//Balkáni választások geopolitikai háttérben
A BiH-t irányító legmagasabb szintű grémium, az Elnökség „horvát” tagja, a Demokratikus Front (DF) elnöke, Željko Komšić negyedszerre is pozícióba került #moszkvater

Balkáni választások geopolitikai háttérben

MEGOSZTÁS

Viszonylag csekély figyelmet szentelt a média az október 3-án lezajlott általános választásoknak Bosznia-Hercegovinában. Nem csoda, az már nem hírértékű, ha ott baj van. Most azonban olyan lépésre szánta el magát Európa, amelyet megoldásnak szán, de még kevesebb lehet benne az áldás, mint Daytonban volt. Bosznia-Hercegovina és Montenegró geopolitikai háttérben.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

A BiH-t irányító legmagasabb szintű grémium, az Elnökség „horvát” tagja, a Demokratikus Front (DF) elnöke, Željko Komšić negyedszerre is pozícióba került #moszkvater
A BiH-t irányító legmagasabb szintű grémium, az Elnökség „horvát” tagja, a Demokratikus Front (DF) elnöke, Željko Komšić negyedszerre is pozícióba került
Fotó:EUROPRESS/Nihad Ibrahimkadic/ANADOLU AGENCY/AFP

Október 3-án általános választásokat tartottak Bosznia-Hercegovinában (BiH). Hosszas csatározás előzte meg, amelyben az ottani és az anyaországbeli  horvátok küzdöttek a választási törvény megváltoztatásáért. Jelenlegi formájában ugyanis lehetővé teszi, hogy – bár ők is államalkotó nép – a velük egy entitásban élő, de hatalmas számbeli fölényben lévő bosnyákok (70:20 százalék) válasszák meg az ő képviselőiket is. A küzdelembe aktívan beszállt a horvát kormány is, nemzetközi fórumokon igyekezett előmozdítani a törvénymódosítás ügyét. Sikertelenül. A BiH-t irányító legmagasabb szintű grémium, az Elnökség „horvát” tagja, a Demokratikus Front (DF) elnöke, Željko Komšić negyedszerre is pozícióba került, a bosnyákok szavazataival, Borjana Krišto,  a Horvát Nemzetgyűlés (HNS BiH) jelöltje helyett. A szerb tag esetében helycsere történt. Milorad Dodikot, aki most a másik BiH entitás, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke lett, a korábban ezt a posztot betöltő Željka Cvijanović váltotta fel, ugyancsak a Független Szociáldemokraták Szövetségéből (SNSD).

„Újdonság viszont, hogy a muszlim hitű bosnyák népesség képviseletéből kiszorult a Demokratikus Akció Pártja (SDA). Már nem Bakır Izetbegović, hanem a szociáldemokrata Denis Bećirović az Elnökség bosnyák tagja”

Izetbegović  a vereséget azzal magyarázta, hogy 11 politikai erő és több állam nagykövetsége fogott össze ellene, illetve az SDA ellen, 9-cel még elbánt volna, ennyivel már nem tudott. Az SDA azonban továbbra is a legerősebb bosnyák politikai erő. Az sem mindennapi fejlemény, hogy a nemzetközi főképviselő, Christian Schmidt (Keresztényszociális Unió/CSU), akibe a bosznia-hercegovinai horvátok és Zágráb is minden reményüket helyezték, a szavazó helyiségek bezárása után rukkolt elő a választási törvény módosításaival. Helyi elemzők szerint ezek – jóllehet inkább csak kozmetikai jellegűek – tulajdonképpen hátráltatják, sőt megakasztják a valódi többségi demokráciához vezető korábban megindult folyamatot. Az pedig – állítják – egyenesen tragikomikus, hogy a szövetségi szintű Népek Házában olyanokkal gyarapszik az egyes államalkotó népességeket képviselők száma, akik ahhoz a népességhez semmilyen módon nem kötődnek. Ez ellentmond a népképviselet elvének, de főként a  Daytoni Megállapodás részét képező BiH alkotmánynak.

„A horvátok hiába szavaztak szinte egy emberként a konzervatív Horvát Demokratikus Közösségre (HDZ BiH), mások fogják <képviselni> az érdekeiket. Schmidt azzal indokolta a módosítások szokatlan időzítését, hogy nagyon elfoglalt volt. Kijelentette, a daytoni alkotmányt kívülről erőltették, az újnak országon belül kell megszületnie”

Mi lesz ennek az eredménye? A horvátok újult erővel követelni fogják a saját entitást. Ezt azonban egyelőre még Zágráb sem támogatja, az egy Zoran Milanović, államfő kivételével, aki ennek révén elérte, hogy a szarajevói városi képviselő testület  nem kívánatos személynek akarja nyilvánítani. Bećirović, az Elnökség most megválasztott bosnyák tagja pedig a választás éjszakáján kijelentette, sohasem lesz harmadik (horvát) entitás. Azt sem fogják megengedni, hogy etnikailag homogén közigazgatási egységek jöjjenek létre, mert az bizonnyal BiH felosztásához vezetne. Tito Jugoszláviája 32 évvel ezelőtt fejlettebb volt, mint Magyarország vagy Csehszlovákia, az újabb destabilizálódás a középkorba vetné vissza a térséget. Szerinte itt az ideje lezárni a nyitott kérdéseket Szerbiával.

„Izetbegović utódja a lehető legjobb pályát futotta be ahhoz, hogy az európai baloldal és a zöldek kegyeltje legyen”

Az emberi és polgári szabadságjogok védelmezője, és a Korrupcióellenes Bizottság tagja volt kanton-szinten. A Bundestag BiH-ről hozott, és nagy port kavart határozatának egyik kezdeményezője,  Adis Ahmetović – a számos bosnyák származású szociáldemokrata, illetve szélső baloldali képviselők egyike a német törvényhozásban -szintén elkötelezett támogatója. Ahmet Husagić, az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) ugyancsak bosnyák származású volt funkcionáriusa  teljes joggal jelentette ki, hogy Bećirović mindenben élvezni fogja a nemzetközi baloldali és zöld pártok támogatását.  Ha abból indulunk ki, hogy Rajko Ostojić volt horvát szociáldemokrata belügyminiszter (aki fegyveres rendőrök kíséretében hozatta át Magyarországra a migránsokat) az ő stábjában izgulta végig a  választásokat, a horvát baloldalra is számíthat.

„A szerbek viszonylag kényelmes pozícióból nézhetik a bosnyákok és a horvátok birkózását. Mindemellett eljuthat odáig a dolog, hogy jobbnak lássák kijelentkezni BiH-ből, ha például egy új alkotmányban le kell mondaniuk viszonylagos önállóságukról, vagy BiH, és nem egy nagyobb Szerbia részeként betagozódni egy új közös délszláv államba”

Amíg azonban a nemzetközi helyzet ennek nem kedvez, addig a kilépéssel csak fenyegetőznek. Vucsics egyelőre még két szerb államról beszél, de kivetette a hálóját, pontosabban igazán el se eresztette a harmadikat, Montenegrót. A helyzet ott eltérő, de közös vonása, hogy annak alakulása is a geopolitikai körülmények függvénye. Két év alatt két kormány bukott meg.  A 30 éven át egyeduralkodó Milo Djukanovićot és a Szocialisták Demokratikus Pártját (DPS), orosz és szerb segítséggel a 2020 augusztusi választáson sikerült megbuktatni. Ám a helyébe felállt hármas, de egyenként tucatnyi kis pártból álló koalíció nem tudott sikeresen kormányozni. Túlságosan vehemensen látott hozzá nem is nagyon titkolt agendája, a Szerbiához való közeledés megvalósításához. Ez kiváltotta az ország függetlenségéhez ragaszkodó polgárok és politikai erők ellenállását. A két tábor közötti arány kiegyenlítettebb, mint a bosnyákok és a horvátok között Bosznia-Hercegovinában. A nemzetközi közösségben is gyanakvást ébresztett, annál is inkább, mert Montenegró NATO-tag.

„A választás után felállt kormányt sikerült megbuktatni, és helyébe egy kisebbségi kormányt hatalomra juttatni, de éppen a kiegyenlített erőviszonyok miatt, nem bír egymással a két tábor”

A külső – Egyesült Államok vagy Európai Unió – beavatkozásra pedig nincs olyan felhatalmazás -legalább is egyelőre – , mint a főmegbízotté Bosznia-Hercegovinában. Idén a  kisebbségi kormány is megbukott, és Milo Djukanović – most államfői minőségben – kezdeményezte a parlament feloszlatását, és új választások kiírását. A másik tábor legnagyobb ereje, a Demokratikus Front (DF) – az egybeesés Komšić pártjának nevével aligha véletlen – vezetésével visszavágott, és cserébe az államfő menesztését kezdeményezte.

Ez azonban csak eszköz arra, hogy elodázzák a választásokat, mert félnek a megmérettetéstől. A DF nagyon is tisztában van vele, hogy az Alkotmány megsértésének tényét, amivel vádolja, csak az Alkotmánybíróság állapíthatja meg. Annak határozatképtelenségéért viszont legfőként maga a DF felelős.

„Míg BiH elsősorban Európa <játszótere>, Montenegróban Amerika erősebben érdekelt, elsősorban az Adriai-tenger okán, de azért is, mert újabban az albánokra támaszkodik a Balkánon, és őket is helyzetbe akarja hozni”

Az albán nemzetiségű, immár ügyvezető montenegrói miniszterelnök azonban már nem bírja teljesen Washington bizalmát. De Szerbiáét sem, bár hozzá családját üzleti szálak is fűzik, méghozzá igen magas szinten. Sem a DPS-szel, sem nélküle nem lehet stabil kormányt alakítani. Lassan pedig a körmére ég az Egyesült Államoknak, hogy legalább itt bebiztosítsa magát az ukrán válságra tett orosz ellenlépésekkel szemben.

A Csendes-óceánon ugyanis egyre rosszabbul áll a szénája. A Japán-Tajvan-Fülöp-szigetek láncot a maga oldalán kell tartania ahhoz, hogy akadályozza Kínát a nyílt vizekre való kijutásban. Washington túlságosan sokáig elhanyagolta ezt a területet, és ez kedvezett ellenfele befolyás szerzésének. Az eredmény, Tajvan sorsa egy hajszálon függ, Manilára sem lehet biztosan számítani, mert elsősorban a saját érdekeit nézi, és egyensúlyoz Kína és Amerika között, csakúgy, mint a Nyugat-Balkánon Szerbia. A csendes-óceáni kis szigetállamok lojalitását pénzzel próbálja megvenni. Vezetőiket nemrég látta vendégül Washingtonban,  és 810 millió dolláros segélycsomagot ígért nekik. A Balkán ennél talán olcsóbb, de sok kicsi, sokra megy.

MEGOSZTÁS