Kezdőlap » x-demokrata » Banderával Európába
Sztepan Bandera, az ukrán nemzeti mozgalom vezetője születésének 110. évfordulóját ünneplik Kijevben 2019. január 1-én #moszkvater

Banderával Európába

Ez a hőskultusz nemcsak az ukrán államiságot, de az ország európai integrációját sem erősíti

Sztepan Bandera, az ukrán nemzeti mozgalom vezetője születésének 110. évfordulóját ünneplik Kijevben 2019. január 1-én #moszkvater
Felvonulók Sztepan Bandera, az Ukrán Nacionalisták Szervezetének vezetője születésének 110. évfordulóján Kijevben 2019. január 1-én
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP

Ukrajna ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta. Sztepan Banderára emlékezik, akinek a születésnapját, január 1-jét hivatalosan is nemzeti emléknappá nyilvánította a kormány. Így aztán az új év köszöntése után sem lehet csendben kipihenni a buli fáradalmait. A lelkeket az identitás keresés jegyében már az év első napján elkezdi bombázni a hatalom. Azzal a Banderával, akiről a leginkább megengedő megközelítéssel is csak az mondható el, hogy megítélése ellentmondásos.

Ha pontosítani akarjuk, mit is értünk ezalatt, akkor ki kell mondani, hogy az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN) mind a németek, mind pedig a szovjet partizánok ellen harcoló vezetője megtestesíti az ukrán nacionalizmus agresszív arcát. Azt, amely úgy harcolt a függetlenségért, hogy az oroszokkal szembeni gyűlölet Hitlert is elfogadhatóvá tette számukra. Azt, amely nemcsak az oroszokat, de a lengyeleket, a zsidókat, a magyarokat is gyűlölte. S nemcsak gyűlölte, de gyilkolta is. Volhíniában például 1943 nyarán közel 100 ezer lengyelt. Miközben az ukrajnai nacionalista erők egyesítésével Bandera vezetésével létrejött UPA, az Ukrán Felkelő Hadsereg sokszor együtt harcolt a lengyel Honi Hadsereggel és a szovjet partizánokkal is.

Szóval, semmi sem fekete-fehér, Bandera azonban nem egyesít, hanem megoszt. Megoszt földrajzi értelemben, hiszen miközben Nyugat-Ukrajnában nemzeti hősnek tartják, addig az ország keleti országrészben náci kollaboránsként tekintenek rá.De megoszt etikai értelemben is. Mert a jó érzésű ukránok számára azért még a mostani megvadult világban sem szentesíti a cél az eszközt. Vannak azonban sokan, akiket a függetlenségért folyó elkeseredett küzdelem visszarepít a sötét múltba, s ott folytatják, ahol hőseik a ’40-es években abbahagyták. Gyűlölnek mindent és mindenkit, aki nem ukrán.

„Ukrajna, mint minden fiatal állam, hősöket keres. S éppen az az ukránok tragédiája, hogy ezeket a hősöket a vérgőzös UPA alapítójában és főparancsnokában, Sztepan Banderában és Roman Suhevicsben találja meg. S ha valaki azt gondolja, hogy az elmúlt öt évben megerősödött orosz gyűlölet hozta ezt ki belőlük, az téved”

Banderát és Suhevicset már megtalálta magának Viktor Juscsenko, aki elnökként elkezdte építeni a szobraikat. Méghozzá az identitás keresésének és erősítésének a jegyében. Jobb híján, mert azt ő is érezte, hogy ehhez a holodomor, az az egyébként messze nem etnikai alapú 1933-as éhínség azért nem elegendő. De nem elég az identitás megerősítéséhez az orosz gyűlölet sem. Ahhoz hősökre is szükség van. S ha nincs más, akkor marad Bandera és Suhevics. Ez az igazi tragédia!

Nem sértésképpen, de ilyen erővel kaphatna szobrot Lenin is, hiszen Ukrajna neki köszönheti azokat a keleti területeket, mindenek előtt a Donbaszt, amely soha nem volt ukrán. De még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ezzel a Donbasz mai szeparatizmusát akarnám megalapozni, téved. Szó sincs erről, csupán a történelmi hűség kedvéért jegyeztem meg mindezt. Bandera, Suhevics és Lenin között ugyanis csupán annyi a különbség, hogy míg az első kettő nacionalista, addig az utóbbi internacionalista. Egyébként pedig egyaránt vér tapad a kezükhöz. Nem is kevés.

„De el kellene már engedni Banderát azért is, mert ez a hőskultusz nemcsak az ukrán államiságot, de az ország európai integrációját sem erősíti”

Mint ugyanis az Ukrajna egyik legnagyobb védelmezőjeként megjelenő Lengyelország miniszterelnöke Jaroslaw Kaczynski is intette Kijevet, Banderával nem lehet Európába menni. A Nyugat ugyan egyelőre elnézi a számára felsőbb érdek, Oroszország feltartóztatása nevében az ukrán nacionalizmus tombolását, ám amikor majd egyszer komolyan felmerül az integráció lehetősége, akkor Banderát és Suhevicset el kell engedni. De jobb lenne még előtte, hiszen ez a fajta agresszív, ideologizáló nacionalizmus önpusztító. Ukrajnának pedig ugyancsak kijutott az elmúlt években a rombolásból, így már jó lenne elkezdeni az építkezést.

„S hogy kit lehetne ennek a gondolatnak a zászlajára tűzni? Fogós kérdés. Az ukrán történelem ugyanis éppen az ország geopolitikai helyzete miatt eleve nem termelt ki egyértelmű hősöket. Még kevésbé olyanokat, akik beleillenének a jelenlegi kurzusba”

Mert Bohdan Hmelnickij a zaporizsjai kozákok élén harcolt az ukrán érdekekért, ám végül ugyancsak ezzel a megfontolással az orosz cár védelme alá helyezte az országot. Éppen ezt a perejaszlavli szerződést rúgta fel nem sokkal később Ivan Mazepa, aki a svédekkel szövetkezve fordult I. Péter ellen. Egyik sem az egész országot egyesítő figura, de legalább nem tömeggyilkos, s kiválóan megjeleníti a geostratégiai érdekek kereszteződésében fekvő Ukrajna nehéz helyzetét. S mellettük ott van az az ukrán nyelven írt verseivel kitűnt Tarasz Sevcsenko, aki költőként, festőként és humanista gondolkodóként igazi hazafi volt, mégpedig abból a fajtából, aki nem rombol, hanem építkezik.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.