Harmadik alkalommal nyerte meg az orosz teniszválogatott a Davis-kupát
Fotó:EUROPRESS/BURAK AKBULUT/ANADOLU AGENCY/AFP
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy 2021 az orosz tenisz nagy éve volt, hiszen Danyiil Medvegyev révén ismét nyertek Grand Slam-tornát, illetve a hölgyeknél nem sok választotta el ettől Anasztaszija Pavljucsenkovát, aki a Roland Garroson hatalmas csatában maradt alul a döntőben. De nem is ez volt a leglényegesebb, hanem az, hogy
„valamennyi, válogatottaknak kiírt versenyt Oroszország nyerte meg, amire valljuk be, történelmi tett, hiszen sosem volt hasonló még a sportágban eddig”
A sikeresebb válogatott a férfiaké volt, ám ezen nem kell csodálkozni, hiszen a jelenlegi egyéni világranglista első öt játékosából kettő, Danyiil Medvegyev (2.) és Andrej Rubljov (5.) is őket erősíti, ami a jelenlegi mezőnyben a lehető legerősebb duó a világon. Medvegyev ugye nemcsak GS-tornát nyert idén – ráadásul Djokovicsot simán verve a US Open fináléjában –, hanem az Australian Openen és az ATP-világbajnokságon is döntős volt, míg Rubljov megnyerte a rotterdami viadalt.
„Nos, kettejükhöz csatlakozott az az Aszlan Karacev, akiről tavaly ilyenkor szinte azt sem tudtuk, hogy teniszezik, majd az Australian Open elődöntőjéig jutott, megnyert idén több tornát, és a világranglista 18. helyéig tört előre”
Mellette a két esztendeje még TOP10-es, most éppen a 29. helyen álló Karen Hacsanov nevét kell megemlíteni, és ez a négyes fogat szépen keretbe foglalta az évet, hiszen az év elején egészen simán, valamennyi meccsét megnyerve – az esetek többségében Medvegyev és Rubljov megnyerte az egyeseket – diadalt aratott az ATP Cup-on.
És hogy az év ne múljon el orosz siker nélkül, az orosz csapat parádésan menetelve elhódította a megújított Davis Kupát, miután a döntőben – már szokás szerint – a két egyest követően diadalmaskodtak a horvátok felett. Erre a sikerre igencsak sok időt kellett várni, ugyanis az orosz válogatott hatodszor játszott döntőt a DK-ban, amelyben 2002 és 2006 után harmadszor vihette haza a trófeát. Ki tudná feledni a 2006-os diadalukat, amikor a Nyikolaj Davigyenko, Marat Szafin, Dmitrij Turszunov trió 3-2-re verte Moszkvában az argentinokat, és a győztes pont után Borisz Jelcin járt örömtáncot a játékosokkal. Persze a 2002-es válogatott sem „kutyaütőkből állt”, hiszen a franciákat Párizsban a Marat Szafin, Jevgenyij Kafelnyikov, Mihail Juzsnyij trió győzte le 3-2-re.
„Egy biztos, a mostani generáció méltó utóda a régi nagy harcosoknak”
A hölgyeknél azért kicsit árnyaltabb a helyzet, dacára annak, hogy simán megnyerték novemberben a a FED Kupát felváltó Billie Jean King Kupát Prágában. Ez a duplázás legutóbb a cseheknek sikerült 2012-ben, és ahogy már fentebb írtuk, az orosz teniszben ez volt az első eset. A sikerüket nevezhetnénk meglepetésnek is, ugyanis az idei Roland Garroson döntőt vívó Anasztaszija Pavljucsenkova a maga 11. helyével messze a legjobb orosz a női világranglistán, igaz, a válogatott többi tagja is ott található a legjobb negyvenben: Darija Kaszatkina a 26., Veronika Kugyermetova a 31., Jekatyerina Alekszandrova a 33. és a prágai finálé hőse, Ljudmilla Szamszonova a 39. Nem kell messze mennünk ahhoz, hogy eszünkbe jusson, hogy nem is olyan régen, a XXI. század első évtizedében bizony több alkalommal is 3-4 játékos volt a legszűkebb elit tagja, GS-tornákat nyertek, Sarapova személyében például világelsőjük is volt.
„Persze sok ország büszkén vállalná a jelenlegi helyezéseket is, csak hát a dicső közelmúlt”
A korábbi FED, immár Billy Jean King Kupában a hölgyek az ideivel együtt immár ötszörös győztesek, ami a trófeát elnyert országok rangsorában a 4. helyet éri jelenleg, ami azért több mint megsüvegelendő teljesítmény.
Bravúros teljesítménnyel nyerték meg az idei kiírást, mégpedig a tokiói olimpiai bajnok, Belinda Benciccsel felálló svájciak ellen. Nem véletlenül említjük a svájciak legjobbját, ugyanis egy máig vitatott taktikai húzás miatt – a Bencics ellen pozitív rekorddal rendelkező Szamszonova játszott a hirtelen lesérülő Pavljucsenkova helyett –, és a becserélt orosz újfent megverte 3:6, 6:3, 6:4 arányban svájci riválisát. Miután az első egyest Darija Kaszatkina könnyedén nyerte 6:2, 6:4-re Jil Belen Teichmann ellen 1 óra 20 perc alatt, így a párosokra nem is volt szükség.
„Úgy tűnik, ez valami orosz szokás, hiszen a férfiak mindkét idei csapatfináléjukat így nyerték meg”
A svájciak morogtak egy kicsit, de azt ők is tudták, hogy technikailag nem sértettek szabályt az oroszok, amikor Igor Andrejev kapitány a bemelegítésnél megsérülő Pavljucsenkova helyett Szamszonovát küldte a pályára. A svájciaknak önmagában ezzel még nem lett volna problémájuk, ugyanakkor azt gyanítják, az orosz csapat trükközött az időzítéssel, mert az egyébként igazoltan sérült éljátékosukat közvetlenül a meccs előtt cserélték le. Ha nem így tesznek, akkor a Bencics ellen negatív rekorddal álló Kaszatkinának, mint a legjobb ranglistásnak kellett volna pályára lépnie.
„Heinz Günthardt, a svájciak kapitánya ugyanakkor elismerte, az orosz csapat szinte hibátlanul teljesített és megérdemelten nyert”
„Meg kell mondanom, nagyon jól játszottak, az övék volt a jobb csapat. A második egyéni mérkőzésen Szamszonovának nagyon jó megoldásai voltak, amikor arra nagy szüksége volt. Azt gondolom, hogy Kaszatkina is kiváló meccset zárt: nem néztem rá a statisztikákra, de lényegében nem adott ingyen pontokat. Szóval igen, elképesztően jól játszottak, és teljességgel megérdemelték a győzelmet, mert ezen a napon ők voltak a jobb csapat” – jelentette ki a svájci kapitány.
Miután mind a férfi, mind a női válogatott fiatal játékosokból áll, az sem kizárt, hogy hasonló eredményességgel játszanak majd 2022-ben is. Ám az idei sikereket nem tudja senki elvenni tőlük.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater