Kezdőlap » Politika » Az újságíró, aki leleplezte a fasiszta ukrán konzult
Anatolij Sarij #moszkvater

Az újságíró, aki leleplezte a fasiszta ukrán konzult

Anatolij Sarij ellenzéki újságíró, videóblogger több éve politikai menekültként él az Európai Unióban

Anatolij Sarij #moszkvater
Anatolij Sarij
Forrás:Facebook

Bár a kárpátaljai Nagyrákócon (Velikij Rakovecen) született, Vaszil Maruscsinecről nem lehet állítani, hogy különösebben szívelné a magyarokat. Szerinte a magyarok alsóbbrendűek, akiket a lengyelekkel, a zsidókkal és a cigányokkal együtt fejbe kéne csapni. Mi legyen az antifasisztákkal? „Halál rájuk! Öld meg a cionistákat!” Maruscsinec hadvezéri elképzeléseiben hol Magyarország és Románia bekebelezése szerepel − szerinte Ukrajna valódi területe tízszer akkora, mint most – hol pedig az, hogy Magyarország ellen több ország vív felszabadító háborút. Mikor múlt év decemberében Magyarország állandó EBESZ-megfigyelők telepítését kezdeményezte Kárpátaljára, Maruscsinec megjegyezte: a mostani ukrán hadsereg már nem olyan, mint amilyen a Kárpát-Ukrán Köztársaság pár száz fegyvertelen SS-katonája volt egykor. Kelet-Galícia kapcsán azt vallja, „csak erőszakkal szabadíthatjuk fel a saját országunkat” − hogy a lengyeleknek is legyen még félnivalója. Amúgy a lengyelek, a magyarok és a zsidók Vaszil Maruscsinec szerint Ukrajna szerencsétlenségének okozói, de „természetesen” Ukrajna következő hőseit a cionisták zúzták szét.

Fasiszta nézeteit két Facebook-profil mögül, „csak” az ismerősei között terjesztette éveken keresztül. Egy-egy Facebook-barátjának időnként elege lett az eszmefuttatásaiból, és elérte, hogy a közösségi hálón felfüggesszék a fiókját. De mindig visszatért. Lelkes ismerőseit olyankor „megnyugtatta”: nem a zsidók miatt tűnt el. Gyakorló elmebetegekkel persze mindig találkozhatunk, de Vaszil Maruscsinec nem hétköznapi páciens: május közepéig Ukrajna hamburgi konzuljaként vallotta, hogy „fasisztának lenni tiszteletreméltó” és tervezett horogkeresztes zászlót a jövőbeli Ukrajnának. A bejegyzéseit sem akárkik lájkolták: gyakran ukrán diplomaták, illetve az ukrán külügyminisztérium munkatársai. Azok a Berlinbe, illetve Bécsbe akkreditált ukrán diplomaták pedig, akik tetszikelték Maruscsinec fasiszta szólamait, nyilván örültek kis közösségük diplomáciai mentességének: Németországban és Ausztriában különösen nem rajonganak a neonácikért, a holokauszttagadást például 5, illetve12 év börtönbüntetéssel is sújthatják.

Ugyan időnként lehet találkozni olyan állítással, hogy pusztán az orosz propaganda riogatja az európai közvéleményt az ukrajnai újfasiszta jelenségekről szóló hírekkel, a baloldali német napilapot, a Die Tageszeitungot aligha lehet azzal vádolni, hogy Putyin szócsöve volna. A ’68-as német értelmiség kedvenc lapja Maruscsinec botránya kapcsán megszólaltatta az Ukrajnai Zsidó Bizottság igazgatóját, Eduard Dolinszkijt, aki szerint veszélyes helyzetet idézett elő, hogy több évig elhallgatták az antiszemita és idegenellenes jelenségeket Ukrajnában. Akit nem is lepett meg, hogy egy ukrán diplomatáról derült ki neonáci mivolta. A lap pedig emlékeztette olvasóit: május 2-án a radikális Jobb Szektor képviselője, Tatjána Szojkina beszélt egy odesszai gyűlésen arról, hogy „Ukrajna az ukránoké, és nem a zsidóké”, míg néhány nappal korábban egy lvovi általános iskola igazgatóhelyettese, Mariana Batyuk lett felfüggesztve, miután az interneten közzétette fotóját, amint diákjaival náci karlendítéssel köszönnek, azzal a kommentárral Hitlerről: „Bárhogyan is nézzük, nagy ember volt”.

Mint több kárpátaljai magyar lap – így a Kárpátinfo vagy a Kárpátalja Online – korábbi beszámolójából kiderült, az ukrán külügyminiszter, Pavlo Klimkin nem is hivatkozott „orosz koholmányra” Maruscsinec ügyének nyilvánosságra kerülésekor. „Antiszemitáknak és a nemzetiségek közötti ellentéteket szítóknak nem lehet helyük sem a civilizált társadalomban, sem a külügyminisztériumban. Ukrajna külügyminisztériumának államtitkára fegyelmi eljárást indít” – twittelte május közepén, a botrány kirobbanásakor. A konzult felmentette a hivatalából és hazarendelte. A német külügyminisztérium aggodalmát fejezte ki az eset kapcsán, ami a Reuters jelentése szerint azért is kínos az ukrán vezetésnek, mert előszeretettel állítják: az, hogy Ukrajnában a szélsőjobboldali és szélsőséges nacionalista attitűdök dominálnának, csupán a Kreml és az orosz média propagandája.

Két hét sem kellett, és Maruscsinecet elbocsátották. Mindössze két dologról nem esett szó: mi lesz azokkal az ukrán diplomatákkal, külügyminisztériumi dolgozókkal – például Ukrajna portugáliai nagykövetével, Inna Ognyiveccel −, akik a Facebookon lelkesen lájkolták a hamburgi konzul náci bejegyzéseit. Azt a fotót például, amelyen Maruscsinec a konzulátus dolgozóitól kapott tortával pózol, amely egy könyvet formáz – jelesül a Mein Kampfot –, mintegy másfél százan lájkolták.

És persze azt sem verték nagydobra, ki robbantotta ki a botrányt. Az ukrán tényfeltáró újságíró, Anatolij Sarij ugyanis a hivatalos ukrán olvasat szerint orosz propagandista. Sőt, a kelet-ukrajnai konfliktus idején a nemzetközi terrorizmus támogatásával is megvádolták, 2015-ben javasolták is neki, költözzön Oroszországba. Ám Sarij, miután kétszer megtámadták ismeretlenek, már 2012-ben elhagyta Ukrajnát. 2015-ben kapott politikai menedékjogot Litvániától, ő az első ukrán újságíró, aki menekültként él az Európai Unió egy meg nem nevezett országában. És még így is Ukrajna népszerű vloggere, hetente többször frissülő videóblogját fél-egymillióan követik. Az Egy ukrán Németországban című, Maruscsinecről készült beszámolóját eddig több mint 760 ezren látták.

Sarij tényfeltárói módszere ezúttal „pofonegyszerűnek” tűnik: beférkőzött Maruscsinec Facebook-baráti körébe, a hamburgi konzul bejegyzéseiről képernyőképeket készített, ezekből videókat vágott össze, amelyeket aztán kommentárral ellátva, több nyelven feliratozva felpakolt az internetre. Arra is gondolt, hogy megvádolhatják azzal, Maruscsinec Facebook-oldalait ő maga gyártotta le: ezért a konzul személyes, illetve protokolláris eseményekhez kötődő, dátummal hitelesíthető fotóit, bejegyzéseit is számba vette, nem megfeledkezve a Facebook-barátok ukrán diplomatákban gazdag körének bemutatásával. Mindez akár néhány évnyi munka is lehet „mindössze”, annak minden gyomorforgató megpróbáltatásával.

Maruscsinec Facebook-oldalai időnként egy szenilis náci naplójára emlékeztet, aki a „mi szvasztikánkról”, „a szent horogkeresztről, minden árja szimbólumáról” ömleng. Máskor tipikus holokauszttagadó. A Babij Jar-i mészárlások kapcsán – amelynek több mint százezer áldozata közül egyharmada ukrán zsidó volt – Maruscsinec arról írt, egy zsidó sem halt meg a Kijev melletti tömegmészárlások során. Bejegyzései időnként virtuális SS-emlékfalat idéznek, máskor az alternatív történelem jegyében a Wehrmacht kötelékébe „soroz be” 150 ezer zsidó katonát. Aminek persze nem mond ellent, hogy szerinte a zsidók 1934-ben hadat üzentek Németországnak. Hol a római mészárossal, Erich Priebkével készült interjút népszerűsít, hol az Ukrán Felkelő Hadsereg tábornokát, Roman Suhevicset élteti, hadd forogjanak sírjukban a Lembergben (Lvovban) lemészárolt lengyelek és zsidók. Máskor azért fohászkodik Istenhez a szűk nyilvánosság előtt, hogy büntesse meg „az ördög által kiválasztott népet”, miközben akad brutális javaslata is a „(zsidó)kérdés megoldására”.

Az idén negyvenéves Anatolij Sarijnak persze nem Maruscsinec őrült világának a feltárása volt az első hajmeresztő története. Pályáját a kijevi liberális napilap, a Szevodnya, valamint az egyik legnépszerűbb orosz napilap, a Moszkovszkij Komszomoletsz szerkesztőségében kezdte 2005-ben, egy évvel később a gyerekeket alkalmazó kijevi koldusmaffiáról írt leleplező riportot a MyJane nevű női magazinba. 2009 óta online újságoknak írt tényfeltáró riportokat a szervezett bűnözésről, illegális kaszinókról.

Nagy port vert fel a From-UA portálon közzétett cikke, amelyben közvetett bizonyítékok alapján annak a gyanújának adott hangot, hogy egy odesszai gyermekotthon kiskorú árváit prostituáltként kínálják egy gazdag ügyfélkörnek. A gyerekek pszichológiai-orvosi vizsgálatát az intézményvezető sikeresen megakadályozta – mondván, fölösleges traumának tennék ki az árvákat −, miközben vizsgálatot követeltek olyan közéleti személyek, mint például az Erős Ukrajna parlamenti képviselője, Mihail Szirota. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat, az SZBU is nyomozni kezdett az ügyben, ám ekkor a gyermekotthon látogatói listája rejtélyesen eltűnt. Az SZBU egyik munkatársa figyelmeztette Sarijt, hogy sötét és kellemetlen történetre bukkant, de nem tud mit tenni. Szirota pedig nem sokkal azután, hogy kijelentette, a bűnüldöző hatóságok pedofil erőszaktevőknek falaznak, egy autóbalesetben meghalt. Sarijt a gyermekotthon beperelte, egy ismeretlen telefonáló pedig megfenyegette, hogy levágják a fejét. Sarij a pert elvesztette, a fejét megtartotta.

Az Euromajdan után Sarij az új ukrán vezetés kritikusa lett, el is könyvelték orosz propagandistának, a Kreml ügynökének. Erre „bizonyítékot” legutóbb az ukrán elnök, Petro Porosenko tulajdonában álló televíziós csatorna, a Kanal 5 próbált szolgáltatni 2017 májusában: a Teánál című műsorban bemutattak egy cetlit, amelyen többek között az volt olvasható: Sarij − 16 ezer dollár. (S hogy milyen értékesnek tartják a vloggert: Belarusz elnöke, Alekszandr Lukasenko neve mellett kétezer, Ukrajna egykori miniszterelnöke és államfője, Viktor Janukovics beceneve mellett nyolcezer dollár állt a cetlin.) Anatolij Sarij következő videója mintegy másfél milliós nézőszámot ért el: a fő attrakció természetesen az volt, hogy kamera előtt újragyártotta a „bizonyítékot”. Az információpolitikai miniszter (egyben a Kanal 5 kurátora), Jurij Sztec másnap le is mondott – egészségügyi okokra hivatkozva.