„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„A Trockij vezette orosz delegáció számára megjött a bolsevik pártvezetés ukáza, mindenképpen a háborúból való kilépés, és a mindenáron való békekötés a cél”
Fotó:EUROPRESS/Sputnik/Sputnik via AFP
A breszt-litovszki békét 1918. március 3-án írták alá. A szerződés a központi hatalmak – a Német Császárság, az Osztrák–Magyar Monarchia, Bulgária és az Oszmán Birodalom –, valamint a velük szemben álló bolsevik Oroszország között jött létre. Nézzük meg, hogy a bolsevikok a hatalmuk megőrzéséért, a pillanatnyi lélegzetvételért milyen engedményeket tettek háborús ellenfeleiknek.
„Lemondtak 780 ezer km2-nyi területről, illetve az itt élő 56 millió lakosról”
Németország annektálta Kurföldet Rigával, Litvániát Vilnával, Grodnót, Bialystokot, Nyugat-Belorussziát Minszkkel, Orosz-Lengyelországot az Ukrajnának átengedett Chelmi kormányzóság kivételével, valamint önálló balti állam létrehozásának szándékával hozzá kerül Észtföld és Livföld. Besszarábiát Romániának engedi át, míg az Aland-szigeteket demilitarizálták. Kikerültek az orosz ellenőrzés alól a szorosok Konstantinápollyal együtt, át kellett adniuk a fekete-tengeri orosz flottát, ám azt inkább elsüllyesztették. És mindezek tetejében hatmilliárd márka hadisarc fizetésére kötelezték az orosz felet.
„Mindezt úgy és akkor, amikor a központi hatalmak is a teljes kimerülés előtt álltak, ráadásul valamivel több, mint fél évvel később el is veszítették az első világháborút”
Akkor mégis miért döntött úgy a szovjet-orosz fél, ahogy döntött? Nos, azért, mert a bolsevikok számára az volt a legfontosabb, hogy az októberi forradalomban megszerzett hatalmat mindenképpen megszilárdítsák. Éppen ezért már 1917 novemberében békefelhívással fordult a szemben álló felekhez, ám mivel mindkét fél biztos volt a győzelmében – az antant az amerikaiak belépése miatt, a központi hatalmak pedig az oroszok kiválása után azt hitték, képesek gyors győzelemre a nyugati fronton –, elutasították az orosz ajánlatot.
„Ráadásul a történészek egy része – talán a többsége – úgy véli mind a mai napig, hogy az orosz kilépésben reménykedő németek titokban támogatták Lenint és pártját”
A jó kapcsolatot tagadók azzal érvelnek, hogy a később megkötött békeszerződés németeknek kedvező pontjai nem éppen ezt támasztják alá. Ugyanakkor az is igaz, hogy már 1917. december 3-án megkezdődtek – elsőként – a német-orosz tárgyalások, aminek következtében december 15-én fegyverszüneti megállapodást írtak alá a felek, és azonnal elkezdődtek a béketárgyalások úgy, hogy mindkét fél felhívással élt az antant felé, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Ám nemcsak, hogy visszautasították az immár az amerikai hadsereggel megerősített nyugatiak a német-orosz ajánlatot, hanem az Egyesült Államok még a Monarchiának is hadat üzent.
„A Trockij vezette orosz delegáció számára megjött a bolsevik pártvezetés ukáza, mindenképpen a háborúból való kilépés, és a mindenáron való békekötés a cél”
Amikor ezt megérezték a németek, a küldöttséget vezető Richard von Kühlmann és Max Hoffman tábornok hirtelen nagyon komoly területi követeléseket támasztott az oroszok kárára. Ezzel alaposan meglepték Trockijékat, ők ugyanis arra számítottak, hogy a németek számára is a gyors megállapodás a lényeg, hogy a seregeiket átcsoportosíthassák a nyugati frontra, és el sem tudták képzelni, hogy a németek nem veszik komolyan az amerikai katonaságot.
Reprodukciós felvétel a breszt-litovszki békeszerződésről
Fotó:EUROPRESS/Sputnik/Sputnik via AFP
Ráadásul megjelentek a színen az ukránok is, lévén 1917. november 20-án Kijevben megalakult az ukrán Központi Rada, és kikiáltotta a független Ukrán Népköztársaságot. Az Oroszországhoz való tartozás hívei viszont Harkovban az Ukrán Szocialista Szovjetköztársaságot. Mindenesetre a független ukrán állam miniszterelnöke, V. Golubovics és kísérete megjelent a tárgyalásokon, és ő is béketárgyalásokat kezdett a központi hatalmakkal. Ugyan a hatalmuk csak bizonyos területekre terjedt ki, mégis rájöttek arra, ha sikerül bekerülniük az itteni tárgyalásokra, illetve ők is a békeszerződés aláírói lehetnek, az hatalmas lépést jelent az önálló államuk létrehozásához.
„A németek azonnal felismerték az ukránok nyújtotta lehetőségeket az oroszok kényszerpályára küldéséhez, ám Trockij stílust váltott, visszautasította a németek terjeszkedő politikáját, majd egyeztetésre Pétervárra utazott”
Ezt azonnal kihasználták a központi hatalmak, és némi vitát követően – a Monarchia nem fogadta el az ukránok igényét Kelet-Galíciára – végül február 9-én aláírták a békeszerződést az ukránokkal, akik az önálló állam megalakításáért cserébe elfogadták a kemény német feltételeket, óriási élelmiszer-mennyiség átadását és Ukrajna átmeneti megszállását. Az eközben visszatért Trockij, aki a külügyi népbiztos tisztségét töltötte be, amikor értesült minderről és értesült az újabb német követelésekről, február 10-én felállt a tárgyalóasztaltól, és egyoldalúan véget vetett az egyezkedésnek.
„Ám ez azt jelentette, hogy az oroszok továbbra is hadban álltak a központi hatalmakkal, ráadásul a németek és a Monarchia hadserege az ukrán béke után megkezdték ellenállás nélküli előre nyomulásukat, és már Pétervárhoz is közeledtek”
A szovjet kormány ebben a helyzetben a belviták miatt kettészakadt, és amíg a többségbe kerülő eszerek hallani sem akartak egy ilyen hátrányos béke aláírásáról, addig Trockij meghirdette a sem háború, sem béke politikáját, míg Lenin, aki kisebbségbe maradt, végül megzsarolta a teljes politikai vezetést. Mivel pártja a legnagyobb támogatást nem a munkásságtól kapta, hanem a szavazati jogot nyert frontkatonáktól, így most létfontosságú aduvá vált Lenin kezében, hogy a katonák azonnali békét akartak.
„Győzött Lenin, és 1918. február 28-án új szovjet-orosz békedelegáció érkezett Bresztbe, mégpedig Szokolnyikov népbiztos és Csicserin, az új helyettes külügyi népbiztos vezetésével”
Németország és a Monarchia mindössze háromnapos határidőt szabott a jogosan békediktátumnak nevezett szerződés aláírására. Mivel az orosz küldöttségnek nem volt lehetősége másra, így március 3-án aláírták az országukra nézve igencsak hátrányos békeszerződést, melyet március 6-án a Bolsevik Párt kongresszusa, majd március 15-én a Szovjetek IV. kongresszusa is ratifikálta azt. A békeszerződés aláírásának hírére a katonák túlnyomó többsége otthagyta a frontot.
És akkor nézzük meg, végül is megérte a bolsevikoknak aláírni a békeszerződést? Rövidtávon biztosan, hiszen rendkívül fontos lélegzetvételnyi szünethez jutottak, a hatalmuk megszilárdult, nem került német kézre Pétervár, és gazdaságilag is sikerült elkerülniük az összeomlást. Ugyanakkor például a németekkel való együttműködés miatt a bolsevik küldöttséget egyszerűen kizárták a párizsi béketárgyalásokról.
„A szovjet kormány Németország háborús veresége után, 1918 novemberében felmondta a békét – amit akkor már egy rákényszerített diktátumnak nevezett –, és a hadsereg megkezdte az addig német és osztrák-magyar uralom alatt álló területek visszafoglalását”
Ugyanakkor véglegessé vált Lenin és az egypárti diktatúra híveinek hazai diadala, és Szovjet-Oroszország végleg az egypárti diktatúra végzetes útjára lépett, és a továbbiakban ez határozta meg az ország kül- és belpolitikáját.
Források:
Wikipedia
MTVA archívum
Hajdu Tibor: Szovjet-Oroszország és az I. világháború vége (2008, História)
S. Bozics: A breszti béke az ellenzéki sajtó értékelésében (2007)
Lengyel István: A breszt-litovszki béketárgyalások (Kossuth Könyvkiadó, 1975)
Boross László: Breszt-Litovszk I. és II. (Nyugat, 1918)
R. Pipes: Breszt-Litovszk – az orosz forradalom (1990)
J. V. Wheeler-Bennet: Az elfeledett béke (Breszt-Litovszk)
S. V. Volkov: A hazaárulás ünnepe? (2012)
Pavlovics Veltman: Lenin és Breszt (1923)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
