„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
Emberek sétálnak el egy lángoló bevásárlóház mellett az oroszok Kijevben végrehajtott csapásait követően 2026. május 24-én, az ukrajnai orosz invázió közepette
Fotó:EUROPRESS/Roman PILIPEY/AFP
Lassan négy és fél éve robbant ki keleti szomszédunkban a háború, és egy újabb olyan helyzettel nézünk szembe, amelyet kiegyenlített erőforrások, és megmerevedő frontok jellemeznek. Érdemes felidézni a háború ide-oda hullámzását, a 2022-es februári nagy rohamot az ukrán nagyvárosok ellen, az ukrán mozgósítás utáni orosz visszavonulást, a részleges orosz mozgósítást 2022 őszén, majd a jellemzően a Donbasszban meginduló orosz támadást, a 2023-as ukrán nyári offenzívát, Bahmut elestét, majd az újabb hosszú szünetnek tűnő lassú orosz előrenyomulást, a 2024-es kurszki ukrán betörést. Az orosz területek visszafoglalására, illetve a fokozódó dróntámadások miatti biztonsági övezet létrehozására indult orosz támadásokat, majd pedig 2026 tavaszát az Európában gyártott ukrán drónok tízezrei által létrehozott újabb pattot. Ezekkel párhuzamosan érdemes felidézni az ukrán terrortámadást a kercsi híd ellen, az erre válaszul megindított orosz támadás sorozatot, az ukrán infrastruktúra lerombolására, az ultralight gépekből átalakított ukrán drónok támadását a Kreml, majd Moszkva, és a többi orosz nagyváros, illetve az orosz kőolajfinomító kapacitás ellen, az Oresnyik megjelenését, és most a sztarobelszki kollégium két tucatnyi halottjára adott választ Kijevben.
„Ugyan a történelmi analógiák sosem lehetnek teljesek, de adja magát a párhuzam, az első világháború frontjainak megmerevedésével, illetve a brit nagyvárosok elleni német támadások megindulásával 1915 elején”
De ide tartozik a brit, majd amerikai bombázó kampány Németország ellen a második világháborúban. Mire 1944 második felére az angolszász bombázások érdemi hatást kezdtek kifejteni a náci Németország hadiiparára, addigra a küzdelem fő frontján a keletin, már egyértelműen eldőlt a háború. Fontos leszögezni, a 20. században általános volt az az elképzelés, hogy akár a lakosság, akár az ipari központok bombázásával a fronton kialakult patthelyzet feloldható. Hogy a lakosság ellenállási szándékának, vagy az ellenséges ország ipari kapacitásának megsemmisítése gyors sikert hozhat. Ezt az elképzelést sem az első, sem a második világháború, sem a vietnámi háború nem igazolta vissza.
„Szinte az összes hadtörténelmi tapasztalat azt mutatja, hogy az ellenfél hátországának felszámolása csak olyan extrém esetekben sikerülhetett, ahol sikerült ezt a hátországot fizikailag is elfoglalni”
Mint például a második búr háborúban. Ekkor a brit hadsereg a gerillák hátországát képező búr lakosságot a koncentrációs táborok elődjének tekinthető kényszerlakhelyekre telepítette, megszüntetve a gyorsan mozgó búr kommandók logisztikai bázisát. Vagy éppen harminc évvel korábban az északi hadsereg szintén iszonyatos pusztítással járó menetelése az amerikai polgárháborúban a tengerhez, amely lényegében két részre osztotta a katonailag egyre nagyobb hátrányba kerülő konföderációt.
„És itt bicsaklanak meg az analógiák. Fenti megoldások alkalmazására jelenleg egyik félnek sincs lehetősége”
Azonban a modern katonai képességek miatt a légi hadviselés – elsősorban az alacsonyan repülő, azaz nehezen észlelhető drónoknak köszönhetően – olyan helyzetbe került, hogy a hadtörténelem során először reális esélye van jelentős, és azonnali hatást gyakorolni a háborúzó felek hátországára. A mostanra nyilvánvalóan a NATO tagországok légterét is felhasználó ukrán Ljutyi drónok hadászati fegyverként működnek, és akár 1000 kilométerre az ukrán határtól is képesek csapást mérni. Elsősorban kőolajfinomítókra, jelentősen hátráltatva ezzel az orosz gazdaságot. Ezzel párhuzamosan a már sugárhajtású Geran-4 és Geran-5 drónok az ukrán energetikai rendszert és a hadiipart számolják fel lassan, de fokozatosan. Légcsavaros meghajtású elődeik pedig már a frontvonal közvetlen közelében is csapásokat mérnek az egyre gyengülő ukrán légvédelem mellett.
„Mivel a frontvonalon – hatásos, és olcsó – drónvédelem hiányában egyelőre nem várható változás, mindkét háborúzó fél szemlátomást a másik hátországának támadására, illetve ezen keresztül kül- és belpolitikai helyzetének gyengítésére törekszik”
A sztarobelszki támadás, amely jelentősen felkorbácsolta az indulatokat az orosz társadalomban, újabb fordulópontot jelent. A totális háborútól, sőt egyáltalán a háború megnevezéstől következetesen tartózkodó orosz vezetésre jelentős nyomás nehezedik, úgy a társadalom, mind a hadsereg részéről. Hogy az ukránok mit akartak elérni a támadással, az nagy kérdés. Elég kézenfekvő kifogásnak tűnik a katonai célpont, de a Mirotvorec eközben két, a megtámadott iskolában dolgozó tanárnőt is feltett a halállistájára, az „ukrán fiatalság ellen” elkövetett bűneik miatt.
Ebben a már zajló új eszkalációban – hasonlóan Nagy-Britannia 1940-es bombázó hadjáratához – más, rendelkezésre álló eszköz híján a légierőre hárul a feladat, hogy elérjen valamit. Hogy ez pontosan mi lesz, az mindkét oldalon a célpontok kiválasztásán, és a felderítés hatékonyságán fog múlni. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy durvább totálisabb lesz a küzdelem.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
“A sztarobelszki támadás, amely jelentősen felkorbácsolta az indulatokat az orosz társadalomban”
Az orosz erők 2022. március 16-án légicsapással semmisítették meg a dél-ukrajnai Mariupol városi színházát, amelynek pincéjében több mint ezer civil – főként nők és gyermekek – keresett menedéket. A színház előtti és mögötti térre az ukrán hatóságok már a támadás előtt hatalmas cirill betűs “GYERMEKEK” (ДЕТИ) feliratokat festettek, hogy a pilóták számára egyértelmű legyen az óvóhelyként működő, védett objektum funkciója. A repülőgépről ledobott bomba átszakította a színház tetejét és a belső falakat, a detonáció következtében pedig a beomló épület maga alá temette az alagsorban tartózkodókat. A tragédiában a becslések szerint mintegy 300 ember vesztette életét.
Civilek. Nők és gyermekek.
Ez is felkorbácsolta az indulatokat az orosz társadalomban…?
Stier Gábor says:
Ismerem az esetet. Azért ekörül is vannak még kérdőjelek. Ön a nyugati narratívát ismerteti, s ha jól értem, hiszi is el. Szörnyű történet, de vannak arra utaló jelek is, hogy orosz bombák voltak. Szarobelszk esetében az a felháborító, ahogy a nyugati fősodor média nem akar tudomást venni róla. Nem illik bele az általuk felépített képbe.
Tuco says:
Mindenki azt hisz el, amit akar, ez szíve joga. Egy viszont biztos: Ha Putyin nem adja ki a parancsot 2022-ben a “különleges katonai műveletre” (az Ukrajna elleni nyílt katonai agresszióra), akkor nem hal meg több százezer ember, nyomorodik meg testileg-lelkileg sok százezer másik, nem kellett volna elmenekülni az otthonából több millió civilnek, nincs Bucsa, nincs Mariupol, nincs Sztarobilszk. Talán ebben az egyben egyetértünk, Stier úr.
Stier Gábor says:
Azért rendesen leegyszerűsíti angyalokra és ördögökre az egészet. Ez a háború nem 2022-ben kezdődött. Hosszú út vezetett odáig.