„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Béke, de minden áron…

2025. márc. 04.
B. Molnár László

MEGOSZTÁS

Az I. világháborúban szinte kivérző és a forradalom által elgyötört Szovjet-Oroszország 1918. március 3-án különbékét írt alá a központi hatalmakkal Breszt-Litovszkban, és ezzel kiugrott a háborúból. De vajon tényleg megérte-e a bolsevikoknak ennyi lemondásért cserébe az a pár hónap nyugalom?

„A Trockij vezette orosz delegáció számára megjött a bolsevik pártvezetés ukáza, mindenképpen a háborúból való kilépés, és a mindenáron való békekötés a cél” #moszkvater

„A Trockij vezette orosz delegáció számára megjött a bolsevik pártvezetés ukáza, mindenképpen a háborúból való kilépés, és a mindenáron való békekötés a cél”
Fotó:EUROPRESS/Sputnik/Sputnik via AFP

A breszt-litovszki békét 1918. március 3-án írták alá. A szerződés a központi hatalmak – a Német Császárság, az Osztrák–Magyar Monarchia, Bulgária és az Oszmán Birodalom –, valamint a velük szemben álló bolsevik Oroszország között jött létre. Nézzük meg, hogy a bolsevikok a hatalmuk megőrzéséért, a pillanatnyi lélegzetvételért milyen engedményeket tettek háborús ellenfeleiknek.

„Lemondtak 780 ezer km2-nyi területről, illetve az itt élő 56 millió lakosról”

Németország annektálta Kurföldet Rigával, Litvániát Vilnával, Grodnót, Bialystokot, Nyugat-Belorussziát Minszkkel, Orosz-Lengyelországot az Ukrajnának átengedett Chelmi kormányzóság kivételével, valamint önálló balti állam létrehozásának szándékával hozzá kerül Észtföld és Livföld. Besszarábiát Romániának engedi át, míg az Aland-szigeteket demilitarizálták. Kikerültek az orosz ellenőrzés alól a szorosok Konstantinápollyal együtt, át kellett adniuk a fekete-tengeri orosz flottát, ám azt inkább elsüllyesztették. És mindezek tetejében hatmilliárd márka hadisarc fizetésére kötelezték az orosz felet.

„Mindezt úgy és akkor, amikor a központi hatalmak is a teljes kimerülés előtt álltak, ráadásul valamivel több, mint fél évvel később el is veszítették az első világháborút”

Akkor mégis miért döntött úgy a szovjet-orosz fél, ahogy döntött? Nos, azért, mert a bolsevikok számára az volt a legfontosabb, hogy az októberi forradalomban megszerzett hatalmat mindenképpen megszilárdítsák. Éppen ezért már 1917 novemberében békefelhívással fordult a szemben álló felekhez, ám mivel mindkét fél biztos volt a győzelmében – az antant az amerikaiak belépése miatt, a központi hatalmak pedig az oroszok kiválása után azt hitték, képesek gyors győzelemre a nyugati fronton –, elutasították az orosz ajánlatot.

„Ráadásul a történészek egy része – talán a többsége – úgy véli mind a mai napig, hogy az orosz kilépésben reménykedő németek titokban támogatták Lenint és pártját”

A jó kapcsolatot tagadók azzal érvelnek, hogy a később megkötött békeszerződés németeknek kedvező pontjai nem éppen ezt támasztják alá. Ugyanakkor az is igaz, hogy már 1917. december 3-án megkezdődtek – elsőként – a német-orosz tárgyalások, aminek következtében december 15-én fegyverszüneti megállapodást írtak alá a felek, és azonnal elkezdődtek a béketárgyalások úgy, hogy mindkét fél felhívással élt az antant felé, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Ám nemcsak, hogy visszautasították az immár az amerikai hadsereggel megerősített nyugatiak a német-orosz ajánlatot, hanem az Egyesült Államok még a Monarchiának is hadat üzent.

„A Trockij vezette orosz delegáció számára megjött a bolsevik pártvezetés ukáza, mindenképpen a háborúból való kilépés, és a mindenáron való békekötés a cél”

Amikor ezt megérezték a németek, a küldöttséget vezető Richard von Kühlmann és Max Hoffman tábornok hirtelen nagyon komoly területi követeléseket támasztott az oroszok kárára. Ezzel alaposan meglepték Trockijékat, ők ugyanis arra számítottak, hogy a németek számára is a gyors megállapodás a lényeg, hogy a seregeiket átcsoportosíthassák a nyugati frontra, és el sem tudták képzelni, hogy a németek nem veszik komolyan az amerikai katonaságot.

Reprodukciós felvétel a breszt-litovszki békeszerződésről #moszkvater

Reprodukciós felvétel a breszt-litovszki békeszerződésről
Fotó:EUROPRESS/Sputnik/Sputnik via AFP

Ráadásul megjelentek a színen az ukránok is, lévén 1917. november 20-án Kijevben megalakult az ukrán Központi Rada, és kikiáltotta a független Ukrán Népköztársaságot. Az Oroszországhoz való tartozás hívei viszont Harkovban az Ukrán Szocialista Szovjetköztársaságot. Mindenesetre a független ukrán állam miniszterelnöke, V. Golubovics és kísérete megjelent a tárgyalásokon, és ő is béketárgyalásokat kezdett a központi hatalmakkal. Ugyan a hatalmuk csak bizonyos területekre terjedt ki, mégis rájöttek arra, ha sikerül bekerülniük az itteni tárgyalásokra, illetve ők is a békeszerződés aláírói lehetnek, az hatalmas lépést jelent az önálló államuk létrehozásához.

„A németek azonnal felismerték az ukránok nyújtotta lehetőségeket az oroszok kényszerpályára küldéséhez, ám Trockij stílust váltott, visszautasította a németek terjeszkedő politikáját, majd egyeztetésre Pétervárra utazott”

Ezt azonnal kihasználták a központi hatalmak, és némi vitát követően – a Monarchia nem fogadta el az ukránok igényét Kelet-Galíciára – végül február 9-én aláírták a békeszerződést az ukránokkal, akik az önálló állam megalakításáért cserébe elfogadták a kemény német feltételeket, óriási élelmiszer-mennyiség átadását és Ukrajna átmeneti megszállását. Az eközben visszatért Trockij, aki a külügyi népbiztos tisztségét töltötte be, amikor értesült minderről és értesült az újabb német követelésekről, február 10-én felállt a tárgyalóasztaltól, és egyoldalúan véget vetett az egyezkedésnek.

„Ám ez azt jelentette, hogy az oroszok továbbra is hadban álltak a központi hatalmakkal, ráadásul a németek és a Monarchia hadserege az ukrán béke után megkezdték ellenállás nélküli előre nyomulásukat, és már Pétervárhoz is közeledtek”

A szovjet kormány ebben a helyzetben a belviták miatt kettészakadt, és amíg a többségbe kerülő eszerek hallani sem akartak egy ilyen hátrányos béke aláírásáról, addig Trockij meghirdette a sem háború, sem béke politikáját, míg Lenin, aki kisebbségbe maradt, végül megzsarolta a teljes politikai vezetést. Mivel pártja a legnagyobb támogatást nem a munkásságtól kapta, hanem a szavazati jogot nyert frontkatonáktól, így most létfontosságú aduvá vált Lenin kezében, hogy a katonák azonnali békét akartak.

„Győzött Lenin, és 1918. február 28-án új szovjet-orosz békedelegáció érkezett Bresztbe, mégpedig Szokolnyikov népbiztos és Csicserin, az új helyettes külügyi népbiztos vezetésével”

Németország és a Monarchia mindössze háromnapos határidőt szabott a jogosan békediktátumnak nevezett szerződés aláírására. Mivel az orosz küldöttségnek nem volt lehetősége másra, így március 3-án aláírták az országukra nézve igencsak hátrányos békeszerződést, melyet március 6-án a Bolsevik Párt kongresszusa, majd március 15-én a Szovjetek IV. kongresszusa is ratifikálta azt. A békeszerződés aláírásának hírére a katonák túlnyomó többsége otthagyta a frontot.

És akkor nézzük meg, végül is megérte a bolsevikoknak aláírni a békeszerződést? Rövidtávon biztosan, hiszen rendkívül fontos lélegzetvételnyi szünethez jutottak, a hatalmuk megszilárdult, nem került német kézre Pétervár, és gazdaságilag is sikerült elkerülniük az összeomlást. Ugyanakkor például a németekkel való együttműködés miatt a bolsevik küldöttséget egyszerűen kizárták a párizsi béketárgyalásokról.

„A szovjet kormány Németország háborús veresége után, 1918 novemberében felmondta a békét – amit akkor már egy rákényszerített diktátumnak nevezett –, és a hadsereg megkezdte az addig német és osztrák-magyar uralom alatt álló területek visszafoglalását”

Ugyanakkor véglegessé vált Lenin és az egypárti diktatúra híveinek hazai diadala, és Szovjet-Oroszország végleg az egypárti diktatúra végzetes útjára lépett, és a továbbiakban ez határozta meg az ország kül- és belpolitikáját.

Források:

Wikipedia

MTVA archívum

Hajdu Tibor: Szovjet-Oroszország és az I. világháború vége (2008, História)

S. Bozics: A breszti béke az ellenzéki sajtó értékelésében (2007)

Lengyel István: A breszt-litovszki béketárgyalások (Kossuth Könyvkiadó, 1975)

Boross László: Breszt-Litovszk I. és II. (Nyugat, 1918)

R. Pipes: Breszt-Litovszk – az orosz forradalom (1990)

J. V. Wheeler-Bennet: Az elfeledett béke (Breszt-Litovszk)

S. V. Volkov: A hazaárulás ünnepe? (2012)

Pavlovics Veltman: Lenin és Breszt (1923)

MEGOSZTÁS

B. Molnár László

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Ki tervezhetett gleiwitzi típusú provokációt Kalinyingrádban?

    2026. nov. 22.
    Ha feltételezzük, hogy Lengyelország valóban olyan hírszerzési információkhoz jutott, amelyek szerint ukránok beszivárgást terveztek Kalinyi...

    Sencsen nem Jalta, de nem marad következmények nélkül

    2026. nov. 21.
    A sencseni hármas találkozónak szimbolikus jelentősége van. Egy olyan korszak végét jelzi, amikor a világnak csak egyetlen domináns hatalma ...

    Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

    2026. nov. 21.
    A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas ...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater