„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A , a médiatörvény módosítása, ezzel a sajtószabadság szűkítése alapvetőn és egyértelműen a PiS belpolitikai érdekeiből indul ki, ám az amerikai tulajdonú csatorna elleni támadást Kaczynskiék számára lélektani szempontból mindenképpen megkönnyítette az elmúlt hónapok washingtoni lépései miatti sértettség”
Fotó:EUROPRESS/JANEK SKARZYNSKI/AFP
Joe Biden győzelmét nem titkolt szorongással fogadta a lengyel kormányzó elit. Nem ok nélkül, hiszen Donald Trumphoz a magyar kormánnyal egyetemben Kaczynskiék is a kelleténél közelebb kerültek. Varsó különösen bensőséges viszonyt ápolt a Fehér Házzal, amelyet jól mutat, hogy Andrzej Duda államfőt többször is fogadta Trump. De a teljesség igénye nélkül említhetnénk a virágzó katonai kapcsolatokat, amerikai csapatok lengyelországi telepítését is.
„Nem véletlen tehát, hogy Varsóban némi félelemmel azt találgatták, hogy miként alakul majd a viszony az új adminisztrációval”
Nem segítette a demokratákat a felejtésben az sem, hogy Duda Amerika szoros szövetségesétől meglepő módon nem a választások utáni napokban, hanem csak a végeredmény hivatalossá válása után, december végén gratulált Joe Bidennek. Aki egyébként értette ezt a jelzés értékű „gesztust”, és beiktatása után nem sietett felhívni lengyel kollégáját.
De a „fekete leves” csak ezután jött. Félreértés ne essék, a Fehér Házat messze nem a bosszú vezérelte az elmúlt hónapok Lengyelországot megütközésre késztető lépéseiben, „csupán” az amerikai érdekek érvényesítése.
„Ezek pedig manapság sok tekintetben nem esnek egybe a lengyel érdekekkel. S mint láthattuk, ez esetben Washington nyugodt szívvel, mondjuk ki, sértően átlép a szövetségesein is”
Varsó ezt nehezen nyelte le. Már csak azért is, mert biztos volt benne, hogy az Oroszországra gyakorolt nyugati nyomás megkerülhetetlenné teszi Lengyelországot, amelynek szövetségesi szerepét még inkább felértékelte a brexit is. Ez így is van, a lengyel kormányzó elit azonban nem számolt a geopolitikai helyzet változásával, és azzal, hogy ehhez alkalmazkodva Biden a Kína jelentette mind erőteljesebb kihívásra reagálva rendezni akarta a Trump idején megromlott transzatlanti viszonyt, és kiszámítható szembenállássá kívánta konszolidálni a kapcsolatokat Moszkvával. Azzal a nem nagyon titkolt céllal, hogy kísérletet tegyen az orosz-kínai viszony lazítására.
„A szoros szövetséges Varsót, és a vazallus Kijevet mélyütésként érte, hogy Washington zöld utat ad az Északi Áramlat II. befejezésének. Ezzel a német érdekeket előnyben részesítve a Fehér Ház Berlinnek tett gesztust, és ebben még az sem zavarta, hogy ezzel közvetetten Moszkvának is kedvez”
Ezt a paktumot Washington és Berlin egy megállapodásban is megerősítette, amelyet nyilvánosságra is hoztak. A stratégiai dokumentum túlmegy az Északi Áramlat kérdésén, és lényegében rögzíti, hogy Washington Berlinre bízza Európát. Ez különösen érzékenyen érinti Közép-Kelet-Európát, mindenek előtt a már említett lengyeleket és ukránokat. Hiába, a vazallusok érdekeit a nagy védnökök mindig feláldozzák a sajátjaikért. A Fehér Ház globalistái és a választásokra készülő CDU/CSU közötti stratégia alku lényege, hogy Washington tiszteletben tartja a Közép-Európa és Ukrajna feletti befolyás megerősítését és növelését célzó német törekvéseket. Az Egyesült Államok kötelezi magát, hogy nem akadályozza a német érdekek érvényesítését, ugyanakkor cserébe komolyabb szerepvállalást – mindenek előtt anyagi hozzájárulást – vár el Berlintől Ukrajna nyugati irányultságának megerősítésében.
„Különösen figyelemre méltó a megállapodás utolsó bekezdése, amely bizonyos olvasatban akár a kormányzó lengyel PiS feletti ítéletnek is tekinthető. Az egyszerre Németország és Oroszország geopolitikai térnyerését megakadályozni hivatott, e célból a Balti-tengertől a Fekete-tengerig és az Adriáig a kelet-közép-európai térséget összefogni szándékozó, Amerika által erősen támogatott Három Tenger Kezdeményezés (Trimarium) erősebb német befolyás alá kerül, s amennyiben ez a trend érvényesül, akkor jó eséllyel regionális és tisztán gazdasági célokat követő együttműködéssé szelídül”
Ez durván fogalmazva azt jelenti, hogy saját geopolitikai érdekeit követve Washington odalökte Közép-Európát Berlinnek, amely számára a térség mindig is stratégiai jelentőséggel bírt. Lengyel szempontból ez azt is jelenti, hogy Varsó – időlegesen mindenképpen – elveszítette legfőbb szövetségesét, pontosabban Washington taktikája most a saját, ezen keresztül a német érdekeket a lengyeleké elé helyezi. Ez a lépés egyben a PiS-t ideológiai bázisának fontos támaszától fosztja meg. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy ezzel egyidőben – talán nem teljesen véletlen az időbeli egybeesés – hazatért Brüsszelből a lengyel belpolitikába Kaczynskiék ősi ellenfele, az egyértelműen Berlin támogatását élvező Donald Tusk, akkor kimondhatjuk, hogy a kormányzó lengyel jobboldal nehéz helyzetbe került. Úgy is fogalmazhatunk, hogy sem Washington, sem pedig Berlin nem a nemzeti konzervatív Jog és Igazságot favorizálja, amelynek komoly kihatása lehet a PiS pozícióira.
Nem meglepő, ha egyre több, a német befolyás növekedése miatt aggódó kijelentés. Richard Legutko filozófus, EP-képviselő például a minap azt feszegette, hogy az európai döntéseket egyre inkább meghatározó német befolyás miatt Lengyelország szép lassan teljesen elveszíti az önállóságát. Berlin szerinte egyre inkább rátelepedik Európára, a többi országnak pedig csak az marad, hogy elfogadja és megszavazza a németek döntését. Hasonló gondolatokat feszegetett a Niezalezna.pl portálon Tomasz Teluk gazdasági elemző, aki úgy látja, hogy
„Berlin a gazdaságon, ezen belül is az energetikán keresztül teszi vazallusává Lengyelországot. Berlin szerinte a klímapolitikát használja arra, hogy kiteljesítse gazdasági uralmát Európa felett”
Mindenkire rá fogja kényszeríteni a megújuló energia felhasználását, ami különösen térségünk országai számára kedvezőtlen. Teluk még azt sem zárja ki, hogy egykor majd a jelenleg még tervezés alatt álló lengyelországi atomerőművet is bezárathatja Berlin. Az elemző rámutatott, hogy így Lengyelország teljes mértékben a németek alárendeltje lesz, akik a gazdasági függést politikaivá terjesztik ki. „A családpolitikától az energetikáig a fontos döntésekre nem lesz semmilyen hatásunk” – vázolta a sötét jövőt Teluk.
„Oroszország feltartóztatásában, és Ukrajna oroszellenes tevékenységének támogatásában Lengyelországnak továbbra is fontos szerepe lesz, ám e politikai irány jelentősége Amerika és Németország számára – átmenetileg mindenképpen – csökken”
Jól mutatja ezt az is, hogy Lengyelország nem tudta kisiklatni az európai nagyok és Oroszország közeledését. Az EU-Oroszország csúcsra vonatkozó német-francia javaslatot ugyan időlegesen sikerült elgáncsolni, ám mind Párizs, mind pedig Berlin közölte, hogy folytatják a nyitást Moszkva felé, és ha kell, akkor kétoldalú találkozó keretében tárgyalnak a stratégiai kérdésekről. (Úgy tűnik, ezt a közeledés manapság inkább a Nyugatot stratégiai értelemben immár egyértelműen ellenségként kezelő Moszkván múlik.) Ez egyben azt is jelentené, hogy Varsó ebből az Európa és Oroszország kapcsolatainak normalizálását célzó egyeztetési folyamatból kimarad. Ráadásul e kérdésben Lengyelország a hollandokkal és néhány skandináv állammal megint csak kisebbségben maradt. S látva az amerikai taktika változását, Lengyelország első számú szövetségesének az érdekeivel is szembe megy.
„A <lex TVN>, a médiatörvény módosítása, ezzel a sajtószabadság szűkítése alapvetőn és egyértelműen a PiS belpolitikai érdekeiből indul ki, ám az amerikai tulajdonú csatorna elleni támadást Kaczynskiék számára lélektani szempontból mindenképpen megkönnyítette az elmúlt hónapok washingtoni lépései miatti sértettség”
A TVN24 mintegy kétmillió dollárba került, ezzel ez a legnagyobb amerikai befektetés Lengyelországban. Nem véletlen, hogy a lengyel kormánnyal szemben kritikus hírcsatornát még Donald Trump is védelmébe vette. Nem hagyja cserben a tulajdonos Discoveryt Joe Biden csapata sem. Mint Antony Blinken külügyminiszter a törvény elfogadása után megüzente, a médiatörvény módosítása nemcsak a sajtószabadságot veszélyezteti, de a befektetők bizalmát is alááshatja. Még a szejmben lefolyt szavazás előtt amerikai szenátorok egy szűk csoportja levelet írt a felsőháznak, melyben aggodalmukat fejezték ki a Lengyelországban történő politikai események miatt, és figyelmeztettek, hogy a médiatörvény „negatív következményeket hozhat” a közös lengyel-amerikai védelmi, üzleti és kereskedelmi együttműködésre nézve. A levelet a szenátus külügyi bizottságának Európával és Lengyelországgal foglalkozó vezetői is aláírták.
„A Wirtualna Polska értesülése szerint megvizsgálták még annak a lehetőségét is, hogy áttelepítsék a Lengyelországban állomásozó amerikai katonák egy részét Romániába”
Állítólag néhány szenátor már nyíltan beszél arról, hogy a védelmi nyomásgyakorlással azt kívánja elérni, hogy Lengyelország ne fogadja el a „lex TVN-ként” emlegetett törvénymódosítást. Ez ugyan nem sikerült, ám Kaczynskiék az utolsó pillanatban hagytak egy kiskaput a Discoverynek, így még egyáltalán nem biztos, hogy el kell adnia a részesedését. S hogy az amerikaiak nem fogják annyiban hagyni érdekeik sérülését, azt mutatja az is, ahogy egy kongresszusi forrás a Wiadomoscinak nyilatkozott. „Ez nem bosszú egy TV-adóért, de ha a demokraták és a republikánusok is úgy tekintenek Lengyelországra, mint olyan országra, amely az amerikai érdekekre nincs tekintettel, olyan költségvetést fogok megszavazni, amely a balti országokat vagy a fekete-tengeri régiót részesíti előnyben” – figyelmeztetett kongresszusi forrás.
„Varsó túlfeszítette a húrt az új amerikai nagykövet fogadásának kérdésébenis”
Felbőszítette Washingtont, hogy Mark Brzezinski – Zbigniew Brzezinski fia – agrémentjének megadása kapcsán Varsó azt a lengyel törvényt kezdte el emlegetni, amely szerint nem lehet Lengyelországban idegen ország diplomatája az, aki lengyel állampolgár. Mark Brzezinski pedig – tudtán kívül – lengyel állampolgár, mert a Lengyelországban születettek gyermekei automatikusan azzá válnak. Zbigniew Brzezinski pedig 1928-ban Varsóban látta meg a napvilágot. Duda államfőtől kellene kérni az állampolgárság megszüntetését, Washington azonban erről hallani sem akar. Persze, ez az ügy is szép lassan nyugvópontra jut, ám jól mutatja a Varsó és Washington közötti feszültséget.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
