„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A nácik először azt hitték, hogy a britek intéztek légitámadást Berlin ellen, amit az angolok a BBC-n keresztül visszautasítottak. Ugyanakkor egyre több szovjet lap vagy hírügynökség számolt be a sikeres szovjet légitámadásról, ami ugyan nem okozott jelentős károkat Berlinben, de annál nagyobb volt a pszichikai hatása”
Fotó:EUROPRESS/AFP
A nyugati fronton aratott villámháborús győzelmek, valamint a szovjet hadsereg vereséggel felérő győzelme a finnek felett igencsak elbizakodottá tette Adolf Hitlert és a náci vezérkart, akik 1941 nyarán megtámadták a Szovjetuniót. A németek azt hitték, ha a finn haderő szinte csúfot űzött a Vörös Hadseregből, akkor ők a tél beállta előtt már elfoglalják Moszkvát, és keleten győzelmet aratnak a „vörös ördög” felett.
„Noha a német légierő már a londoni csatában sem tudta győzelemhez segíteni a Führert, a keleti fronton ugyanakkor biztosak voltak abban, hogy Moszkva és egyéb katonai célpontok bombázása ezúttal meghozza majd a várt eredményeket”
Előző cikkünkben már írtunk arról, hogy a szovjet fővárosnak mit kellett kiállni az 1941. július 22-én megindított német bombázások miatt. Miután július 24-én 300 tonna robbanó és gyújtóbombát dobtak Moszkvára, valamint a kezdeti támadások rengeteg veszteséget okoztak a szovjet légierőnek, Joseph Goebbels náci német propagandaminiszter bejelentette, hogy a szovjet légierőt legyőzték.
Ám ahogy Göring, úgy Goebbels is hatalmasat tévedett! Ugyanis a szovjet Balti Flotta légiereje semmilyen veszteséget nem szenvedett el addig, így Zavoronkov altábornagy Kuznyecov tengernaggyal együtt azt javasolta Sztálinnak, hogy hajtsanak végre megtorló támadást Berlin ellen.
„Ennek bázisa az Ezel-sziget repülőtere lenne, amely a Wehrmacht előrenyomulása közepette a még szovjet kézen lévő legnyugatabb pont volt”
A generalisszimusznak megtetszett az ötlet, és július 27-én személyes parancsot adott arra, hogy Preobrazsenszkij ezredes parancsnoksága alatt a szovjet légierő 8. légi ezrede készítse elő, és hajtsa végre Berlin bombázását, melyet a DB-3, DB-ZF nagy hatótávolságú bombázókkal, valamint a légierő és a haditengerészet légi erejének új TB-7 és Er-2-es bombázóival akarták végrehajtani.
A támadáshoz, pláne a sikeres támadáshoz azonban sok mindent meg kellett tervezni. Például az 1765 kilométeres, oda-vissza repülőutat, amelyet végig nagy magasságban kellett végrehajtani. Ennek értelmében a repülők vagy egy 500, vagy két 250 kilós bombát vihettek magukkal. Amikor július 28-án Zavoronkov altábornagy a Leningrád melletti falucskába, Bezbotnojébe utazott, elkezdődött a balti flotta légi bázisán a szigorúan titkos hadművelet előkészítése. Kiválasztották az akcióban részt vevő 15 pilótát, akik Preobrazsenszkij vezetésével bombázni fogják Berlint.
„Augusztus 2-án indították útnak azt a hajókaravánt, amely önjáró uszályokból állt – ezek összeszerelésével hosszabbították meg a bombázók számára az ezeli reptér kifutópályáját –, valamint a bombákat és üzemanyagot szállította”
Másnap a kijelölt repülők próbarepüléseket végeztek, és minden előkészületet 7-ig befejeztek. Augusztus 6-án éjjel felderítő repülést hajtottak végre Berlin felett, és ekkor derült ki, hogy a német főváros körül, mintegy 100 km-es sugarú körben helyezkedik el a náci légvédelem, melynek fényszórói akár 6000 méteres magasságig is képesek elvilágítani.
Az adatok feldolgozását követően augusztus 7-én este kilenckor elindultak a szovjet bombázók 7000 méter magasságban, hogy az Ezel-Swinemünde-Stettin-Berlin útvonalon elérje a német fővárost. Elképesztő körülmények között repültek a szovjet pilóták, ugyanis a fennmaradt dokumentumok szerint a fedélzeten -35 és -40 ° C-ot mértek, ami miatt a pilótafülke ablakai, és a kapcsolattartáshoz használt fülhallgatók is megfagytak, ráadásul a pilótáknak végig oxigénmaszkban kellett a gépeiket vezetni.
„Amikor a szovjet repülők éjfél környékén beléptek a német légtérbe, a náci légvédelem azt hitte, a Luftwaffe egységei térnek vissza egy bevetésről, így nem lőttek rájuk. Sőt, bizonyos repülőtereket ki i világítottak, hogy a <hazatérő> pilóták könnyebben tudjanak landolni”
Augusztus 8-án, hajnali fél kettőkor öt gép Berlin központjára, míg a többi a külvárosokra és Stettinre dobta a bombákat. A meglepett németek majdnem egy percig még az ilyenkor kötelező elsötétítésről is elfeledkeztek, és csak utána kezdte meg a szovjet gépek lövetését a légvédelem. Vaszilij Krotenko rádiós volt az, aki megszakította a rádiós csendet, és kiadta a parancsot a többieknek az éteren át: „Berlinben vagyunk! A feladat végrehajtva, mindenki induljon vissza a bázisra!” A szovjet bombázók hétórás repülőút után, hajnali négykor értek vissza az ezeli repülőtérre, mégpedig veszteség nélkül.
„A nácik először azt hitték, hogy a britek intéztek légitámadást Berlin ellen, amit az angolok a BBC-n keresztül visszautasítottak. Ugyanakkor egyre több szovjet lap vagy hírügynökség számolt be a sikeres szovjet légitámadásról, ami ugyan nem okozott jelentős károkat Berlinben, de annál nagyobb volt a pszichikai hatása”
A következő légitámadást augusztus 10-re tervezték, amelyre Sztálin a 81. légi bombázó hadtestet jelölte ki, és a támadásban 10 TB-7 és 16 Er-2 bombázó vett volna részt, ám az indulásnál az egyik gép lezuhant, így a támadást végül mindössze 7 TB-7 és 3 Er-2 hajtotta végre. Ugyan elérték Berlint, és a bombáikat le is dobták a német fővárosra, a náci légvédelem tüze, valamint a Luftwaffe vadászgépeinek támadása miatt több gépet elveszítettek a szovjetek, mindössze kettő tért vissza sértetlenül a kiinduló bázisra.
„Szeptember 5-ig összesen kilenc rajtaütést hajtottak végre Berlin ellen a szovjet repülők, összesen 33 gép 21 tonna bombát dobott a német fővárosra”
A légitámadások során 17 gépet vesztettek el a szovjetek, 16 repülő valamilyen okból kénytelen volt visszafordulni a cél előtt, míg 37 bombázó más német célpontokra támadt. Sztálin minden pilótának és katonának, aki részt vett Berlin bombázásában, a 0265-ös parancsa alapján fejenként 2000 rubelt utaltatott ki, míg ezen felül magasrangú kitüntetésben részesítette őket. Öten kapták meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, 13-an a Lenin-rendet, míg 55-en Vörös zászló és Vörös csillag érdemrendet.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
