Alekszej Navalnij elítélésével kezdődött és a Memorial emberjogi szervezet felszámolásával ért véget belpolitikai értelemben a 2021-es év Oroszországban. Közben néha már az abszurditásig vitték a médiában a külföldi ügynökké nyilvánítást, de a liberálisok részéről áldozatokat követeltek a rendszeren belüli ütközetek is. A választásokon megerősödött a politikai átmenethez a hátteret biztosítani hivatott pártstruktúra. A politikai mező ellentmondást nem tűrő megtisztítása jól illeszkedik a Kreml és a Nyugat geopolitikai sakk játszmájába,  amelynek tétje részben szintén az átmenet befolyásolása.

A parlamenti választások nyári kampánya még a politikai verseny, a rendszer liberalizálásának illúzióját kelthette, az ezt megelőző és követő történések azonban egyértelművé tették, hogy szó sincs semmiféle olvadásról, a hatalom nem bíz semmit a véletlenre, és az egyre feszültebb nemzetközi helyzetben közeledő hatalmi átmenethez megtisztítja a politikai terepet.

„A politikai mező látványosan, mondhatnánk színháznyi méretűre szűkült, és a döntéshozó központ még inkább valahová a rendszer mélyére tevődött át. Az előtérben a dumában folyik a hangos vita, ám ez csak dekoráció a valódi politikához”

Az év két legfontosabb eseménye formálisan a járvány folytatódása, és a parlamenti választások voltak. Valahol mindkettő a rendszert erősítette, hiszen a pandémiával szembeni fellépés, a QR-kódok bevezetése sokak szerint már ijesztően kiteljesíti az ellenőrzést a társadalom felett, de legalábbis megteremti annak a lehetőségét. Közben az Új Emberek bejutásával ötpártira bővült dumában a hatalmi párt kétharmados többségének megőrzésével fennmaradt a „jobboldali” és a „baloldali” erők közötti egyensúly.

„A választási kampány rajtjára közben a hatalom teljesen felszámolta az úgynevezett rendszeren kívüli ellenzéket”

Navalnij ekkor már egy Vlagyimir melletti büntetőtelepen volt, a hálózatának stábjait pedig szélsőséges szervezetnek nyilvánítva lényegében felszámolták. A „csavarok meghúzása” a választások után is folytatódott, és az úgynevezett szilovikok, az erőszakszervezetek képviselői egyre nagyobb befolyással bírtak a folyamatokra. Ez megnyilvánult a külföldi ügynökökről, vagy az állampolgárság lehetséges megvonásáról hozott törvényekben, a Memorial bezárásában, és a halálbüntetés visszaállításáról szóló vitákban. Eközben a börtönökben folyó kínzásokról kiszivárgott információk súlyos csapást jelentettek a büntetés végrehajtásra, és ezen keresztül a szilovik blokkra. Ezt érzékelte a Kreml is, és sokak számára váratlanul keményen fellépett a túlkapások ellen, és leváltotta a büntetés végrehajtás vezetését.

„Mint már említettük, az erőszakszervezetek befolyásának megerősödésével párhuzamosan növekedett a civil társadalomra nehezedő nyomás”

A digitalizáláson keresztül az ellenőrzés megerősítése a QR-kódokról, a szurkolói kártyákról és a fizikai személyek bankkártyáinak megfigyeléséről szóló törvény tervezetekben öltött testet.  Ezzel erősödik az úgynevezett egészségügyi diktatúra, amelynek végső célja a 80-100 százalékos átoltottság elérése. De a big data adatok segítségével z állam hatékonyabbá teheti a büntetések és az adók hatékonyabb beszedését is.

A 2021-es évben megkezdett változások szép lassan megteremtik azokat a kereteket, amelyek között a hatalmi átmenet zajlik. Ebben a kulcsfontosságú lesz a digitalizáció, a társadalom depolitizálása, és felette az ellenőrzés megerősítése. A hatalom tovább folytatva az egyensúlyozást közben nem fordít hátat a demokráciának, így az elnyomás pontszerű, egy-egy területre, egyes körökre kiterjedő marad.

„Mindezek a folyamatok jól illenek az Oroszország és a Nyugat között folyó geopolitikai játszmába, amelynek kiéleződése szintén összefügghet a hatalmi átmenettel”

Egyes szakértők egyenesen azt feltételezik, hogy a politikai mező megtisztításának felgyorsulása az átmenet előrehozásával magyarázható. E teória képviselői úgy gondolják, hogy a Kreml az egyre kiélezettebb helyzetben nem vár 2024-ig, és egy évvel előrehozza az elnökválasztást. Abban megoszlanak a vélemények, hogy Putyin marad-e az államfő. Többen is úgy vélik, hogy az utód felépítése már folyik. Ezzel magyarázzák egyesek azt, hogy felerősödtek azok a pletykák, miszerint  Putyin egykori testőrét, a tulai kormányzó Alekszej Gyjumint nevezik ki a Rendkívüli Helyzetek Minisztériumának élére. Hogy ez kiváló ugródeszka lehet az utód számára, azt mutatja, hogy a katasztrófavédelem vezetője volt a 2021-ben váratlanul egy szerencsétlen balesetben elhunyt, és szintén az első számú kiszemeltek között számon tartott, és ugyanebből a körből jövő Jevgenyij Zinyicsev is.

„S ahogy felgyorsulnak az események, úgy szaporodnak a találgatások is”

Ezek sorában vannak, akik a háború közeli helyzetet is e forgatókönyv részének tekintik. Mégpedig mindkét oldalról. E teória hívei szerint a Kreml egy villámháborúval futtatná fel az utódot, míg Amerika ezt a szcenáriót akarja megakadályozni. Akik így gondolkodnak, azok teljesen figyelmen kívül hagyják azt a lehetőséget, hogy Putyin marad. Ez esetben pedig éppen a stabilitás ágyazna meg a legjobban az előbb-utóbb elkövetkező politikai és hatalmi átmenetnek. Egy biztos, 2022 folyamán az ilyen találgatásokból egyre többet fogunk hallani.