Kezdőlap » x-demokrata » Bíróság előtt a kárpátaljai gyújtogatók
Egy járókelő a KMKSZ felgyújtott és kiégett irodája előtt 2018. február 28-án a kárpátaljai Ungváron Forrás:Facebook #moszkvater

Bíróság előtt a kárpátaljai gyújtogatók

Varsó Moszkvát, az ukrán sajtó pedig már az oroszokkal együttműködve Budapestet látja a történtek mögött

Egy járókelő a KMKSZ felgyújtott és kiégett irodája előtt 2018. február 28-án a kárpátaljai Ungváron Forrás:Facebook #moszkvater
Ungvár, 2018. február 27.
Egy járókelő a KMKSZ felgyújtott és kiégett irodája előtt 2018. február 28-án a kárpátaljai Ungváron
Forrás:Facebook

Átadták a bíróságnak a KMKSZ ungvári székháza elleni tavaly februári támadás lengyel gyanúsítottjainak ügyét. Erről a TVP.info híradása alapján az Ukrinform számolt be. Az ukrán sajtóban folyik a találgatás az akció megrendelőiről. S mire is juthattak volna egyes kijevi kollégák, mint arra, hogy a háttérben a magyar vagy az orosz titkosszolgálatok állhatnak, de a leginkább Moszkva és Budapest közös akcióját valószínűsítik. Az az írásokban fel sem merül, hogy a lengyel elkövetőkhöz hasonló szélsőségesek Ukrajnában is vannak, s arról sem esik szó, hogy ki követhette el a később elfogott lengyelek hazatérése utáni újabb, február 27-én éjjel végrehajtott támadást.

A lengyel ügyészség átadta a bíróságnak annak a három lengyel állampolgárságú személynek az ügyét, akik tavaly februárban megszervezték, illetve végrehajtották a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ungvári székházának felgyújtását. A három férfit terrorizmussal vádolják. A nyomozás adatai szerint a végrehajtók fejenként ezer zlotyt kaptak tettükért a megbízótól, egy német újságírótól, aki a lengyelek feltételezése szerint az orosz titkosszolgálat megbízását hajtotta végre. Az ukrán lb.ua feltételezése szerint az ultrajobboldali Zuerst újságírójáról, az Eurázsiai Tanulmányok Központját vezető, az Alternatíva Németországnak egyik parlamenti képviselőjét tanácsadóként segítő Manuel Ochsenreiterről van szó.

 „Provokáció volt, amelynek az ukrán–magyar viszony romlásához kellett vezetnie. Ez Oroszország kezére játszik, amely érdekelt nyugati szomszédja destabilizálásában, ahol hibrid háború folyik a Donyec-medencében” – közölte a lengyel Belföldi Biztonsági Ügynökség (ABW) tisztje, hozzátéve, hogy a lengyel huligánok megbízása az akcióval ráadásul Kijev és Varsó törékeny viszonyának megrontására is alkalmas volt”

Mint arról az ukrán sajtó alapján a Kárpátalja.ma is beszámol, az akció állítólagos szervezője, a felsőfokú végzettséggel rendelkező, a biztonsági területen jártas és a Falanga nevű neonáci szervezettel és az oroszbarát Zmiana párttal egyaránt kapcsolatban álló 28 éves Michal P. volt. Ő nem ismerte el bűnösségét, az általa a végrehajtásra felbérelt két személy egyike, a 22 éves krakkói műszerész Adrian M. azonban együttműködik a lengyel hatóságokkal. Elmondása szerint egyik találkozójuk során Michal P. arra kérte őt, fesse a KMKSZ-székház falára a horogkereszt mellett a 88-as számot, ami a neonáci kód szerint azt jelenti: „Heil Hitler”. A szervezők elképzelése szerint ennek „az ukrán banderistákra” kellett volna utalnia.

Michal P. megbízása öt ember beszervezésére szólt, ám végül csak ketten indultak el. Előtte Michal P. átadott Adrian M.-nek és társának, a 26 éves tolmács Tomasz Sz.-nek a gyújtóanyagra és egyéb költségekre 500 eurót, valamit telefont és egy-egy dzsekit a megbízás végrehajtására. Mindezt azzal, hogy a pénz egy EU-s megbízótól van. Az utasítás szerint az akciót fel kellett venniük, s ezzel igazolni a végrehajtást.

A két férfi 2018. február 4-ére virradóra felfestette a KMKSZ-székház homlokzatára a 88-as számot, majd megkísérelte felgyújtani az épületet. A betört ablakon behajított flakon azonban nem tört szét. A két férfi elküldte a videót Michal P.-nek, aki azonban azt írta vissza, hogy „a magyarok nem elégedettek, s jó lenne, ha a falak kormosabbak lennének”. Az elkövetők ezért három óra múlva visszatértek és az egyik, benzinnel leöntött dzsekit dobták be az ablakon, ami után Michal P. lezártnak tekintette az akciót. Ezután mindketten még aznap visszatértek Lengyelországba. Február 22-én azonban a térfigyelő kamerák felvételei alapján az elkövetőket őrizetbe vette az ABW.

Az ukrán sajtó ennek kapcsán mindenek előtt arra hívja fel a figyelmet, hogy az ügyben új szál jelent meg. A lengyel ügyészség feltételezése szerint orosz feladatot végrehajtó német megrendelőé. Ám mint a Levij bereg egyik vezető újságírója a közösségi médiában hosszasan fejtegeti, akkor miért írta a végrehajtóknak Michal P., hogy „a magyarok nem elégedettek”. Az ukrán fősodor véleményét megjelenítő újságíró ebből arra a következtetésre jut, hogy a német esetleg a magyarok megrendelésére dolgozott?

„S ezzel meg is érkeztünk az ukrán média már megszokott gondolatvilágába. A kényelmetlen dolgok mögött az oroszok, s immár a velük együttműködő magyarok állnak. Ukrajna ártatlan, csak a rontására törnek!”

Az újságíró három lehetséges forgatókönyvet vázol fel. Az első, hogy a provokációt a magyarok szervezték, s ők bérelték fel a német újságírót, aki a munkát a lengyelekkel végeztette el. Hm? Tehát a magyarok felgyújtják nemzettársaik székházát, csakhogy befeketítsék Ukrajnát?! Életszerű, nem? A második verzió szerint a német újságíró tényleg az oroszoknak dolgozik, ezért a velük együttműködő magyarok csak Moszkván keresztül léphettek vele kapcsolatba. S léptek is, nem megkerülve a munkaadót. E két forgatókönyv az újságíró szerint nagyon is logikus, hiszen ez a provokáció csak az oroszoknak és a magyaroknak állhatott az érdekében. Hát persze! A harmadik lehetőség szerinte az, hogy az orosz titkosszolgálatok a magyarok tudta nélkül öntöttek olajat a tűzre, s akarták még jobban egymásnak ugrasztani Kijevet és Budapestet.

Ám a kolléga szerint mindegy is, hogy a három verzió közül melyik az igaz – más lehetőséget ő teljesen kizár -, a konfliktus szintet lépett, és a berlini ukrán nagykövetségnek az illetékes német szerveket fel kéne szólítania, hogy vizsgálják ki állampolgáruk Ukrajna ellen elkövetett tettét. S ha bebizonyosodik, hogy a szankciók alatt álló Oroszország titkosszolgálatával egy uniós ország, konkrétan Magyarország együttműködik, akkor nyilvánvaló, a magyar-orosz titkosszolgálati támadások terepe immár nemcsak Ukrajna, hanem az egész Európai Unió. Hiszen, ha a magyarok megkérhették az oroszokat, hogy segítsenek, akkor ez fordítva is működhetett. Mikor? Hol? S milyen következtetést von le mindebből az ukrán újságíró? Természetesen azt, hogy az Európa biztonságát veszélyeztető putyini-orbáni összeesküvéssel szemben fel kell lépni. Hát persze! De meddig bújhat Ukrajna az ilyen és hasonló vádaskodások mögé? Meddig söpörheti a szőnyeg alá egyre nagyobb gondjait Oroszországra és most már Magyarországra is mutogatva?

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.