Több évtizedes helyben járás  után az októberi választások eredménye vérmes reményeket ébresztett a Nyugaton. Úgy gondolták, végre győzött a demokrácia Bosznia-Hercegovinában. Az Európai Unió gyorsan tagjelöltté nyilvánította. Korai volt az öröm. A Bosznia-Hercegovinai Föderációban megalakult az új kormány, hivatalba lépését azonban  a vereségébe belenyugodni nem tudó Demokratikus Akció Pártja  akadályozza.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

A tavaly októberben megtartott általános választások után, idén végre megalakult az új kormány a főként bosnyákok és horvátok alkotta Bosznia-Hercegovinai Föderációban (FBiH). A miniszterelnöki posztra Borjana Krišto, a Bosznia-Hercegovinai Horvát Demokratikus Közösség (HDZ BiH) alelnöke került. A föderáció elnöki székébe is ennek a pártnak a delegáltja, Lidija Bradara ült. Megszületett a meggyezés a tíz fős kabinet tagjairól. A kormányzó koalíciót, a HDZ BiH mellett, a szerb nacionalista és a boszniai Szerb Köztársaság kiválását szorgalmazó Független Szociáldemokraták Szövetsége (SNSD), valamint további nyolc párt, köztük a Szociáldemokraták (SDP)  alkotják.

„A kormányból a nemzetközi pártfogók, de mindenek előtt az Egyesült Államok nyomására kimaradt a bosnyák nacionalista  Demokratikus Akció Pártja (SDA)”

Központosítási törekvéseit ugyan Washington egyáltalán nem ellenzi, de pillanatnyilag ellenére volt, hogy rugalmatlan volt a horvátoknak a választási rendszer megváltoztatására vonatkozó követeléseivel szemben. Washington egyébként egyáltalán nem abba az irányba akarja vinni Bosznia-Hercegovinát, mint a horvátok.

Éppen ellenkezőleg, csaknem tíz éve szorgalmazza a Daytoni Békeszerződésben rögzített alkotmány  módosítását, a választási törvény olyan irányú megváltoztatását, hogy minden állampolgár választó és választható legyen az országot alkotó mindkét entitásban, a föderációban és a boszniai Szerb Köztársaságban.

„Elhagyná a pártok nevéből az etnikai jelzőt, és erősítené a központi államhatalmat, mert az etnikai alapú politizálás számlájára írja – legalább is deklaratíve – az ország kormányozhatatlanságát”

Ezzel a nagy többséget kitevő bosnyákok egyetértenek, a számbeli fölényük miatt aggódó horvátok viszont ellenzik. Ragaszkodnak a Daytoni Békeszerződésben rögzített alkotmányhoz, amely kimondja, hogy a három államalkotó nép – a bosnyák, a horvát és a szerb – egyenjogú. Ők úgy módosítanák a választási törvényt, hogy megszűnjön a lehetősége annak, hogy képviselőjüket az országot irányító legmagasabb szintű testületben, az Elnökségben ne ők, hanem ahogyan ez évek óta történik, a bosnyákok válasszák meg.

„Ebben a törekvésükben a horvátok  szövetségesre találtak a szerbekben, ők is féltve őrzik nagyfokú önállóságukat, és folyamatosan kiválással fenyegetőznek, arra az esetre, ha azt – például a Daytoni Békeszerződés módosításával – csorbítanák”

Az SDA azonban nem tud beletörődni a vereségébe, folyamatosan azzal érvel, hogy a föderális parlament felső házában a 23 főt számláló bosnyák frakcióban 13 képviselője van, tehát, a bosnyák többség akaratát ő testesíti meg. A kormányzó koalícióban a HDZ-vel és az SNSD-vel összefogott  nyolc párt (közkeletű elnevezéssel, a „Nyolcak”)azt állítja, három képviselőre  megvesztegetéssel tett szert. A SDA-val a Demokratikus Front (DF)alkot egy blokkot, kettejüknek 21 képviselői mandátuma van, míg a Nyolcaknak 28. A föderális parlament alsó házában, a Képviselőházban az SDA 26, a DF 12 mandátummal rendelkezik, a Nyolcak összesen 40-nel. A bosnyák nép akaratának letéteményese a DF is, az SDA szerint, amelynek alapító elnöke az a Željko Komšić, aki immár többedszer a bosnyákok szavazataival lett a horvát etnikum képviselője az Elnökségben.

„Kinek van  igaza? A bosnyákoknak, vagy a horvátoknak, esetleg a szerbeknek?”

Az utóbbiak  összehasonlíthatatlanul kényelmesebb helyzetben vannak, hiszen gyakorlatilag szerb nemzetállamban élnek, amelynek területét a délszláv háborúban gondosan megtisztították az idegen elemektől. Az SDA egyelőre rövidre zárta a kérdést. Refik Lendo, a Bosznia-Hercegovinai Föderációnak az SDA-ból delegált alelnöke ugyanis nem adta beleegyezését a kormány hivatalba lépéséhez. Helyette további egyezkedésre hívta az SDP, a HDZ és az SDA vezetőit a kormányról.

Nermin Nikšić , SDP-elnök, aki a miniszterelnöki posztnak egyelőre még csak  várományosa, levélben tiltakozott Lendo eljárása ellen. Helytelenítette, hogy hivatalával visszaélve hátráltatja azt, ami előbb-utóbb úgyis bekövetkezik. A Föderáció elnöke úgyis beiktatja hivatalába az új kormányt, és BiH elindulhat a reformok útján.

Christian Schmidt, a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai főképviselője is felszólította a kibontakozást hátráltató politikusokat, hogy egyezzenek meg végre. Őrá azonban már egyik fél sem hallgat, a bosnyákok azért tüntetnek ellene, mert a választási törvénynek, a választás estéjén általa bejelentett módosításai egyoldalúan a horvátoknak kedveztek. A horvátok viszont elégedetlenek vele, mert azt a követelésüket nem teljesítette, hogy ne bosnyákok határozzák meg, ki képviselje őket az Elnökségben. A szerbek levegőnek nézik, miután az ENSZ Biztonsági Tanácsában nem sikerült megszavaztatni a mandátumát.  Ebben nincsen semmi új, hiszen az elődeivel is tengelyt akasztottak, ha az érdekeiket veszélyeztették.

„Valamicske elmozdulás (általában) a szerb politikában mégis tapasztalható. Legalább is ez érezhető ki Milorad Dodiknak, az SNSD és a boszniai Szerb Köztársaság  elnökének,  a belgrádi Politika című lapnak adott nyilatkozatából, amelyben kifejtette, elege van abból, hogy a külföldiek parancsolnak Bosznia-Hercegovinának”

Banja Lukában különösen felkavarta a kedélyeket, hogy az Alkotmánybíróság  felfüggesztette az entitás szintű törvényt az ingatlanvagyonról, mert ezzel nem kevesebbet akarnak, mint kisemmizni a boszniai Szerb Köztársaságot. Minden készen áll arra, hogy kikiáltsák a függetlenségüket, ha rákényszerítik őket. Elmondta még, hogy  a horvátokat is rá akarják beszélni, hogy a szerbekkel együtt fordítsanak hátat a BiH intézményeknek. Az Egyesült Államokat gyarmattartónak nevezte, magát pedig a felszabadító harc vezérének. A bosnyákokat szintén csatlakozásra szólította fel.

„Ez a keménykedés Amerikával szemben azonban csalóka, ahogyan az sem egyértelmű, mi lenne ennek a felszabadító harcnak a valódi célja”

Ha az utóbbi kérdésre a válasz az, hogy BiH-et is „behúzzák” az újabban Nyitott Balkán névre keresztelt „szerb világba”, akkor érthető, hogy az Elnökség bosnyák tagja a Nyugat erőteljesebb beavatkozását szorgalmazta az országban, amin össze is veszett a testület aktuális elnöklőjével, a szerb Željka Cvijanović, SNSD-taggal, az Elnökség amerikai látogatása alkalmával. A védelmi miniszter pedig az Egyesült Államok nagyobb fokú katonai jelenlétét sürgette. Ígéretet kapott rá, hogy a továbbítják a kérést a Pentagonnak, megfontolásra. Cvijanović vétót emelt az Immediate Response 23 néven tervezett  közös BiH-USA hadgyakorlat ellen, amelyet májusban tartottak volna Banja Luka közelében. Csak akkor adná beleegyezését NATO-tagállamokkal közös hadgyakorlatokra, ha azokon a szerb hadsereg is részt vehetne. Később még azt is hozzátette, hogy vétója mindaddig érvényes, amíg tart az ukrajnai háború.

„Belgrád részéről azonban már megfigyelhető az irányváltás”

Szerbia kevésbé veszi szigorúan a katonai semlegességet, de legalábbis a nemzetközi hadgyakorlatokon való részvételt, amit az ukrajnai háború kezdete óta demonstratívan betartott. Ennek a tartózkodásnak a feladására példa  az Egyesült Államok, Szerbia és több NATO-tagország részvételével, júniusban, Dél-Szerbiában, a koszovói határ közvetlen közelében  ismét megrendezésre kerülő „Platina Farkas”, vagy a szerb részvétel a Sínai-félszigeten állomásozó, az Egyesült Államok által vezérelt nemzetközi katonai misszió.

Mit kap cserébe? A boszniai szerb államot biztosan, de a montenegrói hatalomváltás támogatása okán joggal feltételezhető, hogy BiH déli szomszédját is. Úgy tűnik, a Nyitott Balkán, szabad utat kapott Washingtonból, vagyis egy újabb átrendeződés kezdődik a Balkánon, és ki tudja, hol áll meg. Hogy Szarajevóban ki lesz hatalmon, az SDA vagy a „Nyolcak”, ebből a szempontból  mindegy.