó és választható legyen az országot alkotó mindkét entitásban, a föderációban és a boszniai Szerb Köztársaságban.
„Elhagyná a pártok nevéből az etnikai jelzőt, és erősítené a központi államhatalmat, mert az etnikai alapú politizálás számlájára írja – legalább is deklaratíve – az ország kormányozhatatlanságát”
Ezzel a nagy többséget kitevő bosnyákok egyetértenek, a számbeli fölényük miatt aggódó horvátok viszont ellenzik. Ragaszkodnak a Daytoni Békeszerződésben rögzített alkotmányhoz, amely kimondja, hogy a három államalkotó nép – a bosnyák, a horvát és a szerb – egyenjogú. Ők úgy módosítanák a választási törvényt, hogy megszűnjön a lehetősége annak, hogy képviselőjüket az országot irányító legmagasabb szintű testületben, az Elnökségben ne ők, hanem ahogyan ez évek óta történik, a bosnyákok válasszák meg.
„Ebben a törekvésükben a horvátok szövetségesre találtak a szerbekben, ők is féltve őrzik nagyfokú önállóságukat, és folyamatosan kiválással fenyegetőznek, arra az esetre, ha azt – például a Daytoni Békeszerződés módosításával – csorbítanák”
Az SDA azonban nem tud beletörődni a vereségébe, folyamatosan azzal érvel, hogy a föderális parlament felső házában a 23 főt számláló bosnyák frakcióban 13 képviselője van, tehát, a bosnyák többség akaratát ő testesíti meg. A kormányzó koalícióban a HDZ-vel és az SNSD-vel összefogott nyolc párt (közkeletű elnevezéssel, a „Nyolcak”)azt állítja, három képviselőre megvesztegetéssel tett szert. A SDA-val a Demokratikus Front (DF)alkot egy blokkot, kettejüknek 21 képviselői mandátuma van, míg a Nyolcaknak 28. A föderális parlament alsó házában, a Képviselőházban az SDA 26, a DF 12 mandátummal rendelkezik, a Nyolcak összesen 40-nel. A bosnyák nép akaratának letéteményese a DF is, az SDA szerint, amelynek alapító elnöke az a Željko Komšić, aki immár többedszer a bosnyákok szavazataival lett a horvát etnikum képviselője az Elnökségben.
„Kinek van igaza? A bosnyákoknak, vagy a horvátoknak, esetleg a szerbeknek?”
Az utóbbiak összehasonlíthatatlanul kényelmesebb helyzetben vannak, hiszen gyakorlatilag szerb nemzetállamban élnek, amelynek területét a délszláv háborúban gondosan megtisztították az idegen elemektől. Az SDA egyelőre rövidre zárta a kérdést. Refik Lendo, a Bosznia-Hercegovinai Föderációnak az SDA-ból delegált alelnöke ugyanis nem adta beleegyezését a kormány hivatalba lépéséhez. Helyette további egyezkedésre hívta az SDP, a HDZ és az SDA vezetőit a kormányról.
Nermin Nikšić , SDP-elnök, aki a miniszterelnöki posztnak egyelőre még csak várományosa, levélben tiltakozott Lendo eljárása ellen. Helytelenítette, hogy hivatalával visszaélve hátráltatja azt, ami előbb-utóbb úgyis bekövetkezik. A Föderáció elnöke úgyis beiktatja hivatalába az új kormányt, és BiH elindulhat a reformok útján.
Christian Schmidt, a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai főképviselője is felszólította a kibontakozást hátráltató politikusokat, hogy egyezzenek meg végre. Őrá azonban már egyik fél sem hallgat, a bosnyákok azért tüntetnek ellene, mert a választási törvénynek, a választás estéjén általa bejelentett módosításai egyoldalúan a horvátoknak kedveztek. A horvátok viszont elégedetlenek vele, mert azt a követelésüket nem teljesítette, hogy ne bosnyákok határozzák meg, ki képviselje őket az Elnökségben. A szerbek levegőnek nézik, miután az ENSZ Biztonsági Tanácsában nem sikerült megszavaztatni a mandátumát. Ebben nincsen semmi új, hiszen az elődeivel is tengelyt akasztottak, ha az érdekeiket veszélyeztették.
„Valamicske elmozdulás (általában) a szerb politikában mégis tapasztalható. Legalább is ez érezhető ki Milorad Dodiknak, az SNSD és a boszniai Szerb Köztársaság elnökének, a belgrádi Politika című lapnak adott nyilatkozatából, amelyben kifejtette, elege van abból, hogy a külföldiek parancsolnak Bosznia-Hercegovinának”
Banja Lukában különösen felkavarta a kedélyeket, hogy az Alkotmánybíróság felfüggesztette az entitás szintű törvényt az ingatlanvagyonról, mert ezzel nem kevesebbet akarnak, mint kisemmizni a boszniai Szerb Köztársaságot. Minden készen áll arra, hogy kikiáltsák a függetlenségüket, ha rákényszerítik őket. Elmondta még, hogy a horvátokat is rá akarják beszélni, hogy a szerbekkel együtt fordítsanak hátat a BiH intézményeknek. Az Egyesült Államokat gyarmattartónak nevezte, magát pedig a felszabadító harc vezérének. A bosnyákokat szintén csatlakozásra szólította fel.
„Ez a keménykedés Amerikával szemben azonban csalóka, ahogyan az sem egyértelmű, mi lenne ennek a felszabadító harcnak a valódi célja”
Ha az utóbbi kérdésre a válasz az, hogy BiH-et is „behúzzák” az újabban Nyitott Balkán névre keresztelt „szerb világba”, akkor érthető, hogy az Elnökség bosnyák tagja a Nyugat erőteljesebb beavatkozását szorgalmazta az országban, amin össze is veszett a testület aktuális elnöklőjével, a szerb Željka Cvijanović, SNSD-taggal, az Elnökség amerikai látogatása alkalmával. A védelmi miniszter pedig az Egyesült Államok nagyobb fokú katonai jelenlétét sürgette. Ígéretet kapott rá, hogy a továbbítják a kérést a Pentagonnak, megfontolásra. Cvijanović vétót emelt az Immediate Response 23 néven tervezett közös BiH-USA hadgyakorlat ellen, amelyet májusban tartottak volna Banja Luka közelében. Csak akkor adná beleegyezését NATO-tagállamokkal közös hadgyakorlatokra, ha azokon a szerb hadsereg is részt vehetne. Később még azt is hozzátette, hogy vétója mindaddig érvényes, amíg tart az ukrajnai háború.
„Belgrád részéről azonban már megfigyelhető az irányváltás”
Szerbia kevésbé veszi szigorúan a katonai semlegességet, de legalábbis a nemzetközi hadgyakorlatokon való részvételt, amit az ukrajnai háború kezdete óta demonstratívan betartott. Ennek a tartózkodásnak a feladására példa az Egyesült Államok, Szerbia és több NATO-tagország részvételével, júniusban, Dél-Szerbiában, a koszovói határ közvetlen közelében ismét megrendezésre kerülő „Platina Farkas”, vagy a szerb részvétel a Sínai-félszigeten állomásozó, az Egyesült Államok által vezérelt nemzetközi katonai misszió.
Mit kap cserébe? A boszniai szerb államot biztosan, de a montenegrói hatalomváltás támogatása okán joggal feltételezhető, hogy BiH déli szomszédját is. Úgy tűnik, a Nyitott Balkán, szabad utat kapott Washingtonból, vagyis egy újabb átrendeződés kezdődik a Balkánon, és ki tudja, hol áll meg. Hogy Szarajevóban ki lesz hatalmon, az SDA vagy a „Nyolcak”, ebből a szempontból mindegy.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Matyko-X says:
Gábor uram, értelmezné az alábbi mondatot?
“Ezzel a nagy többséget kitevő bosnyákok egyetértenek, a számbeli fölényük miatt aggódó horvátok viszont ellenzik.” Kinek van micsodája probléma? Jelenről, jövőről lenne szó?
Egyébként az egész zűrzavar nyilvánvalóan szándékolt- föl kellene osztani ezt az egész boszniai hóbelevancot.
Bérces Zsolt says:
„Mit kap cserébe? A boszniai szerb államot biztosan, de a montenegrói hatalomváltás támogatása okán joggal feltételezhető, hogy BiH déli szomszédját is.”
Ezen nagyon meglepődtem! Ez azt jelentené, hogy megvalósulna az idők folyamán több úton, legutóbb Milosevics által előhozott/megvalósítani kívánt Nagy-Szerbia ténylegesen megvalósulna (még Észak-Koszovó kérdést kellene rendezni ennek teljességéhez). Mindeddig azt olvastam sokfelé (és hittem ennek nyomán), hogy ennek ellene van mind az USA, mind az EU. Úgyhogy merész feltételezés/következtetés!
Mindenesetre érdekes, gondolatébresztő írás!